Mélyen aludtam és csak akkor kezdtem ébredezni, amikor Möci már elment és megszólalt a Bartók rádió. Azt álmodtam, hogy egy régi barátunk (F.A.), akit egy idő után a szélhámosságai miatt kiközösítettünk, bejelentett egy autóba való fogyasztás csökkentő rendszert. A rendszernek az volt a fő hibája, hogy ő tette közzé és ez sokat levont a valódi értékéből.
Áront sikerült fél nyolc után pár perccel útnak engednem.
Emő délelőtt felhívott, hogy ne legyek szomorú, amiért meghalt a Cipő (a Republik front énekese), mert ő hisz a túlvilági létben és a Cipőnek már jó, mert ő ott van. De én szomorú vagyok és sírok, sírok ugyanúgy mint ahogyan a Cipő két gyereke sír, mert elvesztették az apukájukat. Engem nem vigasztal a túlvilág. Én materialista vagyok és lehet, hogy már az is maradok. Tudom, hogy a hitre jutottaknak néha könnyebb, mert nekik eggyel több van, akibe kapaszkodhatnak, amikor valami baj van. Tudom, hogy nekik könnyebb megérteni, hogy miért olyan szép egy szem paradicsom vagy egy tyúktojás, mint nekem. De nekem hiába mondja bárki, hogy ha Isten akarja, akkor mire kimegyek az istállóba, fel lesz hasogatva a fa, nekem eddig még mindig magamnak kellett felhasogatnom a fát, ha be akartam gyújtani a cserépkályhába. Az eddigi életem során még mindent magamnak kellett előteremtenem és meg is értettem, hogy csak az lesz amit előteremtek. Soha nem nyertem, soha nem örököltem. Amikor mégis, arról azonnal lemondtam. Amikor a drága Róza megkért, hogy legyek a segítségére, mert megvehetné a bérlakását, amiben laki, akkor az volt a feltételem, hogy csak akkor, ha a Norci lányomra hagyja, és amikor Károlyka meghalt, akkor kértem a T. Bíróságot, engedjék meg, hogy a testvéreim javára lemondhassak az örökségemről. Mindezt azért tettem, hogy még tisztábban érezzem, az az enyém, amit magam teremtek elő. Érdekes, hogy hiába hiszek a lottózás matematikájába, nem lottózom, mert ha nyernék, az hamisság lenne, mert nem én teremtettem elő. Most meghallgatom Cipőt, amint énekli a "67-es út" Csillagok, csillagok....-at és sírok.
Kicsit késve érkeztem Áronért a suliba, de azért az utolsó pillanatban sikerült beesnünk a tenisz edzésre.Családi problémák miatt nem a megszokott edzők foglalkoztak a gyerekekkel, ennek ellenére Áronnak elég jól mentek az ütések.
A teniszről először a TESCO-ba mentünk. Áronnak volt egy hosszú listája (füzetek, rajzlap, folyékony ragasztó, cellux, ecset), amit meg kellett venni, mert hiányzott a suliban. Onnan, még szerettünk volna bemenni a LED üzletbe, de mire odaértünk, az már zárva volt.
Szinte egyszerre értünk haza mind a hárman. Laci először próbálta megváltoztatni a ma esti vacsora időpontját, ami ellen mi nem ágáltunk különösen, de azért azt elmondtam, hogy Tamás is és mi is az eredeti terv szerint szerveztük az életünket. Végül Laci telefonált, hogy akkor minden az eredeti terv szerint történik és jöjjünk.
Emőkével megbeszéltük, hogy nyolc óra körül figyeljen az öccsére -vacsora, fogmosás, lefekvés stb. - és készülődtünk.
Tamás időben tudott jönni értünk. Az autót Tamás vezette és mi hátul ültünk. Emővel megint belementem a hülye napi politika miatt egy vitába, de ez mindenkit zavart, ezért azután hamar abbahagytuk.A vita lényege egyébként abban volt, hogy szerintem nem az szerint kell elsősorban megítélni és elítélni egy politikust, hogy melyik oldalon áll, hanem annak tükrében, hogy mit tesz az országért és értünk.
Mire Laciékhoz értünk, már minden rendben volt. Én a lányokkal unikumoztam és próbáltam segédkezni a tálalásnál. A kaja nagyon finom volt és a társalgás is jót tett a lelkemnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése