A reggeli
ébredés után, mindenkit „Jó reggelt”-tel köszöntöttem és megkérdeztem, kinek
van kedve engem elkísérni a piacra.
Tibcsi volt az egyetlen jelentkező.
Vettünk angol
szalonnát, tejet, kárpát kenyeret, és mélyhűtött leveles tésztát.
Mielőtt bevittem
volna magammal Tibcsit a csavarboltba, elmeséltem neki, hogy én ott gyakran
vásárolok és amikor a tulaj megmondja, hogy mennyivel tartozom, akkor
minduntalan ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy az árat felfele alkudjam.
Tibcsi arcán láttam, hogy nem érti pontosan, amit mondtam.
Beléptünk.
Átadtam az úrnak a szerkezetet, aminek a rögzítéséhez kértem 4 darab csavart.
Az úr nézte és mérte a furat átmérőjét, majd belépett a számítógépébe és ott is
keresett nekem megfelelő csavarokat. Miközben elment hátra a csavarok
raktárába, a felesége varázsdobozokat vett elő és onnan próbált nekem megfelelő
csavarokat találni.
Végül az úr
gondosan becsomagolt 4 db csavart és átadta. Az egész procedúra nem tartott
tovább tíz percnél, de közben mind a ketten csak az én problémámmal
foglalkoztak.
A végén
megkérdeztem: Mivel tartozom? Semmivel, mondta egyszerűen a tulaj. Megköszöntem
és miközben elköszöntünk ránéztem Tibcsire. Láttam az arcán, hogy most már
érti.
Áron készítette
a hihetetlenül finom és gazdag reggelit. Nekem csak a parancsokat osztogatta,
hogy miképp terítsek és miket vigyek ki a kúp alá.
Tibcsivel
meglátogattuk Gabikáékat, bemutattam Tibcsit és vittem Gabikának egy kis ajándékot.
Gabikáéknál kaptunk
Internet hozzáférést és így egy-két technikai dolgot meg tudtam beszélni Tibcsivel.
Az esti menühöz hozzácsaptam a Gabikától
tanult sült hot dogot. Tibcsi gyúrta és szabta a tésztát, én pedig adogattam
neki a debreceni kolbász darabkákat. Utána göngyörgetés és mehetett a
kilisztezett tepsibe. Már csak ecsetelni kellett egy megkevert tojással és
megszórni szezám maggal.
Sütő és húsz perc múlva készen lett az esti csemege.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése