Tatár beafsteak

½ 10-ig sikerült lustálkodnunk, de utána hamar összekaptuk magunkat és indultunk a piacra. 

Alig vettünk néhány dolgot. Egy doboz tojást, a zöldségesnél egy csomag hónapos retket és két nagy sárgarépát, Juliska nénitől pedig egy nagy üveg házi tejfölt, mert mint mondta, karácsonyra nekünk egy kis üveg tejföl árában adja.

A henteshez még be ugrottam borjú bélszínért, ugyanis Áron kérte, hogy estére készítsek tatár beafsteaket.

Utána hazáig már meg sem álltunk, mert reggeli híján Áron már éhen akart halni.

Gyorsan nekiugrottam a reggeli készítésnek és bár már majdnem dél volt nagyon bereggeliztünk.

Pista bácsi megkért, hogy készítsek a stégjéről az engedélyeztetéshez szükséges néhány fotót.

Feltettem a zöldséges csirkeaprólék levest főni. A tegnap vásárolt háztáji aprólékot kiegészítettem a mélyhűtőből egy kis csirkenyakkal, csirke zúzával és szívvel, hogy Mannának bőven legyen kajája, mivel most egészen karácsonyig több napra maradunk.

Most, hogy világos van és nem hullik semmi az égből, megpróbáltam betenni a bal fényszórómba a H7-es LED-es izzót, de halk káromkodások közepette, egy fél órai próbálkozás után odáig sem jutottam el, hogy a régi kiégettet kivegyem.

A régi szép időkben, amikor még nem volt ilyen szuper autóm, a Zsiguliba, akár éjjel az országút szélén a korom sötétben, törött és begipszelt jobb kezem mellett bal kézzel három perc alatt tudtam fényszóró izzót cserélni.

Áron csak nagyon keveset foglalkozott a tanulással, inkább csak lógott az Interneten.

Késő délután került sor az ebédre készített csirkeaprólék leves tálalására. 

Természetesen Mannának is kihalásztunk belőle sok finomságot. Elsőként egy csirkefejet kapott, amit mi egyébként meg sem ettünk volna és azt nagyon jóízűen elfogyasztotta.

Utána átvittem Gabikának az új kütyüjét, Rokkónak pedig egy kis csontot. A kütyü nagyon tetszett neki. Egy-két fontosabb dolgot felinstalláltam neki, legfőképp berendeztük a Google fiókját, hogy tudjon letölteni a Play Áruházból programokat. Feltettem még a Skype-ot és a Vibert is. 

Kicsit politizáltunk és kicsit pálinkáztunk.

Az esti órákban kitört a balhé. Áron úgy oda tud ragadni az Internethez, hogy ha valamiért hívom, hogy jöjjön le, akkor néha 5-10 percig is eltart, mire ott kedvére befejezi, amit a neten elkezdett és csak utána jön. Én ezen általában mérgelődöm, mert addig nem kezdhetek enni, vagy elhűl a kaja. 

Most azonban Rogan hívott minket Liverpool-ból és szeretett volna Áronnal is beszélni. Én többször szóltam, kiáltottam Áronnak, de ő mindig csak annyit mondott „mindjárt’. Rogan egy idő után – az is lehet, hogy megsértődött – elbúcsúzott anélkül, hogy tudott volna Áronnal beszélni.

Ezen én annyira bepipultam, hogy első mérgemben azt mondtam, hogy akkor egy hét Internet szilencium.

Vacsorára elkészítettem a tatár beafsteak-et. A tányér közepén a többször ledarált marhabélszín, rajta egy tojássárgája és a kupacot körülülték a fűszerek (egy fél lilahagyma apróra vágva, só, bors, pirospaprika, fokhagyma zúzalék, mustár, vaj, ketchup).

Mondtam Áronnak, hogy hozzon evőeszközt és keverje be, én addig pirítok kenyereket. Áron azzal kezdte, hogy a lila hagymának kivette a felét, mondván, hogy annyi nem kell bele. Lévén, hogy életemben most készítek tatár beafsteak-et körülbelül századszor, (többek között neki is) mára már tudom, hogy miből mennyi kell bele, ezért kértem, hogy azt tegye vissza. Áron visszatette és közölte, hogy akkor ő nem kér az egészből egy falatot se. Ezen jól összevesztünk és azt mondtam, hogy akkor a jövőben tőlem ne is kérje, hogy készítsek ilyet.

Én megkentem vele néhány pirítóst és hozzá fekete teát ittam, azután lefeküdtünk.