„A halogatás, az elfelejtés bölcsője.”

Félálomban érzékeltem, hogy Áron kiment az erkélyre almáért, azután adott egy puszit és elhagyta a terepet.

Én csak ½ 9-kor ébredtem.

A Dömsödi fűtés menetrendszerű bekapcsolása után megnéztem a beérkezett leveleimet és elkezdtem a Duolingót. Érzem, hogy ennek a rendszeressége kimondottan jót tesz.

Elindítottam egy nagymosást. Kár, hogy Áron nem adta ide a kimosni valóit, pedig többször kértem.

A reggeli sült szalonnára ütött tojás egy kevés uborkával és retekkel. Utána egy nagy bögre tejeskávé, amihez fel kellett hozni az autóból a tejeket.

Megpróbáltam megszüntetni az AXA bankszámlámat, de lekéstem, mert a bank az OTP-nek már eladta a lakossági bank szolgáltatását. Nem nagy probléma, mert ott is utol fogom érni a számlámat.

Napközben pakolásztam készülve a délutáni indulásra.

Közben beszkenneltem KSH mikro cenzus 12 statisztikai lapját és el is küldtem nekik.

Már jóval elmúlt dél, amikor megmelegítettem egy nagy adag csirkelevest. Fogyasztásánál gondoltam Mannára is és a húsokból neki is jutott.

Kiteregettem a nagymosást. Manna zokon is vette, hogy az egyik nagyméretű ágynemű éppen az ő feje fölé került.

Áron csak ¾ 4-re ért haza, ami csak azért problémás, mert a jövő pénteken ez így nem lesz jó, mert Kiskunlacházán ½ 5-re van időpontunk a téli gumi felszerelésére.

Emőke még behívta Áront, mert ő még nem adta le a síeléssel kapcsolatos adatszolgáltatását.

Akármilyen gyorsak voltunk TESCO ügyben, csak hatra értünk a bázisra. A házban már jó meleg volt.

Áron megmelegített egy olasz félkész ételt és hozzá megittunk egy-egy bögre kefirt. Manna is bejött a kertből velünk vacsorázni.

Lefekvés előtt rájöttem, hogy ma nem volt guggolás. Beleestem a saját mondásomba: „A halogatás, az elfelejtés bölcsője.”

Nosza rajta, ezt gyorsan bepótoltam.

½ 9-re már mindenki ágyban volt.

Azt hittem, hogy akkor minden rendben van, csak akkor lettem pipa, amikor éjjel ½ 2-kor benéztem Áronhoz és még mindig lógott az Interneten.