Kettesben indulunk Mannával

Reggel nagyon céltudatosan kezdtem a napot. Először némi reggeli, majd lassú pakolászás. Még arra is volt gondom, minden szobanövényt alaposan meglocsoljak, mert a terv szerint majdnem egy hétig  nem leszek itthon.

Áron végül nem hagyta olyan állapotban a szobáját, hogy Kati néninek szólhattam volna, takarítson ki. Ezért majd ha hazajön Egerből számolni fogunk.

Lementem a nyuggerekhez, mert már üzentek, hogy túl sok a PET palack. Nagy polietilén zsákokba bepakoltam és valahogyan betuszkoltam az autóba.

Amikor már mindent lehordtam, akkor bevittem Manna hordozókáját Áron szobájába, amit Manna azonnal felismert és uzsgyi be az ágy alá. Nagy vitatkozás és közelharc árán volt csak hajlandó bemenni a hordozókájába.

Az első állomás Budaörs Orvosi Rendelő Intézet. Bejelentkeztem és a Malamud könyvet olvasva nagy türelemmel vártam a soromra. Közben még egy kávéra is tellett az időmből.

Amikor sorra kerültem, Andika nagyon gyorsan végzett velem.

Onnan egyenesen a TESCO, hogy megszabadulhassak a PET palackoktól és a sörös üvegektől, dobozoktól. 

Mannuskának mind a négy ablakon hagytam 1-1 cm rést és megígértem neki, hogy nagyon fogok sietni a vásárlással és neki is veszek valami finomat.

Valóban nagyon összeszedetten végigrohantam az áruházon és amikor visszamentem az autóhoz, az első dolgom az volt, hogy megsimogattam. Neki ez alkalommal nem csak csirke aprólékot, hanem még kétféle macska kaját is vettem.

Irány Dömsöd. Az út végig príma volt, de a megérkezésnél nagy konfliktusba keveredtem. Ahogy bekanyarodnék a Középső útra, egy nagy dög teherautó állja az utam. Közölték, hogy itt nem lehet bemenni, mert javítják az utat, menjek vissza és a Középső út másik végéről közelítsem meg az úti célomat. Én pedig mondtam, hogy onnan jövök és ha ott lett volna egy erre vonatkozó eligazító tábla, akkor arra mentem volna. Egyébként innen 15 méterre van a kapu ahova be szeretnék hajtani és ha nem engednek be, akkor hívom a Rendőrséget, mert az útlezárást tájékoztató tábla hiánya nagy mulasztásnak számít. Erre a nagy teherautó káromkodások közepette meghátrált és be tudtam fordulni az utcánkba.

Ha leszámítom azt, hogy az utcánk javítását (szőnyegezését) szakszerűtlenül csinálják, akkor annak még örülnöm is kellene. Ezelőtt 50 évvel (1965) az egyetemen Útépítés tantárgyban azt tanították nekünk, „ha a szőnyegezés alá be tud folyni az eső vagy bármilyen víz, akkor az a szőnyeg csak az első télig tart valamit, mert utána a fagy szétrepeszti.” Úgy gondolom, hogy a mai szakemberek ezt vagy nem tanulták, vagy feledékenyek. Már akkor sem preferáltam azokat a mondatokat, hogy „csak ezen a vizsgán valahogyan átmenjek”.

Amikor bejutottunk a bázisra, Mannát azonnal kiengedtem. Gyorsan feltettem a zöldséges aprólék levest főni, mert az mind a kettőnknek jó lesz vacsorára. Az egyik csirkecombot ketté vágtam és kirántottam.

Utána felhívtam az Invitelt és megkerestem azt az ügyintézőt, aki a múlt pénteken ígéretet tett, hogy utánanéz az Internetemnek és legkésőbb hétfőn visszahív.  Ehhez képest, ma szerda van és én hívtam fel őt. Nagy elnézéseket kért és azt mondta, hogy mindent meg fog tenni, hogy legkésőbb pénteken már legyen 5 Mbps széles-sávú Internet hozzáférésem.

Bementem a lakókocsiba és készítettem 15-20 belső fotót, ahogyan az egyik telefonon érdeklődő ezt kérte. Addig felmentem a „Bagolyvár” SSID-jű széles-sávú kapcsolatra felkapaszkodni, hogy a fotókat legalább el tudjam küldeni az érdeklődőnek. Már majdnem mindet elküldtem, amikor valamiért ez a kapcsolat is megszakadt.

Manna nagyon finom vacsorát kapott. A csirke aprólékokat összekevertem egy adag macska eledellel. Bezabált belőle és kiment az éjszakába. 

Én a kirántott csirkecomb egyik felét vacsoráztam, friss rozskenyérrel és csípős paprikával. Előtte unikum, utána sör.

Már besötétedett, amikor kimentem meglocsolni a növényzetet. Mire mindent alaposan meglocsolok  és feltöltöm az öt darab 5 literes flakont a szivattyú indításához, az majdnem egy teljes óra.