Emő úgy búcsúzott el reggel, hogy határozottan megkérte Áront, hogy a tegnapi balhé után ma próbáljon nagyon pontosan ott lenni délután fél háromkor az előcsarnoki akváriumnál.
Reggeli után feladtam az ELMŰ-s paksamétát Varjú úrnak és lerendeztem a szokásos havi kis megtakarítást a postán. Ezután rendeztem az ehhez tartozó adminisztrációkat.
Tamás telefonált, hogy a munkáltatója váratlanul és főleg fizetés nélkül, egy hétre elutazott külföldre és most segítségre szorul. Ezt sikerült hamar elintéznem.
Emőke áthozta a virágföldet. Megtöltöttem 13 aktíviás poharat földdel és a paradicsommagokat egy napra beáztattam.
Későn ebédeltem, de ebéd után nem sokkal indultam
a suliba. Pontosan értem oda, de Áron sehol. Kerestem a napköziben és az udvaron. A tanítónénik csak széttárták a karjukat, mert ők szóltak Áronnak, hogy én nemsokára megyek érte. Végül 15 perccel később előkerült, de nem hozta a tornazsákját, mert az be volt zárva az osztályteremben. Áron azt próbálta nekem bizonygatni, hogy ő bakancsban is tud teníszezni. Azt mondtam, hogy erről szó sem lehet, nyittassa ki az osztálytermet és hozza le a sporttáskáját.
Végül egy kicsit késve értünk a Tenisz Centrumba. Számomra a tenisz edzésen derült ki a , hogy Áron tornacipője már olyan avétos, hogy csoda, hogy nem bújik ki belőle a hüvelykújja. Azt szerettem volna, hogy most azonnal menjünk el a Decathlonba, de Áron ellenkezett, hogy neki otthon van egy másik tronacipője is.
A TESCO-ba mentünk. Visszavittünk egy halom üres flakkont és üveget. Vettünk vodkát, tejet, ásványvizet, virslit, szalámit és néhány füzetet, amire Áronnak volt szüksége a suliban. Möcinek vettünk ültetni való zöldborsót és néhány fűszernövény magot.
Otthon csak mi ketten vacsoráztunk Áronnal, mert Möci azt mondta, hogy este már nem eszik, mert fogyóznia kell.
Csabival megbeszéltem, hogy ha befejezem a világítótest összeszerelését, akkor kellene két tiplit applikálni a Möci konyhájának a mennyezetébe. Azt mondta, erre valószínűleg vasárnap kerít sort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése