Évzáró buli Andráséknál

Menetrend szerint későn ébredtünk és még későbben keltünk. Az első utsm Áronhoz vezettem. Odabújtam mellé, amit Manna azonnal követett, mondván, ő is családtag.

Még a reggeli előtt bedurrantottam a cserépkályhába, hogy mire elindulunk Érdre, leégjen és be tudjam zárni az ajtaját.

Reggelire bundás kenyér, sajt, tarja, hordós káposzta volt.

Áron az Internethez ragadt, miközben én felhívtam Nóra nagyit, hogy érzi magát és hogyan boldogul az új vízforralóval. Jól van és minden reggel azzal kezd, hogy ezzel forral vizet a kávéjához. Nagyon szereti és, mint mondta, még szép is.

Felhívtam még Katikát is, hogy hatoljon be a lakásba és kapcsolja ki a fűtést az ó évre. Semmi értelme, hogy menjen a fűtés a lakatlan lakásban, amikor ilyen sokáig távol vagyunk .

Tettem egy lépést a szekrényvilágításban, A feszültség stabilizáló dobozát elláttam vezeték bevezető és a hűtést szolgáló furatokkal.

Egy órakor bezártam a cserépkályha ajtaját és elindultunk az Andrásék szervezte évbúcsúztató bulira.

Rossz látási viszonyok között, nem sokkal kettő után érkeztünk. 

Jó volt találkozni a régi Csokis barátokkal. 1985-ben (tehát 30 évvel ezelőtt) alakult a Csokonai Művelődésházban a Sinclair QL komputert használók klubja.

A kaja, amit Viki és András készített kiváló volt, mint mindig. Én nem is tudtam végigenni az étlapot, mert már az első fogás olyan finom volt, hogy inkább abból repetáztam.

Áron hat óra után figyelmeztetett, hogy ideje lenne lassan hazaindulnunk. Többen búcsúztunk BUÉK kívánságainkkal.

A hazaút sötétben és a délinél sokkal nagyobb ködben fárasztó odafigyeléssel történt. 

Kiskunlacházán volt egy félperces vitánk, mert amikor láttam, hogy a Burek még javában nyitva van, kértem Áront, hogy ugorjon be egy kenyérért, mert otthon nincs egy falat se a reggelihez. 

Nem megy, mert nem kell és ezt nem is kedvesen mondta.

Amint hazaértünk Áron kapcsolódott az Interneten keresztül Leóhoz és onnan csak késő este vált le.