Áron valamiért éjjel felébredt, és mint
egy holdkóros, alva átjött hozzám és szó nélkül aludt tovább.
Reggeli után felhívtam Lacit, hogy most
át tudnék menni a felajánlott paradicsom palántákért. Arról lebeszélt, hogy
tömegközlekedéssel menjek. Sajnos hallgattam rá és autóval küzdöttem magam át a
városon. Odafele is egy óra volt az út és visszafele is.
Levittük a kertbe a ládákban nevelt
palántákat és óvatosan szétszedve, kicsit megnedvesítve elhoztam 20-25 tövet.
Mire hazaértem Áron már megjött a
suliból.
Itthon újra megpróbáltam a palántákat
mindenféle tejfölös, joghurtos poharakba visszaültetni. Áront felküldtem
Ilihez, hogy ha vannak kidobandó tejfölös poharai, azokat kérje el. Egy
negyedóra múlva Áron után mentem. Kiderült, hogy poharak nincsenek és Áron
azért nem jött vissza, mert az Ilivel olyan jót beszélgettek.
Amit csak tudtam elültettem, a többit
majd holnap.
4-kor megérkeztek a fiúk. A gyerek német
nagyon jó hangulatban telt, ha azt leszámítom, hogy az egy órából, egy és három
negyed óra lett és amit a múlt héten feladtam házinak, azt nem készítették el.
Amint elhúzták a fiúk a csíkot elkezdtem
készíteni a vacsorát. Áron, amikor lekísérte a fiúkat, egyúttal hozott a
CBA-ból egy kis vekni nagyin finom fonott kenyeret.
A vacsora, Áron kérésére tejfölös gombás
csirkeragu volt főtt masni tésztával.
Emőke este 9-ig nem ért haza, ezért csak
kettesben vacsoráztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése