Gulyás Judit tegnap, miután vittem
neki a sonkát, hívott, hogy ma menjek 9-re az Istentiszteletre.
Igyekeztem olyan korán felkelni,
hogy időben odaérjek, nem azért, mert ők evangelizálnak, hanem azért mert
szeretek velük lenni.
A lelki pásztor beszélt Szent
Mihályról, akinek most van a neve napja, nekem meg erről az ugrott be, hogy
középiskolás koromban a magyar szakkörön én szavalhattam el Ady Endre versét, a
„Párizsban járt az ősz”-t.
Utána még beugrottam Gulyásékhoz
egy kávéra és tűért, cérnáért, hogy a hosszúnadrágomon a feslést megvarrjam.
P.né Matild nem jött le csak a
férje, hogy kirámoljanak a faházból.
Manna megérezte az idők szelét és
azt mondta, ha nem mehetek ki a kertbe, akkor az azt jelenti, hogy már
készülődünk Budapestre, akkor inkább elbújok és el is bújt.
Reménytelennek láttam a
helyzetet, hogy ma elinduljunk, ezért inkább bekaptam egy unikumot és
elsétáltam a „Holtág” alias „Kukacos” étterembe és rendeltem egy ponty patkót
rántva salátával és belakmároztam.
Ez az egyik nagy állomány
letöltésének is kedvezett, mert azt meg meg kellett volna szakítani.
Visszatérve Emőkének is szót
fogadva. kiemeltem a földből a pénteken elültetett bazsalikomot és
visszatelepítve a cserépbe bevittem a házba, nehogy a talaj menti fagyoktól
megsérüljön. A csípős paprika magok is előtelepítő poharakba kerültek.
A légi veszély elmúlt, Manna
előjött. Már evett, ivott, udvarolt és kint van. Ő pontosan tudja, hogyan kell
velem bánnia (elbánnia).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése