Vissza Dömsödre

Reggel szembe kellett néznem a problémával, hogy még mindig kell magamat szurkálnom.

Próbáltam minden fontos dolgot összeszedni, amire csak szükség lehet az Adrián, mert lehet, hogy előtte, ide már nem jövünk.

A Lány ment dolgozni, miközben érzékeny búcsút vett tőlem. Biztattam, hogy ha már nála vannak a dömsödi kulcsok, akkor töltsön ott kedvére néhány napot, a használati utasítást (mi hogyan működik, mi a riasztó kódja stb.), majd még bedobom a  postaládájába.

Lassan készülődtem, de délre már eljutottam odáig, hogy el tudtam indulni a TESCO-ba.

Gyorsan leadtam a PET palackokat, no meg a sörös üvegeket és bevásároltam a legfontosabb dolgokat (grill csirke,  Domestos, Mustár, majonéz, ketchup, az útra krumpli és vöröshagyma, Málnaszörp, ásványvíz és már indulhattam volna Dömsödre, ha nem kellene bemennem az Önkormányzathoz az életben lét igazolásáért. Azt még feladtam a Gazdagréti postán és most már valóban Dömsöd az uticél.

Útközben még vettem egy nagy tejfölt.

Még sikerült világosban megérkeznem. Először, persze a teljes kipakolás után megnéztem, hogy a tegnap vásárolt piezo riasztó sziréna működik-e. Tökéletesen szólt.

Azonnal nekiestem elkészíteni a tzatzikit. Hámoz, reszel, sóz. Tíz perc után a vizet kifacsarjuk belőle és belekerül a sok-sok fokhagyma préselmény, egy kis citromlé, a tejföl és frissen apróra vágott kapor.

Közben megjött Tassi Judit és Levente. Meghozták a Levente ruhaneműit, amit rögtön bepakoltunk az Áron által kijelölt „Levente” szekrényekbe.

Judittal ittunk egy unikumot és megkóstoltattam vele a cukkiniból frissen készített tzatzikit.

A néninek is szerettem volna vinni egy kis kóstolót, akitől a két cukkinit kaptam, de csengő nem volt a kapuján és a hangos  köszönésemre se válaszolt senki. Holnapig beteszem a hűtőbe és majd újra fogok nála próbálkozni.

Elkezdtem véglegesre szerelni a riasztót, de úgy látom, hogy ott még elem cserékre is lesz szükség.

Vacsorára megmelegítettem a grillcsirkét és abból falatoztam, naná, hogy unikummal tzatzikivel és utána sörrel.