Nagyon sokáig lustálkodtunk. Még a napi programot is az ágyban terveztük meg. Ez az utolsó szabad napunk. Áron épített egy hatalmas három hajtóműves lego hajót. Volt annak motorja, vitorlája és még kézierő hajtása is. Amíg a hajó készült, bepótoltam az utóbbi hét blogbejegyzéseit. A vázlatok, illetve jegyzetek már készen voltak, csak ki kellett javítgatnom és befejeznem azokat.
Azt gondoltam, hogy ezen a rendkívüli szabadnapon, amikor a hivatalok fogadnak úgy fogjuk hasznosítani az időnket, hogy elintézzük a már régen húzódó dolgainkat (Áron személyi igazolványa és az elveszett útlevelem pótlása. Ezekre azért lelkileg is fel kell készülnünk.
Azzal kezdtük, hogy elcaplattunk a rendőrségre és kértem jegyzőkönyvileg rögzítsék, hogy az én útlevelem nagy valószínűséggel az ellopott autónkban maradt. Erre a jegyzőkönyvre azért is volt szükség, mert így 5000.- forint illeték helyett csak 2500.- forintot kellett fizetni. Az okmányiroda és a kerületi kapítányság egymástól egy buszmegállónyira van egymástól és maga a jegyzőkönyv elkészítése sem volt több tíz percnél.
Onnan egyenesen az okmányirodába mentünk és egy másik negyedórán belül már mindennel készen voltunk.
Igyekeztem, hogy mire Eszter hazajön a munkából, addigra otthon legyünk.
Felhívtuk Nóra nagyit, de már a hangjából tudtam, hogy elkapott valami vírust. Felmentünk hozzá, de nem sokáig voltunk nála, csak éppen hogy felvittünk egy tál kocsonyát, amiről tudtuk, hogy imádja.
Hazafelé beszaladtunk az Aldiba. Még unicumot se vettünk, mégis otthagytunk egy csomó pénzt.
Itthon megmelegítettük a kegyelmesktől hozott füstölt sonkás bableves maradékát és az íze miatt egyfolytában Fruzsina nevét mormoltuk. Vacsi után meglátogatott Eszter. Vele nagyon jól éreztük magunkat, de azután Áron is meg ő is elhagyott. Áron felment a Ilihez, így azután árva maradtam. Az asztali számítógépen valami beszart, mert az újraindítás utáni első URL címet még akceptálja, de a másodikat már nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése