A reggelinél nagy balhé volt. Egyszer nem a terülj-terülj asztalkám volt, hanem egy annál sokkal szerényebb reggeli: Langyos tej mézzel, barackleváros kenyér, egy kis házi szalámi és lágytojás. Erre akkora hisztibe kezdett Áron, hogy annak csak egy pofonnal tudtam válaszolni. Erre az következett, hogy: "Ebből elegem van. Tíz éve csak versz és kiabálsz velem!" Ettől kezdve visszavonultam, mert arra gondoltam, hogy a problémák gyökere nem itt a felszínen keresendő. Magamat hibáztatom, hogy nem vettem észre, hogy Áron az utóbbi időben úgy érezte, a szeretetemen osztznia kell.
Norcikám jól van, de hogy ne kelljen ezt mindenkinek leírnia, elmondania, inkább indított egy http://www.p6uk.blogspot.com/ blogot. Ezzel szeretett volna megnyugtatni, hogy legalább virtuálisan a közelemben legyenek. The apple doesn't fall far from its tree.
Áron megint bebizonyította, hogy sokkal különbűl tudja kezelni a konfliktusainkat, mint én. Én már úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy ez a mosolyszünet most hosszú ideig fog tartani, amit Áron egy órán belül megcáfolt. Befejezte a leckéje írását, megette a korábban eltolt snassz reggelit, jött és csendben megölelt.
Viszonylag korán összecsomagoltunk és elindultunk haza. Útközben TESCO, ahol találtunk egy sokkal jobb tornacipőt, mai még fehér is. Otthon Áron nagyon rendesen bepakolta a táskáját és a tornazsákját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése