A fal belülről való szigetelése

 

Nem sokkal 8 óra után ébredeztünk. Manna ki-be járkált. Minden alkalommal, amikor bejött, először odament a tálkájához és csak annyit kérdezett, hogy

- csak ez van? Tegnap is ez volt.

- Nem Manna, tegnap kaptál a csirkelevesből is.

- Na, jó, akkor megeszem, de csak azért, hogy örülj.

Egy kicsit odabújtam Áron mellé az ágyba. Kedden lesz 15 éves, de néha ő még csecsemő és szereti ezt a meghitt közelséget.

Az Áron ágya melletti fal az istállóval közös fal, ezért nincs kívülről leszigetelve, és mint ilyen, hideg, ezért elhatároztam, hogy ma elkezdődik annak a belülről szigetelési projektje.

Minden projektnek az ötlettől az elkezdésig tart a leghosszabb szakasza. A „meg kellene csinálni” szakasz néha hónapokig, esetleg évekig is eltarthat. Nagy levegőt vettem és ma elkezdem.

Egy görög bölcselőtől származik a mondás: „Aki egy munkához hozzákezdett, az már a felén túl van.”

A fejemben az a terv, hogy erre a falra belülről felragasztok egy vékony (1 cm-es) hungarocellt és lógatok rá egy nagy faliszőnyeget. Az első lépés ennek a felfüggesztéséhez egy karnis készítése. Kimentem ai istállóba és kiválasztottam a hozzávaló anyagot. Folyt. köv.

Addig is begyújtottam a Jancsi kályhába. Pillanatok alatt meleg lett.

Reggelire Áron megmelegítette a megmaradt zöldborsó főzeléket és hozzá egy szelet rántott csirkemellet, nekem pedig készített egy bögre tejeskávét, amihez behoztam egy tányér kocsonyát és pirítós kenyérrel azt reggeliztem.

Ha már kimentem az istállóba, akkor Béninek is vittem egy tányér kocsonyát. Hálásan köszönte, mert Anika csak december 6-án jön haza és csak magának nem készít kocsonyát, de azért vágyott rá.

Elvira néni áthozta a tányért. Közölte, hogy finom volt a kocsonya és beszámolt arról, hogy a számítógépnek jót tett a kikapcsolás, de most újabb kérése van, a mobiltelefonjából töröljem ki az üzeneteket, mert megtelt.

A diótorta készítéséhez csak a nagy üvegtál, a duplafalu lábas és a szelepe hiányzik. A hosszú keresgélés után a duplafalú lábas, meg a szelepe meglett, a nagy üvegtálat meg egy műanyag tállal helyettesítettem. A szokásos ceremónia, a tíz tojás fehérje, sárgája szétválasztva. A sárgája megy a vízzel telt duplafaluba a 250 gr porcukorral és állandó kevergetés mellett lassú tűzön egy óra. Már csak egy szabad kezem marad, persze Áron néha kisegít. A fehérjéből hab készül, és abba megy a másik 250 gr porcukor. A habverő összekeveri és belemegy a 350 gr darált dió. Ezt gyengéd mozdulatokkal, hogy a hab ne törjön, összekeverem. Már nincs szabadkezem a sütőt bekapcsolni. Alsó-felső légkeveréses üzemmód 180 ॰C. A tepsibe sütőpapír kerülés, bele az egész massza.

Közben Áron meghozta a Dobos ABC-ből a lecsó kolbászt. (Megmos, lehúzza a héját, felkarikáz és felaprított vöröshagymával egy evőkanál olajon megdinsztel, lecsóba bekever, melegít, és közben kenyeret pirít). Az egész manőver két kézzel egy akrobatának is feladat lenne.

Megebédeltünk és a lecsóból, alig maradt. Éppen időben fejeztük be az ebédet, mert kezdődött a Forma 1. Számomra se volt érthető. hogy Hammilton istállója miért nem engedte őt taktikázni.

Most Mannával kerültem vitába, mivel már nem engedtem ki csavarogni.

Hogy a vitát rövidre zárjam korán kezdtem el csomagolni. A tortát csak a tepsijében hoztuk, majd Gazdagréten fogom befejezni. Hiába indultunk a szokottnál korábban, már sötétedett.

 Juditnál még megálltunk, de csak én mentem be. Bevittem a Pongónak szánt csontokat és invitáltam őket a keddi Birthday partira. Hiába ajánlottam fel, hogy nálunk aludhatnak, nekik az nem lenne megoldható, azt mondta Judit, hogy majd hétvégén tartunk egy pót szülinapot.

Itthon nagyon szép rend fogadott, de az egyik WC tartály feltöltő csapja nem funkcionált. Ez már holnapra marad.

Katika még három sütit is tett a konyhaasztalra Áron szülinapjára. Áron vitt belőle Emőkének, aki még átjött egy kicsit, hogy lássa a macskáját, illetve az én macskámat, aki Áron szerint az ő macskája.

Csak itthon derült ki, hogy néhány dolgot Dömsödön felejtettünk.