Szilveszter

Reggel nem kellett sokat noszogatni Áront, hogy menjünk a piacra, mert megértette, hogy holnap zárva tartó üzletek várnak minket.

Az elindulás nem volt egyszerű, mert a - 8॰ C hideg miatt a tolókapu zárja befagyott. Amíg Áron az autóról kapirgálta a jeget, addig én próbálgattam nyitni a toló kaput. Végül Béni vendége segített, de nem sok eredménnyel. 

Gondoltam, hogy ha a huzikából kihoznám az elektromos melegítőt. Akkor talán fel tudnám melegíteni a befagyott zárat. Le is emeltem a huzika kapaszkodójának a kulcsát (amiről azt gondoltam, hogy az a huzika kapaszkodójának a kulcsa), de elsőre nem jöttem rá, hogy ez a kulcs a villanyóra szekrény kulcsa, mert az alakja ugyanaz volt és, hogy nem nyitotta a huzika kapaszkodóját, azt annak tudtam be, hogy biztosan ez is befagyott.

Végül nagy nehezen elindultunk. A Dabi vegyes boltban csak kenyeret, sajtot. 10 tojást és néhány leves zöldségfélét és két narancsot vettünk. Tovább menve az Ital Diszkontban unikumot, sört, seven up-ot és cappy gyümölcslevet vettünk, hogy szilveszterre legyen mit innunk.

Áron sürgetésére onnan már hazamentünk és elkezdtem készíteni a reggelit. A sok bundás kenyér, a főtt virsli mellé nekem már csak tejeskávé dukált. Nagyon belakmároztunk.

Manna természetesen csak időnként ellenőrizte a kaja tálját, különben meg állandóan kikéredzkedett.

Áron az Internet felé tendált, én pedig átvittem Béninek a Pista bácsi stégjéről készült és kinyomtatott képeket. Ott egy-két BUÉK pálinka után Anika ideadta a legutóbbi Erkölcsi Bizonyítványát, azzal a kéréssel, hogy azt le kellene fordítanom németre. Mondtam, hogy szívesen lefordítom, de azért érdeklődje meg, hogy ahol ezt kérik, ott nem kérnek-e közjegyzői bélyegzővel hitelesített fordítást, mert azt természetesen nem tudok adni és így még el kell vinnie, hitelesíttetni.

Búcsúzóul adott egy tányér kocsonyát, amit hazatérve betettem a hűtőbe és elkezdtem feltenni a körömpörköltet. Először csak a hagymát, majd a mélyhűtőből elővett körmöket is.

Itt volt az ideje, hogy a kinti mínuszokkal dacolva begyújtsak a cserépkályhába. Kimentem tehát az istállóba tüzelőért és bedurrantottam. Amikor már úgy ítéltem meg, hogy leégett a fa, becsuktam cserépkályha ajtaját.

Áronnal megállapodtam, csinál egy feladatsort és, hogy odafigyel a körömpörköltre. Átmentem Gabikáékhoz és átvittem a Zitának szánt karácsonyi ajándékot. Ott is lecsúszott egy kis vörösbor. 

Gabika becsomagolt néhány virslivel töltött süteményt Áronnak.

Mire visszaértem éppen jött Levente, hogy játsszon Áronnal.

Úgy érzékeltem, hogy a köröm már majdnem teljesen megpuhult, Meghámoztam néhány szem krumplit és felkockázva beletettem főni. Szórtam rá egy kis őrölt köménymagot, dobtam bele egy babérlevelet és lefedve főztem még egy darabig. 

Levit is invitáltam, hogy tartson velünk estebédre, de ő mondta, hogy nemrég ebédelt és különben is mennie kell. Áront megkértem, hogy ő is pattanjon biciklire, kísérje haza Levit és Judittól kérjen két szem uborkát, mert azt elfelejtettem venni.

Tízperc múlva Áron megjelent egy nagy zacskóval. Judit küldött egy literes üveget tele uborkával, meg egy tányéron sok almás és túrós rétest.

Nekikezdtünk az eb-csorának. A körömpörkölt nagyon finom lett. Utána besüteményeztünk.

Estig még befejeztem a bélyegek áztatását és a szikkadás utáni préselését. Közben megnéztem a Fábri szilveszteri adását.

Áron kérte, hogy mivel szilveszter van, ne kelljen neki időben lefeküdnie. Éjfélkor meghallgattuk a himnuszt és az államfői beszédet.

Nyomtatás Wifi-n keresztül

Lustasági rekordot döntöttünk mind a ketten. ½ 12 volt mire lekecmeregtünk. 

Már nem is volt értelme annak, hogy reggeliben gondolkozzunk, ezért inkább a töltött káposztát tettem fel melegedni. Egy szelet kenyér hozzá, rá pedig tejföl és máris készen volt a reggelit helyettesítő (ebéd).

Pista bácsi telefonált, hogy sikerült-e a stégjéről a fotó. Kis türelmet kellett kérnem tőle, mert a kép még csak a fényképezőgép memóriakártyáján volt meg. Miután a nyomtató nem volt hajlandó kapcsolatba kerülni a notebookkal, amire átmentettem a képet, nem akartam tovább rabolni a Pista türelmét, szóltam neki, hogy mire legközelebb jön, meglesz.

Kihasználtam, hogy hét ágra süt a nap, a Hemingway novellák olvasásának helyszínét kitettem a kertbe. Felvettem a téli dzsekit és beültem a nappal szembe forgatott nyugágyba.

Áron fő tevékenysége az Internet.

Délután nagyon kértem, hogy üljön le tanulni, gyakorolni és csináljon rendet a már kivilágított szekrényben. 

Nagy nehezen elkészült egy Magyar feladatsor, de utána megint Internet.

Még egyszer nekiduráltam magam a nyomtató hálózathoz illesztésének és egyszer csak megjött a boldogító üzenet. A nyomtató lóg a WiFi hálózaton. A tápellátáson kívül minden kábel kihúzva és a nyomtató Wifi-n keresztül működik. Egy gombnyomásra elkészült a Pista bácsi stégjének a fotója két példányban kinyomtatva. Ahogyan ő kérte, holnap át fogom vinni a Bénihez.

A bélyegező szobában, ahol Áron Internetezett, kezdett hűvös lenni. Semmi perc alatt begyújtottam a Jancsi kályhába. Ott két darab fával nagyon jó meleget lehet csinálni.

Lejövet odatettem melegedni a zellerlevest és még belekarikáztam egy szál virslit is.

Már hét óra is elmúlt, amikor lehívtam Áront vacsorázni. Általában nem szereti a leveseket, de ez most neki is ízlett.

Lehoztam egy adag bélyeget. Először a körülvágás, utána az áztatás, a teregetés és préselés.

Este későn megnéztem a „Fél világ” című Szász Attila rendezte magyar filmet a Duná-n.

el kell menni kenyérért

Kivételesen hétkor keltem. Szóltam Áronnak, hogy menjen el kenyérért, mert különben nem tudok sütni bundás kenyeret. Én közben elkezdtem szerelni a kis szekrény belső világítását és óránként szóltam Áronnak, hogy induljon el végre kenyérért.

A szerelés elég jól haladt, de a kenyér még délelőtt 10-kor sem jött meg. Ekkor már egy kicsit felemeltem a hangomat. Egyébként tudatosan küldtem Áront a kenyérért. Nem büntetésnek szántam, de ez egy jó lecke, hogy a tegnapi egyperces beugrás helyett, most fel kell öltöznie, ki kell hoznia a bringát az istállóból, felvenni a bukósisakot és el kell kerekeznie a kenyérért a boltba, ami ugyancsak nem több mint egy fél óra, de több mint egy perc.

Elkészült a finom reggeli és Áron utána folytatta az Internetezést. ½ 1-kor már keményebben rászóltam, hogy a sorrend az, hogy először a tanulás (feladatsor, duolingo, zongora), utána jöhet egy kis testedzés (fekvőtámasz, kerékpár, séta, szabad levegő) és csak mindezek után Internetezhet.

Befejeztem a LED léces belső szekrényvilágítás szerelését és bevallom, egy darabig gyönyörködtem benne, majd lehívtam Áront, hogy neki is eldicsekedjek a művemmel és Ő is nézze meg.

Kettő körül elindultunk sétálni, Először csak a kis hídig mentünk és onnan a holtág mellett jöttünk vissza. A gátnál kettéváltak útjaink. Áron elkérte a kulcsot, azzal, hogy ő hazamegy, én pedig mentem vásárolni.

Vettem egy nagy üveg Kozel sört, két pár virslit, egy csomag lapsajtot és a kínaiban egy pár cipőt télire.

Mire hazasétáltam már ott volt Levi és nagyban játszottak.

Feltettem a töltött káposztát melegedni, majd mind a két srácot hívtam ebédelni. Tejföllel és friss kárpát kenyérrel ettük. Nagyon finom volt.

Utána egy sör mellett sakkoztam a Levivel, ahogyan szoktunk, adtam neki egy huszár előnyt.

Este kilenc órakor, azt gondoltam, hogy Áront a kedvenc vacsorájával (meleg szendvics, rajta tarja és lapsajt), hozzá apa készítette francia saláta tálalásával próbáltam elcsalni  az Internet mellől, de ez csak részlegesen járt sikerrel, mert a vacsora befejeztével visszatért a számítógép elé.

Kicsit bekapcsoltam az M1 közszolgálati TV-t, de nem sokkal lettem okosabb.

Évzáró buli Andráséknál

Menetrend szerint későn ébredtünk és még későbben keltünk. Az első utsm Áronhoz vezettem. Odabújtam mellé, amit Manna azonnal követett, mondván, ő is családtag.

Még a reggeli előtt bedurrantottam a cserépkályhába, hogy mire elindulunk Érdre, leégjen és be tudjam zárni az ajtaját.

Reggelire bundás kenyér, sajt, tarja, hordós káposzta volt.

Áron az Internethez ragadt, miközben én felhívtam Nóra nagyit, hogy érzi magát és hogyan boldogul az új vízforralóval. Jól van és minden reggel azzal kezd, hogy ezzel forral vizet a kávéjához. Nagyon szereti és, mint mondta, még szép is.

Felhívtam még Katikát is, hogy hatoljon be a lakásba és kapcsolja ki a fűtést az ó évre. Semmi értelme, hogy menjen a fűtés a lakatlan lakásban, amikor ilyen sokáig távol vagyunk .

Tettem egy lépést a szekrényvilágításban, A feszültség stabilizáló dobozát elláttam vezeték bevezető és a hűtést szolgáló furatokkal.

Egy órakor bezártam a cserépkályha ajtaját és elindultunk az Andrásék szervezte évbúcsúztató bulira.

Rossz látási viszonyok között, nem sokkal kettő után érkeztünk. 

Jó volt találkozni a régi Csokis barátokkal. 1985-ben (tehát 30 évvel ezelőtt) alakult a Csokonai Művelődésházban a Sinclair QL komputert használók klubja.

A kaja, amit Viki és András készített kiváló volt, mint mindig. Én nem is tudtam végigenni az étlapot, mert már az első fogás olyan finom volt, hogy inkább abból repetáztam.

Áron hat óra után figyelmeztetett, hogy ideje lenne lassan hazaindulnunk. Többen búcsúztunk BUÉK kívánságainkkal.

A hazaút sötétben és a délinél sokkal nagyobb ködben fárasztó odafigyeléssel történt. 

Kiskunlacházán volt egy félperces vitánk, mert amikor láttam, hogy a Burek még javában nyitva van, kértem Áront, hogy ugorjon be egy kenyérért, mert otthon nincs egy falat se a reggelihez. 

Nem megy, mert nem kell és ezt nem is kedvesen mondta.

Amint hazaértünk Áron kapcsolódott az Interneten keresztül Leóhoz és onnan csak késő este vált le.

Még mindig Karácsony

Már megint majdnem délig aludtunk.

Még mielőtt bármihez hozzákezdtem volna elgurultam a Dobos ABC-be, mert még tojás sincs itthon.

Nem tudom, hogyan intézte, de a Dobos ABC mindig nyitva van még vasárnap is. 

Ha már ott voltam, vettem sajtot és tarját is, meg egy nagy tejfölt.

Délben bőségesen megreggeliztünk és akkor kezdődött a közelharc: feladatsor vagy Internet. 

Sikerült egy matekot kiharcolnom, de az sem lett fényes, hibátlan.

Még befejeztem a Katona Sanyi féle meghívólevelet és Gulyás Lacikának az angol tanácsadást. Ki is nyomtattam mind a kettőt.

Késő délután felkaptuk a tálca palacsintát és a szekrényvilágító cuccokat, hogy Laci bácsi bemérhesse. 

Először Tassi Juditékhoz mentünk. Mi csak le akartuk adni a nekik szánt palacsintát, de ragaszkodtak hozzá, hogy bemenjünk. Nagy terített asztal volt és örültünk, hogy a bécsi szelet a franciasalátával kikerülhető volt, mert jól voltunk lakva. 

Jót beszélgettünk és közben iszogattunk. Egy barackpálinka után főleg vörös bort. Áron közben a másik azobában Levivel játszott.

Később átmentünk Gulyás Laciékhoz. Odaadtuk szerény ajándékainkat. Tiszta férfi sovinizmus volt, mert csak Laci és Lacika kaptak ajándékokat, Anna és Judit nem. 

Itt is nagy trakta volt, de itt már nem tudtuk elkerülni. Sült kacsacombok voltak feltálalva, no meg sütemények. Tiszta koleszterin bomba ez a karácsony. Közben Laci felhozott egy üveg pálinkát a pincéből és abból kortyolgattunk.

Azután Laci leült a műszereihez és behangolta a szekrényvilágító tápegységet.

Mire hazaértünk nem maradt más hátra, csak beesni az ágyba.

Menekülés Dömsödre

A lustálkodás folytatódik, azzal a különbséggel, hogy én ½ 10-ig aludtam, Áron viszont már az ágyban a notebookhoz volt nőve.

Rögtön bekapcsoltam a Dömsödi fűtést.

Nagyi – ahogyan az várható volt – nem telefonált. Áronnak többször kellett szólnom, hívja fel a nagyit, keljen fel, mosson fogat, öltözzön fel, pakolja, össze a cuccait tegye be Mannát a hordozókájába és induljunk es Dömsödre.

Áron mindaddig a füle botját sem mozgatta, amíg be nem jelentettem, hogy a reggeli tálalva. Akkor nagy nehezen, de még meztelenül kijött a konyhába reggelizni. 

Utána többször is megpróbálta hívni nagyit, de Ő egyszer sem vette fel a telefont.

Mire el tudtunk indulni már 11 óra fele járt. 

Nagyon nagy volt a köd, ezért a szokásosnál sokkal lassabban haladtunk. 

Azon teljesen ki voltam akadva, hogy a szembejövő autóknak legalább a negyede, be sem kapcsolta nem hogy a ködlámpáját vagy a tompítottját, de még a helyzetjelzőjét sem. Ilyenkor hol van a közlekedés rendészet?

Azzal nem volt gondunk, hogy hol álljunk meg és mit vásároljunk, mert a benzinkutakon és a Nemzeti Dohányboltokon kívül minden üzlet zárva volt.

¼ 1- re érkeztünk meg a bázisra. Manna azonnal elindult vadász körútjára, mi pedig bejutottunk a már langyos (17,5 ॰C) házba. Bár odakint sem volt farkasordító hideg, mindössze 3॰C – aminek Áron nem örül, mert már szeretne korizni a befagyott holtágon -, de azért a hangulat kedvéért begyújtottam a cserépkályhába is.

Egy kis favágás a testmozgásnak sem árt. Még nincs két óra és már a cserépkályhában is ropog a tűz.

Délután jutottunk el odáig, hogy az otthonról hozott csirkelevest megmelegítsük és pirítós kenyérrel azt ebédeljük.

Áron azt kérte, hogy vacsorára készítsek palacsintát. A palacsinta tésztája nem lett olyan vékony és finom, mint amilyenre számítottam és ennek az volt a fő oka, hogy finomliszt helyett réteslisztet használtam. Az ízét illetően azonban jót tett neki, hogy a tésztába tettem reszelt almát és vanília cukrot is.

Áron segített, de a töltelék miatt össze is balhéztunk. Én azt terveztem, hogy a saját befőzésű cseresznyelekvárt összekeverem ugyancsak saját termésű darált dióval, Áron viszont közölte, hogy ha a lekvárba diót is keverek, akkor ő nem kér belőle.

Felhívtam Emőkét, mert be kellett árulnom Áront, hogy egész nap csak Internetezik, ahelyett, hogy megoldana egy-két feladatsort.

A palacsinta végül finom lett és Áron utána elvégzett egy Magyar nyelvi és egy Matematikai feladatsort.

Judit (Levi anyukája) Skype-on üzent, hogy el ne szalasszam az M2-n megnézni az Elton John koncertet. Megnéztem, nagy volt.

Nóra nagyi rosszul van

Hosszú, majdnem 12 órás alvással pihentük ki az utóbbi napok és az egész év fáradtságát.

Áront is csak azzal tudtam kirobbantani az ágyából, hogy bejelentettem: ki van tálalva a reggeli.

Közben, de ez már majdnem délben, Nóra nagyi telefonált és síron túli hangon panaszkodott, hogy nagyon rosszul érzi magát. Akkor most azonnal odamegyünk -  mondtam.

Gyorsan egy piros kosárba bepakoltam mindent, amit terveztünk vinni a Nóra nagyinak.

Már jóval elmúlt dél, amikor el tudtunk indulni a piros kosárral a 139-es direkt járattal Nóra nagyihoz. 

Útközben már minden megfordult a fejemben az Orvosi Ügyelettől egészen a Mentőkig.

Amikor megérkeztünk a Nagyin semmiféle rosszullét nem látszott és szinte kivirultan, boldogan fogadott minket. 

Az egyik ámulatból a másikba esett, amikor kipakoltuk, hogy mi mindent hoztunk neki. Hoztuk a karácsonyi ajándékot – egy elektromos vízforralót -, egy üveg csirkelevest,  rántott halat,  rizst, franciasalátát és a kétféle bejglit. Egyfolytában azt hangoztatta, hogy neki milyen jó dolga van, hogy ennyi mindennel kényeztetjük.

Már nagyon éhes vagyok – mondta.

A csirkeleves után a mikróban melegítettem meg a rizst és a rántott halat. A franciasalátától végképp el volt ájulva. 

Szerintem az összes rosszullétnek csupán pszichés okai voltak. Az egyedüllét fokozottan nyomasztó, ha az éppen karácsonykor van, főleg akkor, ha még ennivalója sincs otthon.

Fokozatosan legyőztem a pánik hangulatomat és a hiányos pszichológiai ismereteim ellenére hamar megállapítottam, hogy ez a Nagyinál a szeparációs depresszió tipikus esete.

Áron elmagyarázta nagyinak, hogyan kell használnia a vízforralót. Ez is nagyon tetszett a nagyinak, főleg azért, mert azt nem kell minden alkalommal ki- és bedugni az elektromos hálózati aljzatba és a víz felforrása után automatikusan kikapcsol.

Csak délután ötkor búcsúztunk el.

Hazajövet megettem a halászlé maradékát és el voltunk foglalva Mannával.

Áron megcsinált egy matematikai felvételi feladat lapot. Nem volt teljesen hibátlan, de a javítókulcs szerint az elérhető 50 pontból 49 pontja lett. A példákat szinte egyenként beszéltük meg.

Emőkével alaposan megbeszéltük, hogyan lehetne megoldani Nóra nagyi gondozási problémáját, tekintettel arra, hogy Nóra nagyi a Ráckevei Szeretet Otthonról hallani sem akart.

Este nyolc óra után Áron felhívta a Nagyit és azt javasolta, hogy holnap reggel jöjjön velünk Dömsödre. Azt válaszolta, hogy reggel még visszahív minket és akkor megbeszéljük a részleteket.

Később csak egyedül tudtam a rizzsel, rántott hallal és a francia salátával vacsorázni.

Éjfél után még bekukkantottam Áron szobájába és csúnya hangon kértem, hogy azonnal kapcsolja ki a notebookot.

Karácsony este

Reggel négy óra magasságában nagy nyávogással keltett. Kérdeztem tőle, hogy mit szeretne, de csak annyit mondott, hogy „találd ki.”

Próbáltam, hogy hátha éhes, hátha szomjas, hátha csak be szeretne menni Áronhoz, de egyik se jött be. Akkor magamra kaptam a fürdőköpenyt és a cipőt és mondtam neki, hogy gyere, lemegyünk és kiengedlek, de Emőke ajtajánál tovább nem akart menni. Gondoltam benyitok, de az ajtó zárva volt. Emőke meghallotta a kilincs nyikorgását és azonnal kinyitotta az ajtót. Manna bement.

Próbáltam visszaaludni és ez azonnal sikerült is.

Későn keltünk. 

Áron rögtön bejelentette, hogy elmennek Emőkével nadrágot vásárolni.

Amíg Áron odavolt gondoltam veszek egy nagyobb, hajmosással kombinált fürdőt, és meg is borotválkozom, mégiscsak Karácsony este lesz.

Már dél körül járt, amikor nekiálltam az ünnepi vacsora készítésének. Legelőször a francia saláta alapanyagát tettem fel főni, Amikor az már kész lett vágtam bele még apró almadarabkákat, apróra kockázott kovászos uborkát és a nagy üveg falusi tejfölön felül került bele só, őrölt bors, olíva olaj, citromlé és húsa, mustár, majonéz, olíva olaj, szójaszósz, fokhagyma zúzalék, rozé és méz. 

Eleddig ennek mindig nagyon nagy sikere volt, köszönhetően annak, hogy néhány általam kitalált adalék, egyetlen szakácskönyvben sincs benne.

Közben Nóra nagyi telefonált és bejelentette, hogy nem érzi jól magát és nagyon sajnálja, de este nem tud hozzánk jönni.

Utána már csak a hal panírozása és kisütése maradt. Ez sokkal macerásabb, mint az előző francia saláta.

Közben Katika – hogy ne legyen nagyon egyhangú a sok hal – hozott egy tál frissen készült halászlét.

Emőkével megbeszélve az a változat is felmerült, hogy mi lenne, ha az ünnepi vacsorát a Nóra nagyihoz költöztetnénk. Ezt a változatot meg is beszéltem Nóra nagyival, de ő azt javasolta, hogy inkább karácsony másnapján látogassuk meg.

Az ünnepi terítéshez, még ki kellett vasalnom egy ünnepi asztalterítőt. Egy kicsit Áron is segített a terítésben.

A vacsorához bekapcsoltam a bluetooth sztereó hangfalat és a kütyüről szóltak a karácsonyi dalok.

Az ünnepi vacsora mindenkinek nagyon ízlett. A Judit féle bejglivel és rozéval zárult a menü.

Vacsora után mindenki a karácsonyfa alatt kereste az ajándékát. Nagy volt az öröm, mert mindenkinek jutott nagy meglepetés. 

Én például egy gyönyörű nagy fekete bélelt dzsekit kaptam, amit azon nyomban fel is próbáltam. Ezen kívül kaptam Emőkétől egy háromnyelvű Új Testamentumot, ahogyan Emőke mondta, azon a három idegen nyelven (Francia, Német és Angol), amelyeken beszélek. 

Emőke nem tudja, hogy a francia nyelvet nap mint nap egyre kevésbé értem, mert felejteni sokkal könnyebb, mint tanulni.

Közben Tibcsi telefonált és Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánt.

Áron és Emőke utána lementek sétálni, én pedig megírtam az utolsó két nap blogját.

Készülődés karácsonyra

Sikerült mind a kettőnknek 7 óra körül az ébresztő óra hangjaira felébrednünk.

Gyorsan feltettem egy virslit főni és a reggeli után semmi perc alatt összekaptuk magunkat, így pár perccel nyolc óra után már indulhattunk is Budapestre.

Áron még annyit kért, hogy a Leviék fele menjünk és egy percre beszaladhasson Levihez. Előttük megálltunk. Levi és Judit kijöttek. Nagyon boldog Karácsonyt kívántunk egymásnak. Judit egy tálcán hozott két rúd (mákos és diós) bejglit.

Ha leszámítom azt a néhány könnyelmű autóst, akik hirtelen elénk vágva nem adták meg az elsőbbséget, akkor simám értünk Budapestre.

A Sasadi útnál Áron kiszállt az autóból és onnan 139-essel ment haza. Én egyenesen a MOM Park Citibank fiókhoz mentem. Ott aláírtam egy átváltási előjegyzést és felvettem majdnem az összes felvehető €urómat.

Onnan Úgy mentem az Astoriánál  lévő World Auction irodába, hogy az autót a BAH csomópontnál hagyva felszálltam a 8-as buszra elkerülve ezzel az Astoriánál a parkolási problémákat.

Böbe doki már a készre kitöltött szerződésekkel és kávéval fogadott, csak alá kellett írnom és már jöhettem is haza.

Itthon beugrottam egy fenyőfáért és a CBA-ba halért és csirkemellért.  Sajnos a filézett harcsa mára már elfogyott, ezért kellett csirkemellet is vennem, mert Nóra nagyi nem ehet olyan halat, amikben szálák vannak.

Rögtön fel is hívtam, hogy akkor ugye nem feledkezett meg arról, hogy holnap este nálunk lesz a karácsonyi ünnepi vacsora.

-  - Ezt eddig nem mondtátok.

-  - Nagyi ezt egyszer már velem is megbeszélted és Áron tegnap külön ezért hívott fel telefonon.

-  - Jó, akkor hány órára menjek, és mit vigyek?

-  - Nagyi, ha az neked jó, akkor gyere hatra. Ha addig amúgy is mész valamiért a piacra, nézzél körül, hogy ott van-e még filézett harcsa, mert az nálunk már nem kapható. Egyébkén ne hozzál semmit, csak gyere.

- - Ok. ott leszek.

Áron segített felhordani minden cuccot az autóból. 

Emőke örült, hogy viszontláthatta Mannát is.

A lakás gyönyörűen ki volt takarítva. Emőke még a hűtőt is rendbe tette. Katikának a fizetségen felül, külön megköszöntem, amit értünk tett.

Felállítottam a karácsonyfát és elkezdtem díszíteni.

Estére már csak annyira futotta az energiámból, hogy lehuppantam a TV elé.

A dömsödi pihenésnek vége.

Megint sokáig lustálkodtunk és csak utána jött a reggeli. Áron megint dicsérte a bundás kenyeret.

Az okos telefonom szőrén-szálán eltűnt. Olyan mértékű a feledékenységem, hogy az már elviselhetetlen.  Végül Áron segített előkeríteni, úgy hogy felhívott a mobiljával és ebből rájött, hogy a kütyüm a könyvespolcon, de a könyvek mögé beesve bújt el. Fő az, hogy meglett.

A feladatsor készítése csak nagyon nehezen indult be. Amikor Áron elkészült vele, rögtön nekiálltam a javításnak. Az eredmények láttán némi vita alakult ki, de az Internetről letölthető javítókulcs mindent eldöntött.

Minden pihenésnek egyszer eljön a vége. Úgy kell készülődnünk, hogy holnap reggel indulunk vissza Budapestre. 

Szerencsére Emőke lerendezte a hátteret. Megszervezte, hogy Katika kitakarítson és a hűtőből minden fölöslegeset kidobált. Mindezért nagyon hálás vagyok neki.

Délben nekiálltam újabb feladatsort kinyomtatni, azután szigorúbbra vettem a figurát és letiltottam Áront a számítógépről, de annyira, hogy Norcit is megkértem, legyen ebben a segítségemre.

Megegyeztünk abban, hogy január 16-ig csak este és maximum fél óra az, amit Áron és Leó egymással skype-olhatnak.

Kora délután átjött Levente. Interneteztek, sakkoztak, sőt nekem is felkínáltak egy-egy partit.

Levente kikapott ellenem, de Áron - igaz, hogy huszár előnnyel -, de alaposan elvert.

Estefelé megettünk két tányér csirkeaprólék levest, a maradékot pedig a hűtőből holnap hazavisszük.

A fényszóró izzó cseréje

Manna egy darabig nálam aludt, azután váltott és átköltözött Áronhoz. Reggel felébredve én is követtem Mannát, de amikor már mindenki érezte, hogy éhes, akkor felkeltem és a fürdőszoba után lementem elkészíteni a reggelit.

Áron nagyon dicsérte a bundás kenyeret, mert mint mondta, régen volt ilyen finom.

Elhatároztam, hogy a kiégett bal fényszóró problémát nem hagyom annyiban. Elindultam hát a Dömsödi Autóalkatrész Bolt-ba, ahol csak annyit mondtak, hogy a főnök letiltotta a fényszóró izzók cseréjét, mert az macerás és sok időt igényel. Adtak viszont egy nevet, címet, ahol biztosan elvállalják, de azt is megjegyezték, hogy az általam beépíteni kívánt LED-es izzó nem is H7-es, ami a Scenicbe kellene, hanem csak H4-es. Gondoltam, elképzelhető, hogy jobban értenek hozzá, mint én és ezért vettem náluk egy nem LED-es H7-es izzót.

Felkerestem az általuk javasolt autóvillamossági szerelőt, aki azt mondta, hogy az idén már nem vállalnak újabb munkákat, ezért keressem fel őket jövőre január 5. után.

Visszafele benéztem volna a Villanyszerelési cuccok üzletébe egy gombelemért a Scenic indító kártyájába, de ott másfél óra ebédszünet volt kiírva. Úgy látszik, hogy ez a mai nap nem a sikerek napja.

Gabikának megígértem, hogy ma benézek hozzá, hogy megkérdezzem, hogyan halad a kütyüjén a különféle alkalmazások telepítésével. Ott is bajok voltak, mert mint azt Béla gondolta valamilyen beállítás vagy program megakadályozta, hogy a kütyü a Webről megfelelő választ kapjon. Javaslatára először újraindítás, majd, amikor az sem hozta meg a kívánt eredményt, akkor az eredeti gyári állapot visszaállítása volt a megoldás.

Hazajövet Leventét találtam nálunk, amint fent Interneten játszottak. Be akartam fűteni a fenti Jancsi kályhába, de Áron azt mondta, hogy ott most elég meleg van.

Közben telefonon intéztem a nagy fajsúlyú pénzügyi életünket. Úgy alakulnak a dolgok, hogy 1 % tulajdonjogot meg fogunk venni a Postrader startup lengyelországi vállalatából. Hogy ez jó-e vagy sem, az csak később fog kiderülni. Jelenleg csak annyit tudni, hogy minden anyagi erőmet össze kell szedni a vállalkozásba való beszálláshoz.

Gabika még át is hozta a kütyüjét, hogy újra kapcsoljuk be a Gyári beállítások visszaállítását.

Megmelegítettem a maradék csirke pörköltöt és hozzá Áron kérésére spagettit főztem ki. Végül Levit is meghívtuk vacsorázni. Levente és én tejfölt tettünk rá, Áron pedig ketchupot.

Vacsi után a fenti Jancsi kályha helyett a lenti cserépkályhába gyújtottam be. Gondoltam, este tízre ebben is le fog égni a fa és be lehet csukni az ajtaját.

Egy sör mellett megírtam az utolsó két nap blog bejegyzését és egy  kicsit bekapcsoltam a TV-t.

HP OfficeJet beüzemelése

Áron reggel odabújt mellém és majdnem 10-ig aludtunk, lustálkodtunk. Azután csöndben leosontam és a maradék tatár beafsteak-be tettem tejbe áztatott kenyérbelet és sok prézlit, amiből négy lapos pogácsát formálva kisütöttem fasírtnak. Tálaltam hozzá lágy tojást, hónapos retket, hordós káposztát, sajtokat és kenyeret. Elfelejtve a tegnap esti konfliktust, jót reggeliztünk belőle.

Átjött Feri bácsi, hogy a tegnap elmesélt mérgelődésemre segítsen kicserélni a fényszóró izzót, de hamar belátta, hogy ez reménytelen.

Áron fent Skype-ol a Leóval, amíg én lent írom az utóbbi néhány nap blogját.

Ebédre a csirkelevesből szemezgettünk, de megint úgy, hogy nem csupán csonttányér volt kitéve, hanem adomány tányér is, amibe Mannának gyűjtögettük a finomságokat.

Késő délután sikerült a nyomtatót beidegesítenem, igaz, hogy még nem wifivel, amit tudnia kellene csak Ethernet kábellel, de majd azt is meg fogom próbálni.

Annyit sikerült elérnem, hogy Áronnak tudtam a netről újabb feladatsorokat nyomtatni, hogy ne csak a Leóval való Internet kapcsolat foglalja le.

Ha már nyomtattam, akkor megpróbáltam kinyomtatni a HP OfficeJet használati utasítását is. Simán ment kétoldalasra.

Amíg a nyomtatás ment, addig két sakkpartit sikerült megnyernem.

A 250 oldalas Használati utasítást, a már korábban kipróbált könyvkötészeti ragasztóval egy igazi könyvvé varázsoltam, azt remélve, hogy ez holnap reggelre megköt.

Utána begyújtottam az emeleti Jancsi kályhába. Tíz perc alatt két darab fával bemelegítette az egész felső szintet. 

Úgy látszik, hogy ma siker, siker hátán.

Tatár beafsteak

½ 10-ig sikerült lustálkodnunk, de utána hamar összekaptuk magunkat és indultunk a piacra. 

Alig vettünk néhány dolgot. Egy doboz tojást, a zöldségesnél egy csomag hónapos retket és két nagy sárgarépát, Juliska nénitől pedig egy nagy üveg házi tejfölt, mert mint mondta, karácsonyra nekünk egy kis üveg tejföl árában adja.

A henteshez még be ugrottam borjú bélszínért, ugyanis Áron kérte, hogy estére készítsek tatár beafsteaket.

Utána hazáig már meg sem álltunk, mert reggeli híján Áron már éhen akart halni.

Gyorsan nekiugrottam a reggeli készítésnek és bár már majdnem dél volt nagyon bereggeliztünk.

Pista bácsi megkért, hogy készítsek a stégjéről az engedélyeztetéshez szükséges néhány fotót.

Feltettem a zöldséges csirkeaprólék levest főni. A tegnap vásárolt háztáji aprólékot kiegészítettem a mélyhűtőből egy kis csirkenyakkal, csirke zúzával és szívvel, hogy Mannának bőven legyen kajája, mivel most egészen karácsonyig több napra maradunk.

Most, hogy világos van és nem hullik semmi az égből, megpróbáltam betenni a bal fényszórómba a H7-es LED-es izzót, de halk káromkodások közepette, egy fél órai próbálkozás után odáig sem jutottam el, hogy a régi kiégettet kivegyem.

A régi szép időkben, amikor még nem volt ilyen szuper autóm, a Zsiguliba, akár éjjel az országút szélén a korom sötétben, törött és begipszelt jobb kezem mellett bal kézzel három perc alatt tudtam fényszóró izzót cserélni.

Áron csak nagyon keveset foglalkozott a tanulással, inkább csak lógott az Interneten.

Késő délután került sor az ebédre készített csirkeaprólék leves tálalására. 

Természetesen Mannának is kihalásztunk belőle sok finomságot. Elsőként egy csirkefejet kapott, amit mi egyébként meg sem ettünk volna és azt nagyon jóízűen elfogyasztotta.

Utána átvittem Gabikának az új kütyüjét, Rokkónak pedig egy kis csontot. A kütyü nagyon tetszett neki. Egy-két fontosabb dolgot felinstalláltam neki, legfőképp berendeztük a Google fiókját, hogy tudjon letölteni a Play Áruházból programokat. Feltettem még a Skype-ot és a Vibert is. 

Kicsit politizáltunk és kicsit pálinkáztunk.

Az esti órákban kitört a balhé. Áron úgy oda tud ragadni az Internethez, hogy ha valamiért hívom, hogy jöjjön le, akkor néha 5-10 percig is eltart, mire ott kedvére befejezi, amit a neten elkezdett és csak utána jön. Én ezen általában mérgelődöm, mert addig nem kezdhetek enni, vagy elhűl a kaja. 

Most azonban Rogan hívott minket Liverpool-ból és szeretett volna Áronnal is beszélni. Én többször szóltam, kiáltottam Áronnak, de ő mindig csak annyit mondott „mindjárt’. Rogan egy idő után – az is lehet, hogy megsértődött – elbúcsúzott anélkül, hogy tudott volna Áronnal beszélni.

Ezen én annyira bepipultam, hogy első mérgemben azt mondtam, hogy akkor egy hét Internet szilencium.

Vacsorára elkészítettem a tatár beafsteak-et. A tányér közepén a többször ledarált marhabélszín, rajta egy tojássárgája és a kupacot körülülték a fűszerek (egy fél lilahagyma apróra vágva, só, bors, pirospaprika, fokhagyma zúzalék, mustár, vaj, ketchup).

Mondtam Áronnak, hogy hozzon evőeszközt és keverje be, én addig pirítok kenyereket. Áron azzal kezdte, hogy a lila hagymának kivette a felét, mondván, hogy annyi nem kell bele. Lévén, hogy életemben most készítek tatár beafsteak-et körülbelül századszor, (többek között neki is) mára már tudom, hogy miből mennyi kell bele, ezért kértem, hogy azt tegye vissza. Áron visszatette és közölte, hogy akkor ő nem kér az egészből egy falatot se. Ezen jól összevesztünk és azt mondtam, hogy akkor a jövőben tőlem ne is kérje, hogy készítsek ilyet.

Én megkentem vele néhány pirítóst és hozzá fekete teát ittam, azután lefeküdtünk.

Karácsonyi szünet előtti utsó tanítási nap

Áronnak ma van a karácsonyi szünet előtti utolsó tanítási napja. 

Emőkével együtt indultak el, de elindulás előtt még lement a CBA-ba venni üdítőt és némi rágcsát a délutáni karácsonyi bulihoz.

A legfontosabb mai program, hogy az ETX Capital-ra tegyek fel egy kis pénzt. Ez ügyben lementem az Eleven Center melletti K&H bankfiókba és bevittem a Postatakarékcsekkekből kiváltott pénz egy részét és befizettem az ETX ugyancsak K&H-nál vezetett bankszámlájára. Nem igazán értettem, hogy a Bank nem csak a pénz kivételnél, hanem a befizetésnél is von le 0,11 %-ot, de levon.

A készpénz megmaradt részével elbuszoztam a Citibankba, kérve Kádár urat, hogy a javaslata szerint tegyük be valahova.

Onnan csak azért siettem haza, mert Rita néni azt írta, hogy a fiúk már 1:00 órakor szabadlábra kerülnek, és csak rajtuk múlik, hogy meddig maradnak a karácsonyi bulin az iskolában.

Áron valóban korán érkezett haza és bár a szobájában nem sikerült rendet raknia, de hamar bepakoltunk mindent ( még Mannát is ) az autóba és indulhattunk.

Kértem, hogy legyen nála minden iskolai cucc, a feladatsor és a kotta is, mert a terveink szerint a szokásosnál több napot töltünk vidéki telelőnkben.

A TESCO-t is hamar átugrottuk, mert csak az üres üvegeket adtuk le és már rohantunk is tovább. 

Hamar besötétedett és vezetés közben attól szenvedtem, hogy a bal fényszóróm tompított állásban nem világított. Isten őrizzen, hogy valaki az egyedül működő jobb fényszóró alapján motorkerékpárnak gondoljon.

Szigethalmon megálltunk a Húsosnál. Vettem egy nagy adag házilag nevelt u.n. háztáji csirke far-hát-at, amiben benne volt a nyaka és a feje és két kaparó is, meg néhány pár virslit és Áronnak egy üveg Cappy-t.

Ez után már csak a Bureknél álltunk meg egy cipóért.

A bázison Manna elindult csavarogni, mi pedig bementünk a finom melegbe, ami még csak 17॰ C volt, de a radiátorok már forrók voltak.

Azonnal elkezdtem készíteni a csirke pörköltöt és hozzá masnis tésztát, ahogyan Áron szereti. 

Közben persze lecsúszott egy unikum is.

Amíg a vacsora készült, Gabika új kütyüjét feltettem töltőre, és amit tudtam azt már ma beállítottam rajta.

A tejfeles csirkepaprikás után még lecsúszott egy sör, és ha nem is túl korán, de végül mind a ketten lepihentünk.

Ádám Budapesten

Elég későn kezdtem a reggelt. 

Úgy láttam, hogy Áron indulásakor levitte Mannát is.

Reggeli után már készülődtem, mert Deák Péternek ma volt a búcsúztatása a Farkasréti temetőben. Úgy látszik, hogy ez lett az idén elmaradt családi találkozóból.

Deák Péter fantasztikus ember volt, mi mindannyian büszkén emlékeztünk rá.

A megemlékezésen találkoztam Deák Évával, aki nálam sokkal tapasztaltabb a középiskolai felvételi ügyében. Lóci és Menyus Áronnál egy évvel idősebb, illetve fiatalabb. Be fogok iratkozni hozzá felvételi továbbképzésre.

Délben elővettem a velős csont maradékát és fokhagymás pirítósra kenve ebédeltem belőle.

Áronnal megbeszéltem, hogy abból a May Károly könyvből, amelyik duplikáltban van meg, az egyik példányt küldje el Artinak karácsonyra.

¾ 4-kor elindultam Ádámért a Ferihegy 2 (bocs. újabban „Liszt Ferenc” 2-re. Nekem nagyon tetszik, hogy a köznép úgy döntött, hogy  „Liszt Feri 2”-nek nevezi a repteret.  Végig araszolva a karácsony előtti városon ez nem volt egyszerű. A végén sikerült Ádámot megtalálnom a 2B érkezési oldalán megtalálnom.

Ádám elmagyarázta, hogy legközelebb hogyan kerülhetem el a hat perces parkolásért fizetendő 2000.- forintot.

Ádámot elvittem a Kolozsi térre és felajánlottam az autót, ma délutántól holnap délutánig, de azt mondta, hogy szerinte a sárga Suzuki neki elég lesz. Odaadtam a HVG Press-ből átvett fotós naptár nyomtatványokat és Áron karácsonyi ajándékát Artinak.

Keveselltem az Ádámmal töltött időt.

½ 8-ra már otthon voltam. Megbeszéltem Áronnal, a holnapi programot.

A lukas fog

A reggeli után elindultam a HVG Press-be, hogy átvegyem a Norci által megrendelt családi naptár nyomtatványokat. 

Erre a célra vettem fel készpénzt. 

Megnéztem az utvonalterv.hu oldalon, miként tudok oda eljutni tömegközlekedéssel. Miután tudtam, hogy 11:30-ra Adrinál kell lennem, Kicsit sokalltam az 1 óra 5 perces menet időt és ezért (vesztemre) úgy döntöttem, hogy mégis autóval megyek. Na ez betette az ajtót. A Sasadi úti csomópont és a Moszkva tér átépítése, amihez még hozzájárult, hogy egy hét múlva karácsony, akkora dugót okozott, hogy végül 1 ½ óra alatt értem a III. Montevideo utcába. 

A problémát csak fokozta, hogy üres parkolóhely egy se. Kínomban a HVG Press előtt felálltam a járdára. A hölgy, aki kiszolgált, miután kérdezte, hogy hol tudtam megállni, siettetett, hogy menjek és vigyem a cuccot, mert itt a parkoló őrök, a Közterület felügyelők és a rendőrök, kihasználva, hogy nincs elegendő parkolási lehetőség, mint a hiénák gyűjtik az áldozataikat. 

Mire kiértem, csak éppen, hogy megúsztam a büntetést, mert egy rossz helyen álló autót már raktak fel egy trailer-re.

Hazajövet után nem sokkal, már indulhattam is Adrihoz. Még mindig autóval, de abban az irányban hál’Istennek nem voltak dugók.

Ettől kezdve, százszor akkora problémák foglalkoztattak, mint a parkolási büntetés, kerékbilincs, vagy a trailer. Be voltam ugyanis szarva, hogyan lesz megoldva ez a korábban felfedezett lukas fog.

Megpróbáltam a férfias bátorság 100 %-ának látszatát mutatni, de nem sok sikerrel, mert Magdi asszisztens rögtön azzal kezdte, hogy nyugtatgatott.

A békeidő csak addig tartott, amíg az előző páciens foglalta le Adri idejét. Onnan kezdve vége a földi életnek. Beültem a fogorvosi székbe és csak tűrtem és tűrtem, amíg rajtam szadiztak.

Közel másfél óra után szabadlábra kerültem és menekültem, ahogyan csak tudtam. Ebből azután az következett, hogy a gyors menekülés miatt a töltésre feltett mobil telefonomat ott felejtettem.

Mire hazaértem, Áron is megérkezett. A tanulás imitálása egy teljesen sötét szobában történt. A fő problémája az volt, hogy én időben odaérek-e majd a brushup karácsonyi ünnepségére. Szerintem mindez csak azért történt, hogy tisztán lássa, mikortól szabad a pálya.

Áron a segítségemre volt abban is, hogy a telefonján megbeszélje Adrival az én telefonom sorsát. Adri becsomagolva leadja a rendelő portájára és akkor mehetek érte.

Kicsit nehezteltem magamra, hogy már megint ilyen lökött vagyok. Elindultam (8-as busz, M4, és 47-es villamos). A kütyü szépen becsomagolva ott volt a portán.

Onnan már egyenesen mentem a KÖZHELY karácsonyi ünnepségére. Egy kicsit késve érkeztem, de a nagy dolgokról nem maradtam le. Ott volt Zita Ákossal és nagyon köszönték, hogy a Dalma jótékonysági koncertjén ott voltunk.

Zitával átadtuk Borinak a karácsonyi ajándékát.

Mire hazaértem Áron és Emőke már megvacsoráztak, de Emőke panaszkodott, hogy Árontól hiába kérte, hogy Dulolingózzon, gyakoroljon a zongorán vagy írjon meg egy feladatsort, Áron erre nem volt hajlandó, mert el volt foglalva az Internettel.

Nagyit viszem Urológiára

Áron nagyon rendesen, egészen közel, az általam vágyott 7:12-höz indult el a suliba.

Hamarosan én is összekaptam magam. Fürdőszoba hosszasan, mert borotválkozni is kellett, majd kocsonya reggeli. 

Két tányérral be is pakoltam Nóra nagyinak egy nylonzacskóba.

Első utam az Érsebészeti Klinika, Berencsi doktornő. Gyorsan végzett velem és azt kérte, hogy délután 2 és 3 között hívjam telefonon, hogy a dózis korrekcióját megbeszéljük.

Felhívtam Nóra nagyit. Még mindig nem épült fel a megfázásából és még egy rossz hírt is közölt: Megint véres volt a vizelete. Mondtam, hogy most azonnal odamegyek, kezdjen el felöltözni, mert elindulunk a Somlai doktor úrhoz.

Odaérve átadtam a kocsonyát és onnan felhívtam Somlai doktor urat. Elmondtam neki, hogy mi a probléma, amire azt mondta, hogy akkor most menjünk be hozzá és lent a betegirányításnál (a véres vizeletre hivatkozva) kérjünk egy sürgősségi sorszámot.

Megérkezve a sorszámmal felmentünk Somlai doktor úrhoz, aki adott a nagyinak egy beutalót az Urológiai Klinikára.

Hívtam a nagyit, hogy az SzTK melletti piacon együnk valamit (mondjuk sült hekket majonézes burgonyával) ebédre, de neki jobb ötlete támadt: inkább menjünk a Fény utcai piacra és ott a Töröknél ebédeljünk, rántott harcsát zöld salátával.

Végül így is lett, átgurultunk Budán és a Mamut mögötti nagy parkolóban éppen csak hogy találtunk egy parkoló helyet.

A rántott harcsa kifogástalan volt, még egy teát is ittunk utána.

Miután a Nóra nagyit hazavittem, magam is hazagurultam. 

Nem sokkal utánam Áron is megérkezett, de azonnal leült a számítógép elé és ¾ 5-i fel sem állt mellőle.

Miután Olivér és Bálint rosszul létre hivatkozva nem jöttek 4-re a gyerek-németre, ezért Áron azt gondolta, hogy most ő is ellóghatja a külön németet.

A németet megtartottam. 

A sok rossz mellett, azért egy jó pontot is szerzett Áron. Azt mondta, hogy ő nem tud eljönni a Dalma jótékonysági koncertjére, de szeretné, ha az ő nevében is vennék egy belépőt, mert azzal is nő a Dalmának szerzett támogatási összeg.

Este hétre mentem a koncertre. A Budapest Voices Orchestra nagyon jó másfél órás műsort adott, telt házzal. 

A műsoron kívül megkérték a publikumot, hogy akinek van a tarsolyában egy szép mondat, ami valamikor megérintette, akkor azt írja fel az előtérben erre a célra kifüggesztett több nagyméretű papír valamelyikére.

En ezt írtam: 

„Addig-addig siránkoztam, hogy nincs egy pár szép cipőm, amíg egyszer láttam egy embert, akinek nem volt meg a két lába.”

Amíg én a koncerten voltam, Áron Emőkével megvacsoráztak, így azután én már csak egyedül tudtam enni.

Megint volt egy kis vita Áronnal azon, hogy mennyi legyen a tanulás és a számítógép előtt töltött idő aránya.

Később Áron és Emőke lementek sétálni. 

Kezdődik a hét

Mind a ketten időben ébredtünk, de Áron elég lassan készülődött. Végül Emőke beszólt, hogy ’Áron induljunk, mert már 7:14 van.” Ez adott ugyan egy lökést, de ennek ellenére csak 7:20-kor indultak. Remélem, hogy Áron a két szem almán kívül semmi más, fontosat nem hagyott itthon.

Utána én is felkeltem és megreggeliztem. Úgy láttam, hogy Emőke és Áron kiengedték a Mannát.

A notebookot bekapcsolva szomorúan tapasztaltam, hogy ez még annak ellenére tetű lassú, hogy Áront már kilakoltattam a gépről (megszüntettem a felhasználói fiókját). Most már van elegendő tárterület is (összes: 465 GB, szabad: 243 GB) és mivel Imre korábban a RAM-ot is bővítette 4 GB-ről 8 GB-re, most már semmi más betegsége nem maradt, mint a Windows 10. 

Az mégiscsak tarthatatlan, hogy az első bekapcsoláskor az oprendszer felállása 3-5 perc, és ha ehhez még szeretnék megnyitni egy üres Word dokumentumot, az még egyszer ugyanennyi.

Egy-két Duolingo azért még délelőtt belefért.

Összeszedtem minden bátorságomat és bejelentkeztem Adrihoz az időnként fájós fogammal. Éppen jókor hívtam fel, mert valaki lemondott egy szerdai időpontot és még karácsony előtt oda befértem.

Ebédre megettem az egyik üvegben Dömsödről hozott tarkabablevest, de úgy, hogy abból a Mannának is juttattam némi csirkeaprólékot. Amikor megjön a csavargásból, biztosan örülni fog neki.

½ 3-ra volt egy időpontom H. Balázs AEGON Prémium üzletágában (pontosabban a Lurdy házban). A téma a szokásos: befektetés. Nem valószínű, hogy mostanában ilyenbe kezdenék, mert ha valamire áldoznék, akkor az a Postrade nevű startup cég Slovéniai üzemének 1 %-os tulajdonlása. 

A programot elég alaposan körbeszaglásztam és úgy állapítottam meg, hogy annak van jövője. Az én orrom, az olyan nagy, hogy az eddig még sosem hagyott cserben.

A CBA-ban vettem főtt, füstölt tarját, debrecenit, sajtot és sört.

Mire onnan hazaértem, Áron már itthon volt és nagy bánatomra lógott a számítógépén. Mint kiderült a leckéje még nincsen kész. Ebből megint külön balhé lett, hogy mielőtt kész lenne a lecke, ő leül chat-elni és játszani a számítógépen.

Később átjött Emőke és mondta, ha Áron már megvacsorázott és mindent megtanult, akkor menjen át hozzá és Ő ott folytatja a nevelést, ahol én abbahagytam.

Áron megmelegítette magának a fél üveg bablevest és utána készített tarjás sajtos meleg szendvicset.

Emőkére is sikerült rátukmálnom egy fél üveggel, amit nagyon jóízűen megvacsorázott. Külön megkértem, hogy ha a levesben talál csirkeaprólékot (zúza, máj, szív), azt tegye félre Mannának.

Csipetke

Nagy lustálkodás után ½ 10-kor keltünk. 

Áron kérte, hogy még egy kicsit bújjak oda hozzá. Ennek annál inkább tettem szívesen eleget, mert még mindig nem felejtettem el Áron tegnapi lelki sérülését és ha ő nem kérte volna, akkor én tettem volna meg.

Manna természetesen már kora reggel ki-be mászkált.

Reggelire a változatosság kedvéért sok bundás kenyér, nekem kocsonya és vajas kenyér tejeskávéval, de Áron most kérte, hogy neki most ne készítsek kakaót.

A bőséges reggeli után, mint ahogyan tegnap megígértem, átmentem Gabikáékhoz. Áronnal megbeszéltük, hogy addig nekilát egy feladatsor megoldásához.

Gabikáéknak és Áginak is vittem kocsonyát, Rokkónak meg a tegnapról maradt csontot. Ott egy kávé mellett elmagyaráztam, hogyan kellett volna egyszerűbben átküldenie az akkuról készült fotót.

Búcsúzóul még kikérdeztem Gabikát, hogyan kell a bablevesbe készíteni a csipetkét. Annyit mondott, hogy egy tojás, liszt és egy csipetnyi só, de ha nem akarom, hogy szétfőjön, akkor tegyek bele egy kis grízt is.

Ahogy visszaértem, újra feltettem főni a bablevest és amikor már zubogott elkezdtem a csipegetést. Gabika azt nem mondta, hogy ez milyen macerás dolog és több mint egy órát vesz majd igénybe.

Áron közben elkezdett egy matematikai feladatsor megoldását.

Mire a csipetke megfőtt, hívtam Áront ebédelni, de neki, mint rendszerint, most sem sikerült azonnal elszakadnia a számítógéptől.

Végül három órára sikerült leülni, ebédelni. A tejfölös füstölt húsos bablevesnek nagy volt a sikere.

Idejekorán és tudatosan kezdtünk hozzá az összepakoláshoz, hogy legkésőbb ½ 5- kor el tudjunk indulni haza, hiszen 6-kor kezdődik Áron angol órája.

Az indulás 5 perc késéssel sikerült.

½ 6-ra hazaértünk. Áron felment az angol cuccaiért és már indult is a külön angolra, de azért még bejelentette, hogy angol után dolga van Olivérrel és így csak ½ 9-re jön haza.

Én ráértem mindent felcipelni. Katika varázsolt a lakásban. Nagy tisztaság és rend fogadott. Az íróasztalon postacsomag, megjött az 1000 W-os inverter. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog szuperálni.

Amíg vártam Áronra, átnéztem a délután készítette matek feladatsorát, amiben azt nehezményeztem, hogy bár még lett volna ideje a 45’-ből, mégse végezte el a megoldások próbáját, ami az egyik példánál különösen hasznos lett volna.

Lefekvés után Áronnal megint nagy vita, hogy mikor legyen a villanyoltás. ¼ 11-kor már elvesztettem a türelmem és kérdezés nélkül eloltottam a szobájában a villanyt.