Áron reggel azt mondta, hogy mindent betett az iskolatáskájába, még a tegnapi írószer vásárlási lista alapján is átnézte, de ez nem így volt. Amikor csak egyet is ellenőriztem, arra már az volt a válasz, hogy "Ja azt még nem tette bele". Végül időben indult el és az ablakból azt láttam, hogy komótosan sétál.
Hiába duráltam neki magam nagy hévvel, hogy az íróasztalomat újfent nagytakarításnak vetem alá, ez nem sikerült, sőt ha lehet még nagyobb kavarodást teremtettem rajta.
Közben Emő telefonált haza, ma közölték vele is a felmondást, amire lélekben tulajdonképpen már régóta készült és szerinte ez a tény fel fogja gyorsítani a készülődését egy új elfoglaltság, hivatás gyakorlására. Engem sokkal jobban letört a hír, mert én már régóta azon vagyok, hogy egy kicsit többet foglalkozzon a tervezett jövőjével, hogy ha ez bekövetkezik, akkor már startra készen legyen meg az új terv. Ez engem nagyon lehangolt, de Emőke, aki felhozta az ebédet nyugtatott, hogy emiatt ne örlődjek.
Fél négyre mentem Áronért és vittem a teniszre. A napközis tanítónéni még tolmácsolta Zoli bácsi üzenetét, hogy vegyünk a fiúnak egy új tornacipőt, mert a réginek már teljesen leválik a talpa. Úgy nézett ki, hogy égek, mint rongy, de nem, mert azonnal odahívtam Áront és kérdőre vontam, hogy honnan került elő ez a tornacipő, mert én egy hete azt mondtam, hogy ezt dobjuk ki és menjünk el a Decathloba és vegyünk egy másikat. Áron ott a tanítónéni előtt bevallotta, hogy azt ő vette ki a kukából.
Amíg Áron átöltözött a teniszen, addig elszaladtam a Budaörsi Villamossági boltba és megvettem a Dömsödi LED csillárhoz szükséges anyagokat.
A tenisz egyébkén jól ment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése