Reggel majdnem együtt indultunk Áronnal. A bányában megbeszéltem a volt főnökömmel, hogy január végén elővesszük az átépítendő szerződéseket és nekiesek. Megbeszéltem azt is, hogy a benti gépemet leselejtezzük, hogy itthon ki tudjam váltani a W 7-es beteg számítógépemet. Kinyomtattam a Lacitól kapott D 80-as Használati utasítását.
Bent ebédeltem, sőt Áronnak is hoztam egy kis tejfölös, sajtos makarónit. Hazafele beugrottam a TESCO-ba és többek között vettem egy szivargyújtóról működtethető kis kompresszort, mert a régi az autóban volt, amikor ellopták és az nagyon hiányzik. Néztem lazactörzset is, mert megígértem Eszternek, hogy veszek, de mostanában az ünnepek után olyan gyér a forgalom, hogy nem filéznek.
Délután, amíg az angolozás tartott, minden rendben volt, de utána minden elromlott. Fontos dolgokban nem értettünk egyet Eszterrel és egyikünk sem tudta meggyőzni a másikat. Hiába, tudomásul kellett venni, hogy semmi sem tart örökké.
Eszter hazament és én igyekeztem mindent úgy tenni, hogy Áron ne vegye észre a rossz kedvemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése