Uszoda

Áron kakasszóra beállított ébresztője szólt 5-kor, 6-kor, nehogy végig tudjam aludni az éjszakát. A másik (a pityegős) ébresztő óra csak  ½ 7-kor és ¾ 7-kor szólt, hogy nemsokára ő is fel tudjon ébredni. Végül hétkor kiment a fürdőszobába bevizezni a fogkeféjét és konstatálni, hogy Manna a fürdőszoba szőnyegre szart. A nagyját eltakarítottam, de a fürdőszoba szőnyeg tisztítását az Áronra hagytam.

Nekem búcsúzóul csak annyit közölt, hogy nem találja a fürdőnadrágját, ha tudok, akkor hozzak neki délután az uszodába. 

7:12 helyett 7:20-kor hagyta el a terepet, viszont almát is elfelejtett vinni.

Megpirítottam két kenyeret és rá a maradék kapros, mustáros lazacot tettem reggelire, majd a kávé mellett leültem megírni a tegnapi blog bejegyzést.

Közben rájöttem, hogy az egyik leghatékonyabb angol tanulás, ha az ember élesben chat-el valakivel, aki nem tud magyarul csak angolul. Így történt ma, amikor majdnem másfél órán keresztül folyt a chat az egyik reklamációmmal kapcsolatban.

Azután el kellett indulnom, mert Áronnal ½ 3-ra randevút beszéltem meg a MoM sportcentrumban.

Az én feladatom lenne az úszócuccokat vinni. Fürdőnadrágokat még csak-csak sikerült találnom, de úszósapkát egyáltalán nem, úszószemüvegekből pedig már csak nagyon lelakottakat leltem. 

Amikor elindultam próbáltam Mannát lecsalogatni, hogy inkább a szabadban kakáljon, mint a fürdőszobában, de nem jött, azt mondta szeles az idő és hideg van.

Egy nyugdíjas és egy diák két órára összesen 3200.- magyar forint.

Én 18, Áron 41 hosszt úszott. Úgy ítéltem meg, hogy nagyon szépen úszik.

Közben szaunáztam és beültünk abba a vízmasszírozós medencébe is, amelyikben régen meleg volt a víz, mostanság pedig már válság van.

A felöltözés után Áron bekapott egy meleg szendvicset, aminek az lett az eredménye, hogy itthon már szagolgatni kezdte a tejfölt, amivel tejfölös sonkás spagettit terveztem feltálalni vacsorára. Végül a három tejföl közül az egyikkel megbékélt.