Idősek otthona

Későn mentünk le reggelizni, de Áronnak nem volt jó a gyomra, mert tegnap este túlette magát, így azután ő csak teát kapott pirítóssal. Én persze főtt debrecenit kaszinótojással.

Reggeli után közös megegyezéssel elindultunk egy kisebb kerékpár túrára. Elmentünk a Petőfi fáig és onnan vissza, de nem kanyarodtunk be a házhoz, hanem tovább mentünk a kis hídig.

Az idő ugyan napsütéses volt, de azért volt szél rendesen. Visszaérve, Áront felküldtem, hogy nézze meg az Interneten, mi a Ráckevei Fidélió (idősek otthona) pontos címe.

Beültünk az autóba és húsz perc múlva már bent is voltunk az otthonban.

Érdeklődtünk, hogy Nóra nagyi számára lenne-e ott hely, és ha igen, akkor milyen feltételekkel. Egy nővér udvariasan körbevezetett minket az egész házban, több helyen megmutatta a lakott szobákat, sőt beszélgethettünk bent lakókkal.

Kaptunk egy képes ismertetőt, de én is készítettem néhány  fotót

Áron vállalta, hogy ez ügyben fog beszélni a nagyival és meg fogja tudni győzni arról, hogy ha ő oda beköltözne, akkor nem csak teljes kiszolgálást kapna, hanem gyakrabban lehetne velünk, mert mindig, amikor péntekenként jövünk Dömsödre, akkor fel tudnánk őt venni és vasárnap vinnénk vissza.

A lefűrészelt ágak feldarabolását elkezdtem, de abbamaradt, mert a szalagfűrészről leugrott a szalag. Lehet, hogy el is szakadt, de ez majd csak akkor derül ki, ha leszerelem a védő burkolatot.

Áron egy megírt befűzött papírcsíkkal látta el az Emőkének szánt húsvéti ajándékát.

Késő délutánra halasztottuk az ebédet, lassan már beérett vacsorának. Átsütöttük a maradék hekket és ahhoz ettük a Gabika által küldött kaszinótojásokat majonézzel.

Ebéd után felástam egy darab földet. Áron segített gereblyével gyomtalanítani. Utána elvetettünk két sor zöldborsót.

Megnéztük az  "Ének iskolája" című zenés vetélkedőt.

Vacsorára lencsefőzelék volt sült debrecenivel.