sűrű a nap

Reggelre jól kialudtam magam. Délelőtt keresgéltem a szeretteimet (Norci, Ádám és Eszter), de senki sem válaszolt. Meggyúrtam és feldíszítettem a pizzákat, mivel Eszteréknek is sütöttem egy kicsit. Végül sikerült elérnem Ádámot és bár már hulla fáradt volt a teherautó elindításától, mert egész éjjel csomagolta az 5 köbmétert, megbeszéltük, hogy még 15 percet vár és csak utána fekszik le aludni.
Betettük az autóba az utolsó 4 doboz könyvet, amit nekem Dömsödre kell majd szállítanom. Ádám is jelezte, hogy nem találnak olyan navigációs kütyüt, ami elfogadna sokszámjegyű irányító számot.
Hazajövet Eszter főztjét ebédeltem, sütőtök leves fokhagymás pirítóssal.
A délután sűrűnek igérkezik. Háromra jött Bence. Eddig meg voltam elégedve az előmenetelével, de ma nagyon megdöbbentett tudásának egy két alapvető hiányosságával. Igyekeztem nagy türelemmel megoldani a problémát.
Négyre jöttek a terrorista banditák, számszerint öten. Amikor megérkeztek zengett tőlük az egész ház. A német gyakorlás alatt is csak nagy nehezen tudtam féken tartani őket, de azért ment a dolog.
A pizza nagyon jóra sikerült, az utolsó  morzsáig elfogyott.
Mielőtt játszani kezdtek volna, Áron felvitte a külön tepsiben sült kis pizzát Eszternek. Csabi rögtön lenyúlta és megette. Áron időben lefeküdt és mi együtt tölthettük az estét.

féltékenység

Ismét hétfő. Pörögnek a hetek der Zeit vergeht schnell. Először is átutaltam a Lánynak a pénzt, amit Ádámmal már előtte megbeszéltem. A DECATHLON-ban kezdtem,hogy visszavigyem a péntekenvásárolt tornacipőt. A bányában szinte csak tisztelgő látogatást tettem. Bár a volt főnököm mára rendelt be, egy-két héttel mégis elhalasztotta a megbeszélést. Az ebédnél is csak egy levest kívántam, mert nem éreztem igazán jól magam. Felhívtam Nóra nagyit, aki a hétvégére azt javasolta, hogy Áron menjen fel hozzá, de mondtam, hogy ez most nem valószínű, hogy menne,mert Áron meghívta az ikreket vasárnapra Dömsödre egy kicsit korizni. Hazafele beugrottam a TESCO-ba, mert egy két dolog hiányzott a holnapi pizzához.
Otthon azonnal bebújtam az ágyba, mert éreztem, hogy valami nincs rendben. Két óra alvás után már egy picit jobban lettem, de még mindig vacogtam egy kicsit.
Úgy vártam Áront, hogy közben megdagasztottam  a pizzatésztát. Hat után jött meg Eszter, de az angolt lemondta és nagyon rosszkedvű volt. Kikérdeztem, és mint kiderült az volt a fő baja, hogy beleolvasott a blogomnak olyan részeibe, amiben azért nem Ő volt a főszereplő, mert akkor még nem is ismertük egymást. Nem is tudtam igazán megvígasztalni. Azt mondta, hogy most hazamegy és kisírja magát.
Nekem sem jó ha mindenki féltékeny. Eszter fantom nőkre, Áron pedig csak annyit mondott: "Olyan sokáig búcsúzkodtok, hogy a drága fiad közben éhen hal."

Norcikám blogja

A reggelinél nagy balhé volt. Egyszer nem a terülj-terülj asztalkám volt, hanem egy annál sokkal szerényebb reggeli: Langyos tej mézzel, barackleváros kenyér, egy kis házi szalámi és lágytojás. Erre akkora hisztibe kezdett Áron, hogy annak csak egy pofonnal tudtam válaszolni. Erre az következett, hogy: "Ebből elegem van. Tíz éve csak versz és kiabálsz velem!" Ettől kezdve visszavonultam, mert arra gondoltam, hogy a problémák gyökere nem itt a felszínen keresendő. Magamat hibáztatom, hogy nem vettem észre, hogy Áron az utóbbi időben úgy érezte, a szeretetemen osztznia kell.

Norcikám jól van, de hogy ne kelljen ezt mindenkinek leírnia, elmondania, inkább indított egy http://www.p6uk.blogspot.com/ blogot. Ezzel szeretett volna megnyugtatni, hogy legalább virtuálisan a közelemben legyenek. The apple doesn't fall far from its tree.

Áron megint bebizonyította, hogy sokkal különbűl tudja kezelni a konfliktusainkat, mint én. Én már úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy ez a mosolyszünet most hosszú ideig fog tartani, amit Áron egy órán belül megcáfolt. Befejezte a leckéje írását, megette a korábban eltolt snassz reggelit, jött és csendben megölelt.

Viszonylag korán összecsomagoltunk és elindultunk haza. Útközben TESCO, ahol találtunk egy sokkal jobb tornacipőt, mai még fehér is. Otthon Áron nagyon rendesen bepakolta a táskáját és a tornazsákját.

Köldökzsinór

Reggel a piacozással kezdtünk. Eszternek is vettem egy doboz tojást, mert ez mégis más, mint amit Budapesten árulnak. Itthon először elkészítettem a reggelit. Utána rávettem Áront, hogy segítsen felhordani a könyvekkel teli dobozokat. Később Áron írta a leckéjét, én pedig leáztattam egy adag bélyeget.

A mai nap számomra a nagy megpróbáltatás napja. Norci hajnali négykor felült a repülőre és elrepült Londonba. Még az is lehet, hogy néha visszajön és az is elképzelhető, hogy mi néha kimegyünk őket meglátogatni. Mégis úgy érzem, hogy elvágta a köldökzsinórt. Megértem őket és akceptálom az érveiket, de ez nekem azt jelenti, hogy a család kettészakadt. Az eszemmel tudom, hogy Budapest-Bristol nem olyan nagy távolság, de a lelkem ezt máshogyan éli meg. Meg kell értenem, hogy mint a család kettészakadások legtöbbje nem azért történik, mert egy konfliktust nem tudnak megoldani, hanem legtöbbször azért, mert a generációk életútjai eltérőek. Az ő korukban még lehet mentálisan hazát váltani, az én koromban már nem. Tompa Mihály írja: "Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!" Ez még fokozható, mert emlékszem, hogy a drága anyám Róza már nem tudott nálunk tölteni több napot, mert mint mondta, ő csak a saját ágyában tud aludni. Egy ketté vágott horgolt csipketerítőt is össze lehet valahogyan applikálni, hiszen műtárgy restaurátoroknak már nem egyszer sikerült, de azért az nem olyan egyszerű. Ezentúl, ha látni szeretném őket, akkor az első fázis  mindig a sóvárgás lesz.
Felhívtam Ádámot. A csupasz szövegből az derült ki, hogy jól haladnak a kiköltözéssel kapcsolatos dolgok, de a hangjából az is, hogy Ádám segítségre szorul. A feladat hatalmas, minden cuccot be kell pakolni a szerda reggel érkező konténerbe, amiben 5 köbméter áll a rendelkezésükre és elő kell készítenie a két napos autóutat a Samóval, Leóval és Artúrral. Úgy tervezem, hogy nem szerdán, mert az Ádámnak a koncertje előtt nem jó, hanem pénteken megyek egy kicsit segíteni.

Feltettem az ebédet főni. Átjött Gabika és Feri bácsi. Feri bácsi testépítési gyakorlatot tartott Áronnal, miközben kávéztunk és umicumoztunk.

Ebéd után sakkoztunk.
Béla ajánlott egy szoftvert, amit ha felteszünk az androidos kütyüre, akkor bármi történik a kütyüvel (elvész, ellopják, otthon felejtem) az Interneten keresztül le leht kérdezni, hogy hol van. Arra gondoltam, hogy most Norci lányomon is elkelne egy ilyen szoftver, hogy mindig mindent tudjak róla, hol van, hogy van. Régen az ornitológusok csak egy gyűrűt tettek az általuk vizsgált madarak lábára, ma már ők istöbbnyire GPS jeladókat szerelnek.

beszorult a csomagtartó zárja

Próbáltunk reggel pontban fél nyolckor elindulni, de csak pár perc késéssel sikerült. Eszter már a 8-as buszon ült és mobilon ellenőrizte, hogy nem fogunk-e elkésni. Az a pár perc is csak azért lett, mert elindítottam egy nagymosást. Az üzemanyag ára olyan magas, és emiatt olyan kevés autó szaladgál az utakon, hogy még reggel fél nyolckor is tempósan lehet haladni. Nem volt ilyen jó a helyzet a parkolással, mert a sok otthon hagyott autóval minden parkolóhely foglalt volt. Kellett is néhány kört tennünk, amíg végre egy VÁRAKOZNI TILOS tábla után le tudtunk parkolni.
A gyermekszemészeten alaposan megvizsgálták Áront, majd közölték, hogy a fiú szemüveges lesz és egy fél év múlva újra be kell jönnünk kontrollra. Onnan bementünk a közeli csarnokba reggelizni. Áron egy szelet pizzát én pedig egy adag vérs hurkát ettem.
Nagyon jól haladtunk és így Áront már a második órára be tudtam vinni a suliba. Az optikushoz nem jutottunk el, mert csak 10-kor nyitja ki az üzletét. Itthon azután kiteregettem és rátöltöttem egy kávét a reggelire.
Délelőtt egy nagy adag bélyeget készítettem elő áztatásra. Mire végeztem már el is jött volna az ebéd ideje. Találtam a hűtőben egy adag tojásos nokedlit, a mélyhűtőben pedig volt egy doboz kakaspörkölt. A kettőt összeházasítottam és egy kis kovászos uborkával küldtem be.
Áron és Eszter, ahogy ígérték, nem sokkal három után befutottak. Először az optikushoz mentünk. Eszter segített kiválasztani Áronnak egy csinos keretet, amibe megrendeltük az előírt lencséket. Jövő hét közepére lesz készen a szemüvege.
Esztert otthonhagyva indultunk Dömsödre. A Decathlont még útbaejtettük és vettünk egy pár tornacipőt Áronnak. Nekem nem nagyon tetszett, mert fekete, de nem az én szavam döntött. Ezek után már csak tankolni álltunk meg és még így is csak sötétben értük el a bázist. Még este szerettem volna kipakolni a könyves dobozokat, de ez nem volt egyszerű, mert a csomagtartó fedél zárjába az induláskor becsípődött a notebook táskának a vállra akasztója. A problémát csak úgy tudtam megoldani, hogy a hátsó ülésről a könyves dobozokat kipakolva, a hátsó üléseket előre hajtottam. Innen benyúlva rámoltam ki a csomagtartó teljes tartalmát, majd az üres csomagtartóba bemászva szabadítottam ki a vállpántot a csomagtartó zárjából. Ja kérem, a hülyeségért fizetni kell.

Egyszerű csütörtök

Délelőtt kisérletet tettem az íróasztalon felgyülemlett papírhalmazban rendet rakni.

Kivettem amélyhűtőből egy csomag lazacot, hogy mire eljön a vacsora ideje, engedjen fel. Közben bepácoltam: megszórtam egy kicsit sóval, kaporral és megkentem mustárral.
 Bence este 6-ra jött. Lassan, de biztosan haladunk. Bencéhez több türelem szükségeltetik, de úgy érzékelem, hogy a vele szemben tanusított türelmet díjazza.
Hétkor Áron következett, hogy  a leckéit ellenőrizzem. Nekikezdtem az ünnepi vacsora készítésének. Hagymás alma lesz sült lazaccal. Mire miden elkészült, megérkezett Eszter is. Nagyon finom lett a vacsora és Eszterrel nagyn jól telt az este.

Áron kézírása

Áron iskolába indulását még tudtam követni, de azután szétesett a délelőttöm. A GAMESZ-nél megreklamáltam a link, de méginkább szélhámos villanyszerelőjük vislkedését, aki miután felmérte a teendőket, lelépett az előleggel.
Feladtam a Bio-Pannóniának az ellopott kukáról a rendőrségi határozatot. Most már jó lenne, ha lenne új kukánk Dömsödön. Ági telefonált, hogy mennének takarítani, de nem tudják bekapcsolni a fűtést, mert nem találja a telefonszámot, illetve a jelszót és a kódot.
Áronnak kértem egy időpontot a gyermekszemészetre és fel is hívtam Ági nénit, hogy pénteken Áron egy kicsit később megy a suliba.
Ebédre megmelegítettem a Fruzsiéktól hozott dogibag-et.
Késő délután Norcikám felhívott, hogy menjek el az ügyvédhez aláírni az ajándékozási szerződést. Amikor Áron hazaért, akkor kellett volna elindulnom, de, hogy rosszabb kedvű legyek, még megkérdeztem Áront, hogy nem felejtette-e el amiket reggel megbeszéltünk. Naná, hogy mindent elfelejtett.
Enikő éppen időben jelent meg az áztatni való bélyegekért, mert már indultam az ügyvédhez.
Mire hazaértem Áron már minden leckéjével jelentkezett. Eszter szerint nagyon jól alakul Áron kézírásának karaktere, szerintem pedig olvashatatlan és csúnya. Ezen, össze ugyan nem vesztünk, de kértem, hogy egy kicsit hozza rendbe.

szülői értekezlet

Áron simán elindult a suliba, én pedig 10-re vártam Lacit, hogy jöjjön értem. Igaz, hogy ebből 1/2 12 lett, de délben így is hozzá tudtam kezdeni a hegesztéshez. Nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna és nem is lettem készen vele. Közben Tamás is befutott és ketten is kritizálták, cikizték a munkámat. Szerncsére egy órakor már ebédltünk. Fruzsi finom gombalevest kreált, utána brassói apró pecsenye volt sültkrumplival. Laciék 1/2 3-ra hazadobtak
Háromra jött Bence matekozni. Kicsit elhúzodott az óra, mert részletesen beszámoltattam a felvételi példáiból. Fejből nem emlékezett ugyan ezekre, de az Interneten megtaláltuk a feladatsort.
Nekem ötre kellett mennem szülői értekezletre, így nem tudtam találkozni Áronnal. Maga a szülői, nekem nem volt egy népünnepély, de elhatároztam, hogy csak meg fogom beszélni Áronnal a problémákat, veszekedni nem fogok vele.
Az iskolai orvosi vizsgálaton Áron látásélességét 0,8/0,7 gyengeségűnek találták és javasolták, hogy keressük fel a gyermekszemészetet.
Mire hazaértem Áront Ilinél találtam, ahol egy kicsit be is palacsintázkodtunk. Eszter közben szerzett üres babános dobozokat a MATCH-ból.
Itthon Áronnal mindent megbeszéltünk és utána indultunk Norciékhoz. Visszavittük a DVD-ket, odaadtam a bevásárolt dolgokat és az üres banános dobozokat. Amíg a gyerekek jókat játszottak, Ádám bepakolt az autóba újabb 8 doboz könyvet. Vigyáztam arra, hogy a Norcitól való búcsúzáskor a gyerekek előtt nehogy nagyon elérzékenyüljek és ettől a gyerekek azt higyjék, hogy valami baj van Norci szombati utazása körül.
Ők még nem tudják, hogy az ő anyukájuk hiába van 37-ik évében, nekem még mindig a kislányom.
Hazatérve Áronnak már csak arra volt ideje, hogy bepakolja a táskáját, fogat mosson és lefeküdjön. Kértem, hogy ma a saját szobájában aludjon. Először kereste az összefüggéseket a szülői értekezlet és a kitoloncolás között, de azután elmagyaráztam, hogy ez csak azért van, mert Eszter jön hozzánk és nem szeretném, ha egymást zavarnánk a pihenésben.

Montenegro

Ha hétfő, akkor bánya. Bent nincsen számítógépem,így csak a telefonon intézhető ügyekkel foglalkoztam. Hármasban megbeszéltük az aktuál politikai történteket és még bent ebédeltem.
Ebéd után benéztem a Baumax-ba, de nem találtam a triplánozáshoz alkalmas műanyag csövet. A TESCO-ban megvettem Norcikám megrendelte dolgokat, de nem vittem el hozzájuk, mert akkor külön kellene menni a sí cuccokért.
Hazajövet bescenneltem neki a szükséges okmányokat és vártam Áront. Jó hírekkel érkezett, de a tornacuccát megint elfelejtette a mosásra hazahozni.
Fél hatra jött Eszter, de ez alkalommal elbliccelte az angolt, mondván, hogy most inkább excel problémákat segítsek neki megoldani, mert bent egy excelben készült leltár programmal kell megküzdenie. Nekem meg mindegy volt,a fontos csak az, hogy vele legyek.
Áron mindent bemutatott és a táskáját is bepakolta, hogy mehessen fel az Ilihez. Ilinél lazábbak a követelmények, ott nem kell rendet tartania, ott nézhet TV-t és kötetlenül leülhet a számítógép elé.Ott nincs kötelesség,csak finom kaja,meg a kényeztetés.
Fél hétkor elindultunk Tamásért és onnan S. Laciékhoz. Ott kedődött a mi kényeztetésünk. A tatár befsteak három tányérra volt porciózva, hogy Laci, Tamás meg én egymással versenyezve, saját ízlésünk szerint keverjük be a tatárbeafsteaket. Mindhárman a saját lovunkat dícsértük. A hölgyek és Zoli pedig a zsűrizés címén csak ették, csak ették és közben iszogattak, amiből nekem, soffőr lévén csak az ásványvíz jutott.
Nagyon finom lett mind a három fajta kenőcs. Utána mindenki kényelembe tette magát és megnéztük a Montenegro című filmet. Nekem többször is kellett pisszegnem, mert folyton beledumáltak.

Montenegro

bowling

Reggelire Áronnak csak egy pirítós kenyeret és egy üres teát adtam, mert éjszaka felébredt arra, hogy fáj a gyomra. Próbáltam rábeszélni, hogy menjen WC-re. Szót is fogadott és egy nagyot hányt. Gondoltam,hogy akkor ma nem lesz terülj-terülj asztalkám és még ebédre is csak egy sósvízben főtt krumplit fog kapni.
Délelőtt felvipeltük a kocsiból a Norci maradék könyvesdobozait és a DVD-kből kiválogattam azokat, amikről Áron szeretne egy kópiát és azokat, amiket Gabika válogatott ki Zitának.
Végre megnézhettem a féléves bizonyítványát, amitől nem voltamelájulva 4,3, de jól megfelelt. Volt egy kis vitánk, de az abból eredt, hogy egy rakás dolgot nem irattatott velem alá.
Átvittük Gabikáékhoz a DVD-ket és egy kis rendet csináltam a gépén a fotói között.
Korán indultunk haza, mert Áront meghívták az ikrek bowlingoznia Mammut II-be. Időben odaértünk és onnan én már jöttem is haza.
Itthon Eszter lehozta és bemutatta az egyedül vásárolt sí cuccait. Judit 1/2 7-re hozta haza a buliból Áront. Nagyon gondolkoztam, hogy milyen kímélő kaját adjak neki, de végül megegyeztünk egy bögre teában és sajtos pirítósban.

szombat

Síruha

Áron csak egy pohár tejet kért, én pedig azt, hogy vigyen magával egy banánt is, de ő inkább a Tamás sütötte diós lepényt részesítette előnybe. Délelőtt egy darabig rendezgettem a sorainkat, majd mindent bepakoltam az autóba, amit Dömsödre szerettünk volna vinni, majd felhívtam Esztert, hogy menjünk el a Decathlonba, neki síruhát nézni. Erre azután csak kora délután került sor. Vele olyan volt vásárolni, ahogy a nők kalapot vásárolnak. Ezer cuccot kell ahhoz felpróbálni, hogy egy felet megvegyen.Találtunk egy klassz sídzsekit, amit azután meg is vett.
Az IKEÁ-ba már csak azért ugrottunk be, hogy ráksalátát vegyünk, de arra már nem volt idő, hogy azt ott meg is együk, mert Áront 1/4 4-re vártam haza.
El is indultunk Dömsödre, de úgy, hogy előbb Norciékat útba ejtettük. Náluk a csomagolás miatt nagy volt a rumli. Ádám segített bepakolni a könyves dobozokat az autóba, de egy kisebb adag még ott maradt.
Norciék még el sem indultak, de már elkezdett nagyon hiányozni.
Dömsödön vacsorára megettük a brassói pörköltöt, amihez főztem egy kis masnis tésztát és ráadásnak a ráksalátát.

mobil Internet

Reggel még úgy tünt, hogy minden rendben megy. Áron időben elindult. Szereti, ha az erélyről még intünk egymásnak egy utolsót búcsúzásként és dobok neki egy puszit.
Miután megreggeliztem nekiálltam, hogy a kütyü spontán felkapaszkodásának várható költségeit  az Internetre valamelyest csökkentsem. Ehhez megcéloztam egy alacsonyhavidíjú mobilinternet csomag megrendelését. Volt főnököm is segített ebben. Úgy néz ki, hogy ez sikerült is és a 32.000.- ft-os várható számla majd valamelyest visszaigényelhető lesz, miközben 700.-/hóért kapok havonta 100 MB formalmat és utána, igaz, hogy csak 64/64 kBps sávszélességet, de legalább ingyen.
Tizenegy óra fele jött Eszter. Angoloztunk, beszélgettünk, elkészítettük az ebédet ésközben kábítottam a hülyeségeimmel. Az ebéd nagyon finomra sikeredett:. Eszter  sóska főzeléket készített,  én pedig sült lazacot. Megittunk hozzá egy üveg rozét, majd délután elindultunk egy bevásárló sétára. Volt abban minden: Barkácsbolt, Cukrászda és ALDI. Itt sikerült szereznünk két műanyag tálcát az aquapónia kisérlethez.
Igyekeztem ötre hazaérni, mert Áron azt ígérta, hogy akkorra jön haza. Ez csak fél hatra sikerült, de a vacsora még mindig belefért, mert Bence csak 6-ra jött matekozni. A kaja ízlett neki és azt kérdezte, hogy Eszter honnan tudta, hogy neki a sóska az egyik kedvence.
Hét óra után elővettük Áron házi feladatát. Mindent mebógbeszéltünk és a benne lévő hibákat kijavítottuk.,

Normafa

Áron megreggelizve korán jött le az Ilitől. Mindent átnéztünk mégegyszer és azt mondta, hogy rendesen bepakolt a táskájába. Már éppen indulni készült, amikor megjegyezte: "ugye milyen jókat tudunk beszélgetni reggelente?"
Mire teljesen össze tudtam szedni magam már elmúlt 10 óra. Esztert választás elé állítottam: mihez volna kedve, ebben a szép hóesésben menjünk fel a Normafához, vagy inkább nézzük meg a  Szépművészetiben az El Grecótól Rippl-Rónaiig kiállítást.Ő a Normafát javasolta. A fenti parkolóig autóval mentünk és onnan a János-hegyi kilátóig gyalog. Maga a kilátó szápen rendbe van hozva. A gyalogút a friss hóban oda-vissza két óra volt és megbeszéltük, hogy Áront is fel fogjuk ide hozni.
Áron hazajövetele után sokszor kértem, hogy mutassa meg a leckefüzetét, a leckét magát és az üzenő füzetét. Áron addig-addig halogattaa dolgot, hogy csak közvetlenül a lefelkvés előtt derüljön ki minden disznóság. Az üzenő füzet megint tele volt házi feladat és eszközök hiányával. Nagyon mérges lettemés kértem, hogy csináljon a szobájában rendet és aludjon a saját ágyában.
Az éjszaka közepén persze felébresztett, azzal, hogy mellém jöhessen. Azután így aludtunk reggelig.

Laciéknál

Reggeli után már egy kicsit kapkodnom kellett, mert 11-re voltam meghívva a fényterápiára, ami a város másik végén volt. Eszter SMS-ben bíztatott, hogy csak menjek el, mert az jót tesz mindenkinek. Kicsit késve érkeztem, de nem sok mindenről maradtam le. Mint kiderült ez inkább egy rádumáslós marketing előadás volt, mint fényterápia. A rendezvény második részében már rátértek az eladásra. Ez kiscsoportos foglalkozás volt, amit úgy kell érteni, hogy Zepter Krisztián például csak két potenciális vevőnek kiszemelt emberrel foglalkozott, akik közül az egyik én voltam. Amíg a másik pácienst próbálta a BIOPTRON lámpa előnyeiről meggyőzni, addig én kaptam a terápiát.
Maga az eszköz tetszett, de a rábeszélés már nem annyira. Nekem rögtön gyanús lett, hogy az előadáson kb. 350.000.- nemzetközi listaárra taksált eszköz a rábeszélés első fázisában már csak 250.000 volt és mint meghívott, kitüntetett személy mindezt megkaphattam volna 180.000.-ért, mi több, ha bemutatom a nyugdíj igazolásomat, akkor csupán 150.000.- alatt és mindezt 5 éves futamidejű hitelre. Én még meg sem szólaltam, Krisztián már egyedül lealkudta az árat 350-ről 150-re.
Mire szóhoz jutottam, tagadólag ráztam a fejem, közölve, hogy a hiteltől mai körülmények között írtózom, és az egészet  szeretném megbeszélni Eszterrel is. Azt is elárultam, hogy a fejemben megfordult a Vatera is, hátha ott olcsóbban mérik a terméket.
Még ott beugrottam egy kínaiba ebédelni és usgyi haza. Hazafele rohanva, számoltam a perceket, mivel háromra jött Bence matekozni, négyre pedig vártam a fiúkat németezni és a pizza még nem volt meggyúrva, feldíszítve.
Végül minden percre pontosan klappolt. A két óra gyorsan és jól telt, a fiúkkal is meg voltam elégedve. A pizza habosan könnyűre sikeredett és a fiúknak fel sem tűnt, hogy ez alkalommal a hajszálvékonyan felrakott hordós káposzta hiányzott a feltétből.
Még arra is maradt időm, hogy a Vaterán utána nézzelk a BIOPTRON lámpának. Találtam is egy majdnem vadi újat 37.000.-ért. Ennyit a 350.000.- forintos nemzetközi lista árról.
Eszter szokatlanul pontosan jött ésTamás is pontban 1/2 7kor érkezett értünk. Áron, mint aki mindenben jól teljesített tűzött fel Ilihez, mi pedig eltaxiztattuk magunkat S. Laciékhoz.
Az antré többféle pálinka és bor volt. Fruzsi sokféle előétel csodát varázsolt az asztalra, amit a  zseniális rácpontyot követett. Ez alkalommal ott volt Zoli is a feleségével. Jókat beszélgettünk, rengeteget röhögtünk  és egyáltalán, nagyon jól éreztük magunkat. Mindenki próbált kurkászni az Eszterrel való kapcsolatunkba, de ez nem járt sikerrel. 1/2 11 lett mire elindultunk haza.

lazactörzs

Reggelire bekaptam a maradék pizzát és indultam a bányába. Nem sokat töltöttem ott, mert most nincs az irodámban számítógép és anélkül béna vagyok.
Elmentem megvenni mégegyszer az inverteres hegesztőtrafót, mert nem szeretném ha az ellopott autónk, ami a mi pechünk, még a Feri bácsit is sújtaná. A TESCO-ban kaptam lazactörzset is. Már ideje volt, mert a mélyhűtött készleteink fogyóban vannak és másoknak is ígértem.
Hazajövet, ebéd után megírtam az angol óra vázlatát.
Eszter csakfél hatra tudott jönni.Magint jó a hangulat, de érzem, hogy csak lassan fog visszatérni a korábi szintre.
Amikor elment mgtisztítottam, feldaraboltam és bepácoltam a lazacot. Hátom porciót kászítettem belőle. Áron egy-egy porciót felvitt Ilinek és Eszternek. Eszter külön lejött megköszönni és jót dumáltunk.
Áron egy pillanatra kisgyereknek érezte magát. Normális lefekvés helyett megágyazott magának a ruhásszekrényben, de alighogy elaludt, észrevettem és beköltöztettem az ágyba.

egy kis németezés

 Szolid reggeli után berámoltuk és deponáltuk Norciék két könyves dobozáz. Később sikerült Áront rávennem, hogy egy kicsit németezzünk. Szikrázó napsütésben átmentünk Gabikáékhoz. Megtárgyaltuk az előző két hetet. Ebédre szerettem volna megsütni a bepácolt lazacot, hozzá készíteni egy kis petrezselymes krumlit, de víz egy csepp se. El van egész Dömsödön zárva a víz. Szerencsére a TESCO-ban vettünk Eszterre gondolva buborékmentes ásványvizet, így minden akadály elhárult a petrezselymes krumpli elől.
A nagy ebéd után csak egy kis pihenőt engedtünk meg magunknak, mert koránszerettünk volna Béláékhoz érkezni. Gyorsan összepakoltunk és indultunk. Útközben megálltunk Katinkáéknál. (Nem is tudom, hogy miért hívjuk így ezt a cukrászdát, amikor Katinkáék anyukájukkal együtt, mát kiköltözött ebből a hzból és ebből a házasságból.) Áron bekapott egy puncsos tortát, én meg egy krémest kávéval. Béláéknak vettünk egy tálca lakodalmast. A kiszolgálónő (szerintem ő az új feleség jelölt) nagyon kedves volt, de azért Áron megjegyezte, hogy mindenkit tegez, csak minket nem.
Béláéknál egy sokkal finomabb kávét kaptam, mint itt a cukrászdában. Áron bensőségesen játszott a kutyákkal. Elhoztuk a számítógépet, de a problémát Bélának sem sikerült megoldania, de abban a gép volt a hibás.
Hazafele egy nagyot kellett fékezni, amitől Áron kezéből kiborult a NINJAGO doboz és az alkatrészek az autó padlóján landoltak. Kiszálláskor Áron nem talált meg mnden alkatrészt és ettől nagyon elkeseredett.
Hazaérve Áron felvitte Eszternek a neki szánt csirkelevest. Eszter ott is tartotta egy kicsit Áront, hogy ottani legoval megvígasztalja a kocsiban elveszett NINJAGO alkatrészért.
Később együtt lejöttek és Eszter hozott a pizza készítményéből. Végül ezt vacsoráztuk.

Elindítottam a nagymosást és két óra akklimatizáló melegítés után beindítottam a számítógépet.
Vacsi után Áron még egy kicsit foglalkozott a némettel, majd ágyba parancsoltam. Kiteregettem és énis eltettem magam holnapra.

Egyszerű szombat Dömsödön

Áron szokásához híven korán kelt és leült a Notebook elé. Megjött a tél. Bár szikrázó napsütés van, de nagyon fúj a szél. A piacon kezdtük a napot. Vettünk tojást, angol szalonnát és friss hordós káposztát. Utána jött a szokásos bőséges reggeli. Áron leült tanulni, de abból többnyire csak ábrándozás lett. Feltettem a csirkelevest főni. Amíg az főtt bekötöttem a Nikon 80-as kezelési utasítását, beszabtam az alsó triplánozott WC ablak takarólécét. Áronnak még csak a fele h ázi feladata lett kész, de ami már elkészült, azt együtt átnéztük.
A csirkelevesnek nem lett túl nagy sikere, de Eszter kérte, hogy neki isvigyünk egy adagot.Ebéd után nekiduráltam magam néhány üres sörösdoboz kifúrásának és a másik oldali propellerezésének. Délután korán kezdettsötétedni, de azért elindultunk egy nagy sétára. A holtág mentén elmentünk a kishídig, majd onna a Dunaparton vissza. Többször is megkérdeztem Áront, hogy nem fázike-e. Mire visszaértünk a bázisra, én annyira átfáztam, hogy csak a forró zuhany alatt tért belém vissza az élet.
Elővettük az Esztertől kapott Görög Regék c. könyvet és elkezdtem felolvasni Áronnak. Meglepetésemre Áron már tegeződés szintjén ismerte az egyes szereplőket és történeteket.
A PlayChess-en keresztül sakkoztunk. partit sikerült elvesztenem.
Hideg vacsora.

Mama

Áron időben indult el a suliba és azt ígérte, hogy az énekkar után rögtön jön haza, így 1/4 4 -re fog hazaérni és akkor mehetünk Dömsödre. Nem sokkal a reggeli után Eszter bejelentkezett, hogy csak egy percre zavar. Mivel nekem indulnom kellett Norciékhoz, felajánlottam, hogy tatson velem. Felvittük a nyolc banános dobozt és ezekből kettőt telepakoltunk könyvvel. A két doboz könyv nem nagy segítség Norciéknak, de az is valami. Elhoztuk a gyümölcscentrifugájukat, amiben egy alkatrészt törött. A mienkből meg egy alkatrész teljesen eltűnt, így a kettőből majd sikerül egyet összerakni.
Itthon azután adtam Eszternek egy adag pizzához való lisztet és már ment is elkészíteni a pizzatésztát.
Eszter is kérdezte, hogy akkor a kedd esti vacsorameghívás él e még és Laci  is felhívott, hogy egyen vagy ketten jövünk kedden.
Lementem a kis kínaiba ebédelni, de az adag felét elhoztam. Áron egy kicsit késett, de fél négykor már tudtunk indulni.
Legelőször Béláékhoz mentünk Gyálra és vittük a számítógépet, mert én nem tudtam életrekelteni az NVIDIA kártyát benne. Útközben Áron elmondta a József Attila: Mama c. versét, amiért a suliban kapott egy ötöst. Teljesen el voltam ájulva tőle. Béla nem kapcsolta be, a gépet, mert ahhoz túlságosan lehült, csak kávézgattunk, illetve Áron kutyázott én meg most tartottam először kézben Skate-t.
Béláéktól Dömsöd fele megálltunk a haraszti TESCO-ban. A legfontosabb szükségleteken felül egy kicsit kieresztettem. Áron is kapott egy játékot, meg én is. Áron egy NINJAGÓ-t én pedig egy kis fülhallgatót.
Jó meleg fogadott minket, mivel a termosztátot még Eszterhez igazítva hagytuk legutóbb. Kirámolás után vacsorázgattunk. Áron azt mondta, ma nem szeretne leckét írni, de majd holnap a piac és a reggeli után. Belementem és inkább olvasgattunk.

rossz napom van

Áron reggel időben jött le Ilitől, de csak egy mandarinra tudtam rábeszélni. Jómagam reggeli után hosszasan kínlódtam a grafikus kártya installálásával, de teljes volt a kudarc. Béla is próbált ötletekkel segíteni, a helyzet azonban nem javult. Hosszan beszélgettünk az ország általános helyzetéről és ezen belül az övérő, de ezek sem dobtak fel különösen.
Viktor elküldte a pénzt, és az a 4,2 % is benne volt amit ígért. Az már egy másik kérdés, hogy közben a gázolaj ára ennek a tízszeresével 42 %-kal emelkedett egy év alatt.
Nóra nagyi telefonált és már a hangján éreztem, hogy beteg. Sikerült rábeszélnem, hogy hívja ki a háziorvost.
Délben megérkezett az értesítés, hogy Áron könyve, a Tom Sawyer átvehető és ezért gyorsan megebédeltem és elindultam a városba.
A rossz hír az, hogy ez nem a Tom Sawyer kalandjai, hanem egy az olvasmányt kiegészítő érdekes kérdőívek gyüjteménye: "Miért ezt a könyvet olvasom?" A jó hír az, hogy rögtön kitaláltam, hogy Ági néni, a munkáját megkönnyíten dő ennek mennyire fog örülni.
Igyekeztem haza, hogy a villanyszerelő nehogy zárt ajtókat találjon, de hiába tettem, nem jött.
Bence érkezett fél ötre és vele sem voltam megelégedve.
Áron már rosszkedvemben talált, amikor fél órát késve érkezett haza, ráadásul itthon felejtette a lecke füzetét és az ének könyvét, amiért kapott egy egyest. Ettől kezdve egész estig rossz volt a viszonyunk. Valószínüleg az is befolyásolta a hangulatomat, hogy Eszter írt két levelet, amire természetesen nem válaszoltam.
Remélem ezeknél a napoknál már nem lesznek rosszabb napjaim, mert már így is eléggé a padlón vagyok.

Olvashatatlan lecke

Reggel csak egy mandarint adtam Áronnak, mert nem volt kedve reggelizni. 3/4 után indult el, de reméltem, hogy nem fog elkésni. Mára kicsit kisimultak bennem a hullámok.
Az FHB már korán felhívott, hogy különböző ötletekkel pénzt csaljon ki belőlem. Sikerült rábeszélniük egy Nyereménybetétre.
Délelőtt lementem a CBA-ba és kértem 8 nagyméretű banános dobozt, hogy pénteken tudjak segíteni Norciéknak csomagolni.

Bence háromra jött, de az előmenetelében nem volt sok köszönet. Mindent meg fogok próbálni, hogy sikerüljön a felvételije, de nagyon nagy hiányosságai vannak matematikából. Még azt sem mondhatom, hogy nem igyekszik, de a hiányok, szinte bepótolhatatlanok.

Áron hazajött és bemutatta a napköziben megírt házi feladatait. A fogalmazás nem egyszerűen csúnyán volt megírva, hanem egyáltalán nem lehetett elolvasni. Rossznéven vette, amikor kértem, hogy írja le mégegyszer, de néhány feltételt szabtam és csak utána mehetett fel Ilihez.

Eszter lehozta a nála landolt edényeinket, de két szónál többet nem beszélgettünk. Egyedül feküdtem le és volt időm alaposan végiggondolni a közöttünk felmerülő problémák minden részletét.

német gyakorlás

Mire felébredtem Áron már nem volt itthon. A reggelihez kellett felhoznom tejet az autóból és akkor láttam, hogy esett a hó. Reggeli után belenéztem a levelezésembe, de Eszter leveleire már nem válaszoltam. Nekikezdtem a megkelt pizza gyúrásához és feldíszítéséhez. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a végtermék ebből az új olasz pizzalisztből.

Szétnéztem a neten, hogy találok-e az új autóra egy tetőcsomagtartót, mert ha a hó megmarad, akkor el kellene mennünk egy kicsit síelni. Hát tizen ezertől egészen nyolcvan ezerig tart a skála.

Áron és Kamel egy picit korábban érkeztek. Csani nem csatlakozott, mert nem rezte jól magát. A német foglalkozáson felhúztam magam. Úgy látszik ez a három kimaradt kedd rossz hatással volt a német tudásukra, pedig most jó lenne, ha belehúznának, mert Judit néni a héten fog velük iratni egy felmérő dolgozatot.
A pizza jólsikerült, egy szeletet felküldtem Áronnal Eszternek is és később egy másik szelettel beállítottunk Ilihez is. Később megjött Ági néni is. Amíg mi beszélgettünk pálinkázgattunk, addig Áron a számítógéppel foglalta el magát.
Este még sokat beszélgettem Norcival a közeli terveikről, Áron további iskoláztatásáról és abban maradtunk, hogy pénteken felugrom segíteni egy kicsit csomagolni.

The love means, you never have to say I'm sorry

Reggel majdnem együtt indultunk Áronnal. A bányában megbeszéltem a volt főnökömmel, hogy január végén elővesszük az átépítendő szerződéseket és nekiesek. Megbeszéltem azt is, hogy a benti gépemet leselejtezzük, hogy itthon ki tudjam váltani a W 7-es beteg számítógépemet. Kinyomtattam a Lacitól kapott D 80-as Használati utasítását.
Bent ebédeltem, sőt Áronnak is hoztam egy kis tejfölös, sajtos makarónit. Hazafele beugrottam a TESCO-ba és többek között vettem egy szivargyújtóról működtethető kis kompresszort, mert a régi az autóban volt, amikor ellopták és az nagyon hiányzik. Néztem lazactörzset is, mert megígértem Eszternek, hogy veszek, de mostanában az ünnepek után olyan gyér a forgalom, hogy nem filéznek.
Délután, amíg az angolozás tartott, minden rendben volt, de utána minden elromlott. Fontos dolgokban nem értettünk egyet Eszterrel és egyikünk sem tudta meggyőzni a másikat. Hiába, tudomásul kellett venni, hogy semmi sem tart örökké.
Eszter hazament és én igyekeztem mindent úgy tenni, hogy Áron ne vegye észre a rossz kedvemet.

vasárnap hármasban

Áron már korán felkelt én még lustálkodtam, főleg azért mert kényeztettek. Korán reggeliztünk és indultunk a református templomba. Áront teljesen szokatlan közeg fogadta, de arra gondoltam, hogy ártani nem árthat, ha tisztábban lát és könnyebben igazodik el a társadalomban.

Elővettem a bepácolt lazacot és hozzá közkívánatra petrezselymes krumplit készítettem. Ebéd után sétáltunk egy nagyot és áthoztunk egy kukát Laci bácsiéktól. Az építési törmelék nem akar látványosan fogyni, pedig minden hétvégén elszállítunk egy-egy adagot.

Korán elindultunk haza. Szerettem volna meghívni a kis csapatot egy cukrászdára, de a kedvenc helyünk szabadságolás miatt zárva volt.

Hazafelé is benéztünk a TESCO-ba és annyira bevásároltunk, hogy egyszerre nem is tudtunk mindent felhozni a kocsiból

Eszter jön Dömsödre

Eszter reggel telefonált, hogy úgy készüljünk, előreláthatóan kettő körülfog érkezni. Még a reggeli előtt elővettem a lazactörzset és annak rendje szerint bepácoltam, hátha azt kérik majd ebédre. Természetesen a reggelizés után a piacon kezdtük a napot. Onnan a fodrászhoz mentünk. Áron határozottan kérte, hogy most engedjem meg, hogy ő határozza meg, hol milyen hosszú legyen a haja. Mire mind a kettőnkkel végzett indulhatunk feltenni az ebédet.
Útközben azért még beugrottunk Laci bácsiékhoz Boldog Újévet kívánni. Kicsit dumcsiztunk és kölcsönkértük a Tom Sawyer könyvüket, mert amit én megrendeltem, az nem fog megérkezni csak a következő hét közepére.
Az ebédhez valót csak összekészítettük, gondoltuk megvárjuk vele Esztert. Kettő előtt fel is vettük őt a CBA-nál. Mivel a jégsalátát emlékezetem szerint Gazdagréten felejtettük,ezért elkezdtük járni a zöldségeseket, de egy darabig úgy tűnt, hogy eredménytelenül, míg nem egyszer csak Kiskunlacházán találtunk, mégpedig fejes salátát. Amíg készítettem az ebédet, addig Eszter és Áron fociztak a kertben. A kaja Áron egyik kedvence lett: tojásos nokedli rántott csirkecombbal és jégsalátával, mert közben kiderült, hogy mégis itt van az éléskamrában. Egyre kevésbé tudom koordinálni ezt a kétlakiságot és egyre gyakrabban hibás a logisztika.
Délután backgammonoztunk Áronnal, de közben Áron igyekezett Esztert is megtanítani erre a játékra.
Este bekapcsoltuk a szaunát. Először csak 60 fokra állítottuk, mert Áron azon szeret kezdeni. Utána Eszternek jött a 70, mert ő azon tud igazán relaxálni. Amikor Áron már lefeküdt csak Eszterrel foglalkoztam. Nagyon jól éreztük magunkat.

Marikáék sérült gépe

Áron korán indut a suliba. Azonnal bekapcsoltam a dömsödi fűtést. Nehezen tudok visszazökkenni a dolgos hétköznapokba. Felhívtam volt főnökömet, hogy az egyik benti számítógépem leselejtezésével sokat tudna segíteni az itthoni géparkunk szinvonalán.
Felhívott Bence apukája, hogy szeretné, ha folytatnám Bence matek korrepetálását.
Eszter 1/2 tíz körül jött meg. Addigra én már elindítottam a nagymosást is meg a mosogatógépet is. Tömegközlekedéssel indultunk fel a várba, hogy megnézzük a Ferenczy Károly kiállítást. Való igaz,hogy ott volt Béni is meg Noémi is, de a fő attrakció a Ferenczy Károly volt. Nagyon örültem, hogy meghívott erre a túrára, mivel festményei közel állnak a szívemhez. Jól éreztem magam a kiállításon és ezen Eszter csak dobott egy fokozatot felfele. Már majdnem elindultunk volna haza, amikor mondtam, hogy nekem nagy hiányérzetem van. Szerintem mi kihagytunk termeket. Olyan kedvenc nagybányai képekkel nem találkoztam, mint a Ferenczy K.:Október. Addig-addig erősködtem, amig meg nem találtuk a hiányzó festményeket.
Hazajövet a kis kínaiban ebédeltünk mert csak erre volt időnk. Ekkor Eszter még úgy döntött, hogy nem jön velünk
Áron 1/4 4-re ért haza és már indultunk is Dömsödre.
M. Marikának telefonáltam, hogy mi körülbelül hatra leszünkott és ha szeretné, hogy a W7 alatt elveszett állományokat megkiséreljük visszamenteni, akkor hozzák át a számítógépet, mert az várhatóan egy hosszabb munka lesz. Este még begyújtottunk a cserépkályhába és jó melegre befűtöttünk.
Amikor Marikáék meghozták a számítógépet, hoztak hozzá egy zacskó töpörtyűs pogácsát is, gondolva arra, hogy mire készen leszek, addigra már jócskán megéhezem. Felakasztottam a gépet a hálózatra. El is kezdtem a W7 telepítését, de hamarosan kiderült, hogy arra a sérült partícióra ez nem fog menni. Bélával megkonzultáltuk a problémát és arra jutottunk, hogy ezzel nem érdemes küszködni, inkább meg kell próbálni XP oldalról megmenteni a W7 alatt elveszett állományokat. A Béla által küldött segédprogram el is kezdte az állományok kigyűjtését, de éjfélig nem végzett, csupán a 42 %-ával. Bekapcsolva hagytam a rendszert, azzal, hogy mire felkelünk, biztosan készen lesz.

Eszter Skype-ja

Reggeli után megrendeltem Áronnak a Tom Sawyer kalandjait, de sajnos csak 5-7 munkanapra vállalták a szállítást, pedig Áronnak már 9-én be kell vinnie. Remélem, hogy addig találunkegy áthidaló megoldást.
Amikor Áron hazajött a suliból rögtön elkezdett a szobájában játszani. Eszter hozozz egy kis mogyorót és a laptopját, hogy installáljuk a Skype-ját.Közben persze megittunk egy fél üveg rozét, amitől különösen jól mentek a dolgok.

szennyestartó

Reggel, először próbálkoztam az éjszakai álmom felidézésvel és megfejtésével, majd valami furcsa, korábban nem tapasztalt lelki egyensúly volt az, amivel Áront is fogadtam. Jól tettük, hogy még este bepakoltunk mindent a táskájába és előkészítettük a felveendő ruhákat. Minden el volt intézve, minden közüzemi át volt utalva, minden levél megírva, feladva, egyszóval rend volt az életünkben, jól kezdődik az év.
Azért javítani való mindig akad. Most az apácarácsos szennyestartó esett szét. Amúgy is ki kellett rámolni, mivel aktuális volt egy nagymosás, hát a szennyestartót is szétszedtem és le is vittem az autóba, hogy majd Dömsödön szakszerűen megragasztom.

Munkanapon szabadnap

Nagyon sokáig lustálkodtunk. Még a napi programot is az ágyban terveztük meg. Ez az utolsó szabad napunk. Áron épített egy hatalmas három hajtóműves lego hajót. Volt annak motorja, vitorlája és még kézierő hajtása is. Amíg a hajó készült, bepótoltam az utóbbi hét blogbejegyzéseit. A vázlatok, illetve jegyzetek már készen voltak, csak ki kellett javítgatnom és befejeznem azokat.
Azt gondoltam, hogy ezen a rendkívüli szabadnapon, amikor a hivatalok fogadnak úgy fogjuk hasznosítani az időnket, hogy elintézzük a már régen húzódó dolgainkat (Áron személyi igazolványa és az elveszett útlevelem pótlása. Ezekre azért lelkileg is fel kell készülnünk.
Azzal kezdtük, hogy elcaplattunk a rendőrségre és kértem jegyzőkönyvileg rögzítsék, hogy az én útlevelem nagy valószínűséggel az ellopott autónkban maradt. Erre a jegyzőkönyvre azért is volt szükség, mert így 5000.- forint illeték helyett csak 2500.- forintot kellett fizetni. Az okmányiroda és a kerületi kapítányság egymástól egy buszmegállónyira van egymástól és maga a jegyzőkönyv elkészítése sem volt több tíz percnél.
Onnan egyenesen az okmányirodába mentünk és egy másik negyedórán belül már mindennel készen voltunk.
Igyekeztem, hogy mire Eszter hazajön a munkából, addigra otthon legyünk.
Felhívtuk Nóra nagyit, de már a hangjából tudtam, hogy elkapott valami vírust. Felmentünk hozzá, de nem sokáig voltunk nála, csak éppen hogy felvittünk egy tál kocsonyát, amiről tudtuk, hogy imádja.
Hazafelé beszaladtunk az Aldiba. Még unicumot se vettünk, mégis otthagytunk egy csomó pénzt.
Itthon megmelegítettük a kegyelmesktől hozott füstölt sonkás bableves maradékát és az íze miatt egyfolytában Fruzsina nevét mormoltuk. Vacsi után meglátogatott Eszter. Vele nagyon jól éreztük magunkat, de azután Áron is meg ő is elhagyott. Áron felment a Ilihez, így azután árva maradtam. Az asztali számítógépen valami beszart, mert az újraindítás utáni első URL címet még akceptálja, de a másodikat már nem.

Zsidó ismeretterjesztés

Reggel,először leszaladtam a postára befizetni a takarékcsekket és venni valami reggelinek valót. Kenyér sajt, füstölt tarja stb. A füstölt tarjával volt egy kis vitám, no nem azért a 200 forintért, de elvi kérdést csináltam abból, hogy ha már meghirdetik az akciós árat, akkor kit érdekel az, hogy a mérlegen még nincs átállítva az egységár. A vezetőnő azt mondta, hogy ő nem tudja megerőszakolni a mérleget, hogy 410.- forint helyett csak 220.- at nyomjon a cimlére. Jöüjjek vissza egy óra múlva, addigra már át lesz programozva. Erre csak azt tudtam válaszolni, hogy én a helyükben az előző záráskor programoztam volna át, de ha már ez nem sikerült, akkor kivenném a csomagból a tartjának kb. a felét és úgy dobnám a mérlegre. Jaj, tényleg ez az eszembe sem jutott, mondta, majd utasította az eladót, hogy tegyen így. Fantasztikus, hogy mennyire nem tudnak kereskedni.

Csak kapkodva tudtunk reggelizni, mert . Eszter egyfolytában sürgetett, hogy el kellene már indulnunk, hogy 10-re odaérjünk az Operához. Időben odaértünk és Zoli elindult velünk a zsidónegyed idegenvezetésére.
Megint végiggondoltam, hogy miközben többen külföldre járunk, hogy megismerkedjünk az elmúlt korok hagyományaival, értékeivel, aközben nem tudunk eleget a közelünkben megtekinthető múltról.
Zoli most is nagyon felkészült idegenvezetőnek bizonyult és sok érdekeset tudtunk meg tőle. Egyes házak lepusztult homlokzatáról el sem lehetett képzelni, hogy milyen kincseket rejt a ház belül. Külön tetszett, hogy Zoli minden ilyen háznak tudta a kapujának kódját és mint egy "tárulj szezám" nyíltak ki előtte a kapuk.
Pihenés gyanánt beültünk a Hanna nevű étterembe. Esztes és én maceszgombóc levest ettünk, én még egy rántott pontyot tartárral, Áron pedig tojásos nokedlit.
Folytatva a túrát, Zoli hat órán keresztül tartotta az előadását. Akkor búcsúztunk el a társaságtól, amikor már Áron nagyon elfáradt.
Hazafele még betértünk egy capuccinóra és amilyen kicsi a világ, a presszóban még összetalálkoztunk kis Tamással és Zsófival.
Telefonon egyeztettünk Krisztával és Judittal, hogy biztosak legyünk abban, meddig is tart a karácsonyi iskolai szünet. Nagy megnyugvással tértünk nyugovóra, hogy még van egy szabad napunk.

Az újév első napja

Amikor felébredtem már nem tudtam, hogy mit szabad és mit nem a fürdőszobában, ezért azután mindent megengedtem magamnak. Fruzsi nagy reggelit kreált. Utána Laci rávette Áront, hogy legyen a figuránsa a kerti méréseihez. Fruzsi már korábban is megmondta, hogy Laci mindenkit csak dolgozat. Én egyszerűen csak a mérési adatokat  jegyzőkönyveztem. Elkezdtünk pakolni, de előtte Laci még egy székért vitt el minket a monoszlói barátaihoz.

Csomagoláskor Áron kapott néhány Garfield könyvet ajándékba.
Már 11 is elmúlt, mire le tudtunk indulni. Fruzsi egy csomó kaját csomagolt be nekünk.  Áron annyira jól érezte magát Laciéknál, hogy megígérte, máskor is jön. Számunkra tegnap lejárt a 10 napos autópálya matricánk, amiért kellett keresnünk egy autópálya mentes hazautat.
Hosszú volt az út, de végre hazaértünk. Itthon azonnal felhívtuk Esztert, hogy a neki hozott uccokat átadjuk, de ő sehol sem volt.
Igaz, hogy később visszahívott, de az már nem volt az igazi.
Lejött, meg is ettünk közösen egy tányér kocsonyát, és megittunk hozzá egy üveg rozét. Ettől Eszter egy kicsit beindult, de sajnos időben behúzta a kéziféket. A cuccokat felvitte és megbeszéltük, hogy holnap együtt megyünk a zsidó negyedben rendezett idegenvezetésre.