Arra ébredtem, hogy Áron
telefonált: „Apa, a nagyi azt kéri, hogy gyere, mert nem érzi jól magát. Véres
volt a vizelete, amikor pisilt.”
Arra kértem Áront, hogy, ha a
nagyi tud menni, akkor azonnal induljanak el a János kórház szakrendelőjébe,
mert ezzel nem szabad játszani, előfordulhat, hogy sok vért veszít, ha pedig
már olyan gyenge, hogy nem tud menni, akkor ki kell hívni az orvosi ügyeletet
vagy a mentőt. Én itt Dömsödön összepakolok és indulok.
Se az összepakolás nem volt teljes,
se a ház bezárása, csak ami a legfontosabb. Mannát is bevágtam az autóba és
RAJT.
Útközben hívtam a Nóra nagyit,
hogy megkérdezzem, hova menjek: a János kórházba, vagy hozzá a Maros utcába. Áron vette fel a kagylót,
naná, hogy a Maros utcába, mert a nagyi most nem érzi úgy magát, hogy orvoshoz
kellene mennie.
Megérkezésemkor próbáltam erre
rábeszélni, de erre nem volt hajlandó.
A mobil telefonja egyébként azt
mondja, hogy a hívószám, az előfizető kérésére nem kapcsolható. Ebből én már
sejtettem, hogy a Prepaid (u.n. feltöltős) kártyáját időben az SMS felszólítás
ellenére sem töltötte fel, amit ilyenkor egy idő után kivonnak a forgalomból.
Mondtuk, hogy akkor mi most bemegyünk egy Telekom vevőszolgálathoz és akkor ezt
ott rendbe tesszük. Nagyi kérte, hogy
visszafele hozzunk egy doboz kockacukrot.
Áronnal beültünk az autóba és
elindultunk a MOM park Telekom Vevőszolgálatához. Ott kiderült, hogy nen is a Telekomhoz, hanem a Telenorhoz tartozik és, hogy a Nóra
nagyi egy hónapja már a harmadik felszólítást kapja, amire a füle botját se
mozgatja. Feltöltöttük a kártyáját, amire mondták, hogy az már tíz perc múlva
100 %-osan használhatóvá válik.
Ugyanott a Sparban megvettük a
kockacukrot és mentünk Gazdagrétre. Ott megbeszéltük Emőkével, hogy most még
visszamegyünk a Nóra nagyihoz, de a Mannát itt hagyjuk, és amikor majd megyünk
Dömsödre, akkor felvesszük.
Emőke átadta Manna oltási könyvét
és összeírta, hogy miket kell elintéznünk a Dömsödi állatorvosnál.
Nóra nagyinál jelentettük, hogy
mindent sikerült elrendeznünk, csak az az egyetlen probléma, hogy nem vagyunk
nyugodtak az egészségi állapotát illetően.
Arra kértük, hívjon fel minket minden három órában, hogy nyugodtak
legyünk, hogy jól van.
Nóra nagyinál volt a hűtőben egy rántott harcsa salátával, de
azt mondtuk, hogy azt meghagyjuk a nagyinak, mi majd útközben eszünk valamit
ebédre.
Elindultunk, de most kihagytuk a
TESCO-t és egyenesen Dömsödre mentünk.
Szigethalmon megálltunk a Gyümölcshalom
sütödéjében. Áron egy speciál gyrost én pedig valamilyen sült halat kértem. Áron megkapta a pitában kevert cuccokat, de sült
hal nem volt, viszont előzékenyen elmagyarázták, hogy 500 méterrel odébb, hol
találunk egy kimondottan hal sütödét.
Áron megette amit rendelt és mondta, hogy mehetünk. Hamar megtaláltuk a
„Karám” nevű halsütödét. Megrendeltünk egy sült hekket. Az íze kifogástalan
volt, az ára szokatlanul magas, de hát ezt kívántuk (2650.-). Nem spórolni
jöttünk ide, hanem falatozni.
Innen, tele bendővel, már sokkal
nyugodtabban mentünk tovább.
Dömsödön még megálltunk az Ital
Diszkont-nál. Egy üveg Unikum és Áronnak egy dobozos radler (0% alkohol tartalmú
citromos sör).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése