Odakozmált a bableves

9-kor még a notebook társaságában lustálkodtam, de azután sikerült rábeszélnem magam, hogy elinduljak a piacra.

Esztikének csak üres tojástartókat vittem. Az ebédre tervezett bablevesbe a létszámhiány miatt a csülök helyett csak egy darab füstölt tarját vettem, a zöldségesnél pedig sárgarépát és gyökeret.

Hazafelé megtöltettem az üres szódásüvegeket.

Manna már nagyon várt és azt nyávogta, hogy „elfelejtettél nekem reggelit adni.”

Neki is adtam kaját és magamnak is készítettem reggelit.

Feltettem a bablevest alacsony lángon. Nekem még így is sikerült odakozmáltatnom.

Délután Katie hívott fel, hogy egy leendő angol kezdő-csoportba járóval tudnék-e foglalkozni. 

Mondtam neki, hogy bár tele a csoportom, de ha ő kéri, akkor valahogyan szívesen megoldom.

Késő délután átvittem a fűkaszát a Zsolti féle telekre. A próbálkozás eleje (a motor beindítása) sikeres volt, de magát a fűkaszálást még gyakorolnom kell. A fő az, hogy valami elindult.

Pizsuéknál családi vitába torkollott a villanyautóra való rábeszélésem, noha náluk nem elhanyagolható érv a 2,5 + 1,5 = 4 milliós állami támogatás sem, mert ők a nagycsaládos támogatásra is igényjogosultak, de visszahúzom a csápjaimat, mert a legfontosabb a békesség, úgyhogy ebből inkább kiszállok. Továbbra sem fogom titkolni a villanyautózás előnyeit, hátrányait, de a befolyásolásnak megvannak a határai. Mindenki olyan autót vegyen, amilyent jónak lát.

Az olasz tanulása, tudása már annyira megy, hogy a youtube-on meghallgattam egy olasz dalt (Ascolta il tuo cuore) és hogy jobban megértsem (lyrics) a szöveget is néztem és egy árva szót sem értettem belőle, de nem adom fel.