Gázóra csere

Áront már semmilyen módszerrel nem tudom rávenni, hogy időben induljon el a suliba.

Magam is időben felkeltem, hogy 10 óra körül odaérjek a Dömsödi házhoz, mert 10 és 11 között-re ígérték, hogy jönnek a gázórát lecserélni. 

8 órakor fel is hívtak, hogy már ott vannak, de mondtam nekik, hogy a levelük szerint csak későbbre vártam őket. 

Megállapodtunk, hogy én 10:20-ra jelenek meg a helyszínen.

Reggelire bekaptam egy tejfölös, sonkás meleg szendvicset és ittam hozzá egy bögre tejeskávét.

Amikor indultam, megint hívtam Mannát, hogy jöjjön le velem, de csak a bejárati kapuig kísért. Gondoltam, ott hagyom, és majd valaki kiengedi.

Már majdnem felszálltam a 8-as buszra, amikor rájöttem, hogy a hülye fejemmel elfelejtettem, hogy a gázóra cseréhez nem ártana, ha a Dömsödi kulcsok is nálam lennének és be tudnánk jutni a házba.

Mire visszamentem, a Manna már ott ült a lábtörlőnkön. Csak annyit mondott, hogy a meleg fürdőszobában jobban szeretem elvégezni a dolgomat, mint ilyen zord időben odakint. Akkor, tessék, menj be és szard össze magad.

A Népligeti buszmegállóban a 9:05-ös buszt sikerült elérnem.  A buszon nagyon jót olvasgattam és 10:05-kor landoltunk a Dömsödi CBA előtt. Onnan tíz percgyaloglással értem a bázisra.

Közben hívott Rita néni, hogy ma kellett volna beadni a kitöltött lapot, hogy Áron melyik középiskolában szeretné megírni a felvételit. Elmondtam neki, hogy most Dömsödre kellett jönnöm, de legkésőbb délután kettőre kitöltve beviszem az iskolába. 

Az urak is éppen akkor éreztek, mint amikor én odaértem. 

A gázóra csere nem tartott tovább 15 percnél, miközben készítettem nekik egy finom kávét.

Az órára nézve úgy számoltam, hogy még elérhetem a 11:55-ös buszt visszafelé. Az úton megint jó helyem volt és tudtam olvasni, így ezt az egy óra oda és egy óra vissza utat, egyáltalán nem találtam elveszett holt időnek.

A Népligetből is jól értem haza (M3, M4, 8-as busz) és így már ¾ 1-re itthon voltam.

Manna egy nagy rakás szarral kedveskedett a fürdőszobában. Hozzá se nyúltam, gondoltam, majd Áron vagy Emőke.

Bekaptam egy tál kocsonyát, majd leültem, kitöltöttem a felvételi lapot és indultam az iskolába.

Valóban egy perccel kettő előtt jelentem meg az iskola titkárságán a majdnem teljesen kitöltött papírral. Csak Áron diákigazolványának a száma és az aláírása hiányzott. A diákigazolvány számát a titkárnő rá tudta írni, az aláírást pedig én odahamisítottam, mert Áront már nem találtuk az ebédlőben.

Amikor hazaértem, Áron már itthon volt. Kértem, hogy a szart takarítsa el a fürdőszobából és Manna egy ideig ki van tiltva a lakásból.

Áron a szobájában várta a német gyakorlást, én pedig leültem megírni a blogom.

Tíz perccel 4 óra előtt Olivér küldött a Viberen egy SMS-t, hogy nem jönnek, mert elrontották a gyomrukat.

Ennek ellenére Áronnak egyedül is megtartottam a német gyakorló órát, amiért hálás volt, mert mint mondta, holnap ebből a részből fognak szódolgozatot írni.

Hét óra fele Áron lement a kis kínaiba vacsoráért. Vitte magával Mannát is, de visszafele már nem találta. Azután lement a CBA is Mannának nedves kajáért.

Manna belekóstolt, de nem ette meg, szerinte jobb lenne egy kis csirkeaprólék.