Laciék beteglátogatóban

Ma már reggel elkezdtem a szenvedést. Möci rendbetett mindent az ágyam körül és készíteni akart reggelit, de a sok Midetontól ki volt purcanva a gyomrom. Elindult a húsvéti ünnepi misére
Áron lejött Iliéktől, de ő  már ott fent reggelizett.
Délelőtt néhányszor  elszundítottam, mivel az éjszaka nem tudtam aludni. Áronnal csináltattam egy fájdalom csillapító koktélt.
Laci telefonált, hogy tudnék-e neki segíteni a két hangfalának a szakszerű bekötésében. Mondtam, hog szívesen segítek, de most még a WC-re kimenetellel is problémáim vannak. Ezen nagyon megdöbbent és közölte, hogy este hat óra után meglátogatnának Fruzsinával. Később Tamás is telefonált, hogy ha tud, akkor ő is jön, de most sokat dolgozik és mivel szar az idő, szerencsére meló is van rengeteg.

Emőt megkértem, hozzon be egy csavarhúzót, meg az atomórát, mert az nem tud automatikusan átállni a nyári időszámitásra. Leszereltem a hátlapját, reseteltem és visszaszerelés után Emő kitette az erkélyre, hogy kapjon jelet Frankfurtból.

Megjöttek Laciék és hoztak Fruzsi sütötte répatortát. Leültek az ágyam két oldalán és csak kérdezgettek. Egy idő után Fruzsi nekiállt egy kámforos géllel az alsó 4-ik csigplyám körül a hátamat masszírozni.

Azután Emőt vették kereszttűz alá a tervezett vállalkozásával kapcsolatban. Fruzsinak nagy marketinges gyakorlata van, és bár tele segízőkészséggel, hamar lelombozta Emőt. Fél kilenc tájban mentek el. Nekem egyre jobban fájt a lábam. Emő az "Utolsó mohikán"-t nézte a TV-n, de jobb is, mert én legszívesebben hangosan nyöszörögtem volna. Bevettem egy granulátumos fájdalomcsillapítót, de a fájás éjfélig, amikor Emő bejött, csak nőtt.

Levél Orbán Viktornak

Már éjjel arra ébredtem, hogy nagyon fáj a lábam. nem akartam Áront felébreszteni, ezért magam kevertem egy fájdalomcsillapítót és be is borogattam a lábam, hogy el tudjak aludni. Reggelre a fájdalom felerősödött, de akkor már Áron keverte a vízbe a csillapító granulátumot.

Möci készített reggelit is, de azt nem volt étvágyam megenni.

Délelőtt Áron és Emő együtt mentek el bevásárolni  és amikor visszajöttek együtt főzőcskéztek. Áron szeretett volna felmenni Iliékhez, hogy játszik majd Levivel, de Emő határozott volt és zt mondta: csak akkor mehetsz fel, ha a szobádban előbb rendet csináltál. Ettől azután hamarosan rend lett. Áron felment és később csak azért jött le, hogy megkérdezze, fent aludhat-e Ilinél.
Emő feltálalt nekem egy nagy leveses csésze fínom húslevest, de csak nagyon mértékkel eszegettem.

Emő felolvasott nekem a Márai: Sértődöttek-ből. Nagyon ért hozzá, hogy a maga módján elterelje a figyelmem a fájdalmaimról. Magam is próbálkozom ilyesmivel. Néha lejátszom egy-két online sakkpartit, olvasok, írok stb.

Ma, amikor a viágmegváltó terveimet ecsetelgettem azt mondta Emő: Én szívesen meghallgatom a javaslataidat, de jobb lenne, ha ezeket nem csak nekem mondanád el. Ott a gép, amikor egy kicsit jobban vagy, kezdjed el írni és küldd el a levelet Orbán Viktornak. Ha a javaslat jó, akkor azt komolyan fogja venni.
szót fogadtam, elkezdtem írni a levelet.

PayPass

Megtörtént a visszaesés. Ma reggel már nem éreztem olyan fájdalommentesnek a lábam, mint tegnap. Emő nyugtatott, hogy legyek nagyobb türelemmel. Kicsit joggal kiakadt azon, hogy amikor megkérte Áront, hogy ugorjon le  friss kenyérért és tejért, akkor Áron, azt mondta, van még tegnapi kenyér.
Végül nagy nehezen lement, de addigra nekem is felment a pumpa.

Vajas, sajtos, sonkával bélelt kifli lett a reggeli tejeskávéval.  Möci felment és később egyedül indult el bevásárolni.

Délelőtt Möci lement a postáért, megjött a PayPass-os CitiLife kártya, amit rögtön aktíváltattam. Vajjon mikor fogom tudni azt használni?

Délután Möci leült az ágyam szélére és egy kicsit angoloztunk, addig sem foglalkozom a nyomorékságommal.

Este Emőke és Áron együtt néztek egy filmet Krisztus feltámadásáról, ami a TV részéről nyílván az ünnepi műsor összeállításának volt köszönhető. Türelmesen nyomom az ágyat.

Elindult a javulás

Emő hajnalban ment fel. Én nagyon optimista vagyok a gyógyulásomat illetően. Ma volt az első éjszaka, amit fájdalmak nélkül, háboríttatlanul sikerült végig aludnom. Reggel  nem volt erősen lesugárzó lábfájás és így a vizes borogatás is elmaradt. Áron finom sonkás, sajtos szendviccsel és tejeskávéval kopogtatott be a gyengélkedőbe. Először az volt a terve, hogy Alexet és Márkot meghívja, de erről sikerül lebeszélnem.
Emőke átjött, mielőtt elindult volna dolgozni és mivel holnap nem fogja tudni felhozni a nyugger kaját, azt találta ki, hogy ma bemutatja Áront és megbeszéli lent, hogy holnap Áron jön az ebédért.

Délelőtt megrendeltem az akkutöltőt az egyik online áruházból. Mire Emő megérkezett, Áron nem csak megebédelt, de engem is megebédeltetett. Sikerült kedvet csinálnom neki, hogy a számítógép helyett inkább kezdjen hozzá a Némó kapitány olvasásába.

Emő szemelvényeket olvasott nekem egy Márairól szóló albumból, amitől pedig nekem lett kedvem, hogy Möcivel levetessem a "Sértődöttek" című Márai kötetet.

Möci hozott egy szecsuáni csirkét, amire már régóta áhitoztam. Kicsit még fel is javította. Elmorzsolt benne egy csípős paprikát és tett rá egy korty szója szószt és úgy melegítette meg a mikróban.

Este átjött Emőke és Áronnak részletesen elmondta, hogy holnap mik lesznek a teendői Mannával kapcsolatban, mert ő elutazik egy napra.

Elhatároztam, ha holnap reggel sem jön elő a bal lábamba kisugárzó fájás, akkor felkelek és fokozatosan visszaállítom magam a hétköznapokba. A tervezett rehabilitációt azzal kezdtem, hogy vettem egy kádfürdőt. Sajnos már a kádfürdő után lelombozódtam egy kicsit, mert egy kicsit elkezdett fájni a lábam.

Nekiálltunk megrendelni a húsvéti bevásárlást a TESCO újonnan beindított online házhozszállító áruházában. Mire mindent gondosan összeállítottunk kiderült, hogy a korábban meghírdetett "másnap kiszállítjuk Önnek", most a húsvéti csúcsforgalomban csak hat napra működik és legkorábban április 3-án tudnák kiszállítani.

Manna Áron ágyába pisilt

Reggel egyedül ébredtem. Már 1/4 8 is elmúlt, mire rászedtem Áront, hogy cihelődjön. Még behozta a gyógyszereimet, azután táska nélkül (mert ma nem lesznek az órák megtartva), elindult.

Nem sokkal később megjelent Emő. Hűvös magatartása ellenére hozott be fínom reggelit az ágyam mellé. Letett néhány buszjegyet, hogy Emőke és Áron tudjanak délután menni a tenisz edzésre.

10 óra körül átjött Emőke. Hozott almát és áthozta a fellebezési levéltervezetét. Csak annyit javítottam bele amennyit okvetlenül szükségesnek találtam. Kinyomtatta és indult vele a hivatalba. Még egy pillanatra körülszaladt a lakásban, mert mint mondta, valahonnan olyan gyanús pisi szagot érzett.

Emő korán érkezett haza, de a légkör hűvös volt körülötte a levegő. Emőke is megjött még három óra előtt, de Áron, aki azt ígérte, hogy időben hazaér, sehol. Elindult az iskolába a középső kaptató sétányon lefele, hogy hátha szembetalálkozik Áronnal. Nem sokkal később (de 3/4 órával később a megbeszélt időpontnál) megjött Áron. Nem volt időm  a hegyi beszédre, csak arra kértem, hogy most fusson Emőke után. Végül egymásra találtak és talán még időben értek az edzés kezdetére.

Közben Möcivel tartottunk egy angol órát. Az angol óra alatt felmelegedett, mégegyszer summázta a bánatát és visszaállt a családi béke. Emőnek sem tetszett a pisiszag, de ő alaposabban nyomozott és hamar megállapította, hogy Manna bepisilt Áron ágyába, jelezve ezzel, hogy  Áront kedveli legjobban a családban. Tűzoltásként kitette az ágyneműt az erkélyre, miközben egyfolytában szentségelt.

Telefonon köröztük Emőkét és Áront, mivel az óra szerint a tenisz edzésnek már egy órája vége volt. Hát ők úgy gondolták, hogy az Auchan közel van és bementek pizzázkodni. Emő rájuk ripakodott: azonnal gyertek haza, mert a macskátok mindent összepisált. Mire Emőke is megjött Áronnal, mi már mindenen csak röhögtünk, főleg a Mannán, meg a mi hülye családunkon.
Emőke és Áron, mint a macska két legközelebbi hozzátartozója elindították a mosógépet és mint Ágnes asszony csak mostak és mostak.

viharos idők

Mivel hajnali négykor még nem tudtam elaludni, ezért reggel csak félálomban konstatáltam,  hogy Áron búcsúzkodik és elindul a suliba. Amikor már teljesen felébredtem, láttam, hogy Möci mindent odakészített  az ágyam mellé és úgy tűzött is el. Finom szendvicsek és tejeskávé, mellette a beveendő gyógyszerek.

Megreggeliztem, majd átnéztem a leveleimet. Megírtam angolul Béla reklamáló levelét és mielőtt feladta volna, részletesen megbeszélzük a tartalmát. Felhívtam Nóra nagyit és elmeséltettem vele a tegnap történteket. Azt mondta Áron nagyon jó és aktív volt az edzésen, az edző külön meg is dícsérte.
Arról is áradozott, hogy Áron milyen kedves, figyelmes vele szemben.

Emőke a munkába menet előtt átjött, hogy van-e valamire szükségem, ellátta Mannát és felhozta az ebédet. Amikor a fekvés ellenére elkezdett fájni a lábam, hogy eltereljem róla a figyelmem, sakkoztam online.

Megbeszéltem K. Lacival, hogy a mai német gyakorlés is elmarad, de az ikrek feljöhetnek délután egy órát játszani Áronnal.

A fiúk is, Áron is, majdnem egyszerre érkeztek. Áron eldicsekedett, hogy hozott matekból egy ötöst, majd bevonultak a gyerekszobába és játszottak.
Nemsokára Möci is hazaérkezett. Elmesélte a napját, főzőcskézett Áronnal, kedves volt, mint legtöbbször.

Azután egyszer csak belenézett a számítógépembe, olvasta, hogy valakinek gratuláltam a szülinapjára és onnan kezdve dörgött, villámlott és tüzet okádott az ég, felkapta a kabátját és vissza se jött reggelig.

türelmesen fekszem

Möci nagyon korán indult el, de arra még volt odafigyelése, hogy nekem készítsen egy finom reggelit és behozza a gyógyszereimet.

Hétkor, de a hírek után elkezdtem távkiabálással irányítani Áron iskolába indulását.Nagyon részletesen mégegyszer a szájába rágtam, hogy miként lesz a mai tenisz edzésre menés. Délelőtt mégegyszer részletesen megbeszéltem a Nóra nagyival is, hogy hol  és hánykor fog Áronnal találkozni. Később Emő is felhívta, hogy a hazaút részleteit egyeztesse vele. Szegény nagyi, ilyenkor ő csak beosztott.

Délelőtt felhívtam Varjú urat és felajánlottam neki, hogy szívesen lektorálnám az új weblapjukat. neki is tetszett az ötlet, és bár csak szóban, de azonnal megbízást adott a munkára. Rögtön nagy elánnal neki is vágtam a munkának.

Fél öt körül megérkezett Áron a teníszről és hiába mondtuk nagyinak, hogy Áront nem kell a kapuig kísérnie, ebben a cudar időben mégis ezt tette. Egy órával később felhívtam a nagyit, de ebben a hatalmas szélviharban csak most ért haza.

Emőke áthozta a hivatalokkal folytatott levelezését, amiben nem is annyira a hivatal packázása, mint inkább az ő mulasztásai okozták a problémát. Összeállítottunk egy levéltervet, amivel majd megpróbáljuk rendbehozni a bajokat.

Este, igaz, hogy Möci unszolására, de erőt vettem magamon és nem törődve azzal, hogy fájni fog a lábam, felkeltem és vettem egy full szervizt a fürdőszöbában. Volt abban kádfürdő hajmosással, borotválkozás, fogmosás meg minden. Amíg mindez lezajlott, addig Möci és Áron lehúzták az ágynemű huzatokat és Möci bevágta a mosógépbe.

Möcivel angoloztunk egy órát és abban maradtunk, hogy az angol órákat renszeresebbé és sűrűbbé tesszük a jövőben.

Átnéztem Áron házi feladatait és neki nem tetszett, hogy ami nekem nem tetszett, azt újra írattam vele. Möci megállapította, hogy ha ennyire elfoglalom magam az jobb, mintha csak nyögnék, mert így gyorsabban gyógyulok.

Este időben lefeküdtünk, de én éjjel megint nem tudtam aludni. Emőt nem akartam felébreszteni. bevettem egy fájdalomcsillapítót, egy kupica unicummal még rá is erősítettem. Tettem a ballábamra egy állott vizes borogatást, de az elalvás reggel négyig nem ment.

a betegágy folytatódik

Arra ébredtem, hogy a bal lábamban szinte a csont fáj. Möci rendbetett körülöttem mindent, finom reggelit késített és tett egy vizes borogatást a lábamra. Szeretném azt hinni, hogy gyógyulok, de egyelőre úgy néz ki, hogy a betegágy folytatódik.

Hiába próbálok néha-néha bepótolni valamit bepótolni a blog elmaradásaimból, a bejegyzések egyre rövidebbek és az emaradás nöttön nő. A bejegyzések elszíntelednek, mivel csak a nyögéseim hallatszanak ki belőlük.

Möci bekevert egy nagy adag palacsinta tésztát, hajat mosott és lement a gyülekezetbe. Később átjött Emőke és egy jót dumáltunk.

Nagyi telefonált és érdeklődött a hogylétem felől. Felajánlotta, hogy holnap szívesen segít és elviszi Áront a teniszre.

Áron, mint ápolónő

 Áron nagyon drága volt reggel. Először befejezte a házifeladatát, amit utána együtt átnéztük, majd behozta a gyógyszereket és készített nekem reggelit. Mire Emő lejött, a szendvics és a tejeskávé már a betegágyamnál volt tálalva. Igaz, hogy a konyhában nagy rendetlenséget hagyott maga után, de ezért Emő nem szúrta le nagyon, csak elmagyarázta, hogy a dolgok elrámolása is hozzátartozik a konyhai munkához.
Möci feltette a füstölt bordát főni, azzal az utasítással, hogy 11-kor kapcsoljuk ki alatta a platnit, majd elindult dolgozni. Én nyomom az ágyat, Áron pedig ül a számítógépe előtt, mert kiharcolta, hogy délelőtt ne kelljen tanúlnia.

Möci hazajövet a bordához készített egy tejjfölös krumpli főzeléket. Én csak keveset ettem belőle, pedig nagyon finom volt.

Interneten rendezgettem a pénzügyeinket és úgy találtam, hogy belefér egy olcsóbb 9"-os tablet megrendelése.

Este Emőke Mannával együtt átjött és csak egyedül ment haza.
Vettem egy nagy lélegzetet és egy kádas fürdőt. Mindent Áron készített elő nekem csak bele kellett feküdnöm a vízbe. Emő és Manna aszisztáltak mellettem.

péntek

Reggel Möci és Áron együtt indultak el. Útközben Áron Möcivel megbeszélte., ha már nem tudunk menni Dömsödre, akkor maradhat-e tovább a napköziben. Jó, de 5- 1/4 6-ra, akkor is érjen haza.

Nekem bőséges reggeli volt kikészítve az ágyam mellé.Napközben többnyire nyögdécseléssel telt a napom.

Áron váratlanul Márkkal állított haza délután. Nem örültem neki, de ebből nem csináltam jelenetet Márk előtt és mondtam, hogy egy órát játszhatnak. Közben Möci is hazaért és megbeszéltük, hogyan kezeljük ezt az ügyet.
Amikor Márk elment, akkor arra kértem Áront, hogy a jövőben az ilyen programjait előzetesen beszéljük meg.

Este Nóra nagyi telefonált és szomorúan bejelentette, hogy szerinte nem fognsk tudni elmenni Egerbe, mert ehhez nem érzi eléggé jól magát..



























á

Doktornő

Emiatt a lumbágó miatt már olyan nagy az elmaradásom a blobejegyzéseket illetően, hogy azt már be sem lehet hozni. Ha mégis meg akarom próbálni, akkor azt azzal kell kezdenem, hogy legalább a mai nap főbb eseményeit leírom.

Délelött egy kicsit pánikoltam, mi lesz ha a doktornő be akar adni a gerincembe egy injekciót, vagy be se ad, csak beutal  egy kórházba és kihívja a mentőket.
Miután megvizsgált, megnyugtatott, hogy ezt türelmes pihenéssel ki fogom heverni. Felírt néhány gyógyszert és elmagyarázta mire kell figyelnem és mit kell tennem, ha rosszabbra fordulnak a dolgok.

Áron nagy hanggal jött haza, mert két ötöst is kapott "Az Alföld" és a "Családi kör" elmondásáért. Azt már sokkal halkabban jelentette be, hogy a történelem dolgozata csak hármas lett.

Emőke megy Áronért

Áronnal már reggel megbeszéltük, hogy milyen változások lesznek a délutáni programban. A félnégyet előrehoztuk negyed négyre, mivel busszal mennek Budaörsre. Írtam is erről az üzenőfüzetbe Móni néninek.  Áronnal azt beszéltük meg, hogy a táskáját bent hagyhatja az iskolában, de ha valamelyik leckéjét nem tudja a napküziben befejezni, azt hozza haza.

Varjú úrnak küldtem egy e-mailt, hogy halasszuk el a holnaputáni szerelést Dömsödön.

Emőke felhozta az ebédet, de nem ettem, mert nem volt étvágyam.

Mivel én nem tudtam Áronért menni a suliba, ezért ma Emőke vitte a tenisz edzésre.

Möci korán hazajött és részvéttel  nézte, hogyan szenvedek. Amikor már nem bírta tovább nézni a szenvelgésemet, lement a háziorvosi rendelőbe. Röviden beszámolt az állapotomról és megállapodtak abban, hogy a doktornő holnap a rendelési ideje után 12 óra körül feljön és megvizsgál.

Beteg

Áron rendesen elkészült és időben tudott elindulni a suliba. Délelött feküdtem, pedig Möci meghagyta, hogy menjek le a doktornőhöz. Még a fürdés és a borotválkozás is nagyon nehezemre esett, nemhogy még lemenjek. Manna itt hancúrozott körülöttem. Megtalálta a függöny egyik bojtját és úgy döntött, hogy le is szakítja. Ezek után kiraktam a hálószobából és ki is zártam.

Lemondtam a Citibanknál a mára előjegyzett megbeszélést, de K. úr felajánlotta, hogy egy futárral kiküldi az egyik aláírni valót.

Nagyon padlón voltam és csak szenvedtem a derékfájdalomtól, de azért annyi odafigyelésem még maradt, hogy felhívtam K. Lacit, hogy az ikrekkel ma nem fogok  tudni foglalkozni és így nincs értelme, hogy jöjjenek.

Amikor Áron hazaért a suliból csodálkozott, hogy az Olivér és Bálint még nincsenek  itt. Azt találtam ki, hogy átmehet hozzájuk egy órára. Kérdezze meg
Krisztát, hogy nem alkalmatlan-e. Próbáljanak egy kicsit németezni, játszanak és másfél óra múlva jöjjön haza.

Ágynak dőlve

Reggel már annyira fájt a bal lábam végig, hogy alig tudtam felkelni. Délelőtt nem volt kedvem semmihez és még az sem volt biztos, hogy délután el tudom-e majd vinni Áront a tenisz edzésre. Egész délelőtt feküdtem.

Emőke felhozta a kaját. Csak a levest ettem meg belőle. Délután erőt vettem magamon és elindultam Áronért. Nagyon nehezen viseltem a tenisz edzés egy óráját.

Este Emőke felmentett és helyettem matekozott Áronnal és meg is vacsoráztatta. Amikor már Möci is hazaért, felmondta az Alföld mind a 12 versszakát. Emőkének és nekünk is külön. Szerintem ezzel nem lesz probléma.

Végre otthon

Alaposan kialudtuk magunkat. Meglepetésemre még Áron sem kelt föl hajnalok hajnalán, hogy leüljön a számítógép elé. Nagy nehezen lekászálódtam a konyhába és miután Möcinek felvittem a kávét elkezdtem készíteni a reggelit. Megsütöttem a májas hurkát, de mind a hárman mást és mást reggeliztünk Möci ruszlit, Áron pizzát én pedig a hurkát. Szerintem már 9 is elmúlt,  mire befejeztük a zabát és elkezdődhetett a szabad-foglalkozás.
Egy rövid időre átugrottam Gabikáékhoz, de nem mentem sokra a kütyüjével. Most különben sem tudott vele foglalkozni, mert nagyon készülődött Zita 6-ik születésnapjára.
Itthon kimértem és bejelöltem a falon, hogy hova esik kint a villanyóra szekrény, hogy mire jönnek a napelem  szerelők, addigra ne legyen arra gondjuk, hogy hova kerüljön az inverter.
Tovább kellett kúrálnom a meghúzódott derekamat. Minden a padlón töltött fél óra javít az állapotomon.
Möcinek javasoltam, hogy ebédre együnk egy kis lazac sültet (nyugger rizzsel) és salátával, de közben felteszek egy halászlét és azt majd otthon esszük meg öten. Neki is tetszett az ötlet. Áron csak keveset kért, mert ők előtte nasiztak egy kicsit.
Ebéd után kiteregettem a maradék leáztatott bélyeget. Áronnak állítólag nincs leckéje, ezért inkább a számítógép elé ült filmet nézni.
Öt óra fele kezdtünk el összecsomagolni és útközben csak a Bureknél álltunk meg: Áron be is vásárolt, de én nem kértem semmit, mert tele voltam.
Itthon nekiálltam legyártani az első saját készítésű kábel-bevezetőt a lakókocsi napeleméhez.

lerobbanás

Már reggel hétkor éreztem, hogy sikerülni fog kiugrasztanom a családomat a tespedésből. Bejelentettem, hogy a tegnapi kudarc után, ma újra nekivágunk a Dömsödi útnak. Möci, bár nem kelt fel, de hajlott az ötletre, Áron viszont szeretett volna otthon maradni.
Sebaj, készülődtünk mindannyian. Emő még felszaladt valamit összepakolni. Én bekaptam egy szelet lekváros és egy másik szelet sajtoskenyeret.

10 óra körül sikerült indulnunk. Mostanában nem tartunk az éhenhalástól és kezdünk kijönni abból a kényszerességből, hogy mindig dugig pakoljuk az autót kajával.
Későn értünk a piacra. Vettünk sütni való hurkát, szalonnát és tojást.

Megkértem Zsolti bácsit és Zoli bácsit, hogy segítsenek kiemelni és bevinni a TV-t a lakásba, és ez lett a vesztem.  Egy éles hasító fájdalom jelezte, hogy a derekam becsípődött. A TV-t a helyére tettük, de a páciens megrokkant. Igaz, hogy a becsípődés, akkor még nem mutatta ki a foga fehérjét. Möci segített kitakarítani a TV helyét, de abban nem volt sok köszönet, mert összekeverte a még bélyeggel ellátott és a már a bélyegétől megfosztott borítékokat.

Dezső és Feri bácsi csak később érkeztek, nekik már nem jutott a cipekedésből.
A 100 Hz-es tévézésben érthetően vajmi kevés örömömet leltem. Padlón fekve néztem a megnyomorítómat.

Möci egy nagy adag salátát készített és azt ettük a maradékokkal, ezért azután Zoli bácsit sem készétellel, hanem egy darab kenyérrel és három tojással támogatta.

Délután szabadfoglalkozás. Én bélyegeket áztattam, Áron pedig úgy tett, mintha tanulna.

Útban Dömsöd felé, de a végcél a Nóra nagyi

Reggel megpróbáltam utánanézni a neten, hogy milyenek az útviszonyok. Naná, hogy nem lehett elérni egyetlen oldalt sem, amik ezekről szóltak volna. Nehéz elhinnem, hogy Magyarországon, (ahol az informatikusok szürkeállomány exportja a világ minden része felé virágzik) ne lehetne találni szakembereket, akik meg tudják oldani ilyen helyzetekre megfelelően méretezett szerverparkok üzemeltetését. Nem szabad elfelejteni, hogy a közel 50 éves Internet ősét (ARPANET) annak idején éppen katonai katasztrófa helyzetek kezelésére hozta létre az Amerikai Védelmi Minisztérium.
Az idő szépnek ígérkezett, így reggeli után bepakoltunk és elindultunk. Az út egy darabig meglepően száraz volt, de azért az feltűnt, hogy a forgalom  egy negyede sem volt a megszokottnak. Felettébb kezdett gyanús lenni a dolog, hogy Szigethalmon a TESCO körforgalomnál, ahol mindig dugó szokott lenni, most egyetlen autóval sem találkoztunk. Ezek valahonnan tudnak valamit, de az is lehet, hogy otthon ünnepelnek..
Átmenve a Taksonyi hídon az 51-esen már alakult az autók sora, de még mindig nem volt fenyegető
Már Áporkánál jártunk, amikor megállt előttünk a kocsisor. Látszott, hogy vannak akik már régebb óta vesztegelnek itt. Kiszálltam és előre sétáltam némi információért. A Közút fenntartó szakembert kérdeztem, aki nem engedte tovább a járműveket. Azt mondta, két kilóméterrel odébb keresztbe fordult egy olajszállító nyerges vontató és még arról sincs hír, hogy mikor fogják elkezdeni a műszaki mentését.
Természetesen ayonnal visszafordultunk.

Útközben felhívtuk Nóra nagyit és bejelentettük a látogatásunkat és azt is, hogy nála fogunk ebédelni, persze úgy, hogy viszünk magunknak és neki is ebédet.
Nagyi a közelgő látogatásunknak, kérte, hogy vigyünk kenyeret is, mert egy  darabka sincs. Még szerencse hogy Möci otthon berakta a gulyáslevest. Vettünk négy krémest és vittünk kétféle kenyeret is.

Ebéd után megjavítottam az egerét, kicsit dumáltunk és eljöttünk haza.

lehűlt az idő, nagy 100 Hz-es TV

Ma úgy kell mennie Áronnak az iskolába, hogy egy külön szatyorban vigye az ünneplő felszerelését, amit tegnap este rendre ki is készítettünk. Emő még egy kokárdát is lehozott, arra az  esetre, ha Áronnak nem tetszene, amit én tűztem a fehér ingére. Áron megtartotta az eredetit, de egy kicsit átalakította.
Reggel nem voltam elég határozott és szigorú, így Áron a mínusz ellenére egy szál pendelyben és csak nyolc előtt tíz perccel indult a suliba. Az erkélyről még utánaszóltam, hogy jöjjön vissza legalább egy sapkáért, mert szemerkél az eső, de ő már csak ment.
Délelőtt megbeszéltem Lacival, hogy fél kettő fele fel tudnék ugrani a nagy Sony TV-ért. Benne is volt, de előre kikötötte, hogy ő nem tud segíteni a lecipelésben mert akkor éppen vannak nála egy megbeszélésen és a TV 80 kg körül van, neki pedig ne roppanjon meg a dereka. Na erre felhívtam Tamást, hogy tud-e segíteni 1/2 2-kor TV-t cipelni. Azt mondta igen.

Először felhoztam a nyugger kaját. Megettem a levest és felkaptam Áron síkabátját és keztyűjét, hogy beviszem a suliba, mert hideg van és szakad a hó.
A napközis tanítónéni csak közvetítette Zoli bácsi üzenetét, miszerint a fiúnak kellene egy új tornacipő, mert a réginek levált a talpa. Ezt a tornacipőt már kétszer kidobtam a szemétbe, de Áron mindig kikukázza.
Áront is beültettem az autóba és idultunk Lacikához időre. Megkértem Áront, hogy amíg én bemegyek, rámoljon mindent ki a csomagtartóból.

Ott is voltunk Tamással mind a ketten, de a TV így cipelhetetlen volt. Laci azt mondta, hogy a garázsban találunk gurtnit, de nem találtunk. Erre az autóból kivettem két mini spanifert és abból próbáltunk egy gurtnit csinálni. Majd megszakadtunk, amíg a külső kapuig nagy nehezen elcipeltük a terhet, de ott feladtuk. Tamás azt javasolta, hogy hívjunk telefonon egy tehertaxis költöztető céget, mert ez innen nem fog tovább menni. Ezzel szemben én a szemben lévő irodaházba csöngettem be a kaputelefonon. Kérdésemre, hogy le tud-e jönni két erős fiatalember, hogy egy kb. 100 kg-os TV-t betegyünk a Scenic csomagtartójába, az volt a válasz, hogy igen, de ő csak egyedül van. Végül lejött és hárman be is emeltük a TV-t a scenicbe.
A mai brushup-ot már lekéstem, ezért szép komótosan gurultunk hazafelé.

Áron kukázik szerda

Áron reggel azt mondta, hogy mindent betett az iskolatáskájába, még a tegnapi írószer vásárlási lista alapján is átnézte, de ez nem így volt. Amikor csak egyet is ellenőriztem, arra már az volt a válasz, hogy "Ja azt még nem tette bele". Végül időben indult el és az ablakból azt láttam, hogy komótosan sétál.

Hiába duráltam neki magam nagy hévvel, hogy az íróasztalomat újfent nagytakarításnak vetem alá, ez nem sikerült, sőt ha lehet még nagyobb kavarodást teremtettem rajta.

Közben Emő telefonált haza, ma közölték vele is a felmondást, amire lélekben tulajdonképpen már régóta készült és szerinte ez a tény fel fogja gyorsítani a készülődését egy új elfoglaltság, hivatás gyakorlására. Engem sokkal jobban letört a hír, mert én már régóta azon vagyok, hogy egy kicsit többet foglalkozzon a tervezett jövőjével, hogy ha ez bekövetkezik, akkor már startra készen legyen meg az új terv. Ez engem nagyon lehangolt, de Emőke, aki felhozta az ebédet nyugtatott, hogy emiatt ne örlődjek.

Fél négyre mentem Áronért és vittem a teniszre. A napközis tanítónéni még tolmácsolta Zoli bácsi üzenetét, hogy vegyünk a fiúnak egy új tornacipőt, mert a réginek már teljesen leválik a talpa. Úgy nézett ki, hogy égek, mint rongy, de nem, mert azonnal odahívtam Áront és kérdőre vontam, hogy honnan került elő ez a tornacipő, mert én egy hete azt mondtam, hogy ezt dobjuk ki és menjünk el a Decathloba és vegyünk egy másikat. Áron ott a tanítónéni előtt bevallotta, hogy azt ő vette ki a kukából.
Amíg Áron átöltözött a teniszen, addig elszaladtam a Budaörsi Villamossági boltba és megvettem a Dömsödi LED csillárhoz szükséges anyagokat.
A tenisz egyébkén jól ment.

Német gyakorlás és az Ollókezű Edward

Reggel, bár nem köszönt el Áron olyan kedvesen mint szokott, de azért remélem, hogy a tegnapi balhé után egy kicsit jobban összeszedi ma magát.
Reggeli után nekiestem a kütyünek és megismerkedtem néhány újabb programmal is.
Möcivel telefonon is megbeszéltük, hogy miképpen kellene változtatni Áron hozzáállásán, ami az iskolát illeti.
Egyelőre nem tudjuk pontosan megfejteni, hogy ez a kiskamasz kornak milyen rebellis megnyilvánulása, de fel fogjuk keresni B. Katit, aki ebben jártas szakember és ezelőtt 8-9 évvel már sokat segített, az akkori problémák megoldásában.

Délre sikerült az apróbb ügyeimet a számítógépen keresztül elvégezni.
Négykor időben megérkeztek az ikrek és elkezdődhetett a német gyakorlás. Először úgy tűnt, hogy minden rendben lesz a németezéssel, de nem így lett. Beléjük bújt a kis ördög és annyit rosszalkodtak, hogy fel kellett emeljem a hangomat. Nem csupán a magatartásukkal volt probléma, hanem a felkészültségükkel is.
Laci hat körül jött értük. Mi már elkezdtünk készülődni a filmklubba. Tudtuk, hogy Laciék ma nem jönnek és a mi elvárásaink sem voltak túl nagyok a mai programot illetően. Én minden esetre bekaptam a nyugger kaja második fogását és egy unicumot.
Áronnal is megbeszéltem, hogy ma későn fogunk hazajönni.

Hét körül elindultunk és Emőkével telefonon egyeztettük, hogy miben gondoskodjon este az öccséről.

A film Tim Burton: Ollókezű Edward volt. Ahhoz képest, hogy az előzetesek alapján egy blődlinek gondoltuk, egészen jó film volt. Főleg azután értettük meg igazán, hogy a film esztéta szakemberek egy-két dologra utólag rávilágítottak.
Viszonylag korán, olyan 11 óra körül értünk haza és már zuhantunk is az ágyba.

R.I.P Cipő

Mélyen aludtam és csak akkor kezdtem ébredezni, amikor Möci már elment és megszólalt a Bartók rádió. Azt álmodtam, hogy egy régi barátunk (F.A.), akit egy idő után a szélhámosságai miatt kiközösítettünk, bejelentett egy autóba való fogyasztás csökkentő rendszert. A rendszernek az volt a fő hibája, hogy ő tette közzé és ez sokat levont a valódi értékéből.
Áront sikerült fél nyolc után pár perccel útnak engednem.

Emő délelőtt felhívott, hogy ne legyek szomorú, amiért meghalt a Cipő (a Republik front énekese), mert ő hisz a túlvilági létben és a Cipőnek már jó, mert ő ott van. De én szomorú vagyok és sírok, sírok ugyanúgy mint ahogyan a Cipő két gyereke sír, mert elvesztették az apukájukat. Engem nem vigasztal a túlvilág. Én materialista vagyok és lehet, hogy már az is maradok. Tudom, hogy a hitre jutottaknak néha könnyebb, mert nekik eggyel több van, akibe kapaszkodhatnak, amikor valami baj van. Tudom, hogy nekik könnyebb megérteni, hogy miért olyan szép egy szem paradicsom vagy egy tyúktojás, mint nekem. De nekem hiába mondja bárki, hogy ha Isten akarja, akkor mire kimegyek az istállóba, fel lesz hasogatva a fa, nekem eddig még mindig magamnak kellett felhasogatnom a fát, ha be akartam gyújtani a cserépkályhába. Az eddigi életem során még mindent magamnak kellett előteremtenem és meg is értettem, hogy csak az lesz amit előteremtek. Soha nem nyertem, soha nem örököltem. Amikor mégis, arról azonnal lemondtam. Amikor a drága Róza megkért, hogy legyek a segítségére, mert megvehetné a bérlakását, amiben laki, akkor az volt a feltételem, hogy csak akkor, ha a Norci lányomra hagyja, és amikor Károlyka meghalt, akkor kértem a T. Bíróságot, engedjék meg, hogy a testvéreim javára lemondhassak az örökségemről. Mindezt azért tettem, hogy még tisztábban érezzem, az az enyém, amit magam teremtek elő. Érdekes, hogy hiába hiszek a lottózás matematikájába, nem lottózom, mert ha nyernék, az hamisság lenne, mert nem én teremtettem elő. Most meghallgatom Cipőt, amint énekli a "67-es út" Csillagok, csillagok....-at és sírok.

Kicsit késve érkeztem Áronért a suliba, de azért az utolsó pillanatban sikerült beesnünk a tenisz edzésre.Családi problémák miatt nem a megszokott edzők foglalkoztak a gyerekekkel, ennek ellenére Áronnak elég jól mentek az ütések.
A teniszről először a TESCO-ba mentünk. Áronnak volt egy hosszú listája (füzetek, rajzlap, folyékony ragasztó, cellux, ecset), amit meg kellett venni, mert hiányzott a suliban. Onnan, még szerettünk volna bemenni a LED üzletbe, de mire odaértünk, az már zárva volt.

Szinte egyszerre értünk haza mind a hárman. Laci először próbálta megváltoztatni a ma esti vacsora időpontját, ami ellen mi nem ágáltunk különösen, de azért azt elmondtam, hogy Tamás is és mi is az eredeti terv szerint szerveztük az életünket. Végül Laci telefonált, hogy akkor minden az eredeti terv szerint történik és jöjjünk.

Emőkével megbeszéltük, hogy nyolc óra körül figyeljen az öccsére -vacsora, fogmosás, lefekvés stb. - és készülődtünk.

Tamás időben tudott jönni értünk. Az autót Tamás vezette és mi hátul ültünk. Emővel megint belementem a hülye napi politika miatt egy vitába, de ez mindenkit zavart, ezért azután hamar abbahagytuk.A vita lényege egyébként abban volt, hogy szerintem nem az szerint kell elsősorban megítélni és elítélni egy politikust, hogy melyik oldalon áll, hanem annak tükrében, hogy mit tesz az országért és értünk.

Mire Laciékhoz értünk, már minden rendben volt. Én a lányokkal unikumoztam és próbáltam segédkezni a tálalásnál. A kaja nagyon finom volt és a társalgás is jót tett a lelkemnek.

tolvaj macska

Arra ébredtünk, hogy lentről fínom reggeli illata kúszik be a szobánkba.Áron már korán felkelt és elkezdte készíteni nekünk a reggelit. Nem volt mint tenni, kikászálódtunk az ágyból és lementünk megnézni, hogy mi a felhozatal. Szalonnás tojásrántotta volt az asztalon savanyúsággal és hozzá tejeskávé.

Reggeli után mindenki végezte a dolgát. Áron felmondta az Alföld első hat versszakát és megtanulta a hetediket. Möci elindított valamilyen nagymosást. Én elrámoltam a reggelinél maradt csatateret, megragasztottam a szemüveg keretemet, kiteregettem, az utolsó két újságpapírnyi bélyeget, majd nekiálltam felszerelni az istállóban a szivattyút. A szivattyú felszerelése nem ment olyan egyszerűen, mint hittem volna, de végül sikerült. A szivattyú hangja alapján úgy tűnt, hogy Feri nagyon jól meggeneráloztatta a télen.

Emővel angoloztunk egy órányit és most meglepően jól mentek neki a nyelvtani feladatok. A kiejtése már eddig is jó volt, de most mintha ráérzett volna valamire, ami az angolban nagyon fontos.

Möcivel egyszerre kezdtük el készíteni az ebédet. Ő a brokkoli krémlevest főzte, én pedig a csirkecombokat  rántottam ki és készítettem hozzá egy tepsi hagymás, petrezselymes krumplit. Ettől azután rögtön szűk lett a konyha, főként, ha hozzávesszük, hogy Áronnak éppen most jutott az eszébe, hogy neki kell kirámolnia a mosogatógépet.
Áron pihenés gyanánt kiment horgászni, majd egy óra múlva megjött egy közepes nagyságú ponttyal és azzal a napiparanccsal, hogy azt tisztítsam meg. Neki is álltam, de amikor megláttam benne az ikrákat bementem Möciért, hogy nézze meg, mert én még ilyent nem láttam.. Mire kiértünk már csak a fejét és a farkát találtuk meg egy nylon zacskóban, mert a tányérba kiszedett ikrát a macska megette a megtisztított, kibelezett halat  pedig ellopta.
Mindenki máshogy fogta fel a dolgot. Én mérgelődtem, Áron szomorú volt, Möci mindenen nevetett, Béla pedig a Skype-on keresztül közölte, hogy ő bizony a macskának szurkolt.

Elraktam a leáztatott bélyegeket, a tegnap lepréselteket pedig elkezdtem szortírozni. Möci sütött valamilyen túrós süteményt, amiből tudtunk hazahozni Csabinak és Emőkének is.
Elég későn kezdtük el a csomagolást, így azután csak sötétben értünk haza.

WOK-ban készült kínai.

Korán csengett az ébresztő, mert Emő 3/4 8-ra jelentette be magát a kozmetikushoz. A nők mire nem képesek a szépségükért. Nem csupán arra, hogy a reggeli szundizás helyett kiugorjanak az ágyukból, de még arra is, hogy minket is kiugrasszanak.
Időben kitettük Möcit az autóból és Áronnal ketten mentünk a piacra. Nagyon sok mindent sikerült összevásárolnunk. Vettünk tojást, sütni való húsos szalonnát és finom fokhagymás abált szalonnát, almát, gombát, újhagymát és egy kis fej káposztát, áfonyát és mogyorót, mindenféle jót. Piac után Áron becipelt a horgászboltba. Megvettük neki a 2013-as horgászengedélyét és egy doboz csontit.
Möci már az utcán várt minket, amikor érte mentünk, azt hitte, hogy már elhagytuk.
Hazatérve igyekeztünk bepótolni az elmaradt reggelit. A szabad-foglalkozás Áronnak azt jelentette, hogy tanulnia kell a verset, mielőtt elmehetne horgászni.

Végre lett érkezésem, hogy kiszedjem a cserépkályhából az egy éve felgyülemlett fahamut. Nagy részét rászórtam a felásott borsónak szánt földre, mert azt olvastam, hogy a borsónak jót tesz, ha lúgosítva van a föld. Begyújtottam a cserépkályhába.
Emő nekiállt először elgereblyézni a behamuzott földet, majd elvetni a zöldborsót és minden ötödik sorban a dughagymát.

Hozzáláttam a zöldségek aprításához, ami a mai kínai kajához kell majd. Volt abban sárgarépa, káposzta, kapi paprika és hegyes csípős paprika, vöröshagyma, újhagyma és fokhagyma.
Áron bejelentette, hogy elfáradt és szeretne kimenni horgászni.

Kint a kúp alatt is csináltam egy nagy tüzet, mert a Wok-ban készítendő kínaihoz szinte füstölnie kell a forró olajnak és nem szerettem volna, ha a lakás belül lesz olajfüstös.

Amikor már nagyon jó volt a tűz elkezdtem a kínai sütését. A csirkemellről leöntöttem a tejet, de amikor bekerült a WOK-ba a forró olajra, még sokáig nagyon sok levet eresztett. Möci türelemre intett, hogy ez hamarosan elfog főni róla és akkor tehetem bele az összekevert zöldségeket. Így is lett. Egyre szebb lett a forró olajban az állaga. Néha meglocsoltam egy kis chili szósszal és nagyon fnom szója szósszal.

Még nem jött el a nyár, de mi már a kúp alatt ebédeltünk. A kínai mindenkinek nagyon ízlett.

Délután már kiteregettem a bélyegek nagy részét és be is raktam a préselőbe. Leszereltem az okafogyottá vált csomagtartót, kihordtam a bicikliket, hogy fel tudjam szerelni a Feri által megjavíttatott szivattyút  mert az idén már nem valószínű, hogy lesz fagyásveszély.
Este, lefekvés előtt megint szaunáztunk.

Petőfi Sándor: Az alföld

Reggel többször is próbáltam bekapcsolni a dömsödi fűtést, de nem sikerült. Nem estem nagyon pánikba, hiszen nincs farkasordító hideg, de a kudarcélmény tűrőképességi küszöböm alacsony.
Reggeli után bekapcsoltam  a számítógépet. Az állomány amit a dropboxba küldtem, még nem ért teljesen oda. Gondoltam egyszerűbb, ha a Skype-on keresztül küldöm el. Később megkértem Bélát, hogy próbálja meg ő bekapcsolni a fűtést. Neki elsőre sikerült. Fő az, hogy most már be van kapcsolva.
Délelőtt megszüntettem a Magnet Bank számlát és a kivett Eurót befizettem a CITI Banknál lévő Euró számlámra, hogy a nyáron el tudjunk mennyi nyaralni Prelukba. Hazafele vettem Möcinek egy szál gyönyörű tulipánt, aminek még egy ki nem nyílt bimbója is volt.

Dél körül felhoztam a nyugger kajákat és a gyümölcslevest meg is ettem belőle, úgy ahogy volt, hidegen.
Áron és Möci három óra után érkeztek haza. Addigra én már mindent bepakoltam az autóba és így négy körül már el is tudtunk indulni.
 Áron az út első felében beszámolt a suliban töltött napjáról, a második felében pedig aludt.
Csak annyira álltunk meg a TESCO-ban, amíg megvettük a legszükségesebbeket a hétvégére. Öt csirkecomb, egy tálca csirkemell, néhány doboz tartós tej, egy még forró vekni kenyér, Unicum, sör, Cappy stb. Utána még megtankoltunk Szigethalmon és már csak a Bureknél álltunk meg . Möci bent maradt az autóban, de neki is vittük a kedvencét.

Jól be volt fűtve a bázison. Köszöntöttük is a házat egy-egy kupica Unicummal  Möci bekapcsolta a szaunát, én pedig apróra feldaraboltam a csirkemellet és beáztattam egy mélytányér tejbe, sok fokhagyma zúzalékkal.
Áron elkezdte tanulni a verset. Csütörtökre meg kell tanulnia Petőfi: Az alföld c. verséből mind a 12 versszakot. Levagdostam egy nagy adag bélyeget és még este be is áztattam.
Egyedül én vacsoráztam, Möci fogyózik. Este szaunáztunk.

megjöttek a kütyühöz a tokok és a ROM

Mélyen aludtam, amikor Áron elindult az iskolába. Csak arra ébredtem fel, hogy nyomta a kapucsengőt, mert valószínűleg valamit itthon felejtett. Ekkor már 7:41 volt. Ha siet, akkor még talán beér időben. A reggeli hírekben egy borúlátó statisztikai mondat ébresztett fel teljesen: 2011-ben 140.000-en jelentkeztek a felsőoktatási intézményekben továbbtanulásra. 2010-ben 110.000-en és az idén már csak 90.000-en.
Későn reggeliztem. A postámban volt egy értesítés, hogy mehetek a 16 GB-s micro SD kártyámért. 10 órakor nyit a bolt. Felkaptam egy adagot az angol cuccokból, hogy az utazás hasznosan teljen és elindultam a városba. Már indultam, amikor meghozta a postás bácsi az új kütyü tokjait. Bár már szinte elvesztettem a fonalat, amin lehetne reklamálni, hogy hol  vannak a tokok, amikor mégis megjött.
Bélával megbeszéltem, hogy kb. 12-kor tudunk találkozni a Baross téren. Addig én átvettem a 16 GB-s micro SD kártyámat a Bemutató teremben. Bélának is nagyon tetszett a tok és rögtön meg is beszéltük a további stratégiát.
Hazajövet már az ajtó előtt volt a nyugger kaja, nekem csak el kellett mosogatni a tegnapi edényeket és pótlólag levinni a klubba.
Gyorsan bekaptam a levest és elkezdtem készülődni a brushup indulásra. Becsöngettem Emőkéhez és megbeszéltük, hogy a 2:23-as busszal indulunk.
Még gyorsan bekaptam egy pohár sört és egy kávét és az utolsó percben értem a buszhoz.
A brushup Katie-vel olyan jó volt, hogy utána azt mondtam Emőkének, hogy vétkezünk, ha kihagyunk egy ilyen jó másfél órát.

Mire hazajöttem, már Áron is megérkezett a suliból. Ő elkezdte tanulni a Petőfi Sándor: Alföld c. versét, mi pedig Möcivel készítettük a vacsorát. Sikerült felvennem a kapcsolatot Baranyi úrral, aki már rendelkezett az új ROM-mal a kütyühöt. Gyorsan át is küldte Skype-on,én meg feltettem a Dropboxba, hogy Béla is elérhesse. Közben Möci elfáradt és felvitte a Csabi vacsoráját, én meg elkezdtem noszogatni Áront, hogy most már kapcsolja ki a számítógépet és feküdjön le. Még feltettem a vaterára a megmaradt tokokat, azután én is nyugovóra tértem

hosszú szerda

Áron elég későn kelt. Fél nyolc után tíz perccel el is indult, viszont az ablakból nézve olyan lassan sétált, hogy szerintem ma is elkésik.
Délelőtt, mint mindig szeretném rendezni az életünket, de nem sok sikerrel. Ebédre felhoztam a nyugger kajákat. Emőkéét kitettem az erkélyre, az enyémből pedig jóízűen megettem a csurgatott tojáslevest.
Ebéd után nekiláttam a Krupps féle CBA napelemes projekt lobbijának. Dezsőnek elküldtem az elmúlt két év napelemes gyűjteményes tapasztalataimnak a számok tükrében. Ha nagyon akar ő is egy napelemes rendszert, akkor bogarássza ki belőle a legjobbat. Erre a célra kitűnő az általam összeállított excel táblázat.
Délután fél négyre mentem Áronért a suliba. Már le se kéne írnom, hogy elkésett, mert ez az ő oldaláról szinte természetes. Tíz perc múlva türelmetlenül bekopogtam a napközibe, ami után kiderült, hogy mindenért a Móni néni a hibás, mert későn szólt. Útközben még faggattam, hogy vajon a tornacipője benne van -e a tornazsákjában. Azt ugyanis én hoztam el otthonról. Igen benne van, mert én, - mondta - kihalásztam a szemétből, azt amit te már kidobattál velem. Áron az utolsó percben esett be az edzésre. Kértem, hogy az átöltözésnél azt a szakadt tornacipőt már ne vegye fel.
Míg ő készülődött, addig én beugrottam az Auchanba, mert olyan éhes voltam, azt hittem, hogy éhen fogok halni.
Áron edzését nézve, ma nekem az tetszett, hogy az érkező labdákhoz igyekezett előre-hátra korrigálni, hogy azt a lehető legjobb pozícióból üthesse meg. Ezt eddig nem sikerült elérnem nála.
Az edzés végén a 40-es buszvégállomáson vártuk Emőt. Késett ugyan 10-20 percet, mert rossz buszra szállt, de legalább megjött.
Irány Páty. Először Ellihez mentünk. Amíg Elli a lábainkkal volt elfoglalva, sokat dumáltunk, de még többet röhögtünk. Utána átmentünk Rokkalyhoz. Becsomagoltuk az elkészült többlet polcokat és a tartókat. Feltettük a csomagtartóra a majdnem három méteres takaró deszkát, amit Emőnek készített és indultunk hazafelé. Útközben még megálltunk egy pékségnél, mert Emő és Áron éhezést jelentettek be. Áron valamilyen túróstáskával, Möci pedig sós stanglival enyhítette az éhségét. Én inkább a maradék thai kajára pályáztam, amit Möci a cuccok felhordásánál elejtett, de azért nem lett nagy baja. Felvittem azt a bazi nagy deszkát az ötödikre. A liftbe egyáltalán nem fért be és a folyosón is csak átlóban lehetett tárolni. Egy darabig még szereltem a könyvespolcot, azután én is eltettem magam holnapra.
Itthon a lecke még nyolckor sem volt teljesen kész, de Áron azt mondta, hogy most lefekszik és majd inkább reggel írja meg a hiányzó lecajt. Én ebben nem nagyon hittem, de már mindenki fáradt volt és lefeküdtünk. Emő is fent aludt, mert mint mondta, szeretné behozni az alvás elmaradásait.

LED-es lámpatest

Reggel Áron megint akkora rendetlenséget hagyott a szobájában, hogy oda be se lehet lépni. Szerintem még a táskáját sem tudta berámolni rendesen, viszont időben el tudott indulni.
Reggelire végre bűnözhettem: főtt kolbász, lágy tojás és tejeskávé.
Megírtam a Varjú úrnak, hogy a jó idő megjött, most már csak neki kellene megjönnie és szerelni a napelemeket. Elültettem a tegnap beáztatott paradicsom magokat. Möci azt mondta, a zöldborsót és a fűszernövényeket bízzam rá.

Rendezgettem a pénzügyi életünkben elmaradt átutalásokat. Keresgéltem a lámpatesthez tartozó szerelési anyagokat, de az sehol. Felhívtam Möcit, hogy azt nem vitte-e fel magával. Nem, mondta, akkor talán az autóban maradt. Amikor felhoztam a nyugger kaját, meg is néztem az autóban és szerencsére ott volt. A zöldborsó levest el is fogyasztottam.
Nekiálltam a lámpatest szerelésének és forrasztgatásának. Egy jó óra múlva készen lett minden rajta, már csak fel kell lógatni, vagy csavarozni.

Délután Euronews mellett áztatni való bélyeg vagdosás.

Áron időben jött haza, de mivel az ikrek ma nem jönnek, ezért mindegy, hogy mikor németezünk. Először egyen-igyon, majd tegyen kísérletet a szobája rendbetételére és majd utána. Miután láttam, hogy ez másképp nem megy, átmenetileg el kellett koboznom a kütyüjét.
Hat óra után Möcit elvittem az ÖTYE-be (Öreg Tyúkok Egyesülete), amit ők sokkal szebb néven Mécsvilágnak hívnak.
Egyedül kellett mennem a Közhely filmklubba. Nagy várakozás előzte meg a Scorsese kurzus utolsó filmjét a  "Casinó"-t. Ez is nagy film volt, mint a többi.  A háromórás film után rohantam, hogy elérjem az utolsó 8-as buszt. Emő még ébren volt, amikor hazaértem.

tenísz cipő

Emő úgy búcsúzott el reggel, hogy  határozottan megkérte Áront, hogy a tegnapi balhé után ma próbáljon nagyon pontosan ott lenni délután fél háromkor az előcsarnoki akváriumnál.
Reggeli után feladtam az ELMŰ-s paksamétát Varjú úrnak és lerendeztem a szokásos havi kis megtakarítást a postán. Ezután rendeztem az ehhez tartozó adminisztrációkat.

Tamás telefonált, hogy a munkáltatója váratlanul és főleg fizetés nélkül, egy hétre elutazott külföldre és most segítségre szorul. Ezt sikerült hamar elintéznem.

Emőke áthozta a virágföldet. Megtöltöttem 13 aktíviás poharat földdel és a paradicsommagokat egy napra beáztattam.
Későn ebédeltem, de ebéd után nem sokkal indultam
 a suliba. Pontosan értem oda, de Áron sehol. Kerestem a napköziben és az udvaron. A tanítónénik csak széttárták a karjukat, mert ők szóltak Áronnak, hogy én nemsokára megyek érte. Végül 15 perccel később előkerült, de nem hozta a tornazsákját, mert az be volt zárva az osztályteremben. Áron azt próbálta nekem bizonygatni, hogy ő bakancsban is tud teníszezni. Azt mondtam, hogy erről szó sem lehet, nyittassa ki az osztálytermet és hozza le a sporttáskáját.
Végül egy kicsit késve értünk a Tenisz Centrumba. Számomra a tenisz edzésen derült ki a , hogy Áron tornacipője már olyan avétos, hogy csoda, hogy nem bújik ki belőle a hüvelykújja. Azt szerettem volna, hogy most azonnal menjünk el a Decathlonba, de Áron ellenkezett, hogy neki otthon van egy másik tronacipője is.
A TESCO-ba mentünk. Visszavittünk egy halom üres flakkont és üveget. Vettünk vodkát, tejet, ásványvizet, virslit, szalámit és néhány füzetet, amire Áronnak volt szüksége a suliban. Möcinek vettünk ültetni való zöldborsót és néhány fűszernövény magot.
Otthon csak mi ketten vacsoráztunk Áronnal, mert Möci azt mondta, hogy este már nem eszik, mert fogyóznia kell.
Csabival megbeszéltem, hogy ha befejezem a világítótest összeszerelését, akkor kellene két tiplit applikálni a Möci konyhájának a mennyezetébe. Azt mondta, erre valószínűleg vasárnap kerít sort.

villanyóra feliratozása

Tavaszias napsütésre ébredtünk. Igaz, hogy odakünn még hidegre járt, de a nap sütött. Mire lementem elkészíteni a reggelit, Áron már a TV előtt ült és nézte a mesét.
Reggeli után az első programom a Möci konyhájába készítendő LED-es lámpatest volt. Találtunk egy fehér műanyag borítású deszkát. Arra jelöltem az 5 db GU-10-es foglalat helyét. Kifúrtam a vezetékeknek és a rögzítő csavaroknak a lukait. Felszereltem a foglalatokat és már kezdtem is a következő feladatnak.
Nyolc órakor beállított Mikus Úr, azzal, hogy azonosítsuk be a 12 kismegszakítót. Volt olyan amelyiket sikerült, de olyan is volt, amelyiket nem. Ilyenkor az előző villanyszerelő munkáját simmfelte. Az iparosok általában így tesznek. Azon sem csodálkoznék, ha az órás mester a nászéjszakáján megjegyezné, hogy : "ezt már valaki piszkálta."
Áron kibújt a kúp alatti takarításból, azzal, hogy most ő szeretne elmenni horgászni, de egy órára visszajön. Én átmentem Gabikáékhoz, hogy segítsek feltelepíteni egy Password Manager-t.
Végül Emőnek kellett elmennie érte. Azt nem tudom, hogyan csinálta Áron, de úgy jöttek haza Möcivel, hogy csurom víz volt. Először csak annyit kérdezett Möcitől, hogy ha ő rájött arra, hogy egy nagyobbacska hungarocell táblára rááll és az nem süllyed el a vízben, tehát tutajként működik, akkor ő már feltaláló? Akár igen, akár nem, bemutatja, hogyan lehet azon a táblán a holtág vizén manőverezni. Egyre messzebb merészkedett és egyre furcsább figurákat mutatott be, míg végül dobott egy hasast. Möci azonnal bezavarta Áront a forró zuhany alá és feltett egy lábasban teát főni. Utána részletesen elmesélte, hogyan ugrott hasast a jéghideg vízbe.
Az autóra felszereltem a csomagtartót, hogy a jövő héten elhozhassuk R. Mikitől az Emőnek készített deszkát.
Végül Zoli bácsi segített elpakolni a kúp alatt a feldarabolt gyújtósokat. Möci összeszedte az összes maradékot, némelyiken javított egy kicsit és azokból tálalta fel az ebédet.
A pakolást együtt végeztük. Korán indultunk, hogy Katinkáéknál tudjunk enni néhány sütit és mi ketten ittunk egy finom kávét. Ekkor derült ki, hogy Áron nem tette be az autóba az iskolatáskáját. Mérgesen elindultam visszafelé. A második húzása az volt Áronnak, hogy nem találta a Magyar Irodalom könyvét. Nagyon haragudtam rá.

Ha szombat, akkor piac

Már hétkor felkeltem és noszogattam a családomat, hogy induljunk el a piacra. Ez persze nem volt egyszerű, mert Möci még szeretett volna egy kicsit szundizni. Végre sikerült kettesben elindulnunk. Először a tojásos nénihez mentünk, aki rögtön kérdezte: "hogy ízlett múlt héten a tojás?" Rögtön kapcsoltunk, hogy akkor ezek szerint azért nem találtuk mi a tojást, mert itt hagytuk. Emiatt a három doboz tojásból most kettőt ingyen adott.  Még füstölt tarját, gombát, sört és kárpát kenyeret vettünk.
Mielőtt hazatértünk, bementünk még a villamossági és a csavar szaküzletbe.
A reggelit hárman készítettük. Én hagymát aprítottam, gombát szeleteltem, Möci terített, Áron pedig a tojásokat verte bele a gombás tojásrántottába. Hatalmas reggeli lakoma volt.
Elkezdtem
Délelőtti sétánkat Laci telefonja szakította meg. A közelünkben Ráckevén jártak. Rögtön meg is hívtunk őket magunkhoz Tíz perc múlva már meg is érkeztek.
Ebédre összedobtunk egy lazacsültet petrezselymes krumplival.  Hozzá még kirántottuk 10-12 nagy gombát. Előtte (Laci kivételével) szilva pálinkáztunk, utána száraz vörösborral öblögettünk. Ebéd után Áron vezetésével tettünk egy nagyobbacska sétát. Visszatérve Áron javaslatára leültünk kártyázni (rikiki). Öten játszottunk és Áron vezette a jegyzőkönyvet. Nekem úgy tűnz, hogy Laciék is jól érezték magukat.
Amikor elbúcsúztak, Áron folytatta a vers tanulást (Arany János: Családi kőr)

jön a hétvége

Amikor Áron reggel elindult a suliba, megállapodtunk abban, hogy legkésőbb 1/4 4-kor hazaérkezik. Délelőtt igyekeztem rendbetenni a lakást, hogy nyugodt szívvel hagyjuk el. Felhoztam a nyugger kajákat, Emőkének még plusz a hétvégi kajáját.
Sikerült mindent összepakolni és levinni az autóba. Laci bácsinak odaadtam a meghatalmazást. Kértem, hogy a holnapi lakógyűlésen helyettem és a nevemben szavazzon.
Áron szokásához híven fél órát késett és csak 3/4 4 után ért haza. Addig nyugtatgattam Möcit. Otthonról négy óra körü indultunk el. Csak a bureknél álltunk meg néhány percre. Mindenki megkapta a kedvenc falatját és már mentünk is tovább. Még öt óra előtt sikerült megérkeznünk Dömsödre. Ez azért volt fontos, mivel a LED-es lámpatestek készítéséhez még szükség volt néhány apróságra. A villamos szaküzletben talátunk is WAGO-t (szigetelt közösítőt). Estefele elkezdtem összeszerelni Áron íróasztala fölött a világítótestet. Sajnáltam, hogy hagytam magam Áron által rábeszélni a CW (hideg fehér) színt adó LED-ekre, viszont a háromból egyet sikerült kicserélnem (WW) meleg fehérre. A fontos  az, hogy most már Áron tud az íróasztalánál este is tanulni, mert van világítás.
Möci bekapcsoltatta velem a szaunát és egy óra múlva már mind a hárman szaunáztunk.