A reggel 7-re tervezett felkelésből nem lett semmi.
Bár Áron ½ 8-kor keltegetett, de abból is csak egy óra múlva lett értékelhető
felkelés.
Áront arra kértem, hogy amíg én készítem a reggelit,
addig ő vigye ki a szemetet, a bió-t, Mannát tegye be a hordozókájába és
rámolja ki a mosogatógépet. Áron nagyon nehezen szakadt le az Internetről, ami
miatt jócskán eltolódott az indulás ideje.
Magamnak behoztam egy tányér kocsonyát. Kettőnknek
egy-egy lágy tojást és hozzá pirítós kenyeret tálaltam.
A tejeskávémat már a reggeli szertartáson kívül, a
csomagolás alatt kortyolgattam. Sok mindent kellett az autóba pakolni, többek
között a sok tányér kocsonyát és a két megragasztott dobozt.
Végül 11 óra lett mire el tudtunk indulni.
A harmadik kanyar után Áron kiszállt, hogy odaadja a
Pongónak szánt csont küldeményt. Visszajövet azt mondta, hogy csak a Levente
volt otthon, de Pongóval együtt örültek a csontnak.
Onnan már ezerrel jöttünk Budapestre, de elkövettük azt a
hibát, hogy Emőkét nem hívtuk fel, hogy készüljön, mert hamarosan érkezünk.
Csak dél körül érkeztünk. Mindent felhordtunk a lakásba.
Én még felvittem B. Palinak egy, Ilinek pedig két tányér kocsonyát, amiért
nagyon hálásak voltak.
Emőke pipa volt (mondhatni joggal), de azért indultunk kirámolni a nagyi lakását.
Megérkezve,
az autóból a csomagoló eszközökön kívül a mikrót és a kenyérpirítót vittük fel.
Nagy elánnal kezdtünk a pakolásnak. Emőke főleg a
ruhaneműekkel foglalkozott, Áron a fényképekkel, én meg főleg a nagyi
irataival. Bő 2-3 órát pakolásztunk, mire kezdtek kiürülni a szekrények. A
megtelt műanyag zsákokat és hullámpapír dobozokat rendre Áronnal ketten vittük
le az autóba. Lassan már úgy kezdett megtelni az autó, hogy kétséges volt,
hogy mi beférünk-e. Úgy láttam, hogy Emőke közreműködése nélkül egyáltalán nem tudtuk
volna elvégezni ezt a feladatot.
Nem végeztünk 100 %-os munkát, mert az éléskamrára és a
hűtőszekrényre már nem került sor, de a munka dandárjával végeztünk.
Addigra már nem csak elfáradtunk, de nagyon meg is
éheztünk. Azt terveztük, hogy ezen a ponton abbahagyjuk és a Nóra nagyi
tiszteletére a Fény utcai piacon, illetve a Mamut aljában a „Török”-nél fogunk
enni valamit. Nagyi ugyanis mindig odajárt ebédelni.
Az autóba csak úgy fértünk
be, hogy Emőke ölbe vette Áron-t azzal, hogy ezt a rövid utat kibírják és talán
rendőrökkel sem fogunk találkozni.
Lementünk a Mamut parkolójába, bezártuk az autót és csak
fent derült ki, hogy mivel vasárnap van, se a piac, se a „Török” nincs nyitva.
Nos, akkor felmentünk a Mamut plázába, ahol ezer étterem
van, de a család nem jutott konszenzusra, hogy hol együnk. Végül Emőke meg én
elhatároztuk, hogy nekünk jó lesz a NordSee. Áron is jött velünk, meg is nézte,
hogy mi a felhozatal, majd azt mondta, hogy neki ez nem tetszik, adjak pénzt és
ő majd keres egy másik éttermet.
Mi Emőkével közben rendeltünk ropogós bundában sült tengeri
halat más-más körettel és holland kenőccsel. Már vittük az asztalhoz a
tálcánkat, amikor megjött Áron, hogy ennél jobbat ő sem talált. Ő egy sült
lazacfélét rendelt sült krumplival és egy hasonló kenőccsel. Mind a hárman
nagyon finomat választottunk és pukkadásig ettük magunkat.
Végezetül lementünk a parkolóba és sort-sorra tapogatva kerestük az
autónkat, de sehol nem találtuk. Arra mind a hárman úgy emlékeztünk, hogy a P-2
–es szinten parkoltunk, ezért eszünkbe sem jutott más szinten keresgélni. Emőke
arra a kapaszkodóra emlékezett, hogy egy piros autó mellett álltunk, én pedig
arra, hogy az elválasztó oszlop nem hengeres, hanem perpendikuláris volt. Áron
tutira tudta, hogy hol lehet az autó, ezért követtük, de az autó továbbra is sehol. Már
kezdtem arra gondolni, hogy kellene venni egy új autót, de minimum elkötni egy
másikat, legfeljebb nem lesz benne tíz zsák ruha és hat tele doboz hagyaték,
amikor Áronnak megcsillant a fejében egy szikra, hogy az rendben van, hogy mi a
Mamut II.-ben keresgéljük az autónkat, de azért nem találjuk, mert a Mamut
I.-ben parkoltunk le.
Nosza usgyi, átmentünk a Mamut I. P-2-es szintjére, ahol
perceken belül meglett az autónk. Megörültünk, megsimogattuk és beültünk az
autónkba. megismételtük a módszert, hogy Emőke ölben vitte az Áront, ami most már,
hogy telezabáltuk magunkat, egy fokkal nehezebben ment.
A kertek alatt jöttünk haza, hogy még véletlenül se
találkozzunk közlekedési rendőrrel.
Itthon Manna reklamálva nézett ránk, hogy hol voltunk
ilyen sokáig. Én bekaptam egy unikumot és lementem a CBA-ba két doboz sörért,
majd lepihentem, elvégeztem a 70 pontnyi Duolingót és megírtam a nap
történéseit, az autót pedig tele cuccal hagytuk holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése