Korábbann kezdődik a weekend

Áron indulásakor még arra kértem, hogy mindent készítsen ki, amiket szeretne, hogy vigyünk Dömsödre, de természetesen nem tett ki semmit. Nyolckor reggeli és egy óra múlva már írtam a blog bejegyzést.

Az idő biztatónak ígérkezik a hétvégére, és ami az egészben a legjobb, hogy a május 1. miatt, most négynapos lesz a hétvégénk.

A reggeli után végre sikerült egy nagyobb penzumot elvégeznem a duolingón, mint amennyit a Gabika végzett. Remélhetőleg, egyszer csak be fogom őt hozni. Egyébként a legjobban a szabad fordításokat kedvelem, mert abban tudom a legjobban kiélni magam.

Nóra nagyit nem is próbáltam invitálni Dömsödre, mert már beláttam, amiről Emőke is meggyőzött, hogy a Nóra nagyi nem olyan mozgékony típus, mint én és még 12 évvel idősebb is.

Áronnak megígértem, hogy mindent egyedül bepakolok és még a TESCO-t is elintézve, úgy megyek érte a zongoraóra végére, hogy onnan már egyenesen repülhessünk Dömsödre.

Bár azt is megbeszéltük, hogy ő még hazaugrik a zongora óra díjáért, de ez valamiért nem jött neki össze.

Emőke lányom is megígérte, hogy már korán itthon lesz és úgy megyünk ki az IKEA-ba, onnan a TESCO-ba, hogy a dolgunk végeztével őt viszem ½ 5-re a zongora órára, hogy váltsa Áront, de nem jött időben haza. Az én életem sem túl egyszerű két ilyen gyerekkel.

Mindent sikerült bepakolnom, még a Mr. TI ablaktisztítót is.

Manna az első hívó szóra megjelent a lenti csavargó helyén, és a hordozó ketrecébe is besétált, hiszen tudta, hogy Dömsödre megyünk.

Minden szükséges dolgot megvettem a TESCO-ban a hosszú hétvégére, miközben felhívtam Mariannt, hogy a zongoraóra végén Áron ne induljon haza, hanem ott várjon meg.

Befejezve a vásárlást, felpakolva indultam. Ott még a kaputelefonon megkérdeztem, hogy belehallgathatok-e Emőke lányom órájába is. Mariann erre engedélyt kért Emőkétől, aki az apjának nagy kegyesen „igen”-t mondott.

Áron helyett vittem a pénzt és Emőkének megköszöntem, hogy „igen”-t mondott. (hogyan fogom én ezt a lányt férjhez adni, fogalmam sincs.)

Még egy kis darabig maradtunk, azután mindenkinek kellemes hosszú hétvégét kívánva elbúcsúztunk. 

Nem kellett megállnunk útközben szinte sehol, hiszen a TESCO-n már túl voltunk. Egyedül a Kiskunlacházi bureknél kellett Áronnak kiszállnia, hogy este a grillcsirkéhez legyen egy kis kenyér is.

Megérkezve, nagyon meg voltunk lepődve azon, hogy a smaragdfák mennyit fejlődtek.

Mindent bepakoltunk, Mannát kipakoltuk. Az egész életünk egy folyamatos pakolás.

Vacsora előtt én még levagdostam egy adag áztatni való bélyeget, majd mindent meglocsoltam és megvacsoráztunk.

SORREND

Éjjel olyan viharos szelek fújtak Gazdagréten, hogy arra néha fel is ébredtem. Remélem, hogy Dömsödön nem okozott kárt a viharos időjárás.

Áron időben kelt fel, de megint az utolsó percben indult.

Kilenc óra lett, mire a bőséges reggeli után a notebookot bekapcsolhattam. A levelek után megpróbáltam behozni Gabikát a Duolingo-ban. Amikor már úgy láttam, hogy nagyjából sikerült, akkor megengedtem magamnak egy online sakkpartit.

Délutánra már alább hagyott a szél és szép napos időben, de az utolsó percben indultam el a brushupra.

A postaládát megnéztem. Megjöttek a CR 2025-ös gombelemek. Pár percet késtem a brushupra. Még a kiscsoportos foglalkozáson is ott maradtam, de a könyvolvasásról már eljöttem, mert vissza kellett vinnem az OIK-ba a kölcsön könyveket és a Milos Forman videót, amit kimondottan a Nóra nagyi kedvéért hoztam ki, de hiába, mert a nagyi nem jött velünk Dömsödre. Magamnak kivettem a „Vanity Fair”-t könyvben és DVD-n.

Hazafele a 8-as buszon el is kezdtem olvasgatni, de egyelőre úgy tűnik, hogy ez még meghaladja a képességeimet. Majd még küzdök vele, de az a valószínű, hogy egy darabig még visszatérek az egyszerűsített szövegű kiadványokhoz.

Mire Áron már otthon volt. Szembesítenem kellett azzal, hogy mit hagyott hátra a szobájában: a macskának kikészített csirkeaprólékot, amit még tegnap este át kellett volna vinnie, a szeméttárolójának a tartalmát kiszórva a nagy szőnyeg közepére (ami között, nyilván valamit keresett) l mellette a lecserélt hosszúnadrágiját, ugyancsak ledobva a földre.

Bocsánat, - mondta – majd eltakarított mindent és folytatta az Interneten lógást. Kértem, hogy fejezze be és lásson neki a SORREND szerint a ma esti programnak.

Később felmondta a történelemből tanulni valóját (Brit birodalom a 18.-19. században. Nagyjából tudta és számomra is érdekes volt.

Vacsorára feltálaltam a csirkeaprólék és zöldség utolsó részletét, de ez már olyan nehezen ment, hogy elhatároztam, a hosszú hétvégén Áronnak nem kínálok fel semmilyen levest.

Áron még felhívta a Nóra nagyit, hogy suli után felugrik hozzá egy pár percre a Vándor Tábor miatt.

A lefekvés és a villanyoltás nagyon nehezen ment. Csak hosszú könyörgésre sikerült, de akkora már elmúlt este 10 óra.

Én még feltettem a tabletre is a Duolingo-t, azután én is eltettem magam holnapra.

IKEA

Reggel persze, hogy nehezen ment Áronnak a felkelés és végül csak 7:22-kor indult el a suliba.

Elfogyott a méz, úgy hogy fel kellett mennem az Ilihez, kölcsönkérni egy üveggel, mert a kávéhoz az is elengedhetetlen.

Reggeli után elkezdtem a Duolingót, de most egy olyan fordítási feladat következett, aminek se vége, se hossza. Egészen 11-ig csináltam. Utána még megnyertem egy online sakkpartit és csak akkor indultam el az IKEA-ba.

Sajnos megszűnt a fa reluxa, mint termék és fregoli csiga, meg sosem volt a palettájukon, ezért lógó orral kellett eljönnöm. Azért egy kicsit kárpótoltam a lelkem és Emőkének hoztam dobozban egy adag rántott camembert zöld körettel.

Budaörsön a barkácsboltban sikerült vennem fregoli csigát és felhúzó kötelet is.

Igyekeztem haza, mert szerettem volna felkészült lenni a gyerek-németen.

A fiúk megjöttek. Nagyon tudtak, de állandóan röhögcsélhetnékjük volt. Gondoltam, ha nem verik ki a biztosítékot, akkor legyen inkább jókedvük és majd valahogyan belecsempészem a német tudást a fejükbe. Azt vettem észre, hogy ha nem vagyok túl szigorú, akkor jobban megy az óra is.

Megint találtam az Interneten egy jó ár/érték arányú lakóautót, csak a hozzávaló pénzt vagy a társat, akivel felesben vehetném meg, azt nem találtam. Írtam is egy puhatolózó levelet az eladónak, hogy hátha beszámítaná a lakókocsit, de ettől mereven elzárkózott. Doesn’t matter, the time is on my side.

Estig Áron, mintha tegnap mi sem történt volna, az Interneten lógott. Nagy nehezen megtanulta az órán feladott néhány német szót.

Vacsorára megmelegítettem a Dömsödről hazahozott zöldséges csirke maradékot. Áron egy kicsit „hosszú foggal ette” (a kifejezés a drága Rózától) a csirkét. Néhány darab még Mannának is jutott belőle, egy adagot pedig eltettem a mélyhűtőbe.

Én még nyertem egy online sakkpartit, de minél magasabb az ELO pontszámom (1600), annál nehezebb ellenfelekkel párosítanak össze.

Az esti lefekvésnél már nem volt nagy küzdelem.

Nagyi 88 éves

Csak az után keltem fel, hogy Áron elindult a suliba. Nem is hinném ha nem látnám az órán, hogy a reggeli szertartás több mint egy órát vesz el a mindennapokból.

Mire leültem a számítógép elé, már majdnem 9 óra volt. Egy óra duolingozás.

A jó munka jutalmául benéztem az arduino rejtelmeibe. A programozási felületet már előteremtettem, de továbblépnem még nem sikerült.

A posta meghozta a két LED-es fényszóró izzót, aminek a működésére nagyon kíváncsi vagyok.

Ebédre a Dömsödről hozott csirkés maradékból tálaltam magamnak.

Nagy levegővétel után folytattam az ablaktisztítást. A kilencből már nyolc készen van.

Pihenés gyanánt sikerült elvesztenem egy online sakkpartit.

Amikor hazaért Áron, szomorúan számolt be arról, hogy hiába csöngetett Nóra nagyinál, hogy felköszöntse a 88-ik szülinapján, vagy nem volt otthon, vagy nem hallotta meg a csöngőt.

Amikor Emőke is megérkezett, megbeszéltük, hogy előbb egy kis ebcsora és utána hárman elmegyünk az IKEA-ba.

Én készítettem egy sült-szalonnás tejfölös, túrós csuszát és azt harmadoltuk, Áron viszont a lencsefőzelékből is kért, amit Emőke melegített meg.

Nagy nehezen elindultunk az IKEA-ba. Néztünk Emőkének egy kis asztalt az erkélyre, Áronnak vettünk egy színes ceruza készletet és mindehhez két darab üvegmosó kefét, meg egy garnitúra AA-s ceruza elemet és egy garnitúrát az AAA-sból.

Amíg mi az IKEA étteremben elköltöttünk egy tál lazacot, meg egy ráksalátát, addig Emőke átment az Auchanba, hogy ott is megnézze, hogy ott milyen a kis asztal felhozatal.

Végül dolgavégezetlenül jöttünk haza, mert a fregoli csigát, meg a fa reluxát is elfelejtettem megnézni, amit a Dömsödi istállóban terveztem biciklitárolásra felhasználni.

Hazaérve bementünk a CBA-ba sörért és camembert sajtért, miközben Áront felzavartam, hogy fürdés és lefekvés.

Megírtam a mai blog bejegyzést, Emőkének pedig átvittem az 1/3 túrós csuszát.

A fürdés és a lefekvés még ment, de a villanyoltás már nem annyira. Áron még kilenckor is azon vitatkozott, hogy neki mennyire elegendő az az idő alvásra, ami reggel ½ 7-ig eltelik. ½ 10-kor ultimátumot jelentettem be a villanyoltásra, amiből végül az lett, hogy ismét elkoboztam a wifi kulcsot.

Egy esős vasárnap délután

Kicsit borongós reggelre ébredtünk. Egyáltalán nem véletlen, hogy Áron szeretne még egy picit lustálkodni

Egy picit az eső is elkezdett szemerkélni, de nem gondolta komolyan. A smaragdfa levelei péntek délután óta 7 cm-esről 10 cm-esre nőttek.

Reggelire lágy tojás (ami nem lett lágy), debreceni és sok paradicsom, újhagyma és retek.

Elültettem az Emőkétől kapott virágokat, de azokból adtam Annának is, amikor átmentem hozzá beállítani a TV-jét.

A Béninél dolgozó festő áthozta az árajánlatát. Én azt gondolom, hogy az egyikünk vagy mind a ketten el vagyunk tévedve. Én, tegnap még arra gondoltam, hogy 10.000.- nél biztosan többet fog kérni, de ha 20.000.- forintból kijön, akkor megrendelem a munkát. A festő átadta az írásos árajánlatát: 76.000.- forint. Ettől teljesen hanyatt estem.

Délután ráértünk indulni haza, mert ma nem lesz közös angolja Áronnak Krisztáéknál. Így azután ráértem egy kicsit duolingozni.

Csirke a római tálban

Egyedül mentem a piacra angol szalonna, sütni való szalonna, egy egész csirke, és egy doboz tojás.

Hentesnél debrecenit vettem a holnapi reggelihez.

A villamos boltban, ha már ilyen közel vagyok, akkor csak egy csatlakozót kerestem az világítást bekapcsoló szerszámszekrényhez.

Vasudvarban egy tubus szilikont kellett vennem, mert az összes többi, ami otthon volt, beszáradt.

Csavar szaküzletet is a szekrény miatt kellett felkeresnem és ott majdnem mindig megkapom, amit keresek, csak az a probléma, hogy a bácsi olyan alacsony árakat mond, hogy azt nem is értem. Szerintem ő 40-50 évvel ezelőtt árazta be a csavarjait és az óta alszik, és nem veszi észre, hogy már minden hússzor annyiba kerül. Most például két féle olyan csavarból kértem 10-10 darabot, amilyeneket máshol hiába kerestem volna. A bácsi akkurátusan felírta egy darab papírra, majd elnézésemet kérte, legyek türelemmel, mert ez csak a külső raktárban van.  Amikor megjött, még egyszer kérte az elnézésemet, a várakoztatás miatt. Gondosan átszámolta és becsomagolta a csavarokat, majd leült a számítógép elé, hogy megnézze az árakat és kiállította a számlát. Nagyot sóhajtott – mint aki azt mondja: sajnos  ez ennyi – „Ötven forintot kérek.” Ez nekem olyan volt, hogy kínomban megkérdeztem: „Nem adhatnék 100-at?”

-          Miért, adjak még 10-10-et?

-          Adjon.

Visszaérve elkészítettem a reggelit és a tálaláskor már Áront is kicsaltam az ágyából.

Sajnos az ősszel Gáboréktól örökölt egyetlen szőlőkaró, amit nagy gonddal, akkor azonnal elültettünk, nem akar megeredni.

Felszereltem a huzika elektromos központjába kis kínai digitális voltmérőt.  

Áron átbiciklizett Levente barátjához, de Levi egy osztálykiránduláson volt.

Feltettem a sok zöldséges csirkelevest, meg a csirkét is rátettem a zöldségágyra a római tálban. A fenekébe betettem egy hajától megfosztott narancsot és a csirkét jól megtűzdeltem fokhagymával.

Átmentem Bénihez megnézni, hogyan dolgozik nála a festő-mázoló, mert a mi ablakainkra, zsalugátereinkre is ráférne egy állagmegóvó favédő mázolás. A mester átjött és felmérte a munkát, azzal, hogy holnapra ad egy árajánlatot.

Két paradicsom palántát már a végleges helyére ültettem és egy-egy karót is leszúrtam melléjük.

B. Gábortól kértem két vezetékvégződést, hogy be tudjam kötni a digitális voltmérő chipet. Beszereltem és nagyon jól szuperál. Nagyon tetszett. Ezentúl nem kell minden alkalommal elővennem a voltmérőt, mert itt állandóan kiírja az akkumulátorok feszültségét.

Az ebédre feltálalt csirkelevesnek csak Mannánál volt sikere, mert ő az aprólékot imádja.

Délután kiteregettem a leáztatott bélyegeket és amelyek már majdnem megszikkadtak, azokat be is tettem a préselő könyvekbe.

Este átjött Anna és így hárman ettük a római tálból a sült csirkét.

Nóra nagyi

Már kora reggel arra készültem, hogy ma menekülünk Dömsödre.

                                                           

A reggeli után ne kirugaszkodtam, hogy még egy ablak tisztításával előbbre legyek.

Felhívtam Nóra nagyit és még egyszer elmondtam neki, hogy ma mikkel készüljön a délutáni indulásra. Abban maradtunk, hogy ¼ 3 kor indulunk Gazdagrétről. Ha kevés cucca van, akkor üljön föl a 139-esre, ha sok, akkor telefonáljon és érte megyünk.

Emőke a Manna mellé adott egy kis száraz macskaeledelt és néhány elültetendő nárciszt és primulát. Közben azt jósolta, hogy Nóra nagyi nem fog jönni velünk.

Nagyit hiába vártuk. ¼ 4 is elmúlt, mire telefonált, hogy ő úgy határozott, hogy nem jön. Emiatt meglehetősen nehezteltem.

A TESCO-ban leveszöldséget, csirkeaprólékot, meg egy egész csirkét, azzal a szándékkal, hogy majd a római tálban megsütöm,Unikumot, sört is vettünk. Áron rendelt egy frissen készült pizzát. Vettünk még, hot dog-os kiflit és tigris kenyeret.

Olyan későn érkeztünk Dömsödre, hogy már a nap is lefele ment, e miatt azután, ahogy kipakoltam már is kezdhettem nagy locsolást.

Elővettem a római tálat és beáztattam.

               

Egy nagyobb adag bélyeg levagdosása és beáztatása volt az összes program a lefekvés előtt.

Ablak tisztítás

Áron nagyon későn indult el reggel. Szinte minden nap mintha megtoldaná egy perccel az indulást. Ma már 7:23-kor indult, amikor jól tudja, hogy csak akkor vagyok nyugodt, ha 7:12-ig elhagyja a terepet.

Én még egy picit lustálkodtam, végiggondoltam, hogy mit álmodtam, azokat megpróbáltam ki-Freud-ozni, összeszedtem a gondolataimat és összeraktam a mai programot.

Felhívtam Ellit és megbeszéltem vele, hogy kora délután kigurulok hozzá.

Reggeli után kivittem a palántákat napozni az erkélyre, és a jó görög bölcselet szerint:  „Ha már nekikezdtél egy munkának, akkor már a (nehezebbik) felén túl vagy". A zárójelben való toldás tőlem. Ezt ismételgetve elővettem a vadi új Mr. Ti ablakmosó szerszám készletet, hogy bevessem. Eredetileg húsvétra szoktam az ablakokat megpucolni, de az idén azzal az ürüggyel halogattam, hogy még nem jött meg a Mr. Ti készlet. Nos, ezen a címen nem lehetett már tovább halogatni a dolgot, mert megjött.

Összesen nyolc tábla ablaküveg van a lakás három szobájában és egy a konyhában. Akármilyen jó az új ablaktisztító készlet, ennek csupán a harmadát volt türelmem elvégezni. Van még idő és az ablakok nem szaladnak el.

Délben megettem egy nyugger levest.

Kitettem Áronnak a zongora pénzt, hogy ha addig nem érnék haza, tudjon menni a zongoraórára.

½ 2 körül értem Ellihez. Rendbe tette a lábaimat. Utána becsavartam a neki szánt LED lámpákat, ami neki is tetszett.

Hazafele úton betértem a volt munkahelyemre és legalább egy fél órát beszélgettem a volt kollégáimmal.

Amikor hazaértem, Áron éppen akkor jött meg a zongoraóráról. Röviden beszámolt az óráról és már ment is Internetezni.

A sorrendből majdnem minden kimaradt és ezen egészen a lefekvésig vita volt közöttünk.

Amerikából jött vendégek a Brushup-on

Már 6-kor felébredtem. Mára adtam magamnak az utolsó határidőt, hogy a TV Zrt.-nek szánt javaslatomhoz, ha a leírást nem is, de legalább technológiai vázlatot grafikusan elkészítsem. Hiába áll össze a teljes kép a fejemben, azt egy tárgyalásnál mégsem tehetem le az asztalra.

Reggeli után azonnal hozzákezdtem és 1-2 óra múlva már készen is lettem a Paint-ben elkészített vázlattal.

Felhívtam Nóra nagyit és a szájába rágtam, hogy mi az a három dolog, amit péntekre nem szabad elfelejtenie.

Délelőtt Emőke átjött. Odaadtam a részére félretett tejfölös, gombás csirkepaprikást. Megmutattam, hogyan állunk a paradicsom palántákkal. Szerinte olyan jó az idő, hogy a hétvégén hozzákezdhetek a kiültetéshez.

Délben elindultam az OIK-ba visszavinni a lejárt könyveket. Kivettem egy Milos Formann filmet (cseh, magyar hanggal), hátha a Nóra nagyinak a hétvégén ezzel is a kedvébe tudok járni, magamnak pedig egy Jules Verne könyvecskét franciául, hanganyaggal együtt.

A 4-es villamosig ráérősen sétáltam a napos Duna parton.

A Brushup-on, ma rendhagyó program volt. Katie a kiscsoportos foglalkozásra meghívta a Michigan-ből Magyarországra érkezett barátait. Ők meséltek az ő családjukról, nekünk meg a saját családunkról kellett egy összefoglalót elmondani, majd egymást kérdezgettük a részletekről. Utána a két kiscsoport egyesült és közös kézműves foglalkozás keretében születés napi és üdvözlő lapokat készítettünk.

Közben majszoltuk az egyik Zsuzsa sütötte meggyes pitét. A másik Zsuzsa pedig arról számolt be, hogy ő mennyi könnyített Penguin Readers kiadású könyvet olvasott és azt milyen könnyítési fokozatokban. Teljesen ki voltam akadva azon, hogy én hozzá képest milyen lusta vagyok. Elhatároztam, hogy mostantól én is rá fogok tenni egy lapáttal.

Hazaérve Áront már otthon találtam. Beszámolt a suliban töltött napjáról, majd Internet.

Megjöttek Kínából a jumper kábelek, miközben én még sehol sem tartok az arduino programozási tudásommal.

Áron este hat előtt egy perccel (tehát az utolsó percben) indult el Krisztához a külön angolra. Engem arra kért, hogy hétre menjek érte, de ne késsek!!

Igyekeztem időben odaérni, fel is mentem érte, hogy még Krisztával is válthassak néhány szót.

Onnan Hassanékhoz mentünk.  Már nagyon régen nem voltunk náluk. Kamel nagyot nőtt és sokat mesélt az iskoláról, Áron volt osztálytársairól. Nekem fontos megbeszélni valóim voltak Hassannal. Közben a felesége finom, de kicsit csípős cukrozott gyömbérrel kínált. A több mint két óra úgy elszaladt, hogy észre sem vettük-

Este ¼ 10-re értünk haza. Árontól már semmi mást nem kértem, csak hogy fogmosás és zuhanjon az ágyba. Még egy kis vita volt azon, hogy olvashat-e vagy nem, de határozottan nemet mondtam.

Én még behoztam az erkélyről a paradicsom palántákat, nehogy éjjel megfázzanak.

Paradicsom palánták

Áron valamiért éjjel felébredt, és mint egy holdkóros, alva átjött hozzám és szó nélkül aludt tovább.

Reggeli után felhívtam Lacit, hogy most át tudnék menni a felajánlott paradicsom palántákért. Arról lebeszélt, hogy tömegközlekedéssel menjek. Sajnos hallgattam rá és autóval küzdöttem magam át a városon. Odafele is egy óra volt az út és visszafele is.

Levittük a kertbe a ládákban nevelt palántákat és óvatosan szétszedve, kicsit megnedvesítve elhoztam 20-25 tövet.

Mire hazaértem Áron már megjött a suliból.

Itthon újra megpróbáltam a palántákat mindenféle tejfölös, joghurtos poharakba visszaültetni. Áront felküldtem Ilihez, hogy ha vannak kidobandó tejfölös poharai, azokat kérje el. Egy negyedóra múlva Áron után mentem. Kiderült, hogy poharak nincsenek és Áron azért nem jött vissza, mert az Ilivel olyan jót beszélgettek.

Amit csak tudtam elültettem, a többit majd holnap.

4-kor megérkeztek a fiúk. A gyerek német nagyon jó hangulatban telt, ha azt leszámítom, hogy az egy órából, egy és három negyed óra lett és amit a múlt héten feladtam házinak, azt nem készítették el.

Amint elhúzták a fiúk a csíkot elkezdtem készíteni a vacsorát. Áron, amikor lekísérte a fiúkat, egyúttal hozott a CBA-ból egy kis vekni nagyin finom fonott kenyeret.

A vacsora, Áron kérésére tejfölös gombás csirkeragu volt főtt masni tésztával.

Emőke este 9-ig nem ért haza, ezért csak kettesben vacsoráztunk. 

Arduino

Áron már reggel hétkor odabújt mellém, elmesélte, hogy mit álmodott és eldicsekedett azzal, hogy ő már fogat is mosott.

Mondtam neki, hogy este odakészítettem a cipős szekrényre (az nálunk a pénzügyi tranzakciók konvencionális helye) a májusi ebéd befizetésre a pénzt.

A megbeszélésünk szerint a suli után felmegy a Nóra nagyihoz és már most megpróbálja meggyőzni a nagyit, milyen jó lenne, ha pénteken jönne velünk Dömsödre. Áron kérte, hogy a nagyinak telefonon jelezzem, hogy ő három óra körül megy hozzá.

Elkészítettem a reggelimet (sült szalonna, rajta tükörtojás, hozzá hónapos retek és újhagyma), de a tejeskávét már bevittem magammal a szobába.

Úgy gondoltam, elkerülendő, hogy kihagyjam a mai Duolingót, nem halogatom, hanem azzal kezdek.

Ha minden nap ennyit foglalkoznék vele, akkor behoznám a lemaradásomat Gabikával szemben

Délelőtt még átnéztem a Banggood-nál történt megrendeléseimet és mivel már várandós, hogy megjöjjön az Arduino panel, nem ártana, ha egy kicsit felkészülten várnám az érkezését. Ezért azután belenéztem H. Réka írta tankönyvekbe, sőt le is mentettem néhány fejezetet belőle. Ki tudja, hogy mikortól lesznek ezek fizetősek?

Délben megettem a nyugger krumpli főzelék felét a fasírttal.

Elindultam a Conradba, hogy átvegyem a megrendelt 3 mikrokapcsolót, de mint kiderült, hiába, mert ha előre nem utaltam át az árát, akkor ott a Jagelló úti fiókban nem lehet kifizetni. Ezért megállapodtam velük, hogy holnap küldenek egy pro-forma számlát, amit azonnal átutalok, és majd újra megjelenek a kapcsolókért.

A CBA-ban vettem egy nagy üveg Kozel sört és zöldbab magokat, abban a reményben, hogy még nem túl késő Dömsödön elvetni azokat.

Mire hazaértem már Áron is itthon volt. Megjárta a Nagyi útját. Nagyi megígérte neki, hogy a hétvégén lejön velünk Dömsödre.

Végre sikerült beszélnem Hassánnal. Holnap este, a gyerek német után átmegyünk hozzájuk Áronnal, és amíg Áron és Kamel felidézik az osztálytársi múltjukat, addig én négy témát meg tudok beszélni Hassánnal.

Vacsorára végre sikerült elpusztítanunk az összes nyugger kaját. Együtt vacsoráztunk. Áronnak viszont megígértem, hogy holnap vacsorára tejfölös gombapaprikást fogok készíteni.

A kefir termelés Áron nagy szomorúságára, ma az utolsó fejést rúgja, mert letelt a húsz nap és újabb tíz nap szünetnek kell következnie.

Áron még egy tíz percet gyakorolt a zongorán, de fél kilenckor sikerült ágyba könyörögnöm.

Fűnyírás

Hétkor ébredtem. Bár szépen süt a nap, de a szellőztetéskor éreztem, hogy odakint hideg van.

Beengedtem Mannát és elkezdtem a reggeli készítését. Áront hagytam lustálkodni. Amikor felébredt, elmondta, hogy milyen érdekeset álmodott.

Reggelire a szokásos terülj-terülj asztalka és akkor már Áron is elment fogat mosni és felöltözött.

Amíg én befejeztem a bélyegek szortírozását, Áron lógott az Interneten. Később átment Leventéhez, de visszajött azzal, hogy senki nem nyitott ajtót.

Egy idő után maga Levente jött át Áronért. Kértem Áront, hogy ebédre jöjjön haza.

Amikor megjött, megmelegítettem neki a maradék bolognait, magamnak pedig egy szelet rántott halat.

Elkezdődött a szerszámszekrény automatikus LED világításának szerelése.

Ebéd után elkezdtem füvet nyírni. Három órára tűztem ki a készülődés kezdetét a hazamenetelre. A kertnek csak a felét tudtam lenyírni, de ¾ 4-kor el is tudtunk indulni.

Már öt óra előtt sikerült hazaérnünk. Áron felment az angol cuccaiért és már indult is Krisztához az angol órára. Én vállaltam, hogy egyedül cipelem fel a cuccokat és bár kétszer is fordultam, a tartós tejet és az ásványvizeket nem sikerült felvinnem.

Katika nagy rendet és tisztaságot varázsolt a lakásban.

Megkóstoltam az itthon hagyott nyugger káposztát a sült hússal.

Ötkor megnéztem a Forma 1-et. Mire a verseny közvetítésének vége lett, addigra Áron is hazaért az angolról. Röviden beszámolt az óráról és nagy elragadtatással mesélt Olivérék programozható lego robotjáról. Utána bevonult a szobájába Internetezni, és amiért nehezteltem, nagyon későn feküdt le.

Bolognai spagetti

Hét után ébredeztem. Felhívtam a Dabi Vegyesboltot, hogy tegyenek nekünk félre egy fél kárpát kenyeret.

Kimentem a piacra, de Áront hagytam még lustálkodni. Csak tojást és sütni való szalonnát vettem, meg a reggelihez egy csomag retket és egy csomag újhagymát és Laci bácsitól elültetésre 3 karfiol palántát.

Onnan, Miskolczi Marikához vittem a kütyüjét, de mivel nem tudta a wifi routerük jelszavát, azt mondtam, hogy inkább délután visszajövök.

Visszafele még bementem a henteshez egy adag darált húsért, mert Áronnak az volt a kérése, hogy ebédre bolognai spagettit készítsek.

A Dabi Vegyesboltban a kárpát kenyéren kívül vettem még tehéntúrót és tejfölt.

Itthon addig nem keltettem fel Áront, amíg el nem készültem a reggelivel.

Természetesen bundás kenyér volt a reggeli alapja.

Reggeli után kiteregettem a leáztatott bélyegeket.

Elkezdtem készíteni az ebédet. Menet közben sehol sem találtuk a sajtreszelőt, pedig a nélkül nem lesz teljes a siker. Végül felkockáztam a sajtot és a chopperrel sikerült apróra reszeltetni a parmezán sajtot. A bolognai Áron szerint is nagyon finom lett.

Ebéd után elmentünk Miskolczi Marikához és sok mindent feltelepítettünk a kütyüjére. Sajnos a Vibert valamilyen tartalomszűrésre hivatkozva nem engedte telepíteni.

Délután egy helyen felástam, kigazoltam és elültettem a 3 karfiol palántát. A smaragdfa levélzete már 5 cm-es.

Az idő napos és hideg, ezért a bélyegező szobában, most először fűtés üzemmódban bekapcsoltam az inverteres klímát. Nagyon csendesen és tökéletesen működött.

Este még elkezdtem szortírozni a lepréselt bélyegeket, de közel sem értem a végére.

Speed Limiter

Korán keltem és arra is figyeltem, hogy Áron időben elinduljon. Az idő fantasztikus, alig várom, hogy induljunk, bár az időjárási hírek azt jósolják, hogy a hétvégén sokkal hidegebb lesz.

Reggelire maradék pizza és kefir volt.

Emőke áthozott nyugger kajákat, hogy azokat is vigyük Dömsödre.

Befejeztem a tegnapi blog bejegyzést.

Egy kis Gyógyszertár (1 doboz Detralex), egy kis CBA (1 liter tej).

Kávézás közben nyertem egy online sakkpartit.

Próbálgattam letölteni egy arduino programozási kézikönyvet, de nem akart sikerülni, pedig nemsokára megjön az első arduino uno panelem és akkorra már kellene tudnom valamit.

Viszont, mivel Gabika elmondása szerint a Duolingo mobilon nagyon jó, én is feltettem a kütyümre és valóban jobb, mint a PC- változat.

A legfontosabb, hogy a lakást olyan állapotba hozzam, hogy a hétvégén Katika ne riadjon vissza a rendetlenségtől.

Manna 2-kor jött haza és Áron is hazaért a suliból ¼ 3-ra. Gyorsan bepakoltunk mindent, de amiket Emőke adott, az sajnos a hűtőben maradt.

Az első állomás a TESCO volt, de Áron (a tegnapi kései lefekvés miatt) úgy elpilledt az autóban, hogy nem volt szívem felébreszteni, ezért egyedül mentem be. Kicsit tovább tartott, mintha ketten csináltuk volna, de legalább, amíg én vásárolgattam, addig ő tudott egy órát aludni.

Már útközben elkezdett szemerkélni az eső. Most, hogy a Közlekedés Rendészet bevetette az új traffipax-jait én is bekapcsoltam, az eddig még sosem használt Speed Limitert az autóban. Amint megláttam egy sebességkorlátozó táblát, ráállítottam a limitert és akkor az még véletlenül sem engedi, hogy átlépjem a megengedett sebességet.

 Hat óra körül értünk Dömsödre.

Nagyon megörültünk, hogy a smaragdfák levél képződményei már 3 cm-esek.

Délelőtt ugyan jó idő volt, de azért elkelt volna egy kis fűtés bekapcsolás, de nem volt veszélyesen hideg. Most pótoltuk és az elektromos kazán lassan felmelegítette a radiátorokat.

Este hideg vacsora volt (füstölt tarja, disznósajt, kefir). Áron felment és bekapcsolta a Notebookot, én pedig a bélyegvagdosás mellett félszemmel néztem a TV-t.

Pizza

Nyolc óra körül kezdtem a napot. Megfőztem magamnak egy szál debrecenit és egy tojást, de csak lágyasra, hozzá tejeskávé.

Mire teljesen összeszedtem magam, már ¼ 10 lett. Indultam a Citi Bankba. Megbeszéltem K. úrral a reklamációmat. Mindent aláírtam, felkaptam egy HVG-t és egy Figyelő-t, hogy a hazafele úton legyen, mit olvassak. Mind a két folyóiratot elég színvonalasnak találtam.

Itthon rendeztem a friss kínai csomagokat.

Lementem az orvosiba és kértem Lenkétől Lescol-ra receptet. Áthoztam Katikától a nyolc kivasalt inget és leültem a számítógép elé (blog, levelezés).

Ebédre még ettem egy tányér húslevest fokhagymás pirítóssal, rajta velős csont.

Mariann írt egy SMS-t, betegsége miatt elmarad ma délutáni zongoraóra.

Áron időben hazaérkezett és szomorúan vette tudomásul, hogy a mai zongora elmarad. Beszámolt a napjáról, főleg a tornaórai teljesítményéről és arról, hogy majd egy kód alapján mindenki megnézheti a fejlődését online. Elmerült a May Károly könyvében.

Mivel megjöttek a 8 GB-s micro SD kártyák, délután nekiálltam Marika új kütyüjén néhány dolgot telepíteni. A Play Áruház sehogyan sem akart üzemelni, mert, mint a hibaüzenet írta „a tanúsítvány dátuma lejárt”. Meg is néztem, de az adatok szerint (2015. március 10.–től egészen 2015, május 10.-ig) azt megfelelőnek mutatta. Felhívtam Bélát, mivel ő mégiscsak százszor többet tud az egész műfajról, mint én, de ő is csak arra emlékezett, hogy ez egyszer már nála is előfordult. Még egy darabig szenvedtem vele, majd egyszer csak bevillant a megoldás, hiszen ez egy vadi új kütyü, amin a dátumot még ne állítottam be és az alaphelyzetben 2014.01.01-en áll. Átállítottam a dátumot a mai napra és minden tökéletesen működött.

Megkérdeztem Áront, mit szólna egy pizzához vacsorára. Ha megmondja, hogy mik legyenek rajta, akkor most lemegyek a CBA-ba és mindent megveszek hozzá. Ő ananászt, gombát és tarját rendelt, de kérte, hogy csöngessek be Emőkéhez és őt is kérdezzem meg, majd úgy készítsem, hogy jól látható módon jelenjenek meg a pizzán a demarkációs harmadoló vonalak.

Emőke megkérdezte, hogy ki mit kért a pizzájára és azt mondta, hogy az övé legyen ugyanolyan, mint az enyém, azon ugyanis még olíva bogyók és tenger gyümölcsei is lesznek.

A pizza készítésében Áron is segített. Ő reszelte a sajtot és ő rakta rá a különféle finomságokat.

A pizza nagyon finom lett, hozzá mi sört, Áron meggyszörpöt ivott.

Construma

Reggel csak annyira kellett sietnem, hogy 10-re a Blahára érjek, mert ott vett fel Laci a mopedjére. 

Arra még éppen volt időm, hogy készítsek magamnak egy szalonnás tükörtojást és megigyak hozzá egy kávét.

Szinte percre pontosan odaértem, mégis elkerültük egymást. Laci a 8-as busz megállójánál várt, én pedig egy kicsit feljebb vártam, hogy ha meglátom jönni, akkor inthessek neki, hogy hol forduljon be.

A kismotorjával gyorsabban ment Laci, mint a megengedett, de azért minden baj nélkül odaértünk a Construmára. 

Az építészeti kiállítás és vásár szerintem lényegesen színvonalasabb volt, mint a tavalyi. A cégek határozottan intenzívebben keresik a fogyasztók kegyeit.

Hazafele Laci elvitt a 8-as buszmegállójáig, de arra már nem volt elég az idő, hogy a brushup előtt még hazamenjek. Így a 8-assal csak a Március 15-e térig mentem és onnan 2-es és 4-es villamossal az ÚJ BUDA központig.

A Fehérvári úti csarnokban bekaptam egy hekket, majonézes burgonyával és onnan csak két percet késve érkeztem a brushupra.

Larryvel nagyon jó volt a kiscsoportos foglalkozás, de a könyvolvasón már nem maradtam ott Mannával.

Mire hazaértem Áron már jó hírrel, (német dolgozata 5-ös lett) várt otthon. A magyart is szívesen kikérdeztem volna, de abból csak egy négy soros Arany János vers volt feladva.

Újabb két kis csomag érkezett Kínából. Bekönyveltem és utána rendtettem az elmúlt három nap blog bejegyzéseit. 

Lementem a CBA-ba. Vettem tarját, sajtot és sört. Otthon lefejtem a kefirt. Áron nagyon díjazta, hogy vacsorára meleg szendvics volt kefirrel.

Konyha takarítás

Amint Áron elhagyta a terepet kipattantam az ágyból, mert úgy éreztem, sok a tennivaló.

Reggeli után elindítottam a nagymosást, a mosogatógépet és egy picit összekaptam a konyhát. 

Az egy dolog, hogy Katika valamiért nem tudott bejönni szombaton a lakásba, de ha most sikerült volna bejönni a lakásba, akkor se tudott volna bejönni a konyhába a hadi állapotok miatt.

Most már némileg rend és tisztaság van.

Feltettem a Vaterára Áron 24-es kerékpárját, mert amíg az megvan, nem tudom megvenni a 26-ost, ugyanis sem helyileg, sem anyagilag nem fér el kettő.

Felvittem Gasparicsnének a Citi Bank kimutatást a 2014-es évi folyószámla mozgásokról, hogy mint szakértő (ő a ház számvizsgáló bizottságának az elnöke) állapítsa meg, hogy valóban van- e a rajtam követelt 136.000.- Forint közös költség elmaradásom, mert én nem úgy látom.

Már négy óra előtt megjött Áron, Olivér és Bálint. Ez alkalommal igyekeztem szigorúan az iskolában tanult anyagban gyakorlatoztatni a fiúkat, mert a verebek azt csiripelték, hogy Bálintnak vannak problémái a német órákon.

A német gyakorlás másfél órája nagyon jó hangulatban telt. Kölcsönösen meg voltunk elégedve egymással.

Vacsorára elővettem négy szelet befűszerezett lazacot a mélyhűtőből, megsütöttem és pároltam hozzá ugyancsak a mélyhűtőből tavalyi zöldborsót. Egy tányérkával átvittünk Emőkének, a többit pedig megettük.

kényszer utazás Dömsödre

Áron időben felébredt ugyan, át is jött egy kicsit az én ágyamba, de azután nagyon lassan készülődött és emiatt későn indult el. Még a buszbérletét is meg kell vennie és az is idő. Nem örülök neki, ha kapkodva megy a suliba. Mondtam neki, hogy a buszbérlet árát, még este odakészítettem a cipős szekrényre. Végül 7:20-kor indult.

Én is kikászálódtam az ágyból. Reggelire csak egy kacsazsíros kenyeret és egy pohár kefirt ettem.

A 24-es kerékpár fotóit gyorsan áttöltöttem a notebookra. Egy fél órán belül már a 8-as buszon ültem és az időt úgy próbáltam kihasználni, hogy a kütyüben vezetett angol-magyar szótáramból elkezdtem tanulni a szavakat.

Átszállva a 103-as buszra, bemondták, hogy az már nem megy a Népligeti buszpályaudvarig, arról át kell szállni az 1-es villamosra. Az 1-es villamos pályája a legmodernebb füvesített pálya, viszont a szerelvény egy nagyon ócska lelakott ÖKO-SKODA villamos volt. Nem csupán ócska, de a javítások rajta, még a barkács minőséget sem ütik meg.

Egyáltalán nem estem kétségbe a fölösleges utazás miatt. sőt örültem neki, mert az idő ragyogó napos és az összekötő gyaloglásokkal legalább mozgok egy kicsit, a buszon meg tudom írni a néhány napja elmaradt blog bejegyzéseimet.

A 10:05-ös Dömsödi buszt sikerült elérnem, sőt még arra is volt időm, hogy egy kávét igyak az automatából.

Ha igyekszem a háznál az összepakolással, akkor még az is lehet, hogy a 12 óra előtti busszal el tudok indulni visszafele.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a smaragdfák tegnap délután óta mennyit fejlődtek. Nagy örömömre nőttek a rügyei.

Igaz, hogy igyekeztem, de bő öt perccel korábban értem a buszmegállóhoz, mint ahogy jött a busz.

Kettő előtt már itthon voltam. Megmelegítettem magamnak egy adag húslevest, amiben volt velős csont is.

Két csomag is jött Kínából. Megjött Marika kütyüje és Laci E 27-es LED-jei. A kütyü beállításait, de a google fók-nál jelszó hiányában elakadtam.

Nemsokára megjött Áron és Emőke is.

Igyekeztem bepótolni az elmaradt blog bejegyzéseket.

Az Üzenő füzeten megint kidőlt a bili. Este hatkor kellett aláírnom azt a pénteki bejegyzést, hogy ma öt óráig voltak a fogadó órák az iskolában. A többi aláírni való sem volt sokkal szívderítőbb.

Vacsorára rántott pontyot és a maradék krumpli salátát ettük.

Levente és anyukája

Amikor ½ 8 körül felébredtem, Áron még javában durmolt.  

Mannának esze ágában sem volt befejezni az éjszakai csatangolását. Hiába hívtam nem jött.

Mielőtt hozzáláttam volna a reggeli készítéséhez, elvégeztem a locsolást. Az idő első osztályú. A nap hét ágra süt és meleg van.

Reggelre feltálalom a mikróban megmelegített egy-egy szelet rántott halat és hozzá egy kis adag krumpli salátát, meg hónapos retket, újhagymát és kefirt.

Utána én nagyon el voltam foglalva a saját feladataimmal, de azért nehezteltem, hogy Áronnak semmire nem futja az idejéből, csak az Internetre.

Késő délután ebédeltünk. Áron a finomfőzelékre szavazott pörkölttel és csak egy kicsit kért abból a velős csontból, amit és a húsleves után ettem.

Átmentem a Gabikáékhoz, mert a Ferinek el akartam újságolni, hogy milyen jó áron láttam egy nagy teljesítményű vízszivattyút hidrofor tartállyal együtt, ami neki pont jó lenne.

Annától hoztam elültetni való liliomot és dáliát, de olyan sokat adott, hogy abból adtam Béninek is, amikor átmentem, hogy rendezzük a két LED lámpát.

Áront megkértem, hogy miután leslagoztam alaposan a 24-es kerékpárját, törölgesse át egy ronggyal, hogy elkészíthessem az eladáshoz róla a fotókat.

Délután már csak a fotózás és a bepakolás volt hátra, amikor csengettek és jött Levente az anyukájával, aki tulajdonképpen a napelemes rendszer iránt szeretett volna érdeklődni. 

Nagyon részletesen elmondtam erről mindent, amit tudok és azt is megígértem, hogy átküldök a hozzám beérkezett árajánlatokról egy Excel táblázatot.

Hazafele jövet sorban egymásután eszembe jutott, hogy mi mindent felejtettünk ott. Megint mehetek busszal, ami oda-vissza egy fél nap, de legalább bűnhődöm a feledékenységem miatt.

Scrabble

Reggel nem keltettem Áront, hogy jöjjön velem a piacra. Én is csak később indultam és csak azért, hogy megvegyem azokat a takarítószereket, amiket Ági felírt egy cédulára.

Reggelire megint a rántott halból ettünk, de közben már odatettem főni a marha velős csontot az összes fellelhető zöldséggel.

Áront kérdeztem, hogy miért nem megy át Leventéhez és miért nem hívja át egy kicsit játszani. Az volt a válasz, hogy ő nem akar bejelentetlenül másokat zavarni.

Zsófi nénit üdvözöltem és érdeklődtem a hogyléte felől. Azt mondta, hogy nem az a problémája, hogy öregesen van, hanem az, hogy elromlott a kerti csap, a veteményesét pedig locsolnia kellene. Felajánlottam, hogy átdugok egy hosszú tömlőt (itten slagnak hívják), és beindítom a szivattyút, de ő teljesen elzárkózott attól, hogy segítsek. Hiába érveltem neki, hogy a szivattyút működtető áram ingyen van fentről, a víz ingyen van lentről, nem fogadta el a segítségemet.

Kérdeztem, miért van az, hogy neki sokkal szebb és sűrűbben kel ki a zöldborsója, mint nekünk. Azt mondta, hogy azért, mert én úgy vetettem el, ahogyan a zacskóra volt írva 4-5 cm-enként egy szemet, pedig azt nem úgy kell, hanem végig szórva a sort, úgy, hogy majdnem egymáshoz érjenek.

Délután Scrabble-oztunk, de a mikor Áron már nagyon vesztésre állt, akkor összevitatkoztunk azon, hogy van-e olyan szó, hogy „dióöv” és ezzel befejeződött a játék.

Vacsorára megkérdeztem Áront, hogy mit szeretne enni, a csontlevest, vagy inkább a csirkét.  Ő a sült csirkét választotta. Ahhoz mit szeretne jobban, krumpli salátát, vagy tojás salátát? Amikor a krumpli salátát választotta, akkor megnéztük az Interneten, hogy mi kell a készítéséhez. Gyorsan elgurultam a Dobos boltba, mert ő még nyitva van és megvettem a hozzávaló hiányzó lila hagymát, citromot és tejfölt.

Nagyon finom lett a vacsora.

Vacsora után kértem Áront, hogy legkésőbben 8-kor feküdjön le, én átmegyek Annához és viszek neki a megmaradt csirkéből, meg a krumpli salátából.

.Rudas - arduino

20150410 péntek

Áronnal suliba indulása előtt megbeszéltem, hogy körülbelül ½ 3-ra ér haza és akkor tudunk indulni Dömsödre.

Nóra nagyit is felhívtam, hogy nincs-e kedve velünk tölteni a hétvégét, de ő rögtön panaszkodással kezdte és megígérte, hogy majd inkább egy más alkalommal jön velünk.

Sütöttem egy ham and eggs-et reggelire és lassan indultam a Rudas-ba.  

Több mint két órát gőzölögtünk, beszélgettünk Lacival és Tamással. szerintem a gőz most forróbb, a hídégvíz pedig hidegebb volt a szokottnál.

Amikor a brügölőben eldicsekedtem azzal, hogy elkezdek tanulni programozni aurdinót,  Tamás rögtön reagált, hogy akkor okvetlenül hívjam fel Rékát, mert ő meg ezt  tanítja.

Tamás egyébként azt javasolta, hogy fürdő után menjek el vele egy nagyon jó étterembe a közelben, ahol adnak fokhagymás pirítóson velős csontot. Igent mondtam és már össze is futott a nyál a számban. 

Mire felöltöztünk, számomra kiderült, hogy mivel már elmúlt két óra, ez nekem már nem fér bele az időmbe, mert Áron ½ 3-ra vár engem haza és kérte, hogy igyekezzek, mert minél előbb szeretne Dömsödre indulni.

Tamással az előcsarnokban találkoztunk és az elnézését kellett kérnem, hogy most nem tudok vele tartani, de majd legközelebb.

Időben hazaértem. Gyorsan mindent (Mannát is) bepakoltunk és indultunk a TESCO-ba.

Áronnal úgy osztottuk el a munkát, hogy ő intézi az üvegek visszaváltását, én pedig addig gyorsan bevásárolok ezt-azt. Volt abban Unikum, 0 %-os sör, töltött nápolyi, hekk, marha velős csont!!,mert még mindig arra voltam rákattanva, friss tej, és vettem magamnak is egy majdnem ugyanolyan Oral-B/Braun villanyfogkefét, mint az Ároné. 

Utána már együtt mentünk az önkiszolgáló pénztárhoz és vissza az autóhoz, hogy Mannának ne kelljen sokáig várnia a meleg autóban.

500 méterre voltunk még a háztól, amikor reklamáltam Áronnál, hogy minek váltottuk ki az éves horgász engedélyt, ha egész évben nem horgászik, én meg már olyan szívesen ennék egy kis rántott halat.

Alig, hogy kiszállunk az autóból, jön Béni. Gabika – mondja  - , fogtam nektek egy 2 kg-os pontyot. Hát – mondtam – Béni téged az Isten küldött.

Rögtön nekiálltam a halat megpucolni. Először levágtam a fejét és azt egy kis vízzel teli edénybe tettem, azzal a céllal, hogy azt majd egy halászlébe teszem. 

A halat megtisztítottam a pikkelyeitől és kibeleztem, majd bevittem, hogy egy kicsit megmossam, mielőtt felszeletelem. Mire újra kimentem, a hal fejnek hűlt helye volt. Egy macska ellopta.

Felszeleteltem és bepaníroztam a szeleteket és a fritőzben kisütöttem.  

Egészségügyi felmérés és a szélhámosság

Reggel nagyon gyorsan kellett összekapnom magam, mert egy egészségügyi vizsgálatra volt 9 órára időpontom. 

Már amikor odaértem, kapcsoltam, hogy megint be vagyok húzva a csőbe, de akkor már úgy voltam vele, hogy akkor csupán kíváncsiságból végigcsinálom.

Rögtön sorra kerültem és elkezdődött az adatlap kitöltése és a vizsgálat. A számítógépen futott a csoda szoftver és a géphez USB-n keresztül kapcsolódott az a két fémgomb, amire rátenyerelve a program megállapítani vélte a teljes és minden részletre kiterjedő egészségi állapotomat. 

Nem is tudom, hogy a gyógyászatban miért használnak olyan méregdrága eszközöket, mint a Röntgen, az ultrahang, CT, Mammográfiai berendezés, amikor mindezt egy egyszerű notebookkal is meg lehet oldani.

Az egész ceremónia célja, hogy eladjanak egy biotron lámpát. Miközben mindenféle árengedményt, kedvezményt és részletfizetési lehetőséget felajánlanak, még akkor is csillagászati ára (1.000.000.- Ft) marad a terméknek. 

Egyértelműen magamat okoltam a hülyeségem miatt. Semmire nem tudtak rábeszélni és alig vártam, hogy elszabaduljak ebből a „varázs” katlanból.  

Még attól is kétségbe voltam esve, hogy nem csak én voltam ott egyedül, hanem voltunk majdnem százan és több, erre a célra bérelt lakásban, legalább tíz ügynök futószalagszerűen puhította az ügyfeleket és biztos vagyok benne, hogy volt olyan, akit eredményesen.

Onnan először haza, majd a Citi Bankba mentem, mert oda is időpontom volt.  Kádár úrral megbeszéltem a pénzügyi életemet és a tervezett módosításokat, amiket majd egy hét múlva tudok aláírni.

Amikor hazaértem, a buszvégállomásnál a bódéban rendeltem egy sült hekket. Mondta a hölgy, hogy frissen süti, jöjjek vissza érte tíz perc múlva.

Amikor visszamentem Áron éppen akkor szállt le a buszról. Mondtam, hogy akkor ezt most hazavisszük, és hárman Emőkével befalatozzuk.

Így is történt. Készítettem gyorsan tartármártást. Áthívtuk Emőkét és a sült hekkhez a mártást és kenyeret ettünk, utána pedig hideg sört (Áron ásványvizet) ittunk.

Üzenő füzet

Mind a ketten nyolc óra körül ébredtünk.

Én nagyon elhatároztam, hogy az íróasztalom környékén kezdem a rendcsinálást. Nem volt egy könnyű feladat. 

Áron először a másik végét fogta meg a problémának.  Ő inkább a rendetlenséget csinálta és a rendetlenség tetején Internetezett.

Hosszú könyörgés után ide adta az Üzenő füzetét. A táskájában olyan nagy a rendetlenség, hogy jó ideig tartott, amíg egyáltalán megtalálta. A tolltartóját nem tudja hogy hol  van, emiatt azután írószerszám egy se, a körzője pedig a táska fenekén.

Az üzenő füzetben több elszomorító dolgot találtam, azon túl, hogy kéthetes bejegyzések is vártak aláírásra, amikor minden áldott nap, de van, hogy többször is kérem, hogy mutassa meg az Üzenő Füzetét.

Ez alkalommal volt benne 3-as, meg hiány, de főleg sok aláíratlan. Ezeken azután nagyon összevesztünk. Emőke később azt mondja, hogy ő a falon keresztül is hallotta, hogy nagy a balhé.

Én elindultam brushupra, de Áront arra kértem, hogy menjen el a Nóra nagyihoz és beszélje meg vele, hogy oda fog hozzá költözni, mert Apa nem hajlandó ehhez asszisztálni, hogy ő a középiskolai felvételi előtt egy évvel így viselkedik és ilyenek az eredményei.

A brushup után siettem haza. Beugrottam a CBA-ba tejért és tejfölért, mert vacsorára paprikás csirkét gondoltam készíteni. Emőke nem jött át vacsorázni, az ő részét átvittük neki.

Lassan vége a húsvéti szünetnek

Egy kicsit szorongtam, hogy vajon fel fogok-e időben ébredni ahhoz, hogy 9-re beérjek a  Berencsi  doktornőhöz vérvételre, de azután a 8:18-as felkelés után annyi időm még maradt, hogy kényelmesen induljak el.

Áron kérte, hogy hagyjak itthon pénzt és mire visszajövök, ő fog felhozni a CBA-ból friss tejet, hogy tudjak kefirt készíteni, no meg a reggelihez.

Az érsebészeten észrevett a doktornő, amint a beteg felvételen jelentkeztem. Adja ide a TAJ kártyáját, felveszem, mert most nincs itt senki, aki felvegye.

Közben egy orvos, aki a betegfelvevő székében ült, éppen lebeszélt egy beteget a közeli műtétjéről, mert most átépítik a műtőt. Inkább jöjjön vissza majd ősszel - mondta.  Az egész érsebészet jobban hasonlított egy gyárra, mint egy kórházra.

A doktornő semmi perc alatt végzett velem, majd 2 és 3 között kell felhívnom az eredményért.

Hazaérve megreggeliztünk, (egy-egy tükörtojás sült szalonnával és a maradék francia saláta, majd egy szelet mákos bejgli tejjel, illetve tejeskávéval.) és bekészítettem az új kefirt.

Áron azt kérte, hogy egy óra hosszan ne zavarjam a szobájában (10:57), majd később (12:02) fel volt háborodva, hogy miért nyitottam be. Ezen egy kicsit összekaptunk, de egy fél óra múlva el tudtunk indulni Budaörsre a K&H bankba. Ott rendeztük mind a kettőnk számlakivonatát.

Visszafele Áron elvitt a kedvenc pizzázójába ebéd gyanánt.

Amíg Áron délután a Leóval skype-olt, addig én egy picit belenéztem az arduino (robotika) programozásába. Érdemesnek találom annyira, hogy egy kicsit beletanuljak.

Áron – nem tudni miért – abban állapodott meg a fiúkkal (Olivér és Bálint), hogy húsvéti szünet lévén ma elmarad a gyerek-német óra.

Áron új barátja Dömsödön

Már nyolc óra körül felkeltünk. Mind a ketten egy kicsit ünneplősebben öltöztünk. Összekalapáltam egy gyors reggelit. Bundás kenyér volt rajta sajttal és hozzá kaukázusi kefir. A baj csak akkor derült ki, amikor a locsolkodásra szánt kölnit nem találtuk, mert ott felejtettük Gazdagréten. Nem volt más hátra, mint felhívni a Zoli bácsit, ki tud-e segíteni egy kis üveg kölnivel.

Fél óra múlva már indulhattunk is locsolkodni. Először Gabikát locsoltuk meg. Ott egy nagyon finom meggyes tortával kínáltak minket. Még dumáltunk egy kicsit, meg kávézgattunk, majd átmentünk Annához, hogy őt is meglocsoljuk.

A következő állomás a Gulyás család volt. Laci és a fia nem voltak otthon, mert ők is locsolkodni voltak. Elmondtuk a versikéket és meglocsoltuk Juditot és Annát is. Kínáltak minket különböző sütikkel, de már nem fért belénk.

Ugyancsak locsolkodni jött oda Levente és az apukája.  Leventéről kiderült, hogy Áronnal egyidős, illetve, hogy ő csak kilenc nappal idősebb, mint Áron és az is, hogy két kedvenc időtöltésben is hasonlóak, ez a sakk, a horgászás és a lego.

Amikor elbúcsúztunk meg is hívtuk magunkhoz Leventét délutánra.

Néhány tejfölös pohárban több paradicsom mag is megeredt. Ezeket szétválasztottam, úgy, hogy mindegyik pohárban csak egy palánta legyen és kitettem a néha sütő napra.

Áronnal megnéztük a Jurassic park 3-at.

½ 4 körül megérkezett Levente. Áronnal rögtön félrevonultak a bélyegező szobába játszani, mintha én már nem is léteztem volna. Annyira belemerültek a játékba, hogy nekem egyedül kellett ebédelnem.

Később, azért nekem is lett módom játszani Leventével egy partit, amiből megállapíthattam, hogy milyen okos fiú ő.

Áron és Levente olyan jól játszottak, hogy az este hat órás indulást inkább hétre halasztottam és addig mindent egyedül csináltam, ami az induláshoz kell (piros kosár berámolása, szemét és a bió kivitele, fűtés kikapcsolása, zsalugáterek és az istálló bezárása, Manna beköltöztetése a hordozóba és onnan az autóba), hogy ők ketten minél tovább élvezhessék egymás társaságát. Végül a tele autóval kiálltam az utcára és csak hét előtt pár perccel mondtam, hogy „fiúk, záróra”. Búcsúzóul még kértem Leventét, hogy jöjjön máskor is, sok szeretettel látjuk.

Mint rendszerint, egy óra alatt értünk haza. Áron és Manna első útja Emőkéhez vezetett. Átadta a húsvéti ajándékot és meglocsolta Emőkét. Később én is átmentem és a locsolás mellett beszámoltam Manna állatorvosi beavatkozásairól.

Emőkétől kaptunk egy rúd meggyes mákos bejglit.

Két kupica unikum és lefekvés.

Idősek otthona

Későn mentünk le reggelizni, de Áronnak nem volt jó a gyomra, mert tegnap este túlette magát, így azután ő csak teát kapott pirítóssal. Én persze főtt debrecenit kaszinótojással.

Reggeli után közös megegyezéssel elindultunk egy kisebb kerékpár túrára. Elmentünk a Petőfi fáig és onnan vissza, de nem kanyarodtunk be a házhoz, hanem tovább mentünk a kis hídig.

Az idő ugyan napsütéses volt, de azért volt szél rendesen. Visszaérve, Áront felküldtem, hogy nézze meg az Interneten, mi a Ráckevei Fidélió (idősek otthona) pontos címe.

Beültünk az autóba és húsz perc múlva már bent is voltunk az otthonban.

Érdeklődtünk, hogy Nóra nagyi számára lenne-e ott hely, és ha igen, akkor milyen feltételekkel. Egy nővér udvariasan körbevezetett minket az egész házban, több helyen megmutatta a lakott szobákat, sőt beszélgethettünk bent lakókkal.

Kaptunk egy képes ismertetőt, de én is készítettem néhány  fotót

Áron vállalta, hogy ez ügyben fog beszélni a nagyival és meg fogja tudni győzni arról, hogy ha ő oda beköltözne, akkor nem csak teljes kiszolgálást kapna, hanem gyakrabban lehetne velünk, mert mindig, amikor péntekenként jövünk Dömsödre, akkor fel tudnánk őt venni és vasárnap vinnénk vissza.

A lefűrészelt ágak feldarabolását elkezdtem, de abbamaradt, mert a szalagfűrészről leugrott a szalag. Lehet, hogy el is szakadt, de ez majd csak akkor derül ki, ha leszerelem a védő burkolatot.

Áron egy megírt befűzött papírcsíkkal látta el az Emőkének szánt húsvéti ajándékát.

Késő délutánra halasztottuk az ebédet, lassan már beérett vacsorának. Átsütöttük a maradék hekket és ahhoz ettük a Gabika által küldött kaszinótojásokat majonézzel.

Ebéd után felástam egy darab földet. Áron segített gereblyével gyomtalanítani. Utána elvetettünk két sor zöldborsót.

Megnéztük az  "Ének iskolája" című zenés vetélkedőt.

Vacsorára lencsefőzelék volt sült debrecenivel.

Manna az állatorvosnál

Nyolckor ébredtünk. Manna ott aludt a lábamon. Amikor mondtam neki, hogy fel kellene kelnünk, mert őt várja a doktor bácsi, akkor elkezdte a napi tisztálkodást.  

Nem húztuk holmi reggelivel az időt, hiszen úgysem volt itthon tojás, így a reggelit is a piacozás utánra halasztottuk.

Mannát beraktuk a hordozókájába, de valahonnan mintha megérezte volna, hogy most ez nem egy normális út, nem nagyon akart bemenni és még az autóban is nyávogott.

Az állatorvoshoz érve kellett egy keveset várnunk a sorunkra. 

Áron azt találta ki, hogy addig ő elmegy a piacra és bevásárol, csak mondjam meg, hogy mit kell vennie. Mondtam, hogy vegyen lencsét, zöld kupakos Nescafét, két doboz tojást, tejfölt és valami sonka félét, elvégre húsvét van.

Mire Áron visszaért, már mehettünk is be a dokihoz. Odaadtam az Emőke által írt feladatlapot, amit  az állatorvos úr akkurátusan sorban végigcsinált. Szerinte Manna nagyon jól viselte a tortúrát.

Még egy pillanatra visszamentünk a piacra, de csak egy kis sütni való szalonnáért, meg egy darabka angol szalonnáért és friss hónapos retekért meg a zöld kupakos nescafé-ért, amit Áron elfelejtett megvenni.  

Hazafele csak a gyógyszertárba kellett beugranunk egy injekciós tűért, ha esetleg kell a Gabikáék nyomtató patronját utánatölteni, meg a vegyesboltba, ahonnan az utolsó ½ kilós kárpát kenyeret sikerült elhoznunk. Drága Rózát idézem megint: „Gabika, te burokban születtél.”

A vegyesbolt előtt találkoztunk össze Gulyás Judittal. Puszival kívántunk Boldog áldott Húsvétvárást és megígértük, hogy valamelyik nap meglátogatjuk őket.

Itthon azonnal nekiláttam a reggeli készítésének. Új kefir, bundás kenyér, sült szalonna, angol szalonna, sajt, újhagyma és retek. Szerintem mi délig nem leszünk éhesek. Áron nagyra értékelte, hogy megint van kefir.

Délelőtt átjöttek Gabikáék. Jókat dumáltunk. Gabikának megmutattam a kütyüjén, hogyan működik a Qi vezeték nélküli akkutöltés technológiája, majd amikor láttam rajta, hogy ez neki nagyon tetszik, akkor közöltem, hogy ez a mi húsvéti ajándékunk.

Nem tudom eldönteni, hogy melyikünk örült jobban, Ő, aki kapta, vagy mi, akik ezzel örömöt szerezhettünk.

Ebédre bekaptuk a tegnap elkészült csirkeaprólék levest. Egy külön kis tányérban mind a ketten adakoztunk Mannának.

Közben odatettem a lencsét főni és az új adag kefirt.

Délután átjött Feri bácsi. Hozott nekünk egy dobozban négy szépen feldíszített kaszinótojást és segített elindítani a szivattyút.

Minden szomjazónak (3 smaragdra, meggyfa, szőlő, ültetvényes) tudtam adni elegendő vizet.

Áron leginkább Internetezett, én pedig megnéztem, hogy van-e valami nézhető film a TV-ben.

Nagyi nem megy orvoshoz

Arra ébredtem, hogy Áron telefonált: „Apa, a nagyi azt kéri, hogy gyere, mert nem érzi jól magát. Véres volt a vizelete, amikor pisilt.”

Arra kértem Áront, hogy, ha a nagyi tud menni, akkor azonnal induljanak el a János kórház szakrendelőjébe, mert ezzel nem szabad játszani, előfordulhat, hogy sok vért veszít, ha pedig már olyan gyenge, hogy nem tud menni, akkor ki kell hívni az orvosi ügyeletet vagy a mentőt. Én itt Dömsödön összepakolok és indulok.

Se az összepakolás nem volt teljes, se a ház bezárása, csak ami a legfontosabb. Mannát is bevágtam az autóba és RAJT.

Útközben hívtam a Nóra nagyit, hogy megkérdezzem, hova menjek: a János kórházba, vagy hozzá  a Maros utcába. Áron vette fel a kagylót, naná, hogy a Maros utcába, mert a nagyi most nem érzi úgy magát, hogy orvoshoz kellene mennie.

Megérkezésemkor próbáltam erre rábeszélni, de erre nem volt hajlandó.

A mobil telefonja egyébként azt mondja, hogy a hívószám, az előfizető kérésére nem kapcsolható. Ebből én már sejtettem, hogy a Prepaid (u.n. feltöltős) kártyáját időben az SMS felszólítás ellenére sem töltötte fel, amit ilyenkor egy idő után kivonnak a forgalomból. Mondtuk, hogy akkor mi most bemegyünk egy Telekom vevőszolgálathoz és akkor ezt ott rendbe tesszük.  Nagyi kérte, hogy visszafele hozzunk egy doboz kockacukrot.

Áronnal beültünk az autóba és elindultunk a MOM park Telekom Vevőszolgálatához. Ott kiderült,  hogy nen is a Telekomhoz, hanem a Telenorhoz tartozik és, hogy a Nóra nagyi egy hónapja már a harmadik felszólítást kapja, amire a füle botját se mozgatja. Feltöltöttük a kártyáját, amire mondták, hogy az már tíz perc múlva 100 %-osan használhatóvá válik.

Ugyanott a Sparban megvettük a kockacukrot és mentünk Gazdagrétre. Ott megbeszéltük Emőkével, hogy most még visszamegyünk a Nóra nagyihoz, de a Mannát itt hagyjuk, és amikor majd megyünk Dömsödre, akkor felvesszük.

Emőke átadta Manna oltási könyvét és összeírta, hogy miket kell elintéznünk a Dömsödi állatorvosnál.

Nóra nagyinál jelentettük, hogy mindent sikerült elrendeznünk, csak az az egyetlen probléma, hogy nem vagyunk nyugodtak az egészségi állapotát illetően.  Arra kértük, hívjon fel minket minden három órában, hogy nyugodtak legyünk, hogy jól van.

Nóra nagyinál volt a hűtőben egy rántott harcsa salátával, de azt mondtuk, hogy azt meghagyjuk a nagyinak, mi majd útközben eszünk valamit ebédre.

Elindultunk, de most kihagytuk a TESCO-t és egyenesen Dömsödre mentünk.

Szigethalmon megálltunk a Gyümölcshalom sütödéjében. Áron egy speciál gyrost én pedig valamilyen sült halat kértem.  Áron megkapta a pitában kevert cuccokat, de sült hal nem volt, viszont előzékenyen elmagyarázták, hogy 500 méterrel odébb, hol találunk egy kimondottan hal sütödét.

Áron megette amit rendelt és mondta, hogy mehetünk. Hamar megtaláltuk a „Karám” nevű halsütödét. Megrendeltünk egy sült hekket. Az íze kifogástalan volt, az ára szokatlanul magas, de hát ezt kívántuk (2650.-). Nem spórolni jöttünk ide, hanem falatozni.

Innen, tele bendővel, már sokkal nyugodtabban mentünk tovább.

Dömsödön még megálltunk az Ital Diszkont-nál. Egy üveg Unikum és Áronnak egy dobozos radler (0% alkohol tartalmú citromos sör).

A nap éppen  készült lenyugodni, amikor leértünk.  Este begyújtottam a bélyegező szobában a kis Jancsi kályhába. Amíg Áron ott Internetezett, addig én rendeztem a lepréselt bélyegeket. Mind a ketten elég későn kerültünk az ágyba.