Összefolynak a napok

Összefolynak a napok, alig lehet őket szétválogatni.

A szombati piacon semmi dolgunk, semmi vásárolni valónk nincs, mert szinte mindenünk van otthon, csak  Mannát kellene bemutatni az állatorvosnak, de ez nem sikerül, mert vagy azért mert elkéstünk, vagy azért, mert a doktor úr szabadságon van , nem jött össze a dolog.

Egy kis sütni való szalonnát azért vettünk.

Reggeli után megjött Levente. Délelőtt lógtak az Interneten, azután mind a ketten elhúztak. Áron náluk ebédelt és egész nap nem is láttam.

A vasárnap sem telt másképpen. Olyan volt az egész hétvége, mint egy elő nyaralás.

Munka azért bőven akadt. Zsolti átlógatott egy nylon zacskó őszibarackot, ami azonban még nem volt elég puha ahhoz, hogy fogyasszuk, ezért elkezdtem belőle lekvárt főzni.
Egyszer már említettem, hogy lekvár készítésből nem tudnék megélni. A két üveg lekvár elkészítése két órát tartott és akkor az elektromos energiáról csak azért nem beszélek, mert az ingyen van.

Kigazoltam mind a két paradicsomos táján. Áron elhordta a gazt hátra a „bióba” (így hívjuk a komposztálót).

Hétfőn már készültünk arra, hogy Mannát időben elvisszük az állatorvoshoz.

Napközben bementem a villamos boltba és vettem egy csomó cuccot az elektronikus munkaasztal kialakításához.

Este hétkor eszméltünk arra, hogy a mai állatorvosi rendelési időt (17:30-18:00) már lekéstük.

Olyan sok a programunk, hogy nincs időm blogot írni.