Már hajnali 4-kor felébredtem. Az első dolgom az volt, hogy
behívtam Mannát. Bejött, kajált egy kicsit, azután feljött és szokása szerint
lepihent mellém.
Igyekeztem mihamarabb összecsomagolni és Mannával együtt
mindent bepakolni az autóba.
Közben Béni áthívott, hogy nézzem meg, hogy a faházból
kirámolva (Pozsár Béla és segítője) miket tettek a konténerbe hátha azok közül
valamire igényt tartok.
Én szinte semmire, mindössze egy elektronikai panelt
gondoltam átvinni Gulyás Lacinak, mert ő ezekből ki szokta forrasztani a
használható IC-ket.
Amikor mindent bezártam és elindultunk, még útba ejtettem
Pongót, hogy odaadjam neki a csontokat.
A nap már delelőre járt, amikor megérkeztünk Szigethalomra,
ahol csak egy kávét szerettem volna inni, de mivel elromlott a kávégépük, csak
egy fagylaltot rendeltem.
Gazdagréten fel se hoztam Mannát, csak kitettem, hadd
csavarogjon. Később Emőke lement érte és most ő kényezteti.
Itthon átjött Emőke és hozott egy tányér nagyon finom lecsót
ebédre.
Áron 3-kor érkezett haza a suliból és egy angol 4-essel
dicsekedett, de arról nem számolt be, hogy az első, éppen az angol óráról miért késett 7 percet.
Lementem a postára, hogy érdeklődjek néhány Kínából
megrendelt cuccom iránt.
Akármennyire is igyekszem azon lenni, hogy a viselkedésemmel
ne ártsak Emőke lányom és az anyukája közötti jó kapcsolatának, de ez nem mindig
sikerül. Most például, amikor Emőke megkapta az új lakáskulcsokat, kértem, hogy
ezeket másnak ne adja oda. Ebből is egy kis sértődés eszkalálódott.
A már meglévő emberi kapcsolatokra úgy kell vigyázni, mint
egy hímes tojásra.