100 nF-os kerámia kondenzátorok

Áronnak ma sem sikerült reggel 7 óra előtt elindulnia, pedig már elmúlt 15 éves. Az esti bepakolás helyett még ¼ 8-kor is csak kereste az úszó cuccait, mert ma a torna helyett úszás van.

Sokáig lustálkodtam, de utána beindult a nap. Először kényelmesen megreggelíztem, majd eltakarítottam a tegnapi buli romjait és kiteregettem a nagymosás ruháit.

Feltöltöttem Áron drónjának akkumulátorát és elindultam a Conrad üzletbe az Oktogon mellé, mivel értesítettek, hogy megérkezett az általam megrendelt 4 db kerámia kondenzátor. Azt nem tudom, hogy miként szervezik az alkatrészek beszállítását, de annyit meg tudtam állapítani, hogy a 120.- Ft bruttó árú alkatrésznek kb. 6-800,. Forint volt csak a csomagolási és szállítási költsége.

Itthon azután készültem a brushupra, miközben délben még a tejfölös csirkepörköltből ebédeltem.

A leveleim megválaszolása után, nem sokkal két óra után el tudtam indulni.

A brushup első része Katie-vel kicsit unalmas, de Larryvel annál érdekesebb volt. Utána jött a Manna olvasó csoportja és  a végén a kiejtést javító félóra.

Itthon Áronnak megmelegítettem egy csirke pörköltöt, magamnak pedig meleg szendvicseket készítettem.

Szülinap

Hallottam amikor Áron mögött csukódott az ajtó, de az almát megint itthon felejtette.

Nem lustálkodhattam sokáig, mert készülnöm kell a bulira. Az én nagy fiam ma 15 éves.

Gyorsan felkeltem, bekaptam egy összeütött reggelit (egy szál virsli, lágy tojás és tejeskávé).

Elzártam a lakásban a vizet, hogy le tudjam szerelni a WC-ben tönkrement sarokszelepet és indultam.

Az első állomás az Auchan lett, mert láttam, hogy hirdetett egy alapkiépítésű drónt. Ott helyben vettem hozzá tölthető és nem tölthető elemeket, no meg egy töltőt. Mindjárt nem lett olyan súlyos a pénztárcám.

A büfé asztal kedvéért átmentem a TESCO-ba. Sonkák, szalámik, sajtok, sprotni, mustár, unikum, sör és üdítő italok valamint csemege uborka és cékla, különféle chipsek, mogyoró, és pattogatni való kukorica kerültek a bevásárló kosárba. Itt se lettem sokkal gazdagabb, de hát Áronnak egy évben csak egyszer van szülinapja és azt szeretném, ha nagyon örülne.

A következő állomás a Praktiker, ahol a minta utáni feltöltő sarokszelepet és teflon tömítő szalagot vettem.

Hazaérve felcipeltem az összes, frissen bevásárolt cuccot és nekiálltam az új WC feltöltő sarokszelep beszerelésének. Hibátlanul működött. Most már van víz, elindítottam a nagymosást.

Az első feladat a minden évben visszatérően nagyon sikeres lazac kenőcsének az elkészítése. (saját olíva olaja, mustár, fokhagyma, kapor és méz) Ezután a lazac szeleteket a kenőccsel bekenve lefóliázva a tányért betettem a hűtőbe.

Következik a dió torta feldarabolása és a kenőcs (úri helyen ezt krémnek nevezik) felvitele, majd a díszítő diók felragasztása.

A hét személyesre kinyitott büfé asztalt letakarítottam és megterítettem.

Emőkének is adtam feladatot. ½ 5-kor kezdje el készíteni a szendvicseket, de előtte vegyen néhány dolgot a CBA-ban, amiket én elfelejtettem: (szendvicseknek való kenyér, vaj és egy 5-ös számú gyertya, mert Áron tavaly még csak 14 éves volt).

Emőke pirította és kente vajjal vagy kőrözöttel a kenyereket, én pedig raktam rá a cuccokat (sprotni, citrom, szalámi, sonka, sajt, csemege uborka). Amikor megjött Ili, ő is segített.

Közben megérkeztek a fiúk is (Olivér, Bálint és Ábel), kezdődhetett a kaja. Mindenki tetszése szerint vett a tálakból. Én unikummal kínáltam Emőkét és Ilit, Áron pedig üdítő itallal a fiúkat.

Az asztal egyik fénypontja a lazacos pirítós volt.

Mire a tortához értünk, már mindenki meglehetősen jóllakott volt és bár mindenki repetázott belőle, annyi azért maradt, hogy egy szeletet Emőke is hazavihet, Katikának is jut és még két szeletet levihetünk Leventének és Juditnak is Dömsödre.

A gyertyagyújtás, az ének és az ajándékozás már nem kapott nagy hangsúlyt.

A fiúk bementek Áron szobájába kártyázni, vittek be magukkal mindenféle rágcsát és még Emőkének is megengedték, na, jó csak az elején, hogy velük menjen.

Kriszta kérésére ½ 9-kor berekesztettem a bulit, mert mint Viberen írta az ikreknek ma még tanulniuk kell.

Áron a lefekvés előtt nagyon megköszönte, hogy egy ilyen szuper szülinapi bulit rendeztem.

Hol tartunk az Európába vezető úton?

 

½ 6-kor felébredtem és nem tudtam tovább aludni. Manna is hisztizett, hogy ő le akar menni. Végül Áronnak elege lett a nyávogásából és leengedte.

Az Áron Dömsödi szobájának belső szigetelésével kapcsolatban igyekeztem minél több információt begyűjteni a neten, mielőtt hozzákezdek a munkához. Az egyik ilyen oldal a kivitelezők által elkövetett hibákról szól:

http://festes-hoszigeteles.com/hu/gyakran_ismetelt_kerdesek/kivitelezok_alltal_elkovetett_leggyakoribb_hibak

Szerintem az egyik hiba, amikor a kivitelezők olyan weblap szerkesztőt bíznak meg az oldal elkészítésére, aki nem tudja, hogy az „által” csak egy „l”-lel írandó, nem úgy, ahogyan, ráadásul a címben ő írja „ÁLLTAL”.

10 órakor elindultam Dömsödre. Hogy az utazási idő ne jelenjen meg a veszteség rovatban, vittem magammal az angol iskolai könyveimet. A lefele menet simán ment. A 15 perces séta a napos időben a hideg ellenére sem okozott problémát.

Kipakoltam az odaszállított ágyneműket és a bőröndben felszabadult helyet az ott felejtett dolgok foglalták el. Áron szobája valóban kitakaríthatatlan. A rendetlenségen felül az ágy alatt müzli és ragacs palackok. Ezen kívül üres PET palackok, üres és félig telt bögrék, poharak.

Még arra is maradt időm, hogy ott ebédeljek. Egy kevés borsófőzeléket és egy szelet rántott csirkemellet melegítettem meg.

Közben lemértem, hogy mekkora tábla XPs-re lenne szükség a bélyegező szobában a szigetelésre. 

A visszafele út már nem volt olyan sima. Egy olyan Volánbuszt sikerült elkapnom, ami csak Szigethalomig ment. Onnan egy másik busz vitt a (Szigethalom> Csepel) szakaszon. Ez számomra izgalmas, de nagyon lehangoló volt. Megnézve az utas állományt és az ablakon kinézve megállapítottam, hogy a Balkán legalján vagyunk. Innen visszakapaszkodni Európába egy nagy teljesítmény lenne.

Hol tartunk az Európába vezető úton? Egyáltalán jó irányba megyünk, nem visszafelé? Aki meg szeretné tudni, hogy hányadán állunk Európában, annak javaslom ezt az útvonalat. végignézni. Megér egy tanulmányi kirándulást, csak az a baj, hogy deprimál. Negyven percen keresztül többnyire roskadozó házak, lépten-nyomon rozsdatemetők és lomok, szemetek, amikről látszik, hogy nem tegnap kerültek oda, hanem már évek óta ott vannak.

Csak öt óra után értem haza. Rögtön elkezdtem készíteni a vacsorát. Tejfölös csirkepörkölt készült főtt tésztával.

Szeretném, ha Áron 9 óra körül lefeküdne és nem sokkal később a villanyt is eloltaná.

A fal belülről való szigetelése

 

Nem sokkal 8 óra után ébredeztünk. Manna ki-be járkált. Minden alkalommal, amikor bejött, először odament a tálkájához és csak annyit kérdezett, hogy

- csak ez van? Tegnap is ez volt.

- Nem Manna, tegnap kaptál a csirkelevesből is.

- Na, jó, akkor megeszem, de csak azért, hogy örülj.

Egy kicsit odabújtam Áron mellé az ágyba. Kedden lesz 15 éves, de néha ő még csecsemő és szereti ezt a meghitt közelséget.

Az Áron ágya melletti fal az istállóval közös fal, ezért nincs kívülről leszigetelve, és mint ilyen, hideg, ezért elhatároztam, hogy ma elkezdődik annak a belülről szigetelési projektje.

Minden projektnek az ötlettől az elkezdésig tart a leghosszabb szakasza. A „meg kellene csinálni” szakasz néha hónapokig, esetleg évekig is eltarthat. Nagy levegőt vettem és ma elkezdem.

Egy görög bölcselőtől származik a mondás: „Aki egy munkához hozzákezdett, az már a felén túl van.”

A fejemben az a terv, hogy erre a falra belülről felragasztok egy vékony (1 cm-es) hungarocellt és lógatok rá egy nagy faliszőnyeget. Az első lépés ennek a felfüggesztéséhez egy karnis készítése. Kimentem ai istállóba és kiválasztottam a hozzávaló anyagot. Folyt. köv.

Addig is begyújtottam a Jancsi kályhába. Pillanatok alatt meleg lett.

Reggelire Áron megmelegítette a megmaradt zöldborsó főzeléket és hozzá egy szelet rántott csirkemellet, nekem pedig készített egy bögre tejeskávét, amihez behoztam egy tányér kocsonyát és pirítós kenyérrel azt reggeliztem.

Ha már kimentem az istállóba, akkor Béninek is vittem egy tányér kocsonyát. Hálásan köszönte, mert Anika csak december 6-án jön haza és csak magának nem készít kocsonyát, de azért vágyott rá.

Elvira néni áthozta a tányért. Közölte, hogy finom volt a kocsonya és beszámolt arról, hogy a számítógépnek jót tett a kikapcsolás, de most újabb kérése van, a mobiltelefonjából töröljem ki az üzeneteket, mert megtelt.

A diótorta készítéséhez csak a nagy üvegtál, a duplafalu lábas és a szelepe hiányzik. A hosszú keresgélés után a duplafalú lábas, meg a szelepe meglett, a nagy üvegtálat meg egy műanyag tállal helyettesítettem. A szokásos ceremónia, a tíz tojás fehérje, sárgája szétválasztva. A sárgája megy a vízzel telt duplafaluba a 250 gr porcukorral és állandó kevergetés mellett lassú tűzön egy óra. Már csak egy szabad kezem marad, persze Áron néha kisegít. A fehérjéből hab készül, és abba megy a másik 250 gr porcukor. A habverő összekeveri és belemegy a 350 gr darált dió. Ezt gyengéd mozdulatokkal, hogy a hab ne törjön, összekeverem. Már nincs szabadkezem a sütőt bekapcsolni. Alsó-felső légkeveréses üzemmód 180 ॰C. A tepsibe sütőpapír kerülés, bele az egész massza.

Közben Áron meghozta a Dobos ABC-ből a lecsó kolbászt. (Megmos, lehúzza a héját, felkarikáz és felaprított vöröshagymával egy evőkanál olajon megdinsztel, lecsóba bekever, melegít, és közben kenyeret pirít). Az egész manőver két kézzel egy akrobatának is feladat lenne.

Megebédeltünk és a lecsóból, alig maradt. Éppen időben fejeztük be az ebédet, mert kezdődött a Forma 1. Számomra se volt érthető. hogy Hammilton istállója miért nem engedte őt taktikázni.

Most Mannával kerültem vitába, mivel már nem engedtem ki csavarogni.

Hogy a vitát rövidre zárjam korán kezdtem el csomagolni. A tortát csak a tepsijében hoztuk, majd Gazdagréten fogom befejezni. Hiába indultunk a szokottnál korábban, már sötétedett.

 Juditnál még megálltunk, de csak én mentem be. Bevittem a Pongónak szánt csontokat és invitáltam őket a keddi Birthday partira. Hiába ajánlottam fel, hogy nálunk aludhatnak, nekik az nem lenne megoldható, azt mondta Judit, hogy majd hétvégén tartunk egy pót szülinapot.

Itthon nagyon szép rend fogadott, de az egyik WC tartály feltöltő csapja nem funkcionált. Ez már holnapra marad.

Katika még három sütit is tett a konyhaasztalra Áron szülinapjára. Áron vitt belőle Emőkének, aki még átjött egy kicsit, hogy lássa a macskáját, illetve az én macskámat, aki Áron szerint az ő macskája.

Csak itthon derült ki, hogy néhány dolgot Dömsödön felejtettünk.

Elvira néni számítógépe

Amikor már felébredtünk Elvira néni csöngetett a kapun, hogy ha tudok, akkor menjek át, mert problémái vannak a számítógépével és bár Imre kint volt nála, de nem tudta megoldani az ő problémáit. Megígértem neki, hogy a piac és a reggeli után benézek hozzá.

Furcsa módon, reggel Áron maga ajánlotta fel, hogy szívesen kijönne velem a piacra. ½ 9-kor el is indultunk.

Esztikénél vettem két kis adag juhtúrót és egy doboz tojást és egy üveg selyemfű mézet.

Áron rögtön kérte a heti zsebpénzét, amit a tegnapi PET akcióval megnövelve adtam oda. A pénz égette a zsebét, ezért rögtön bement vele a vegyesboltba. Való igaz, hogy engem is megkérdezett, hogy mit vegyen. Egy pohár tejfölre terjedt a fantáziámból.

Onnan a csavaros bácsihoz mentünk, mert a szemüvegkeretemből hiányzott egy csavar.

A következő állomás Imre számítástechnikai szaküzlete volt, ahol Áron kinézett magának egy bluetooth-os egeret. Közben megkérdeztem Imrét, hogy Elvira néninél mi volt a probléma, hogy ne menjek hozzá teljesen készületlenül. Hát ott – mondta Imre – nem csak Elvira néni időközi agyvérzése okozta a problémát, hanem az is, hogy az Invitel egy rendszer frissítéskor minden felhasználónak megváltoztatta a belépési neveit, jelszavait és a két probléma szuperponálódva, már követhetetlenné tenné a belépéseket.

A reggelire én behoztam magamnak egy tányér kocsonyát az istállóból, Áron pedig azt mondta, hogy majd ő szeretné magának elkészíteni a reggelijét. Én tudtam, hogy ennek a hátterében az áll, hogy nem tud elszakadni a számítógéptől.

Reggeli után bekevertem a juhtúróból egy tálban a saját készítésű kőrözöttet, amit szintén a szülinapi szendvicseken szeretnék elővezetni. A juhtúróhoz még sok mindent kellett bekeverni (olvasztott vaj, lilahagyma, fokhagyma, fehér bors, kemény tojás, köménymag, petrezselyem, stb.)

Átmentem Elvira nénihez, ahol nem csak az ő időközi agyvérzése, az Invitel rendszerfrissítése volt a probléma. Elvira néninek négy füzete volt teleírva általa használt levelezői fiókokkal, felhasználó nevekkel és jelszavakkal. Elmondtam neki, hogy most én felhívom az Invitel ügyfélszolgálatát, rendezem a sorait, de csak egy feltétellel, ha megígéri, hogy csak egyetlen füzetet, egyetlen levelezői fiókot és mindenhol csak egy felhasználó nevet és egy jelszót fog használni és minden egyéb feljegyzését kidob.

Felhívtam az Invitel ügyfélszolgálatát és egy másfél óra alatt rendbe tettünk mindent.

Eljövet még adtam Elvira néninek egy tányér kocsonyát.

Közben Gabika telefonált, hogy mikor hozhatják vissza az OKI lézer nyomtatót, mert azt Imrének sem sikerült a W7 operációs rendszeren, a számítógépükön összehangolni. Mondtam, hogy most jöhetnek, legalább iszunk egy kupica unikumot.

Átjöttek, hozták a nyomtatót és sokat beszélgettünk. Amikor elmentek begyújtottam a cserépkályhába, hogy könnyítsek a gáz fűtés terhén.

Estig megdaráltam a diót és kimértem a porcukor adatokat.

Vacsorára megmelegítettem egy mélyhűtött csirkelevest, amiből jutott egy és más Mannának is.  Ezen felül készítettem egy diós tésztát, de Áron abból már nem kért.

Elvira néni még átjött egy számítástechnikai rémtörténettel, de ma már nem volt kedvem átmenni, hogy megnézzem, mi is a probléma, csak annyit tudtam javasolni, hogy kapcsolja ki a gépet és pár perc múlva próbálja meg bekapcsolni újra.

Késő este még volt egy kis vitám Áronnal, aki még ¼ 12-kor lógott a számítógépén.

Nincs fűtés

Áronnal ½ 7-től ¼ 8-ig folyamatos verbális közelharcot vívtam, mert szerettem volna, ha hét óra előtt elindul a suliba.

Amikor végre elindult,  felkeltem, elkészítettem a reggelit és bekapcsoltam a Dömsödi fűtést.

Természetesen elkezdtem a Duolingót.

Apropó Duolingó. Mától kezdve minden olyan dolgot, ami törvényszerűen beépült a mindennapi életembe, nem fogom minden alkalommal megemlíteni a blogomban, mert az csak elrabol egy fél percet, unalmas mindennap megírni és elolvasni és csak fölöslegesen hizlalja a blogom méretét. Eddig se írtam meg minden nap a reggeli és esti fogmosást. Ugyanerre a sorsra fog jutni a hideg időszak beállta után a péntek reggeli Dömsödi fűtés bekapcsolása és minden, ami két évtizede óta rendszeresen megtörténik..

Csak ½ 9-kor vettem észre, hogy nincs fűtés. Komikus, hogy Dömsödön, ahol nincs senki a házban, már meleg van, itt Gazdagréten, ahol én vagyok, itt hideg a lakás.

Katika mondta, hogy ki is volt írva, hogy ma karbantartás miatt csak délelőtt 10 órától fognak fűteni.

Katika azt is mondta, hogy megkönyörült rajtunk és mégis be fogja illeszteni az elfoglaltságai közé a hétvégi takarítást, hogy mire kedden elkezdődik Áron Birthday party-ja, addigra valamelyest rend és tisztaság legyen.

Egy nagy fekete zsákot, amiben terítők, lepedők és ágynemű huzatok voltak, sikerült kettéosztva (Dömsöd-Budapest) kiürítenem, illetve eltenni a helyére vagy egy kisebb bőröndbe, ami megy ma délután Dömsödre.

Amikor Áron, már majdnem négykor hazaért, mondtam, hogy gyorsan csináljon egy minimál rendet a szobájába, tegye a Mannát a ketrecébe és induljunk.

Úgy nézett ki, hogy minden a legnagyobb rendben és indulhatunk, de az utolsó pillanatban kaptam egy értesítést, hogy István, aki a holnapi festéshez vitte volna az anyagokat, a nála lévő kulcscsomóval nem tud behatolni a Nóra nagyi lakásába.  

Akkor pályamódosítás és először nem is a TESCO felé megyünk, hanem a Maros utcába.

Emőkétől érzékeny búcsút vettünk és indulás.

Már csak 50 méterre voltunk a céltól, amikor kaptuk az értesítést, hogy Istvánnak mégis sikerült bejutnia a lakásba.

Ekkor vettünk egy éles jobbra fordulót és irány a TESCO. Először leadtuk a PET palackokat és vettem sertés fasírtnak valót. Áron müzlit, őrölt fehérborsot és mirelit zöldborsót és a szülinapi szendvicsre pedig afrikai harcsatörzset is vett.

Hamar befejeztük a vásárlást és mehettünk tovább. Manna nagy elánnal indult a terep meghódításának. A házban jó meleg volt.

Mindent berámoltunk. Gyorsan összedobtam egy vacsorát. A zöldborsót odatettem főni, megfűszereztem és a végén egy kis tejföllel behabartam. Felszeleteltem a csirkemellet, kicsit kiklopfoltam és bepanírozva kisütöttem. Amíg ezek készültek, bekevertem a fasírtnak való darált sertéslapockát (só, bors, tojás, fokhagyma, prézli) és két műanyag dobozba téve előkészítettem a mélyhűtésre.

Áronnal megbeszéltem, hogy ma ne foglalkozzon a tanulással, arra még lesz ideje a hétvégén. Pihenjen, játsszon, komputerezzen, de mindenképen időben feküdjön le.

A tükrözés elhalasztva

Könnyen és időben felébredtem, de ilyen korán nagyon nehezen keltem. Egész úton a klinika felé azon aggódtam, hogy vajon odaérek-e hétre, ahogyan Erika kérte. Nem értem oda, de ebből nem lett probléma, mert még az adjunktus úr sem ért be.

Amikor végre beért, Erika kijött a váróba és bár sajnálta, de nem tudott mit tenni, mert a feltorlódott műtétek miatt az adjunktus úr ma sem fog tudni velem foglalkozni. Erika kérte, hogy 13:00 óra magasságában hívjam őt fel és akkor megbeszéljük, hogy mi legyen.

Szépen hazaslattyogtam és megkönnyebbülve szinte örültem, hogy ezt a mai napot is sikerült megúsznom.

Útközben olvastam az új Dénes Zsófia könyvszerzeményemet. Ez már egy régi irodalmi adósságom.

Hazaérve Mannát is felvittem és mind a ketten bőségesen bereggeliztünk. Kicsit nehezteltem Áronra, hogy úgy ment el az iskolába, hogy a lakásajtót nem zárta kulcsra, de szerencsére ezt a tolvajok nem tudták meg.

Az első dolog volt, hogy pótoljam az elmaradt reggelit, ami egy unikummal kezdődött, mert tudtam, hogy ma nem ülök a kormánykerék mögé. Utána megettem a tegnapi kövön sütött dolgok maradékát a gabonacsíra salátával.

Elindultam a 10 órás találkozóra a Maros utcai lakásba. Az új ingatlanoson kívül Gyöngyivel is megbeszéltem ezt a 10 órás találkozót egyrészt azért, hogy a nála lévő kulcscsomóval könnyebben jussunk be a lakásba, másrészt azért, hogy tudja, nem ő az egyetlen, aki kiadó lakás közvetítésével foglalkozik.

A lakás bejárása, felmérése után megírtuk a közvetítői szerződést, majd hazajöttem.

Bekapcsoltam a notebookot, mert nagy elmaradásaim vannak. Tegnap például a 70 helyett csak 20 pontot csináltam a Duolingóból és a blog publikálásában négynapi elmaradásom van.

Amikor eljött az ideje, felhívtam Erikát, aki nagyon szabadkozott, mert bent a klinikán már olyan nagy az ellátó rendszerben az ember hiány, hogy teljesen felborult minden, ami a tervezhetőséget és az előjegyzéseket illeti.

Áron három óra körül jött haza. Kértem, hogy először az iskolai dolgokkal foglalkozzon, amit egy darabig meg is tett, de hamar átváltott a notebookján az Internetre.

Engem a túl korai felkelés annyira megviselt, hogy éreztem, délután kell egy órát aludnom. Amikor felébredtem Manna közölte, hogy le szeretne menni. Amikor levittem, éppen akkor jött haza Andor (ő a leendő sakkpartnerem) és anyukája. Közölték, hogy csak egy percre hazamennek a sakk készletért és utána Andor jön le hozzám sakkozni.

Megjöttek, hoztak három túrós táskát és Andor maradt is, hogy sakkozzunk. Én egy tányérra feltálaltam sok almagerezdet, hogy közben azt eszegessük. Andor nagyon ügyesen játszott. Én élveztem, hogy mind a kettőnk lépéseit sakk elméleti kommentekkel látja el. A közöttünk lévő nagy korkülönbség miatt mindegyik partiban adtam neki egy huszár előnyt. Az első partit világossal simán megnyertem, de a második partiban sikerült elnéznem a vezérem. Végül a harmadik partit – ami közben már jött Andorért az anyukája - is én nyertem és így 2:1 lett a mai torna végeredménye.

Eljött az ideje, hogy a WC ajtó zárját kiszereljem és szétszedve megkeressem, mi okozza, hogy csak lefele ráütve lehet kinyitni az ajtót. Szétszedtem, deformáltam az egyik lemezkéjét, de a hibát nem sikerült elhárítani. Betettem egy új zárat és majd még nekifutok még egyszer a javításnak.

Emőkének át akartam vinni egy túrós táskát, de nem volt otthon, ezért Áron két tányér közé téve letette az ajtaja elé.

Jobb híján megnéztem a Fábry show-t

Lefekvés előtt még befejeztem a Duolingót a 70 pontos penzumig.

Újabb kisérlet a tükrözésre

Nem szívesen, de amikor Áron elindult, azért én is felkeltem. Tulajdonképpen nem is reggeliztem, csak öltöztem és mentem, mint amikor az ember az utolsó útjára indul. 

Csak fogmosás és borotválkozás, és indultam.

Erika azzal fogadott, hogy hiába van mára és pont ½ 9-re időpontom. ma ez nem fog menni. Nem szeretnék belpolitikai vélemények kereszttüzébe kerülni, sőt ha csak egy mód van szeretném azt minél jobban távol tartani magamtól, mert az egyre gusztustalanabb. Ez alkalommal is megpróbáltam nem meghallgatni a panaszkodást, hogy egyre több betegnek kellett elhalasztani a vizsgálatát, kezelését, műtétjét, mert újabb két orvos hagyta el az országot és ez orvoshiányt generál.

A lényeg, hogy Erika megkért, hogy ezt a tükrözést tegyük át holnapra, és ha tudok, akkor reggel hétre jöjjek be, az adjunktus úr is akkor fogja kezdeni a napot.

Próbáltam ennek csak a jó részét értékelni, hogy ezt ma is megúsztam.

Visszafele tettem egy kis kerülőt és bementem a Conrad-hoz a megrendelt alkatrészekért, aminek csak az egyik részét kaptam meg, a többiért majd egy újabb alkalommal kell bejönnöm.

Hazaérve pótoltam az elmaradt reggelit és elindítottam egy nagymosást.

A notebookot bekapcsolva megcsináltam a mai Duolingó penzum nagy részét és frissítettem a blogomat és felkínáltam a neten egy ingatlan irodának a nagyi lakásának a bérleti közvetítését. Nemsokára megjött a válasz és kérték a telefonos elérhetőségemet a további részletek megbeszélésére. Még este. felhívtak és megbeszéltünk holnap délelőtt 10 órára egy személyes bejárást a Maros utcai lakásban.

Ebédre megettem a Dömsödről hozott resztelt máj maradékot a petrezselymes krumplival és még mielőtt elindultam volna a brushup-ra, kiteregettem.

Katie mindenféle finomsággal kedveskedett a Thanksgiving ünnepség okán, Larry pedig visszaérkezett Törökországból, így a kiscsoportos foglalkozást ma már ő tartotta.

Gyöngyivel megbeszéltem, hogy holnap délelőtt 10-re odahozza a Maros utcába a kulcsokat, hogy megtudjam mutatni a lakást az új ingatlanos hölgynek.

Ma az olvasó csoportban volt helyettesítés. Manna helyett Julia foglalkozott velünk. Utána Lilivel, Misivel és Katalinnal ottmaradtunk még egy fél órát a kiejtésüket javítani.

Hazafelé betértem a CBA-ba. Vettem csirkemájat bacon szalonnát, cserkész kolbászt, sajtot, vecsési káposztát, gabonacsírát, fokhagymás salátaöntetet, magos cipót és egy üveg Unikumot..

Vacsorára kövön sütött baconba csavart csirkemájat a fokis salátaöntettel kevert babcsírával tálaltam.

Emőke áthozott négy zsáknyi cuccot Áron szobájába és azt kérte, hogy amelyikben a lepedők, terítők, törülközők vannak, azt osszam el Gazdagrét és Dömsöd között, a többi zsák tartalmáról majd ő fog gondoskodni.

Lefekvéskor Áront megkértem, hogy holnap reggel engem 6:10 körül ébresszen.

Kezdődik a torta projekt

Áron reggel időben elköszönt, de én még lustálkodtam majdnem 8-ig. Akkor megreggeliztem, de a változatosság kedvéért ma nem kocsonyát, hanem szalonnán sült tükörtojást ettem.

Délelőtt kicsit Duolingóztam, majd elvégeztem azt ETX Capital formanyomtatványának kinyomtatását, kitöltését, beszkennelését és elküldését.

Befejeztem Rédei János német nyugdíj kérelméhez írt levél harmadik változatát, amiben 4-5 év munkaviszonyához nem csatolható igazoló dokumentum. Az egész anyagot elküldtem Rédei Jánosnak, hogy lehet postázni.

Délben lementem a kis kínaiba. és ettem egy szecsuani-t sült tésztával.

Visszajövet nekiálltam a torta projekt első fázisához, a diótöréshez.

Pihenésképpen elkezdtem a mai blogot.

Estére befejeztem a mai blogot és a 70 pontnyi Duolingót.

Gabi kért egy segítséget, hogy az autójába, hogyan tudna a 12 V-os akkumulátorról egy 6 V-os LED lámpát üzemeltetni. Mondtam neki, hogy erre több módszer is van, amiket majd lerajzolok, köztük, amelyik nekem a legszimpatikusabb, annak a bekötésében segítek is. Azonnal meg is rendeltem egy 7806-os IC-t, amihez már csak két darab 100 nF-os kondi és két dióda kell.

 

A lakás bejárása festés ügyben

Áron 7:15-kor indult el. Én azonnal felkeltem, hogy megbeszéljem Istvánnal, mikor tudunk átmenni a Nóra nagyi lakásába a tisztasági festés miatt. Gyöngyi szerint legalább a konyha és a WC rászorulna egy ilyen festésre. Ha István is egy olyan, a földtől elrugaszkodott árajánlatot ad, mint a Gyöngyi javasolta festő, akkor lehet, hogy magam állok a festésnek.

Reggelire egy tányér kocsonyát ettem pirítóssal és utána tejeskávé.

Délelőtt Istvánnal átmentünk a Maros utcába. Úgy néz ki, hogy István ezen a héten, szombaton el fogja végezni a minimálisan szükséges festést. Ha már ott voltam, akkor elhoztam néhány mélytányért, mert abból Gazdagréten és Dömsödön is mindig hiány van. Áron szerint a kocsonya mániám miatt.

Délben megettem a Dömsödről felhozott bableves egy részét, de csak annyit, hogy estére maradjon Emőkének és Áronnak is.

Nagyon meg vagyok elégedve Emőke lányom Duolingós teljesítményével, és hogy annak eredményességét fokozzam, rendszeresen fogok neki adni feladatokat és egyszerűsített nyelvezetű irodalmi anyagokat                .

Áront pedig egy kicsit keményebben fogom fogni, mert pénteken megint hozott egy 3-ast angolból.

Amikor Áron hazajött, gyorsan lementünk a K&H bankba, hogy pótoltassuk az elveszett hitelkártyáját. A dolog szépséghibája az volt, hogy most már a Személyi Igazolványát sem találja.

Feladtam a MetLife-nak a szerződés visszavásárlási szándékomról a levelet.

Este Emőkénél összeült a családi tanács Áron rossz előmenetelével és az Internet használatával kapcsolatban.

Azután hárman összefogtunk és nagyon rövid idő alatt kirámoltuk az autót, felhordtunk tíz zsákot és néhány dobozt.

Emőke szerint, most már olyan gyakorlatra tettünk szert, hogy nyugodtan kiírhatjuk a faliújságra, hogy költöztetést rövid határidővel vállalunk.

Azután mindenki megette a maga csülkös bableves porcióját és lassan elcsendesedett a ház.

Én még felhívtam Gyöngyit, de ő még mindig nem kapott határozott választ a vélt bérlőtől.

Azután befejeztem a mai nap 70 pontját a Duolingóban és felettem a tegnapi blogot.

Nincs meg az autó

 

A reggel 7-re tervezett felkelésből nem lett semmi. Bár Áron ½ 8-kor keltegetett, de abból is csak egy óra múlva lett értékelhető felkelés.

Áront arra kértem, hogy amíg én készítem a reggelit, addig ő vigye ki a szemetet, a bió-t, Mannát tegye be a hordozókájába és rámolja ki a mosogatógépet. Áron nagyon nehezen szakadt le az Internetről, ami miatt jócskán eltolódott az indulás ideje.

Magamnak behoztam egy tányér kocsonyát. Kettőnknek egy-egy lágy tojást és hozzá pirítós kenyeret tálaltam.

A tejeskávémat már a reggeli szertartáson kívül, a csomagolás alatt kortyolgattam. Sok mindent kellett az autóba pakolni, többek között a sok tányér kocsonyát és a két megragasztott dobozt.

Végül 11 óra lett mire el tudtunk indulni.

A harmadik kanyar után Áron kiszállt, hogy odaadja a Pongónak szánt csont küldeményt. Visszajövet azt mondta, hogy csak a Levente volt otthon, de Pongóval együtt örültek a csontnak.

Onnan már ezerrel jöttünk Budapestre, de elkövettük azt a hibát, hogy Emőkét nem hívtuk fel, hogy készüljön, mert hamarosan érkezünk.

Csak dél körül érkeztünk. Mindent felhordtunk a lakásba. Én még felvittem B. Palinak egy, Ilinek pedig két tányér kocsonyát, amiért nagyon hálásak voltak.

Emőke pipa volt (mondhatni joggal), de azért indultunk kirámolni a nagyi lakását.

Megérkezve, az autóból a csomagoló eszközökön kívül a mikrót és a kenyérpirítót vittük fel.

Nagy elánnal kezdtünk a pakolásnak. Emőke főleg a ruhaneműekkel foglalkozott, Áron a fényképekkel, én meg főleg a nagyi irataival. Bő 2-3 órát pakolásztunk, mire kezdtek kiürülni a szekrények. A megtelt műanyag zsákokat és hullámpapír dobozokat rendre Áronnal ketten vittük le az autóba. Lassan már úgy kezdett megtelni az autó, hogy kétséges volt, hogy mi beférünk-e. Úgy láttam, hogy Emőke közreműködése nélkül egyáltalán nem tudtuk volna elvégezni ezt a feladatot.

Nem végeztünk 100 %-os munkát, mert az éléskamrára és a hűtőszekrényre már nem került sor, de a munka dandárjával végeztünk.

Addigra már nem csak elfáradtunk, de nagyon meg is éheztünk. Azt terveztük, hogy ezen a ponton abbahagyjuk és a Nóra nagyi tiszteletére a Fény utcai piacon, illetve a Mamut aljában a „Török”-nél fogunk enni valamit. Nagyi ugyanis mindig odajárt ebédelni.

Az autóba csak úgy fértünk be, hogy Emőke ölbe vette Áron-t azzal, hogy ezt a rövid utat kibírják és talán rendőrökkel sem fogunk találkozni.

Lementünk a Mamut parkolójába, bezártuk az autót és csak fent derült ki, hogy mivel vasárnap van, se a piac, se a „Török” nincs nyitva.

Nos, akkor felmentünk a Mamut plázába, ahol ezer étterem van, de a család nem jutott konszenzusra, hogy hol együnk. Végül Emőke meg én elhatároztuk, hogy nekünk jó lesz a NordSee. Áron is jött velünk, meg is nézte, hogy mi a felhozatal, majd azt mondta, hogy neki ez nem tetszik, adjak pénzt és ő majd keres egy másik éttermet.

Mi Emőkével közben rendeltünk ropogós bundában sült tengeri halat más-más körettel és holland kenőccsel. Már vittük az asztalhoz a tálcánkat, amikor megjött Áron, hogy ennél jobbat ő sem talált. Ő egy sült lazacfélét rendelt sült krumplival és egy hasonló kenőccsel. Mind a hárman nagyon finomat választottunk és pukkadásig ettük magunkat.

Végezetül lementünk a parkolóba és sort-sorra tapogatva kerestük az autónkat, de sehol nem találtuk. Arra mind a hárman úgy emlékeztünk, hogy a P-2 –es szinten parkoltunk, ezért eszünkbe sem jutott más szinten keresgélni. Emőke arra a kapaszkodóra emlékezett, hogy egy piros autó mellett álltunk, én pedig arra, hogy az elválasztó oszlop nem hengeres, hanem perpendikuláris volt. Áron tutira tudta, hogy hol lehet az autó, ezért követtük, de az autó továbbra is sehol. Már kezdtem arra gondolni, hogy kellene venni egy új autót, de minimum elkötni egy másikat, legfeljebb nem lesz benne tíz zsák ruha és hat tele doboz hagyaték, amikor Áronnak megcsillant a fejében egy szikra, hogy az rendben van, hogy mi a Mamut II.-ben keresgéljük az autónkat, de azért nem találjuk, mert a Mamut I.-ben parkoltunk le.

Nosza usgyi, átmentünk a Mamut I. P-2-es szintjére, ahol perceken belül meglett az autónk. Megörültünk, megsimogattuk és beültünk az autónkba. megismételtük a módszert, hogy Emőke ölben vitte az Áront, ami most már, hogy telezabáltuk magunkat, egy fokkal nehezebben ment.

A kertek alatt jöttünk haza, hogy még véletlenül se találkozzunk közlekedési rendőrrel.

Itthon Manna reklamálva nézett ránk, hogy hol voltunk ilyen sokáig. Én bekaptam egy unikumot és lementem a CBA-ba két doboz sörért, majd lepihentem, elvégeztem a 70 pontnyi Duolingót és megírtam a nap történéseit, az autót pedig tele cuccal hagytuk holnapra.

Ismét csülkös bableves

Reggel nyolckor keltem volna, ha ½ 6-kor Manna nem szekíroz, hogy ő ki akar menni. Kiengedtem és próbáltam visszaaludni.

8-kor azután végleg felkeltem és készülődtem a piacra. Áront nem is próbáltam meg felkelteni, de ő azért félálomban kiadta az ukázt: „Azt hiszem nincs itthon tojás, ne felejtsd el és vegyél azt is.” Ha már kicsit ébredezett, gondoltam, megkérdezem, mit készítsek ebédre. Áronnak mindegy, ezért egy csülkös bablevesben maradtunk.

A piacon a parancsnak megfelelően vettem egy füstölt csülköt, egy zacskó tarkababot, egy kis doboz csípős paprikát, húsz tojást, egy csokor újhagymát és egy kiló céklát. Ez utóbbiról még fogalmam sincs, hogyan kell megfőzni és eltenni télire, de majd megkérdezek valakit, aki tudja.

A piacon végezve odakanyarodtam Imréék boltjába, hogy Imre vessen egy pillantást a Gabikáéknak hozott nyomtatóra, hogy ha majd kell hozzá tóner, akkor tudja a pontos típusát.

Amint hazaértem, a csülköt odatettem a nagy fazékba főni és elkezdtem készíteni Áronnak a reggelit. Az enyémet a tejeskávén kívül csak tálalni kellett, mert én egy tányér kocsonyára vágytam. Áron bundáskenyeret kért, neki azt csináltam.

Átvittem Gabikáékhoz az OKIpage ex-14 lézernyomtatót, de az installálását feladtam, mert a számítógépe olyan tetű lassú, hogy nem akar elindulni rajta semmi. Megnéztem a belét és kiderült, hogy mindössze 2 GB RAM van benne. Kértem, hogy az Imre a jövő héten egy kicsit hizlalja fel a gépet és akkor a következő hétvégén ráteszem a printer drivert.

Amikor már úgy ítéltem meg, hogy a csülök már majdnem teljesen megfőtt, akkor kivettem és feldaraboltam. Visszatéve a fazékba, már a babbal és feldarabolt zöldségekkel és a sok fokhagymával együtt főtt tovább. A végén már csak a csipetkét kellett belecsipegetnem.

Áron csak mérsékelt elánnal tanult, de inkább csak tanulgatott.

A délután azzal telt, hogy a Gyöngyivel egyeztetve, Emőkével szerveztük, hogy mikor kezdjünk a Nóra nagyi lakásának a kipakolásához, mert a leendő bérlő állítólag már vasárnap este ott szeretné álomra hajtani a fejét, de még nem mondott egy biztos igent.

Emőkével azt beszéltem meg, hogy vasárnap reggel elindulunk haza és akkor délelőtt elhozzuk a személyes holmik nagy részét.

Késő délután került volna sor a csülkös bableves ebédre, de kiderült, hogy ahhoz még el kell menni a Dobos ABC-be tejfölért. Ha már ott voltam, akkor vettem egy csomag szeletelt kenyeret is.

A bableves nagyon finom lett, Áronnak is ízlett.

Kaja után szétdobozoltam a maradék bablevest és a felszabadult lábasban elkezdtem főzni a céklát. A recept oldal, kezdetnek csak egy kis sót és almaecetet javasol a főzővízbe. Egy órai főzés után meghámoztam, feldaraboltam és két üvegbe téve felöntöttem forrásban lévő cukros köménymag főzettel, majd takarók alá tettem dunsztolódni.

A két nagyobb doboznak még befoltoztam a fenekét, hogy holnap azt is tudjuk majd használni a cuccok költöztetésénél.

Korán lefeküdtünk, mondván, hogy holnap korán kezdődik a nap, mert reggel el kell kezdenünk a Nóra nagyi lakását kipakolni.

Emőkének megígértem, hogy amint megtudok, valami biztosat azonnal hívom és ha nem, akkor az azt jeleni, hogy csak hétfőn pakolunk.

Áron nem vette a lapot, mert még 11 óra után is világos volt nála.

Áron külön jön Dömsödre

 

Reggel csak annyi kommunikáltam Áronnal, hogy ne felejtse el felmarkolni a buszpénzt, amit este kitettem és vigyen egy almát.

Amikor belenéztem a @Naplóba, láttam, hogy Áron elhallgatta a kémia 2-est, pedig határozottam emlékszem, hogy az eső kérdésem az volt, amikor hazajött, hogy kapott-e valamiből osztályzatot.

Egy kis Duolingó, azután reggeli és indultam a Grawe Biztosítóhoz. Sikerült ebből a rossz életbiztosítási szerződésből kimenekülni. Már csak a postát kell megvárnom, ami kb. 10 nap és visszautalják a befizetett pénz egy részét.

Itthon Emőke áthozta a Mannát és megfelezte velem az ebédjét.

Minden cuccot, amit Dömsödre szeretnék vinni összepakoltam és levittem az autóba. Az OKI nyomtatóval kezdtem, hogy azt itt ne felejtsem, mert Gabikának megígértem, hogy ezen a hétvégén megkapja.

Manna még bekapott egy pár falatot, mielőtt betettem a hordozókájába.

½ 3-kor indultam, hogy még a gumis előtt a TESCO-s bevásárlást is el tudjam intézni. Figyelnem kellett arra is, hogy ne csak a saját notebookomat, hanem Áronét is levigyem.

A TESCO-ban a PET palackok leadása után a csak csirkemáj, a kocsonyának való és a petrezselyem volt a célkeresztben.

Már a pénztárnál voltam, amikor Gyöngyi hívott, hogy megnézték a nagyi lakását és már vasárnap be is költözne a bérlő, ha addig el tudnánk vinni a személyes cuccokat. Mondtam neki, hogy mi a hétvégét Dömsödön töltjük és a lányommal azt beszéltem meg, hogy a lakás kiürítését hétfőre terveztük, de ha azok a dolgok nem zavarják a bérlőt, akkor már előtte beköltözhet.

Rögtön kértem is az egyik eladótól két üres hullámpapír dobozt, hogy legyen mivel majd cuccozni.

Mire minden bekerült az autóba már ¾ 4 is elmúlt, ezért ahogy elindultam, felhívtam a gumi szervizt, hogy a ½ 5 helyett valószínű, hogy csak 5 óra körül fogok odaérni és ha odaérkezik Áron fiam, akkor ezt vele is közöljék.

Áron hívott is ½ 5-kor, hogy merre járok, mert ő már ott van Kiskunlacházán a gumis műhely előtt. Neki is mondtam, hogy késni fogok, de azért igyekszem.

Pont ötre sikerült befutnom. Már zárták volna a műhelyt, de azért nekem még megcsinálták a nyári> téli gumicserét.

Ahogy leértünk a bázisra, Mannát szélnek eresztetem, mindent berámoltunk, feltettem a kocsonyát (lassú tűzön!!) főni, bekaptam egy unikumot, kimentem fát vágni és begyújtottam a cserépkályhába.

A gyors start után kissé ráérősebben elkészítettem a resztelt májat és hozzá a petrezselymes krumplit.

Megvacsoráztunk és mielőtt eltettük volna magunkat holnapra, kiporcióztam a kocsonyát és kivittük az istállóba.

Büszke vagyok Norci lányomra

Úgy éreztem reggel, hogy Áron időben, 6:50-kor indult el a suliba és szerintem be fog érni a „0”-dik órára.

Én még egy kicsit lustálkodtam, majd felkelés és reggeli (sült szalonnán tükörtojás és tejeskávé).

Hogy a heti teljesítményemmel le ne maradjak Emőkétől, aki újabban szorgalmas, gyorsan belekezdtem a Duolingóba.

Összeraktam a Grawe Biztosítóval kapcsolatos dokumentumokat, azzal a céllal, hogy a jövő héten bemegyek hozzájuk rendezni a sorainkat.

Áron korán érkezett haza. Javasoltam, hogy menjünk le a K&H Bankba, ahová két hete azért nem jutottunk el, mert Áron addig húzta az időt, míg í Bank bezárt. Ez kicsiben most is megtörtént. Háromkor elindulhattunk volna és csak néhány buszmegállónyira van a bankfiók, de addig halogatta, hogy csak 16:01-kor értünk oda, a nyitva tartás pedig 16:00-ig tartott.

Nem az én érdekem, hogy elintézzük a bankkártyáját, amit egy fél éve nem talál, hanem az övé.

A vacsorára a hűtőből elővett paprikás krumplihoz készítettem egy madárlátta salátát sok újhagymával, retekkel citrommal, reszelt sajttal és olíva olajjal. Félig sikeres volt, a másik felét Áron betette a hűtőbe, azzal, hogy majd megeszi.

Az internet elérését ahhoz kötöttem, hogy előbb csinálja meg a Duolingóban az 50 pontját, de ez még nem jött össze.

A holnapi napra azt beszéltük meg, hogy ½ 5-kor találkozunk Kiskunlacházán a Gumipont service-ben. Kíváncsi vagyok, hogy Áron is ott lesz-e időben.

A Facebook-on is megjelent Norci lányom kezdeményezte adomány gyűjtés a Törökbálinti Hospice támogatására.

https://www.angliaikisokos.com/peldamutato-osszefogas-az-angliai-magyarok-koreben/

Büszke vagyok Norci lányomra. Áronnak is azt tanítom, hogy nem az az igazán gazdag ember, akinek sok pénze van, hanem az, akinek arra is telik, hogy mosolyt fakasszon másnak az arcára.

Este még bernitaly-t korrektúráztam.

 

Norci az RTL-ben

Reggel Áron megint azzal ébresztett, hogy a megfázása miatt írjak egy felmentési kérelmet a tornatanárnak. Szerintem, már nyoma sincs a megfázásának, de ezen nem kezdtem el vitatkozni, majd este megbeszélem vele.

Megírtam a kérelmet, de indulni csak 7:15 után tudott.

Úgy látom, hogy Mannát lekísérte.

A szokásos reggeli programom: Levelek és a Duolingó közben telefonon elintéztem egy Citibankos csoportos átutalási problémát.

Reggelire megettem a Piadina maradékát és utána ittam egy tejeskávét.

Áron telefonon (de egyáltalán miért van nála a mobil telefonja, amikor az iskola határozottan kérte, hogy a diák – ha az nem elengedhetetlenül szükséges – akkor ne vigye be az iskolába a telefont) azt kérte, hogy beszéljek a tornatanárral, hogy az óráról felmentett fiamat engedje haza. Megtörtént.

Nem sokkal később Áron hazaért. Én csak annyit kértem tőle, hogy rámolja ki a mosogatógépet, hogy én majd be tudjak rámolni és ő üljön le tanulni. Ő pedig azt kérte, hogy pihenésképpen hadd kapja meg a notebookját.

Mindenbe belementem, mert nekem lassan indulnom kellett a bushup-ra.

Bár Larry-t nélkülöznünk kellett, mert Ő most éppen Törökországban van, de azért a brushup Katie-vel és Mannával nagyon jó volt.

Utána egy bő ¾ órás kiejtést javító gyakorlatot tartottam D. Katinak és Misinek, ahova Rose is erőszakkal betolakodott, de nem túrtuk ki.

Hazajövet megmelegítettem a vacsorát, ami tulajdonképpen a maradék spenótból és a tegnap kisütött oldalasból állt.

Megnéztem az RTL híradó esti adását, http://rtl.hu/rtlklub/hirek/angliai-magyarok-gyujtenek amiben Pacher Nóra lányom, mint Angliában élő is szerepelt és miközben láttam, nagyon büszke voltam rá és az általa szervezett jótékonysági mozgalomra.

Ma nagy lógás volt, mert már este kilenc óra van és még egyetlen guggolás sem volt és a Duolingóból sem értem el a penzumot, arról nem is beszélve, hogy még néhány levéllel is el vagyok adósodva.

Persze azért éjfélre elértem a penzumot.