Reggel a piacozással kezdtünk. Eszternek is vettem egy doboz tojást, mert ez mégis más, mint amit Budapesten árulnak. Itthon először elkészítettem a reggelit. Utána rávettem Áront, hogy segítsen felhordani a könyvekkel teli dobozokat. Később Áron írta a leckéjét, én pedig leáztattam egy adag bélyeget.
A mai nap számomra a nagy megpróbáltatás napja. Norci hajnali négykor felült a repülőre és elrepült Londonba. Még az is lehet, hogy néha visszajön és az is elképzelhető, hogy mi néha kimegyünk őket meglátogatni. Mégis úgy érzem, hogy elvágta a köldökzsinórt. Megértem őket és akceptálom az érveiket, de ez nekem azt jelenti, hogy a család kettészakadt. Az eszemmel tudom, hogy Budapest-Bristol nem olyan nagy távolság, de a lelkem ezt máshogyan éli meg. Meg kell értenem, hogy mint a család kettészakadások legtöbbje nem azért történik, mert egy konfliktust nem tudnak megoldani, hanem legtöbbször azért, mert a generációk életútjai eltérőek. Az ő korukban még lehet mentálisan hazát váltani, az én koromban már nem. Tompa Mihály írja: "Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!" Ez még fokozható, mert emlékszem, hogy a drága anyám Róza már nem tudott nálunk tölteni több napot, mert mint mondta, ő csak a saját ágyában tud aludni. Egy ketté vágott horgolt csipketerítőt is össze lehet valahogyan applikálni, hiszen műtárgy restaurátoroknak már nem egyszer sikerült, de azért az nem olyan egyszerű. Ezentúl, ha látni szeretném őket, akkor az első fázis mindig a sóvárgás lesz.
Felhívtam Ádámot. A csupasz szövegből az derült ki, hogy jól haladnak a kiköltözéssel kapcsolatos dolgok, de a hangjából az is, hogy Ádám segítségre szorul. A feladat hatalmas, minden cuccot be kell pakolni a szerda reggel érkező konténerbe, amiben 5 köbméter áll a rendelkezésükre és elő kell készítenie a két napos autóutat a Samóval, Leóval és Artúrral. Úgy tervezem, hogy nem szerdán, mert az Ádámnak a koncertje előtt nem jó, hanem pénteken megyek egy kicsit segíteni.
Feltettem az ebédet főni. Átjött Gabika és Feri bácsi. Feri bácsi testépítési gyakorlatot tartott Áronnal, miközben kávéztunk és umicumoztunk.
Ebéd után sakkoztunk.
Béla ajánlott egy szoftvert, amit ha felteszünk az androidos kütyüre, akkor bármi történik a kütyüvel (elvész, ellopják, otthon felejtem) az Interneten keresztül le leht kérdezni, hogy hol van. Arra gondoltam, hogy most Norci lányomon is elkelne egy ilyen szoftver, hogy mindig mindent tudjak róla, hol van, hogy van. Régen az ornitológusok csak egy gyűrűt tettek az általuk vizsgált madarak lábára, ma már ők istöbbnyire GPS jeladókat szerelnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése