INR kontroll

Reggel Manna már 5 óra után nagy nyávogással, erőszakosan keltegetett: „Nem érted, hogy le akarok menni?” „Nem érted, hogy én nem tudom kinyitni sem a lakás ajtót, sem a lenti kaput?”

Nem volt mit tenni, felkaptam a fürdőköpenyt (alatta semmi) és a cipőmet (zokni semmi) és lementem vele a ház bejárati ajtajáig. „Mehetsz!” Mondtam és visszatértem az ágyamba.

Már nem tudtam olyan mélyen visszaaludni és folyton néztem az órát, hogy Áron mikor ébred, mikor kel fel és mikor indul el. Sajnos a végén mindig felizgatom magam.

Nyolckor azután én is felkeltem. A fürdőszoba után készítettem egy bőséges reggelit és indultam az Érsebészetre, kontrollra. Berencsi doktornő nagyon el volt foglalva. A kórház megint jobban hasonlított egy gyárra, mint egy gyógyintézményre. Egy órát kellett várakoznom, mire jött fellélegezve, hogy most már tud velem is foglalkozni. Maga a vérvétel az INR-hez csak pár perc volt, de megértettem, hogy várakoznom kellett. Az egészben csak az volt nyomasztó, hogy fél füllel olyan beszéd töredékeket kaptam el, amitől teljesen deprimáltam magam. (..akkor holnap elvégezzük a jobb alsó végtag amputációját…, vagy …sajnos néhány hétig még otthon sem kelhet fel… stb.)

Újra meg újra előjön bennem, hogy csak nem nyavalyogni, nem nyafogni, mert vannak nálam sokkal súlyosabb esetek is és előjön az indiai történet, amit ha felidézek könnybe lábad a szemem: „Addig-addig siránkoztam, hogy nekem nincs egy rendes pár cipőm, míg nem találkoztam egy emberrel, akinek nem volt meg a két lába.”

Azután felhívtam a Nóra nagyit, hogy a kontroll után felmennék hozzá egy kávéra. A kávé előtt egy főtt virslit is tálalt. Egy jó órát voltam nála. Megbeszéltük az aktuális bel- és külpolitikai eseményeket, majd meghívtam hozzánk este ½ 6-ra, hogy megnézhesse Áron Romániáról szóló prezentációját.

Hazaérve kitöltöttem a Telenor-ral kötendő félig privát – félig vállalati flottaszerződésem, amivel majd meg kell jelennem egy Telenor ügyfélszolgálatnál.

Áron ½ 3 körül ért haza, de négyre nem tudta előkészíteni a terepet a Gyerek-németre. Közben elkezdtem egy Qi Charger receiver (vezeték nélküli akkutöltő) megrendelését és bekaptam egy tányér nyugger burgonyalevest.

Olivér és Bálint pontosan érkeztek, de a foglalkozás csak 15 perccel később kezdődhetett. Jó és fontos dolgokat vettünk át. Mind a hárman szemmel láthatóan élveztük az órát, de ötkor Olivér, ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy miután holnap biológia felmérőt kell írni, és neki most haza kell mennie, ebből készülni. Ez nekem azt a feladatot tűzte ki, hogy ellenőrizzem, Áron hogyan készül fel a felmérőre.