Reggel megpróbáltam utánanézni a neten, hogy milyenek az útviszonyok. Naná, hogy nem lehett elérni egyetlen oldalt sem, amik ezekről szóltak volna. Nehéz elhinnem, hogy Magyarországon, (ahol az informatikusok szürkeállomány exportja a világ minden része felé virágzik) ne lehetne találni szakembereket, akik meg tudják oldani ilyen helyzetekre megfelelően méretezett szerverparkok üzemeltetését. Nem szabad elfelejteni, hogy a közel 50 éves Internet ősét (ARPANET) annak idején éppen katonai katasztrófa helyzetek kezelésére hozta létre az Amerikai Védelmi Minisztérium.
Az idő szépnek ígérkezett, így reggeli után bepakoltunk és elindultunk. Az út egy darabig meglepően száraz volt, de azért az feltűnt, hogy a forgalom egy negyede sem volt a megszokottnak. Felettébb kezdett gyanús lenni a dolog, hogy Szigethalmon a TESCO körforgalomnál, ahol mindig dugó szokott lenni, most egyetlen autóval sem találkoztunk. Ezek valahonnan tudnak valamit, de az is lehet, hogy otthon ünnepelnek..
Átmenve a Taksonyi hídon az 51-esen már alakult az autók sora, de még mindig nem volt fenyegető
Már Áporkánál jártunk, amikor megállt előttünk a kocsisor. Látszott, hogy vannak akik már régebb óta vesztegelnek itt. Kiszálltam és előre sétáltam némi információért. A Közút fenntartó szakembert kérdeztem, aki nem engedte tovább a járműveket. Azt mondta, két kilóméterrel odébb keresztbe fordult egy olajszállító nyerges vontató és még arról sincs hír, hogy mikor fogják elkezdeni a műszaki mentését.
Természetesen ayonnal visszafordultunk.
Útközben felhívtuk Nóra nagyit és bejelentettük a látogatásunkat és azt is, hogy nála fogunk ebédelni, persze úgy, hogy viszünk magunknak és neki is ebédet.
Nagyi a közelgő látogatásunknak, kérte, hogy vigyünk kenyeret is, mert egy darabka sincs. Még szerencse hogy Möci otthon berakta a gulyáslevest. Vettünk négy krémest és vittünk kétféle kenyeret is.
Ebéd után megjavítottam az egerét, kicsit dumáltunk és eljöttünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése