Reggelre jól kialudtam magam. Délelőtt keresgéltem a szeretteimet (Norci, Ádám és Eszter), de senki sem válaszolt. Meggyúrtam és feldíszítettem a pizzákat, mivel Eszteréknek is sütöttem egy kicsit. Végül sikerült elérnem Ádámot és bár már hulla fáradt volt a teherautó elindításától, mert egész éjjel csomagolta az 5 köbmétert, megbeszéltük, hogy még 15 percet vár és csak utána fekszik le aludni.
Betettük az autóba az utolsó 4 doboz könyvet, amit nekem Dömsödre kell majd szállítanom. Ádám is jelezte, hogy nem találnak olyan navigációs kütyüt, ami elfogadna sokszámjegyű irányító számot.
Hazajövet Eszter főztjét ebédeltem, sütőtök leves fokhagymás pirítóssal.
A délután sűrűnek igérkezik. Háromra jött Bence. Eddig meg voltam elégedve az előmenetelével, de ma nagyon megdöbbentett tudásának egy két alapvető hiányosságával. Igyekeztem nagy türelemmel megoldani a problémát.
Négyre jöttek a terrorista banditák, számszerint öten. Amikor megérkeztek zengett tőlük az egész ház. A német gyakorlás alatt is csak nagy nehezen tudtam féken tartani őket, de azért ment a dolog.
A pizza nagyon jóra sikerült, az utolsó morzsáig elfogyott.
Mielőtt játszani kezdtek volna, Áron felvitte a külön tepsiben sült kis pizzát Eszternek. Csabi rögtön lenyúlta és megette. Áron időben lefeküdt és mi együtt tölthettük az estét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése