Áron elég későn kelt. Fél nyolc után tíz perccel el is indult, viszont az ablakból nézve olyan lassan sétált, hogy szerintem ma is elkésik.
Délelőtt, mint mindig szeretném rendezni az életünket, de nem sok sikerrel. Ebédre felhoztam a nyugger kajákat. Emőkéét kitettem az erkélyre, az enyémből pedig jóízűen megettem a csurgatott tojáslevest.
Ebéd után nekiláttam a Krupps féle CBA napelemes projekt lobbijának. Dezsőnek elküldtem az elmúlt két év napelemes gyűjteményes tapasztalataimnak a számok tükrében. Ha nagyon akar ő is egy napelemes rendszert, akkor bogarássza ki belőle a legjobbat. Erre a célra kitűnő az általam összeállított excel táblázat.
Délután fél négyre mentem Áronért a suliba. Már le se kéne írnom, hogy elkésett, mert ez az ő oldaláról szinte természetes. Tíz perc múlva türelmetlenül bekopogtam a napközibe, ami után kiderült, hogy mindenért a Móni néni a hibás, mert későn szólt. Útközben még faggattam, hogy vajon a tornacipője benne van -e a tornazsákjában. Azt ugyanis én hoztam el otthonról. Igen benne van, mert én, - mondta - kihalásztam a szemétből, azt amit te már kidobattál velem. Áron az utolsó percben esett be az edzésre. Kértem, hogy az átöltözésnél azt a szakadt tornacipőt már ne vegye fel.
Míg ő készülődött, addig én beugrottam az Auchanba, mert olyan éhes voltam, azt hittem, hogy éhen fogok halni.
Áron edzését nézve, ma nekem az tetszett, hogy az érkező labdákhoz igyekezett előre-hátra korrigálni, hogy azt a lehető legjobb pozícióból üthesse meg. Ezt eddig nem sikerült elérnem nála.
Az edzés végén a 40-es buszvégállomáson vártuk Emőt. Késett ugyan 10-20 percet, mert rossz buszra szállt, de legalább megjött.
Irány Páty. Először Ellihez mentünk. Amíg Elli a lábainkkal volt elfoglalva, sokat dumáltunk, de még többet röhögtünk. Utána átmentünk Rokkalyhoz. Becsomagoltuk az elkészült többlet polcokat és a tartókat. Feltettük a csomagtartóra a majdnem három méteres takaró deszkát, amit Emőnek készített és indultunk hazafelé. Útközben még megálltunk egy pékségnél, mert Emő és Áron éhezést jelentettek be. Áron valamilyen túróstáskával, Möci pedig sós stanglival enyhítette az éhségét. Én inkább a maradék thai kajára pályáztam, amit Möci a cuccok felhordásánál elejtett, de azért nem lett nagy baja. Felvittem azt a bazi nagy deszkát az ötödikre. A liftbe egyáltalán nem fért be és a folyosón is csak átlóban lehetett tárolni. Egy darabig még szereltem a könyvespolcot, azután én is eltettem magam holnapra.
Itthon a lecke még nyolckor sem volt teljesen kész, de Áron azt mondta, hogy most lefekszik és majd inkább reggel írja meg a hiányzó lecajt. Én ebben nem nagyon hittem, de már mindenki fáradt volt és lefeküdtünk. Emő is fent aludt, mert mint mondta, szeretné behozni az alvás elmaradásait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése