Áron indulásakor még arra kértem, hogy
mindent készítsen ki, amiket szeretne, hogy vigyünk Dömsödre, de természetesen
nem tett ki semmit. Nyolckor reggeli és egy óra múlva már írtam a blog bejegyzést.
Az idő biztatónak ígérkezik a hétvégére,
és ami az egészben a legjobb, hogy a május 1. miatt, most négynapos lesz a
hétvégénk.
A reggeli után végre sikerült egy
nagyobb penzumot elvégeznem a duolingón, mint amennyit a Gabika végzett.
Remélhetőleg, egyszer csak be fogom őt hozni. Egyébként a legjobban a szabad
fordításokat kedvelem, mert abban tudom a legjobban kiélni magam.
Nóra nagyit nem is próbáltam invitálni
Dömsödre, mert már beláttam, amiről Emőke is meggyőzött, hogy a Nóra nagyi nem
olyan mozgékony típus, mint én és még 12 évvel idősebb is.
Áronnak megígértem, hogy mindent egyedül
bepakolok és még a TESCO-t is elintézve, úgy megyek érte a zongoraóra végére,
hogy onnan már egyenesen repülhessünk Dömsödre.
Bár azt is megbeszéltük, hogy ő még
hazaugrik a zongora óra díjáért, de ez valamiért nem jött neki össze.
Emőke lányom is megígérte, hogy már
korán itthon lesz és úgy megyünk ki az IKEA-ba, onnan a TESCO-ba, hogy a
dolgunk végeztével őt viszem ½ 5-re a zongora órára, hogy váltsa Áront, de nem
jött időben haza. Az én életem sem túl egyszerű két ilyen gyerekkel.
Mindent sikerült bepakolnom, még a Mr.
TI ablaktisztítót is.
Manna az első hívó szóra megjelent a
lenti csavargó helyén, és a hordozó ketrecébe is besétált, hiszen tudta, hogy Dömsödre
megyünk.
Minden szükséges dolgot megvettem a
TESCO-ban a hosszú hétvégére, miközben felhívtam Mariannt, hogy a zongoraóra
végén Áron ne induljon haza, hanem ott várjon meg.
Befejezve a vásárlást, felpakolva
indultam. Ott még a kaputelefonon megkérdeztem, hogy belehallgathatok-e Emőke
lányom órájába is. Mariann erre engedélyt kért Emőkétől, aki az apjának nagy
kegyesen „igen”-t mondott.
Áron helyett vittem a pénzt és Emőkének
megköszöntem, hogy „igen”-t mondott. (hogyan fogom én ezt a lányt férjhez adni,
fogalmam sincs.)
Még egy kis darabig maradtunk, azután
mindenkinek kellemes hosszú hétvégét kívánva elbúcsúztunk.
Nem kellett megállnunk útközben szinte
sehol, hiszen a TESCO-n már túl voltunk. Egyedül a Kiskunlacházi bureknél
kellett Áronnak kiszállnia, hogy este a grillcsirkéhez legyen egy kis kenyér
is.
Megérkezve, nagyon meg voltunk lepődve
azon, hogy a smaragdfák mennyit fejlődtek.
Mindent bepakoltunk, Mannát kipakoltuk.
Az egész életünk egy folyamatos pakolás.
Vacsora előtt én még levagdostam egy
adag áztatni való bélyeget, majd mindent meglocsoltam és megvacsoráztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése