Norci KP-ja

Egyedül ébredtem. Arra még emlékszem, hogy Áront figyelmeztettem nehogy itthon felejtse azokat a szendvicseket, amiket Emő olyan nagy gonddal készített. Möci fent aludt, mert este nem érezte jól magát.

Reggeli után kényelmesen elindultam, hogy J.E.-től behajtsam Norci havi járandóságát. Két busszal kellett menni 8-assal és a 212-essel. Mint kiderült egy megállóval korábban szálltam le. Nem esett a nehezemre gyalog megtenni a távot, mert bár hideg volt, de legalább sütött a nap.

A kapucsengőn egy felirat vart: "Kérem ne csengessen, hívjon telefonon." Erre telefonáltam, de csak az üzenetrögzítővel tudtam beszélni.  Egy húsz percet vártam a kapu előtt, amikor hívott Jetei Erzsébet, azzal, hogy ő úgy emlékszik, hogy a jövő pénteken jövök a pénzért. Mondtam, hogy semmi probléma, majd eljövök a jövő pénteken.

Hazaérve elintéztem a havi postai teendőimet és elkezdtem pakolni.

Möci kedve elgörbült, mondván, hogy én nem törődöm azzal, hogy ő beteg, meg azzal, hogy sem eredményesek-e az álláspályázatai. Azt mondta, hogy most nem jön velünk, de azt a feladatot adta, hogy a Dömsödön kifüggesztett képekről készítsek fotókat, hogy azokat betehesse a portfóliójába.

Útközben megálltam Szigethalmon a hentesnél. Vettünk egy pár debrecenit és 15 dkg füstölt tarját. A bureknél Áron aludt, így ő nem jött be, de a kenyéren kívül vettem neki a holnapi reggelihez a kedvenc almás pitéjét. Még javában sütött a nap, amikor leértünk a bázisra. A fűtés már18 fok fölött volt és még javában ment. Áron a baconos szendvicsét, én pedig a levitt körözöttes kenyeret meg a grillcsirke maradékát ettem meg vacsorára.

mosogató gép

Ez egy vadi új nap. Amikor a magamhoz térést és a reggeliz is befejeztem, gyakorlatilag már indulhattam volna S. Laciékhoz a mosogatógépet szerelni. Mivel Laci telefonált, hogy 10-ig még pingpong edzésen van, jobb lenne, ha csak 1/2 11 körül érkeznék.

Ha már ilyen jól állok időben, akkor elkezdem elkészíteni a jövő keddi felnőtt németre a szókártyákat. Először kicsit bénáztam, de azután kezdtem belejönni és ment mint a karikacsapás.

Tíz óra után elindultam volna, de Laci felhívott, hogy fel tudna venni valahol a 8-as busz vonalán. Megállapodtunk, hogy 25 perc múlva vagyok a 8-as busz BAH csomóponti megállójában és ott felvesz.

Minden a megbeszélt menetrend szerint történt, 11-kor már a Pusztaszeri úti házban voltunk. Nekiálltunk a mosogatógép szétszerelésének, de csak annyira, hogy az új mosogatószer adagolót be tudjuk építeni. Egy helyen - amikor leakasztottuk a rúgóval előfeszített karokról  az ajtót, erős csattanással kísért hangot hallottunk, amiből azt a következtetést sikerült levonnunk, hogy ennek a visszaszerelése nem lesz egy egyszerű feladat.
A régi mosószer adagoló kiépítése nem tűnt különösen nehéz feladatnak, azonban az új beépítése, annál nehezebben ment. Olyannyira, hogy közvetett úton fel kellett hívnunk egy ezzel napi szinten foglalkozó szerelőt, aki elmagyarázta, hogy ez neki se szokott menni egyszerűen, de a csodatanács az, hogy mind a gumitömítést, mind a befoglaló ágyat kenjük be bő szappanos vízzel és nagy nyomást gyakorolva a mosószer adagolóra be fog pattanni a helyére.

Ezen a sikeren felbuzdulva indultunk tovább, de az egyre reménytelennek tűnt, hogy a két, rúgóval előfeszített karra felcsavarozzuk  az elülső lapot. Laci azt javasolta, hogy ha még két ember jönne segíteni, akkor nekünk csak a csavaroszással kellene törődnünk. Nekem viszont az volt a véleményem, hogy ha szellemesen tudnánk rögzíteni a két kart, akkor sokkal jobban hozzá tudnánk férni és talán mi is tudnánk rögzíteni az ajtót a karokra. Ezen azután eltűnődtünk és mind a ketten kezdtünk kifogyni az ötletekből és már-már úgy tűnt, hogy akkor feladjuk és hívunk egy erre szakosodott szerelőt, hogy amit szétszedtünk azt rakja össze..

Ekkor becsapott a villám és azt találtam ki, hogy ha a két rúgós karhoz készítünk egy-egy speciális eszközt, amelyik kinyitott állapotban tudja rögzíteni a karokat, akkor már félig nyert ügyünk van.

Laci is belement a megoldási javaslatomba. Lementünk a barkács műhelybe és elkészítettük a special szerszámot. Odafent rögzítettük a karokat és semmi perc alatt felszereltük az új mosószer adagolót tartalmazó ajtót. Siker, siker hátán, tizenöt perc múlva már kezdődhetett az első próba mosogatás.

Laci kérte, hogy menjek el vele az AKG-ba, mert ott van Eszter es Fruzsina es üljünk be egy Jókai bablevesre a Pozsonyi úton.  A leves jóízű, de csak langyos  volt. Utána Laciék elvittek az Erzsébet-híd budai hídfőjéhez. Onnan már 8-as Busszal tudtam hazamenni. 4-5 megállóval korábban  felhívtam Möcit, hogy mire odaérek, üljön be az autóba, hogy 6-ra odaérjünk Aronért, aki egy sakkversenyen volt. Áront hazavittük es utána elmentünk a TESCO-ba. Vettünk egy grillcsirkét, kenyeret, céklát, unikumot, sört, meg pipere cuccokat.

Otthon négyesben Emőkével vacsoráztunk, Csabinak csak külön vittünk fel a csirkéből.

Möci nem érezte jól magát, úgy érezte, valami bujkál benne, ezert azt javasoltam feküdjön le, én majd mindennel kényeztetem, hogy meggyógyuljon, de o inkább felment.

SYNEX

Reggel félálomban és félfüllel hallottam, hogy Áron és Möci nagyban konzultálnak. Möci időben indította útnak, még valami ebédpénzt is összekapart a fiúnak.

A fürdőszoba után az első utam Áron szobájába vezetett. Az átrendezés után olyan rend volt, hogy majdnem elájultam. Nem is értettem, hogyan és mikor tudta Áron abból tegnapi csatatérből ilyen újjá varázsolni a szobáját.

Egyedül kezdtem a reggelihez. Möci közben csaszatolt. Kinézve az ablakon látta, hogy leesett az első hó, ezért felhívta Nóra nagyit, hogy ha lehet, akkor ne menjen le az utcára, vagy ha mégis lemegy, akkor nagyon vigyázzon, hogy el ne csússzon. Nagyinak hallhatóan jól esett Möci hívása és az, hogy így törődik vele.

Miután Áron soron kívül beszervezte magát csütörtökre egy sakkversenyre, a zongora tanárnővel való első találkozásunkat le kellett mondanom, illetve eltoltuk egy héttel későbbre.

A Play Áruházban találtam egy androidra írt "Német szóbeli alapfok" programot, ami sok témakörben tartalmaz írott szövegeket, azok hanganyagával. Úgy érzem, hogy ezt nagyon jól be tudnám építeni a felnőtt német óráimba, de ennek a technikáját még ki kell dolgoznom.

Elindultam a SYNEX vizsgálatra. Nagyon korrekt módon megállapították, hogy van egy kis légúti beszűkülésem, aminek mérési eredményét mutassam meg a háziorvosnak és mivel a köhögésemet túl száraznak találták, kérjek köptetőt, esetleg egy allergológiai beutalót.

Onnan hazafele a 86-os buszról átszálltam egy megállóra a metróba és így a 139-essel tudtam jönni haza. Micsoda szerencse, a buszon Áronnal találkoztam, aki éppen a suliból menta teniszedzésére Budaörsre. Mind a ketten nagyon megörültünk a találkozásnak.

A buszról felhívtam Möcit, hogy ha most elindul a kínaiba, akkor éppen együtt érhetnénk a kis kínaiba, ahol ebédelhetnénk valamit. Möci ugyan, mint szokott, késett 15 percet, de azért jót ebédeltünk.

Kicsit bevásároltunk a CBA-ban, azután Möci valamilyen túrós rétes sütésének kezdett.

Áron bebújt a frissen átrendezett szobájába és bekapcsolta a sarokba költöztetett számítógépét. Később átjött Emőke és Áronnal ketten levitték a Mannát és a szánkót. Eredetileg azt kértem Árontól, hogy tíz percnél ne maradjon tovább, hogy a holnapi sakkverseny előtt jól kialudja magát. Áron ezt felalkudta  15 percre és ehhez képest egy félóra múlva jöttek haza.

Möci elkészítette Áron uzsonnáját úgy, hogy még a délutáni sakkversenyen is legyen bőven ellátmánya.

a szoba átrendezése

Már ébredés közben két téma foglalkoztatott. Az egyik a jövő hétre tervezett felnőtt német óra tervezett anyaga, a másik a két kazán összekötésével kapcsolatos elektromos vezérlés kialakítása.

Most, hogy már harminc éve van német állami nyelvvizsgám és több mint húsz évet dolgoztam német cégnél, ha a német tanítással kapcsolatban minden órámra lelkiismeretesen fel fogok készülni, még az is lehet, hogy a végén magam is megtanulok németül.

Áron reggeli búcsú utasítása az volt, hogy a sporttáskájában lévő torna cuccokat ma mossam ki, hogy holnap már vihesse a tornaórára, illetve a tenisz edzésre. Annyira kezd önálló felnőtt lenni, hogy már ilyesmire is kiterjed a figyelme. Kértem, hogy csomagoljon magának be egy banánt. Azt mondta becsomagolta és eltette.

A felkelés és a reggeli között elindítottam a nagymosást és benne természetesen Áron tornacuccait is.

Végre megírtam Andreának (gyógytorna) a már régen megígért kefirrel kapcsolatos használati utasítást.

Mire kimentem Budaörsre a fizikóra, már tudtam mondani, hogy a használati utasítás ma reggel elment. Vittem magammal a Themen Grammatik Kompass-t, hogy az oda-vissza úton már tudjak készülni a jövő keddi németórám vázlatát illetően.

Felhívtam Bálint fuvola tanárát és megkérdeztem tőle, hogy vállal-e zongora tanítást is. Áront ugyanis beoltotta Emőke és én is jó néven venném, ha Áron a zenében járatosabb lenne, mint én. Abban állapodtunk meg, hogy a részleteket ezen a héten csütörtökön fogjuk megbeszélni.

Felhívtam Nóra nagyit, hogy nincs-e kedve holnap kijönni a teniszre, de nincs, mert nagyon hideg van, viszont szeretné, ha Áron meglátogatná.

Fent kávéztam. Möcinek, most nagyon elhúztak egy mézesmadzagot az orra előtt. Egy olyan állásra adta be a pályázatát, ami nagyon tetszene neki.

Norcikámnak tettem jelentést arról, hogyan terveztem a pénzmozgásokat.

Amikor hazajött együtt ebédeltünk. Möci készített krumplis tésztát. Közben megkérdeztem Áront, hogy megette-e a banánt. Nem és nem is vitte el, csak reggel nem akarta ezzel az időt húzni. Ezen annyira bepörögtem, hogy el is zavartam az asztaltól.

Möcivel nem értettünk egyet, hogy ebből miért kell ilyen nagy balhét csinálni. Azt mondtam, azért, mert a mi családunkban ne legyen szokás, hogy egymásnak nem mondunk igazat.

Később Áron elkezdte átrendezni a szobáját. Én jobb néven vettem volna, ha ezt előbb megbeszéljük, de Möcinek az volt a véleménye, hogy legyek arra büszke, hogy a fiam ilyen kreatív.

Bementem a hálószobába és összeállítottam a második könyvespolcot, majd felmentem Möciért, hogy jöjjön le, nézze meg, hogy az Áron mit csinált és nézze meg, hogy én mit csináltam.

Emőkének is az volt a véleménye, hogy az nagyszerű, amit Áron csinált. Hagytam magam (mint mindig) meggyőzni és bár a szobájában még nagy volt a kupi, amikor lefeküdt, de egy puszival kívántam jó éjszakát neki.

IKEA könyvespolc

Sima reggel, bár Áron még visszaszaladt a buszmegállóból, mert a tízóraiját itt felejtette.

Möci már korán felment és átutalta Norcinak a bringaváz árát.

Elkészítettem az utolsó adag kefirt a 10 napos szünet előtt. Reggelre egy kis sült hurkát ettem csípős paprikával és a tejeskávét már a számítógép előtt ülve fogyasztottam.

Johnny érdeklődött, hogy február 10-én meg fogja-e kapni a bringaváz árának hátralévő részét. Megírtam neki, hogy ebben nyugodt lehet és kértem, hogy a váz két kényes részét jól csomagolja be, nehogy a szállítás alatt megsérüljön.

A délelőttöm azzal telt, hogy Norcikám Budapest Bank-os számláját rendeztem, ugyanis az egyik jelszóváltásnál elkevert valamit és többé nem tudott belépni az Internet Banking-ba. Lementem a Budapest Bankba, onnan feljöve, telebankingon keresztül próbáltam intézni, de hiányzott egy e-PIN kód, amit végül Norci adott meg Viber chat-en. A lényeg, hogy végre sikerült.

Próbáltam készülni a délutáni német órára, de ez azért nem jött össze, mert azok a német könyvek, amik nekem megvoltak, egyik sem tetszett.

Ebédre megint a finom gomba pörköltöt ettem nokedlivel és cékla salátával. Möci lejött és még kínált csirkelevessel, de annak már nem volt akkora sikere.

Délután elindultam a két lánnyal (Emővel és Emőkével) az IKEÁ-ba, hogy vegyünk egy fenyő könyvespolcot a hálószobába, mert már nem férnek sehova a könyvek. Találtunk is egy szemre megfelelőt olcsón. 5500.- forint volt darabja. Rögtön kettőt vettünk belőle és, hogy ezt meg is ünnepeljük, beültünk az IKEA éttermébe egy-egy sütire és kávéra. Vettünk még egy E 27-es LED izzót és egy 10 darabos AA ceruzaelemet.

Mire hazajöttünk Áron már megérkezett a suliból. Möci és Emőke kerestek nekem egy Themen 1-et, ami már tetszett is volna, de Kriszta telefonált, hogy nem tud 1/2 7-re, csak 7-re jönni.

Nekikezdtem az egyik könyvespolc összeszerelésének. Közben rájöttem, hogy ez annyira nem igazi fából készült, hogy még a pozdorja lapok sincsenek igazi fával borítva, hanem csak fotótapétával vannak leragasztva. Olcsó húsnak híg a leve. Megpróbáltam úgy felfogni, hogy a kinézése messziről szép és a célnak végül is megfelel.

Már majdnem 7 óra lett. Végül hárman ültünk az asztalhoz német óra címén Kriszta, Emő, meg én. Meg is tartottam az első bemutatkozó órát. Közben megjött Emőke és azt mondta, ha a hétfői időpontot át tudjuk tenni keddre, akkor ő is szívesen csatlakozna.

Utána folytattam a polc összeszerelését és amíg én szereltem, addig félfüllel hallottam, hogy Möci és Áron mély beszélgetésbe kezdtek. Áron teljesen kiteregetett minden, főleg iskolai problémáját.

Egy levelet kaptam Johnny-tól, miszerint ugye jól értelmezzük mi az eladásra kínált kerékpár vázat, hogy abban csak egy hátsó rugós tag van. Én azonnal pánikba estem. Lehet, hogy nem is azt előlegeztük le, amit a csóka meghirdetett. Azonnal felrohantam. Csabi még nem volt otthon, de a levelezésünket olvasva megnyugtatott, hogy minden a legnagyobb rendben és ezt meg is írtam Johnny-nak. Csak annyit kértem, hogy jól csomagolja be a vázat, nehogy útközben megsérüljön.

Nagy a család

Normális időben ébredeztünk. Kinézve a hálószoba ablakán, mindent belepett a hó. Odakint hideg volt. Möci bőséges reggelivel rukkolt elő.

Áront sikerült rávennünk, hogy az egyik füzetének tartalmát másolja át az újonnan vett füzetbe.

Egész délelőtt csak lazultunk. A rendcsinálás közben ráakadtam még egy kis adag áztatni való bélyegre. Nem halogattam, leáztattam.

Kora délután került sor a maradékok elfogyasztására. Möci ugyan készített, hozzá palacsintát kétféle töltelékkel is (vanília puding és baracklekvár), de Áron már a csirkelevessel sem tudott megbirkózni, ezért lemondott a palacsintáról is.

A napelem rendszer termelése és a mi fogyasztásunk a telepítés óta először átbillent mínuszba, de hát ez is volt az eredeti célunk. Én ugyan egy- másfél hónappal későbbre terveztem az átbillenést, de így is nagyon jó. Inkább használjuk el a többlet áramot, minthogy alacsony áron kelljen eladni az ELMŰ-nek.

Korán kezdtünk el csomagolni.

Hazafele Áron kilobbizta, hogy álljunk meg a Bureknél, mert ott akkor ő olyan sajtos tekercset tud venni, amiből még holnap is tud bevinni az iskolába.

Csabi már telefonált, hogy éhesen fog hazaérni, ezért megálltunk a Gyümölcshalomnál is és vettünk egy doboz gombát. Möci ugyanis azt tervezte, hogy majd csirkeleves, tejfölös gombapörkölt lesz a vacsora és utána palacsinta. A Halomnál kivettünk a kitett ládából is néhány cuccot, mint a csövesek (retek, banán, paradicsom).

A korai hazaérkezés után azt a feladatot kaptunk Emőkétől, hogy Mannát vigyük le egy rövid időre. Áron vállalkozott is a feladatra, de a felhozatal már nem volt olyan egyszerű, mert Manna nagyon jól érezte magát ott lent. Ezért Möcinek abba kellett hagynia a vacsora készítést és végül ketten tudták csak felhozni Mannát.

Áront elzavartuk fürödni és így 1/2 10-re sikerült ágyba terelni.

Emőke csak kicsit később érkezett haza. Manna fel-fel ugrált örömében, amikor meglátta Emőkét. Adtam neki is a finom gombapörköltből nokedlivel és céklával és vitte a neki szánt palacsintákat is baracklekvárral. Ha jól meggondolom, akkor nagy a család. Möcinek néha hat éhes szájat kell betömnie.

A huzika működik sziget üzemben

Nem mondhatom, hogy túl korán ébredtünk volna. Möcinek az volt a javaslata, hogy mielőtt a piacra megyünk, kapjunk be egy kis  reggeli előleget.

Az éjjel szemerkélt a hó. Nem is értem, hogy ilyenkor mit tesz majd a napelem rendszer, mert  a márciusi telepítés óta még nem esett hó.

1/2 10 lett mire kiértünk a piacra. Eladók és vevők kevesen voltak egyaránt. Lacinál vettünk finom húsos füstölt szalonnát, a kolbászosnál pedig csípős kolbászt, tojást és egy csomag far-hátat levesnek.

Beugrottunk a Barkácsboltba, a Villamosságiba és a papír üzletbe is, mert Áronnak kellett venni új füzeteket, hogy a második félévet tabula rasa kezdhesse.

Hazajövet nagy reggelit készítettünk. Mindenki azt kapta, amire vágyott.

Reggeli után a huzikával foglalkoztam. Beüzemeltem (párhuzamosan bekötve) a második akkumulátort. Sikerült elindítanom a fűtést és időnként ellenőriztem a belső hőmérsékletet. Könnyedén felfűtött 20 oC fokra. Möcit is behívtam, hogy eldicsekedjek az alkotással.

Orosz Laci bácsi kora délután érkezett. Szemügyre vette a helyszínt és megbeszéltük, hogy mi lenne a feladat. Azt mondta elvállalja, szóljak, amikor már be tudtam szerezni a motoros háromjáratú szelepet és akkor indulhat a projekt.

Möci közben készítette az ebédet. Elég későn 3/4 5-kor került sor az elfogyasztására. Csirkeleves és sült hurka volt krumplival és kukorica salátával, utána puding.

Ebéd után kiteregettem a leáztatott bélyegeket.  Kicsit angoloztam Möcivel és később le is préseltem a kiteregetett bélyegeket.

Este Áron "Gyűrűk urá"-t nézett és nem  akaródzott lefeküdnie.

Möci bekapcsolta a szaunát. Mind a ketten szaunáztunk.

Elfogyott a gyógyszer

Csendes péntek reggel. A meteorológia tegnapi fenyegetéseiből, itt Gazdagréten egy szem hó nem esett.
Áron majdnem időben indul a suliba. Miután kirámoltam a mosogatógépet és lefejtem a kefirt egy kis reggelivel kényeztettem Möcit. Bekapcsoltam a dömsödi fűtést, amiről egy szakcikk azt mondja, hogy nem is kellene kikapcsolni, mert hogy nagyon lehűl  és ilyenkor többet fogyaszt, mintha egész héten menne alacsonyabb hőfokon. Szerintem a cikk írója nem tanult műszaki hőtant, vagy ha tanult, akkor már elfelejtette.a

Végre sikerült teljesen bepótolnom a blogbejegyzések lemaradásait.

Miután elfogyott az egyik gyógyszerem, felhívtam a szakorvosomat. Az asszisztensnővel tudtam beszélni, akitől kértem, hogy legyen a segítségemre azzal, hogy a doktor úrral írasson alá egy receptet, mert csak február 19-ére kaptam  a következő vizsgálatra időpontot. Azt mondta, keressem fel a háziorvosomat és kérjem meg, hogy írja föl ezt a gyógyszert. Így is tettem, de a házi orvos azzal irányított vissza, hogy kérjek a doktor úrtól egy szakorvosi javaslatot, mert ő csak annak alapján tudja felírni a gyógyszert. Újra felhívtam a doktor urat, de az asszisztensnő elhajtott azzal, hogy majd február 19-én, amikorra van időpontom, akkor megírja a szakorvosi javaslatot.

Ha nincs T. Gyuri barátom, aki egészen más területen orvos, akkor ezektől egy hónap alatt, akár fel is dobhatom a talpam. Ez az, amiről Norcikám azt írta Bristolból, hogy az ottani légkört hónapokig  nem értette, miként van az, hogy ott mindenki, de főleg a közalkalmazottak keresik a módját, hogyan tudnak az állampolgárnak segíteni. Itt ez úgy tűnik, mintha fordítva lenne. Mindenki azt keresi, hogyan mondhat nemet.

Igyekszem mindent egy kupacba összeszedni a pénteki levonulásunkhoz.

Áron hazaérkeztekor rögtön a félévi bizonyítványát kértem. Nem voltam tőle elájulva. Magatartás: Változó, ami nem jelent jót. Matematika 4-es. Ahhoz képest, hogy a tanárnak az volt a véleménye, hogy Áron a legjobb matekos, elég gyenge eredmény.

Ezen kívül ma hozott egy 1-est Természet Ismeretekből, amit végképp nem tudott megmagyarázni.

Mannát nem adta oda Emőke, így ezen a hétvégén nélkülöznünk kell.

Sikerült nem sokkal kettő után elindulnunk. Csak tankolni álltunk meg és beszóltunk a Dabi Vegyesboltba, hogy holnap tegyenek félre nekünk egy kárpát kenyeret.

Erre fele már néhol havasabb volt a táj, de komoly havazás még itt sem volt.

A megérkezéskor először konstatáltuk, hogy milyen finom meleg a lakás, majd azzal kezdtünk, hogy bevittük az elektromos kazánt és kicsomagoltam a szőnyegen. Gyönyörű darab. Elkezdtem méricskélni és megterveztem, hogy hol fog elférni az úgy nevezett kazánházban. Ahhoz, hogy ott beépítsem Orosz Laci bácsinak kb. 30 cm-rel lejjebbre kell szerelnie a kiegyenlítő tartályt. Ennek nem fog felhőtlenül örülni, amikor holnap megtudja. Azért, hogy holnap nagyobb legyen a kényszerű nyomás, a tartókonzolt már most felszereltem, hogy ezzel is kifejezzem annak a véglegesített helyét. Kimértem a hozzávezető kábel és kábelcsatorna hosszát hogy holnap megvehessem, de felhívtam Mikus urat, hogy a szükséges kábel típusát adja meg. Így holnap már szakértő kinézeteként fogok kérni 13 fm 5 x 4-es MT kábelt és hozzá 12 fm kábelcsatornát.

Amíg én a kazánt installáltam, Möci a meglévő maradékokból olyan királyi vacsorát rittyentett, hogy mind a hárman megnyaltuk a tíz ujjunkat. Volt abban sonkás krumplis tészta, lazacsült, tejfölös gombapörkölt és sóska krém. Hozzá sört és rozé fröccsöt ittunk.

Möci bekapcsolta a szaunát, bement és amikor befejeztem e sorok írását, akkor én is követtem.

Már 11 óra is elmúlt, amikor első álmunkból ébresztett a Viber telefon csörgése. Csak Emőke lányunk érdeklődött afelől, hogy hogy vagyunk. Most már jól, mert felébresztettél - mondta Möci -, de azért nem haragszunk. Utána nem volt könnyű elaludni. Részemről egyórai próbálkozás után lementem inni egy unicumot. Elővettem egy jegyzetblokkot és újraterveztem a TIGÁZ-os és az ELMŰ-s kazán egymáshoz kapcsolhatóságát.

Bálna

Áron a reggeli 3/4 7-es ébresztőt áttette 7:00-re. Bizonyára gondolta, hogy ezzel valamelyest emeli az adrenalin szintemet. Odaadtam neki 500.- forintot szendvicsre, vagy pizzára.

Möci azzal kezdte a napot, hogy leült a notebook elé. Egy idő után persze azt mondta, hogy az angolt tanulja és maga mellé csalt, hogy angolozzunk.

Lementem vásárolni a CBA-ba, majd megreggeliztünk. Elvégeztem a kefir váltást.

Mire mindent összerámoltam a konyhában, már telefonált az MLP-s, hogy meghozta az elektromos kazánt. Gyorsan leszaladtam és betettük az autó csomagtartójába.

Norcinak írtam Viberen, hogy utaljon át Zsoltnak 140 fontot, mert ő fogja átvenni és elhozni a Csabi kerékpár vázát.

Ha már így beindultak a dolgok, felhívtam Orosz Laci bácsit ( ő szerelte húsz évvel ezelőtt a dömsödi ház központi fűtés rendszerét ), hogy elvállalná-e az új kazán bekötését a régivel párhuzamosan. Szombat délután jön megnézni a helyszínt.

Möcivel elindultunk, hogy megnézzük a Bálnát. Először a Ferenciek terét vettük górcső alá. Szerintünk elég jól haladnak a munkák, ahhoz, hogy két hónap múlva átadják az egész csomópontot a nagyközönségnek.

Utána a 2-es villamossal elgurultunk a Zsil utcáig. A Bálna belülről 3/4 részt üres. Nagy kihasználatlan terek. Kicsit a minőséggel és a készültséggel is baj van. A földszinti férfi wc-ben, amiről látszik, hogy sokba került, nincs fogas, így a télikabátomat a földre kellett tenni, amikor igénybe vettem a lehetőséget  és nincs WC papír. Szerencsémre nálam volt egy kis csomag papír zsebkendő. Ha elgondolom, hogy a külföldi turista eljön Európa közepén egy főváros közepébe és ilyesmivel szembesül, nem fog sok jót mesélni otthon rólunk. Azt sem tudom, hogy mit fog kezdeni a több helyen elhelyezett szelektív szeméttartókkal, amire az van írva, hogy:"Műanyag". Előveszi az ultiszótárt vagy megszólít egy magyart. Nem lett volna egyszerűbb a bedobó nyílás fölé azt is írni, hogy: "Plastik"?  Hátha azt könnyebben megérti, mint azt, hogy "Műanyag".  Sok apró sebből vérzett az egész létesítmény. Olyannyira, hogy a látogatás végén megkerestük a Bálna Igazgatóját és megpróbáltam neki udvariasan és kedvesen, jobbító szándékkal elmondani a véleményem.

Utána beültünk az egyszer már nagyon bevált vietnami étterembe az Október 23-i úton és rendeltünk egy-egy "irodai menü"-t, ami nem csak finom volt, de olyan sok, hogy nem tudtuk megenni és be kellett csomagoltatni. A kiszolgálás udvarias, gyors és a végén nem fogadtak el borravalót és a csomagoló edényekért sem kértek pénzt. Nem is értettük, hogy mitől olyan olcsó az amit ettünk.

Mire itthon ittunk rá egy sört, meg egy kávét, addigra Áron megérkezett a suliból és bár a leckéje még nem volt készen, mégis leült a számítógépe elé játszani. Amikor emiatt rászóltam, közölte, hogy a német leckéjéhez vett elő egy online szótárt.

Egy akciós AEGON ajánlat miatt megpróbáltam a korábbi UNION lakásbiztosítást leváltani (a kettő éves díj különbözete nem sok, csak 58.808 - 18.288 = majdnem 40.000.- forint), de ez első nekirugaszkodásra nem sikerült, mert meg kell várni a biztosítás éves fordulóját és akkor sem e-mailben, hanem ajánlott levévben.... Még jó, hogy nem kérnek külön indoklást, hogy elfogadják a felmondást.

Möcivel megbeszéltük, hogy a rezsink ügyében mindenre nagyon oda kell figyelni.

Emőke is átjött és Áronnal kettesben megették a dogi beg-ként hazahozott vietnami maradékot. Mind a ketten próbálkoztak pálcikával enne, de ez csak Áronnak sikerült.

Végül Áronnak csak nagyon későn sikerült lefeküdnie.

Hűtőszekrény javítás Laciéknál

A mai nap valahogyan nagyon jóra sikerült. A nap eredményessége szempontjából hátrány, hogy későn ébredtünk. A kora reggelből csak annyira emlékeztem, hogy Áron kért ebédre pénzt mielőtt elindult.

Amikor már ébredeztem, akkor félálomban megterveztem a két kazán bekötését, annyira, hogy elővettem egy papírt ceruzát és le is fektettem a tervet.

Utána Möci kelt. Egy darabig rakodott, csaszatolt, majd készített egy libazsíros pirítóst, kitöltött egy pohár kefirt, kiadta  a további feladatokat és felvonult.

Nekem 10-re volt időpontom a CITI Bankban. Ott sikerült egy óra alatt végeznem és mindent elintéztem. K. úr javaslatára a portfólióban egy Eurós befektetést konvertáltunk egy dollárosra, mert szerinte ez most egy hasznos húzás. Én nem teljesen értettem, hogy miért, de neki hinnem kell, mert a javaslataiban az elmúlt 14 év alatt még sose csalódtam. Közben kávéztunk és politizáltunk, majd egy óra múltán kiszúrta a szemem egy egyórás parkolójeggyel és elbúcsúztunk.

Itthon elintéztem az elektromos kazán végleges holnapi átvételét az MLP postaköltség nullára csökkentésével.

Délben megettük a tegnapi vendégváró vacsora maradékát, de a süti már alig fért belém. Indultam a Laciékhoz a hűtőszekrényt szerelni. Útközben még befizettem a nyugdíjasklubban a
korábban megrendelt 5 üveg mézet. A tömegközlekedésin azt az angolt olvasgattam, amit Möcinek szeretnék tanítani. Szinte készültem az óránkra.

Laciéknál sikerélményünk volt, mert megtaláltuk a hűtőszekrényhibáját. Laci úgy hozott haza, hogy a Déli pályaudvarnál kitett, ahonnan 139-essel éppen az utolsó percben érkeztem, amikor S. Fruzsina megjött a fizika korrepetálásra. Laci továbbment a Joliot Curie térre, hogy megrendelje a  BOSCH-nál a hűtőszekrényükhöz szükséges alkatrészt.

A fizika korrepetálás ma nagyon jól ment. Mondtam is Fruzsinának, hogy kezd ráérezni a tanultakra, ami miatt el fogom veszteni, mint kereseti lehetőséget.

Közben hazaérkezett Áron és Emő. Hogy ne zavarják az órát, lementek Mannát megkeresni és csak egy óra múlva jöttek vissza.

Sz. Krisztával (az ikrek anyukája) megbeszéltem, hogy jövő hétfőtől elkezdem a német tanítását. Möci - nem is tudom, miért - közölte, hogy ő is szeretne csatlakozni az órákhoz.
Az oka ismeretlen, de mintha mostanában olyan jól mennének a dolgaim. Talán azért mert nem engedem, hogy minden úgy történjen, ahogy akar, hanem belefekszem és csinálom.

Vendégek jönnek vacsorára

Későn ébredtem, mert Möci okvetlenül szeretett volna megbeszélni valamit éjjel fél három és három között.

Délelőtt megvívtam a csatámat az elektromos kazán ügyben. Az eladó ugyanis ragaszkodott valamilyen beszállítói áremelés miatt ármódosításhoz, én meg megpróbáltam hangsúlyozni, hogy a honlapjukon szereplő ár megfelel egy "vizuális szerződésnek". Azt az érvet nem akceptáltam, hogy ezt a megrendelésemet még nem igazolták vissza, sőt egy óra múlva felhívtam őket azzal, hogy időközben beszéltem a Fogyasztó Védelmi hatósággal - ami persze nem volt igaz - és ők úgy tájékoztattak, hogy a honlapon megjelent ár már mérvadó egy vitás esetben. Erre változtattak a stratégián és közölték, hogy vissza fognak hívni, de előbb kérnek a nagykereskedőtől a számomra egy egyedi árat. Vissza is hívtak és közölték, hogy akkor rendben van az eredeti ár.

A nap további része az esti vendéglátás előkészületeivel telt. Möci rendelt, én meg mentem a CBA-ba beszerezni. Az első etap csirkecombokról, csirkeszárnyakról, gombáról és csípős paprikáról, lisztről és réteslapról szólt.

Később elindultam az akkukért és egy részét vittem a Hollakohoz. Mire elszámoltam Nagy úrral és ahogyan folytak a vacsora előkészületei újabb rendelés érkezett, hogy hozzak lisztet, juhtúrót, porcukrot, gombát és egyebeket a TESCO-ból.

Közben persze Möci is hozott a Regős utcai savanyúságostól céklát és kovászos uborkát. Möci semmit nem kockáztatott, csak  a tutira ment. A csirkepörköltet teljesen egyedül készítette. Kicsit ugyan csípősre sikeredett, de közben Áronnal megbeszélték, hogy néhány szem gomba jót tenne a csípősség csökkentésére.

A juhtúrós, kapros nokedlit Möci kavarta, de végül nekem jutott a feladat, hogy beleszaggassam a zubogó vízbe. Az igaz, hogy egyikünk se tett a vízbe sót, mert elfelejtettük, de majd a pörkölttel finom lesz.

Megterítettük a keresztbe fordított asztalt és amíg a sütőben még sült a vargabéles mindent előkészítettünk.

A nagy sürgés-forgás közepette elsőnek Tamás érkezett és már el volt ájulva a konyhai illatoktól. Amikor Laci és Fruzsina is megjött egy welcome drink-kel kezdtünk, majd felvittük őket Möci stúdiójába, hogy lássák a rajzait. Ott eddig még sose voltak, így nem csak a rajzok, hanem Möci lakása is tetszett nekik.

Amikor vissza jöttünk kezdődött a vacsora. Fruzsina és Laci egyik ámulatból a másikba estek és nem győzték dicsérni a főztünket.

Később E. Laci is megérkezett, de ő már nem vehetett részt a tárlatvezetésen, mert mi már javában ettünk - ittunk.

Áron nagyon diszkréten kivált a társaságból és elment lefeküdni.

lakókocsi akkumulátora.

Áron már annyira önállóan indult a suliba, hogy nekünk még sürgetnünk se kellett.

Szerény reggeli (lágy tojás, libazsíros pirítós kenyér, sajt és tejeskávé) után lassan készülődtem a bányába az új projekt tárgyalására. Möci irányította a ruházatomat és átérezve az ügy fontosságát általános tanácsokkal látott el.

A tárgyalás első fázisban, inkább a két cég együttműködésének  keretein belüli lehetőségek megbeszélésével folyt. Miután éreztem, hogy hármunk közül én beszélem a legszegényesebb angolt, bár mindent értettem, igyekeztem minél ritkábban megszólalni. Ezzel együtt nagyon jónak ítéltem meg a tárgyalást és amikor Győzőt kikísértem, neki is ez volt a véleménye.

Teljesen feldobva indultam haza, de egy kis kerülővel még betértem a Hollakóhoz a lakókocsi

második akkumulátora végett. Abban maradtunk Nagy úrral, hogy én megyek el beszerezni a nevükben és akkor élvezem az ő árkedvezményüket, miközben nekik is végzek anyagbeszerzési munkát. Közben egy-két telefon és kiderült, hogy az akkuk csak holnap érkeznek az üzletbe.

Hazajövet együtt ebédeltünk. Maradék csirkeleves és rántott szárny petrezselymes burgonyával és újólag készült tcacikivel.

Mese, mese, meskete

Az éjjel nem tudtam aludni. Többször is felébredtem és Möcit keresgéltem, de hiába. Egyszer azután megelégeltem, hogy nem tudok aludni és éjjel egykor felkeltem megírni az elmaradt leveleimet. Két óra múlva feküdtem vissza.

Hajnali 3/4 9-kor keltünk, mint a lusták általában. Áron bundás kenyeret és hideg tejet kért reggelire én meg csak sült angolszalonnát pirítóssal és tejeskávéval. Ha nincs itt a Möci, nincs is kedvem olyan nagy reggelihez.

Reggeli után nekiálltam rendezni a leáztatott és lepréselt bélyegeket. Áron közben arról mesélt, hogy emlékszik sok mesére, amiket akkor meséltem neki, amikor még nagyon kicsi volt. Elhatározta, hogy amikor már neki is lesznek gyerekei, akkor sok mesét úgy fog kezdeni, hogy: 'Amikor én még nagyon kicsi gyerek voltam, akkor az apukám mesélt egy mesét, ami úgy szólt, hogy ....."

Arra emlékszik, hogy néha könyvből olvastam a meséket, de a legjobban azokat szerette, amiket melléfeküdve a sötétben, saját maga talált ki. Ezek közül néha kértem, hogy most azt mesélje el, amikor "Áron világgá ment". Ezt a mesét nagyon szerettem - mondta -, pedig amikor a mese végén egy virágos erdei tisztáson Áron és apukája újra találkoztak, akkor már majdnem pityergett a boldogságtól. Azóta ma már tudom, hogy ez az önző apa kegyetlen meséje volt tőlem, de annak örülök, hogy ezeket még tíz év távlatából is szinte szó szerint tudja. Ha ma tanácsot kérne tőlem szülő, hogy melyik mesekönyvből olvasson esténként a gyerekének, akkor az tanácsolnám, hogy néha, nagy klasszikusok mellett találjon ki maga is meséket és azt mesélje.

Délelőtt rendeztem a bélyegeket. Utána nekiálltam elkészíteni az ebédet. A maradék csirkeleves csak meg kellett melegíteni. Főfogásként rántott csirkeszárny volt petrezselymes krumplival. A petrezselyem még mindig a kertből jött.

Áron nem evett sokat, de ízlett neki az ebéd.

Zoli bácsit megkértem, segítsen betenni az elvileg már eladott gázkazánt a csomagtartóba, mert este hétre ígérték, hogy jönnek érte.

Amíg Áron a számítógépen skype-olt Leóval, addig átugrottam Gabikáékhoz, de csak azért, hogy megkérdezzem, hogy vannak, no meg vittem a csontokat Rokkónak.

Lassan kezdtünk mindent összepakolni. A Manna becserkészése a kalitkába megint Áron feladata volt.

Pontosan hétkor érkeztünk meg Gazdagrétre. A találkozás örömére beküldtünk Möcivel egy unicumot. Átadtuk Mannát Emőkének.

7 után nem sokkal megjelent a vevő és lebonyolítottuk az üzletet, no meg az átpakolást az ő autójába.

Möci leellenőrizte Áron táska és tolltartó rendjét 9 után már lefekvés.

12 V-os elem

Csak nyolc óra után ébredtem. Áron már a számítógép mellett ült. Hívtam, hogy jöjjön velem a piacra, de ő, mint mondta, inkább a leckéjét írja és otthon maradt.

A piacon mindenki kérdezgette, hogy-hogy egyedül jöttem. Mondtam is, hogy Möci rajzol, Áron meg lustálkodik. Vettem tojást, angol szalonnát, hordós káposztát, leveszöldséget és kávét.

A piac mellett bevittem a Manna oltási könyvét az állatorvoshoz, hogy bélyegezze be a második veszettség elleni oltását is.

Visszatérés előtt még elmentem a vasudvarba  az 80 cm hosszú 1"-os flexi csőért, de csak 60 cm-est kaptam. Megbeszéltük, ha nem jó, akkor két hét múlva becserélik. Vettem még 12 V-os elemet a huzika riasztójába.

Otthon nekikezdtünk a reggeli készítésnek. Igaz, hogy későn, de nagyon bereggeliztünk.

A riasztóba vett elem annyira  nem volt 12 V-os, hogy a műszer csak 1 V-ot mutatott. Nagyon pipa voltam és azonnal visszavittem. Mondtam, hogy nem azért jöttem, hogy a 250.- forintot visszakérjem, hanem azért, hogy a szállítójuknál reklamálják meg a terméket.

Visszafele beugrottam Gulyás Laciékhoz, hogy elmondjam, hogy jártam az elemmel. Laci először csak azért hívott be, hogy ne az udvaron beszélgessünk, de amikor már bent voltam, akkor leültettek ebédelni is. Csak a levesből ettem, mert mint mondtam, nem régen reggeliztünk.

Itthon feltettem a levest. Néhány csirkeszárny és sok zöldség került bele. Amíg lassan zubogva főtt, addig leáztattam a tegnap levagdosott bélyegeket.

Miután már dél is elmúlt, számon kértem Árontól, hogy miért nem írja a leckéjét. Először azt mondta, hogy azt ő már reggel megírta, amíg én a piacon voltam- Akkor lettem nagyon pipa, amikor a kérésemre, hogy akkor most megnézném a leckét közölte, hogy nem volt semmi lecke. Legszívesebben egész nap skype-olna Leóval.

"Áron! Erre a semmi leckére mondtad tegnap, hogy majd ma megírod? Erre a semmi leckére mondtad azt, hogy amíg én a piacon leszek megírod? Erre a semmi leckére mondtad azt, hogy már reggel megírtad?"

Felhívtam az ikreket és kértem írják meg nekem e-mailben, hogy mi volt a lecke feladva szerdán, csütörtökön, pénteken, mert ugyanis Áron leckefüzetében mind a három nap üres. Végül Krisztával tudtam beszélni,aki megígérte, hogy egy óra műlva lesznek gépközelben és megírják. Egyúttal közölte, hogy két kislány, illetve a szülei fognak jelentkezni nálam német korrepetálásra, sőt, ha elvállalom, akkor ő i szeretne nálam tanulni. Mondtam, hogy én annyira nem tudok, hogy tanítást is vállaljak, a korrepetálás az más.

A fejlemények hatására Áron végre leült leckét írni. A matekot át is néztük, de először nem mindenben értettünk egyet.

Manna felhőtlenül jól érzi magát Dömsödön és ezt mi is élvezzük. Ki-be járkál és ezt a szándékát mindig tudtunkra tudja adni. Kimegy, majd bejön enni egy kicsit és újra kimegy. Érdekes, hogy amikor bejön enni, akkor mindig hátra-hátra pislant, hogy vajjon a haverok nem akarnak-e  enni az ő kajájából. Nagyon szeret a bélyegező szobában az inverteres klíma alatt pihenni. Néha nagyon mereven nézi, hogy annak a légbefúvója hogyan váltogatja a befúvás irányát.

Később együtt vizsgáltuk meg a huzikában a bojler teljesítményét, mert egyedül nem tudtam volna világítani is és leolvasni az adattábláját.

A kefir termés nem lett olyan finom, mint otthon szokott lenni. A savója különvált és az íze kesernyésebb lett. Lehet, hogy a TESCO-s tej nem jó erre.

Három vállalkozótól is kértem be árajánlatot az elektromos kazán telepítésére.

Este még lepréseltem a leáztatott bélyegeket. A szortírozás holnapra marad.

Skype a kütyün.

Reggel Áron megint sokat tötyörgött, de végül sikerül időben elindulnia. Mi hamar összeszedtük magunkat és indultunk Ellihez Pátyra. Túl azon, hogy Elli mindig csodát tesz a lábunkkal, nagyon jó vele két órát beszélgetni, nevetgélni.

Onnan az MTT-be mentünk. Nekem volt dolgom a főszerkesztővel. Amit még a hét elején kértem tőle, azt tökéletesen előkerítette és ebben sokat segített. Utána bekopogtunk a volt főnökömhöz, hogy referáljak neki, mit intéztem a következő projekttel kapcsolatosan. Möci és H. úr bemutatkoztak egymásnak és még csevegtek is H. úr hobbijairól, a kerékpározásról és a repülésről. Telefonon előkészítettem a hétfői megbeszélést.

Möcivel felmentünk az étterembe és egy finomat ebédeltünk.

Mire hazaértünk, Áron már megjött az iskolából. Gyorsan összecsomagoltunk. Möci a kajákat, Áron a Mannát én meg a többit. Sajnáltuk, hogy Möci most nem jön velünk,de úgy gondolta, hogy otthon intenzívebben tud készülni a kiállításra

Három után útnak indultunk. Csak Szigethalmon álltunk meg a TESCO-nál, de ott se időztünk túl sokat. Áron be se jött, inkább szundikált az autóban. Vettem csirkeszárnyat, kenyeret, friss tejet meg mindenféle italt magunknak, illetve a keddi vacsorához, amire 5-6 vendéget is hívunk.

Megérkezve, a kipakolás után felhívtam Mikus urat, hogy megkapta-e az e-mailemet, mert szeretném ha küldene egy szerény árajánlatot az elektromos kazán bekötésére. A bázison jó meleg volt, de ennek ellenére begyújtottam a cserépkályhába, mert annak a látványát és a hangulatát is szeretjük.

Áron azt mondta, hogy ma nem szeretne iskolai dolgokkal foglalkozni, majd holnap nézi át a leckét, mondjuk 12:00 órától. Este felfedezte,hogy a kütyüjén hogyan tud Leóval (Dömsöd-Bristol) Skype-olni és léső estig csevegtek.

Én levágtam egy nagy adag áztatni való bélyeget, majd megmelegítettem a vacsorát és a frissen leszűrt kefirrel megettük.

Eladtuk a gázkazánt.

Már a reggel nagyon élénken kezdődött. Áron riadtan ébredt fél nyolckor és azt mondta:
- Nem, az nem lehet, hogy már ennyi az idő. Meztelenül rohant be a szobába:
- Bevisztek autóval a suliba?

Se fogmosás, se zokni, se szemüveg, 7:36-kor bent ültünk az autóban és bár volt egy kis dugó, mert úgy látszik, hogy másoknak is elaludt a gyereke, Áron 7:52-kor az iskola előtt szállt ki az autóból és csak annyit mondott: "Kösz Apa"..

Nagyon pipa voltam, de egész úton nem szóltunk egymáshoz. Majd ha hazajön a suliból, akkor fogom megmondani neki (és még akkor is halkan, kedvesen, nehogy a lelke megsérüljön, hogy ha még egyszer előfordul, hogy 1/2 9-kor még nincs az ágyban és 9-kor még nem oltja el a villanyt, akkor figyeljen, hogy mekkora patáliát fogok rendezni.

Nyolcra már haza is értem és megpróbáltam visszapihenni, de már csörgött is a telefon, hogy 1/2 10-kor vehetem át a Blahán az 1500 W-os szinuszos invertert.

Amíg öltöztem, Möci készített egy tejeskávét és egy zsíros deszkát oldalas húscafatokkal. Gyorsan bevágtam és rohantam a 139-es buszhoz. A Délitől metró és pontban fél tízkor átvettem az invertert.

Hazafelé hívtam Ellit, hogy kimehetünk-e hozzá délelőtt, de neki a mai napon vendégei vannak és a holnap lenne csak jó.

Délelőtt kiteregettem a beáztatott bélyegeket. Később le is préseltem néhány könyvbe.

Egy vevő jelentkezett az Ariston gázkazánért, egy picit lealkudta, majd ki is fizetett 10.000.- forint foglalót, azzal, hogy vasárnap estére hozzam fel Budapestre és akkor átveszi.

Ebédre lementünk a kis kínaiba.

Nekem már előre égette a zsebemet a gázkazán ára és szétnéztem a piacon az elektromos kazánok között.

Este készítettem egy csirke pörköltöt, a Möci meg hozzá nokedlit és czacikit. Hárman ettük Emőke, Áron, meg én, mert Möci elment Érdre a barátaihoz.

A tanár úr nem tudja megoldani a példát

A tegnapi késői lefekvés miatt nagyon nehezen ébredtem. Félálomban még tudtam pénzt adni Áronnak, hogy vegyen magának valamit ebédre, de felkelni csak majdnem kilenckor tudtam.

Gyorsan összekaptam magam, mert 10-re volt egy időpontom K. Viktornál a CITI bankban. Egy falatot és egy kávét még bekaptam, azután uzsgyi. Pontosan érkeztem és egy fél óra alatt végeztünk is az ügyemmel.

Hazafele vettem egy friss köménymagos cipót.

Itthon megválaszoltam a beérkezett leveleimet és invitáltam Möcit, hogy menjünk le a kis kínaiba enni valamit ebédre, de rá várni kellet, mert hajmosásnak adta a fejét.

Bár még nem kezdett a fejmosáshoz, de lehozott valami nagyon finom frankfurti leveshez hasonló zöldséglevest.

Ebéd után bélyegvagdosásnak adtam a fejem, majd elkészítettem a kaukázusi kefir új adagját.

Délután ötre jött Fruzsina. Egy darabig sikeresen folyt a fizika óra, majd az egyik példánál sehogyan sem akart kijönni a könyvben megadott eredmény. Mondtam, hogy egyelőre feladom, de majd még én is próbálkozom és ő is figyeljen oda az órán, hogy kinek sikerült kihozni a könyvben megadott eredményt.

Közben (elég későn) hazaért Áron, de óra alatt nem tudtam foglalkozni vele. Kihasználta az alkalmat és ő inkább skype-olt Leóval.

Amikor Fruzsina elment, rögtön felhívtam E. Laci barátomat, aki a fizika tudományok professzora és a Csodák palotájának alapító igazgatója. Felolvastam neki szó szerint a könyvben szereplő példát és a benne megadott végeredményt, de azt mondta, hogy az egy hülyeség, ezt valószíbnűleg elírták a tankönyvben. Ettől egy kicsit megnyugodtam.

Áronnal leültünk vacsorázni. Nagyon ízlett neki a zsírban sült oldalas a friss köménymagos kenyérrel, amihez még ivott egy csupor saját készítésű kaukázusi kefirt.

A lefekvéssel voltak problémák, mert a 8-1/2 9 nem ment és még tíz órakor sem volt egyszerű Áronnal megbeszélni, hogy fejezze be az olvasást és oltsa el a villanyt.

szokásos kedd este Laciéknál

Reggel háromszor is megkérdeztem Áront: A lakáskulcs, a bérlet és a pénz megvan? Igen, mondta mindháromszor, majd egy kicsit késve elindult a suliba. Naná, hogy amikor felkeltem, a lakáskulcs ott lógott a helyén.

Reggel frissen elkezdtem írni, amit ébredéskor, de még félálomban kigondoltam. Az a tapasztalatom, hogy szellemileg ez a legtermékenyebb időszakom.

Möci hamar felment, ezért egyedül kellett reggeliznem.

Gyorsan leültem a számítógép elé és megírtam mindent, amiket még az ágyban végiggondoltam.

A lány hazatelefonált, hogy a Mannát vigyük le a kutyafuttatóra, de valószínűleg félreérthettem, mert úgy értettem, hogy ő levitte és mi hozzuk fel. Möcivel lementünk keresni a Mannát. Több mint fél órát sétáltunk arra és közben folyton hívogattuk: Manna!, Manna!, Manna!, de a macska csak nem jött elő. Amikor végül hazajöttünk, bementünk a lány lakásába és a Manna ott feküdt Emőke ágyában. Döntöttünk, akkor most levisszük, hadd csavarogjon ott  egy kicsit.

Norci Viberen közölte, hogy a bringa váz előleget még este átutalta. Átszámítottam forintra és Möci ráutalta a Budapest Bank számlájára.

Délelőtt jött Judit húgom, Sz. Ági és a két és féléves Klárika. Möci elszámolt Judittal az angyalkákat illetően, majd felmentünk hozzá teázni, kávézni és tortászkodni.

Dél tájban elindultam Budaörsre Fizikóra és utána megvettem Möcinek a kért 7 W-os LED izzót valamint a mérőzsinórhoz szükséges alkatrészeket.

Amikor Áron hazaért a suliból, számon kértem, hogy miért mondta reggel, hogy a lakáskulcs nála van. Azt mondta, hogy már késésben volt és nem akart szarakodni a kulcs keresésével. Ettől azután még jobban pipa lettem.

Laci hívott, hogy este menjünk el hozzájuk egy kocsonya vacsorára. Möci többször bejelentette, hogy ő nem jön, de mégis jön, de mégse jön. Amikor Tamást felhívtam, akkor éppen úgy volt, hogy csak egyedül megyek.

Már esteledett, amikor összeállítottam a mérőzsinórt.

Möci végül úgy döntött, hogy jön velem. Tamás fél hét fele érkezett meg értünk. A kocsonya és hozzá a bor finom volt. Utána úgy elbeszélgettük az időt, hogy éjjel 1/2 1-kor indultunk haza.

Lacitól kaptam egy olyan DVD lejátszót, amiben merevlemez is van és mint ilyen tud TV műsort is felvenni.

alku a bringavázra

Áronnak csak félálomban tudtam odaadni a kajára a pénzt. Azt sem tudom, hogy időben indult-e a suliba vagy sem. Ő most már olyan önálló és megbízható, hogy nekem ezzel nem is kell foglalkoznom.

Möci felkelt és egy darabig csaszatolt, pedig ez szigorúan meg van tiltva, hogy haladjanak a saját dolgai is. Azután felment, mert nyílvám ott is volt mit csaszatolni. Egyedül reggeliztem, azután nekiálltam intézni a folyó ügyeket.

Átutaltam a pénzt a huzika riasztó elemére és megcímeztem az oda-vissza borítékot, amit szintén feladtam.

Norcikámmal leveleztem, hogy mi lenne a legegyszerűbb a Csabi bringavázának szállítására. Átküldött egy térképet, amin látszik, hogy a vázat nem is kell Bristolba juttatni, mert az a futárnak éppen útba esik, amikor Bristolba megy.

Próbáltam az eladóval felvenni a kapcsolatot, de az se telefonon, se Skype-on nem sikerült.

Közben hívott a volt főnököm, hogy el kellene mennünk tárgyalni a Telenor-hoz a korábbi együttműködésünket felfrissíteni, illetve fejleszteni, amiben igényt tart a közreműködésemre.

Délben Möcivel együtt ettük meg a marhahús leves maradékát erőleves tojással formációban.

Ádámmal politizáltunk egyet és elmondtam, hogy Jankával kapcsolatban elvonási tüneteim vannak.

Áron már negyed ötre hazaért és rögtön leült tanulni. Estére szt terveztük, hogy nagyot fogunk videó Skype-olni Norciékkal.

Fruzsina áttette a mai fizikát szerdára, így marad időm  Heartbreaker szótárazására.

Közben összejött a kapcsolat a bringa váz eladójával. Egész este a Csabi kerékpár vázának az üzleti alkudozásával foglalkoztam, azt hiszem eredményesen. A váz ára eredetileg 260 GBP volt, amit a csóka decemberben levett 220 GBP-re és jelen állás szerint úgy tűnik, hogy sikerül megvenni tőle 180 GBP-ért.

Bringa váz

Végre kisütött a napocska. A napelem tiszta erőből termeli az áramot, a lelkünkbe pedig a jókedvet. Már Möci sem köhög annyira.

Nagy reggelit készítettünk. Volt abban lágy tojás, tükörtojás és bundás-kenyér is. Möci összeaprított hozzá paradicsomot, paprikát és egyéb zöldségeket.

Kiteregettem a leáztatott bélyegeket.

Áron szokatlanul és váratlanul rendet csinált a horgász cuccai között, majd kiment a levegőre.

Csabinak ma van a születésnapja. Teljesen be van gerjedve egy használt kerékpár vázra, amit itt-ott kopott állapotban árul egy csóka Marlborough-ban csekély 250 BGP-ért. Elkezdtem Norcival szervezni neki, hogy egy kicsit olcsóbban jusson el ide Budapestre. Megpróbáltam lealkudni az árat és egyezkedtem az eladóval, hogy mi lenne, ha eljuttatná a vázat Bristolba.

A félig szikkadt bélyegek bekerültek a nagy német szótárba préselésre.

Ebédre megint marha húsleves és velős csont volt, de Áron kijelentette, hogy ő most nem éhes.

Délután befejeztem a hiányzó blogbejegyzéseimet, azután lassan elkezdtünk bepakolni. Mannát is betereltük a kalitkájába.

Hazafele bekanyarodtunk a Szigethalmi TESCO-ba, de csak azért, hogy eleget tegyünk a környezetvédelmi elkötelezettségünknek.

Felhívtuk Csabit, hogy a szülinapja alkalmából felvennénk és hazataxiznánk őt a munkahelyéről. Így azután a CityMax-ból Mannával együtt már öten utaztunk.

Itthon Möci még befejezte az ünnepi tortát. Áront sikerült beterelnem a fürdőkádba és kilenc után már le is feküdt.

Manna oltása

Nyolcig lustálkodtunk és csak utána gurultunk ki a piacra. Csak sütni való szalonnát, egy szál csípős kolbászt és harminc tojást vettünk. Nos ebből egy dobozzal Emőkének viszünk haza, mert kérte, hogy tojást és tuti bió zöldséget vigyünk neki.

Möcinek eszébe jutott, hogy nézzük meg, az állatorvos meddig rendel. Meg is néztük, azt mondta, ha sietünk, akkor  még megvárja, hogy hozzuk Mannát a második veszettség elleni oltásra. Gyorsan fordultunk egyet és szerencsénkre Manna is előjött. Az oltásra csak Möci ment be a Mannával, én az előszobában vártam őket.

Hazafele beugrottunk a félretett kárpát kenyérért.

Otthon szabadlábra helyeztük és csak utána reggeliztünk. Már a reggeli alatt bekapcsoltuk a marha húsleves alatt a platnit.

Ilyenkor téli fűtésidényben majdnem minden nap hallok olyan esetet, hogy valahol szénmonoxid mérgezés történt. Ezért azután - jobb mindent megelőzni az alsó szinten is felszereltem egy szénmonoxid érzékelő és riasztó készüléket. Áronnak elmagyaráztam, ha az villog és vijjog, akkor azonnal ki kell nyitni ajtót, ablakot és kimenni a friss levegőre.

Levágtam egy adag bélyeget áztatásra.

Möci hozzálátott a túrós palacsinta sütésének.

Ebédre a marha húslevest ettük, hozzá pedig a velős csontot  fokhagymás pirítós kenyéren. Utána finom mazsolás túrós palacsinta.

Délután a pihenő idő alatt Áron is hozzákezdett a könyvolvasással egybekötött szótárazásnak.

Mannát kiengedtük vadászni. Áron készített egy adag pattogatott kukoricát és azzal ültünk le a nézhetetlen TV elé. Hamar ki is kapcsoltuk és mentünk aludni.

Cipő csere a Deichmann-ban

Áron reggel nagyon sokat tötyörgött. Hiába keltettem 3/4 7-kor, még egy fél óra múlva is csak az öltözködésnél tartott.

Lementem pékárúért, azután elkezdtem készíteni a reggelit.

Közben elindítottuk a mosogatógépet.

Felhívtam Nóra nagyit, mert már régóta kéri, hogy üljünk le és adjak neki tanácsot a pénzügyi életével kapcsolatban. Ma délelőtt nekem jó lett volna és az én fejemben össze is állt a kép, hogy miket javasolnék, de ő ma nem érezte jól magát arra, hogy ezeket ma beszéljük meg.

Telefonon megrendeltem az 1500/750 W-os (most már szinusos) invertert és az átvételre megbeszéltünk egy jövő keddi időpontot.

Nem tudom, hogy milyen angyalka szállt a vállamra, de elkezdtem rendet csinálni az íróasztalomon. Ha ezt sikerül befejeznem, akkor benyújtok egy fotóval támogatott igényt valahova, valamilyen elismerő oklevélért.

Möci meggondolta magát és úgy döntött, hogy délután mégsem jön velünk Dömsödre.

Emőke azt tervezi, hogy 1/2 2 körül ér haza és akkor odaadja Mannát a teljes berendezésével, hogy magunkkal vihessük, de 1/2 4 előtt érjünk le Szigetszentmiklósra és vegyük át a Veterán vásárolt sínadrágját.

Möci meglátta a napsütést és azt mondta, hogy akkor mégis jön, mert ilyen szép időben nem tud egy bezárt lakásban maradni. Már délre mindent bepakoltam az autóba.

Áron is időben hazaért és viszonylag korán indulhattunk. Kihagytuk a Budaörsi TESCO-t és már 1/2 3-kor átvehettük a sínadrágot. Utána már jobban ráértünk. Megvettük a holnapi húslevesbe való marhalábszárat és a velős csontot. Betértünk a Szigethalmi TESCO-ba. Vettünk cipót, sört, unicumot, sajtot, és mindenféle illatszert. Mellette volt a DEICHMANN. Belebújtam Möci papucsába, hogy kicseréljük a néhány hónapja náluk vásárolt lábbelit, mert az egyik cipzárjának eltörött a húzókája. Szó nélkül azt mondta az eladó, hogy ha akarunk akkor válasszunk egy másik cipőt.

Innen már csak a bureknél álltunk meg. Vettünk egy kis cipót, meg mindenféle süteményt. Möci beszólt a Dabi Vegyesboltba, hogy holnap tegyenek nekünk félre egy kárpát kenyeret.

Amikor megérkeztünk Manna szabadlábra helyezése, kirámolás, unicum, és rögtön nekikezdtem a húsleves készítésének. Megtisztítottam a marhalábszárat a cubákoktól és zsupsz bele a velős-csontokkal. Ment bele mindenféle fűszer só, bors és egy csomó zöld fűszer.

Délután levagdostam egy adag áztatni való bélyeget.

Este Möci bekapcsolta a szaunát, de nem vacsorázott. Én megettem a csülkös pörkölt első felét a petrezselymes krumplival és csak utána csatlakoztam a szaunába.

lassan visszarázódunk

Lassan visszarázódunk a régi kerékvágásba és minden a helyére kerül.

Áron majdnem időben indult el reggel. A szokásos kérdésekkel ostromoltam:

(eltetted a tízórait?, becsomagoltad a táskádat?, pénz?, bérlet?, lakáskulcs?, jó melegen vagy felöltözve?, nem felejted el, hogy délután tenisz pótlás?),

de mindezt csak halkan, finoman, nehogy mérgelődjön.

Möci nem tud kikecmeregni a nagyon köhögős megfázásából. Arról hallani sem akar, hogy lemenjen a doktornőhöz a rendelési időben, annak meg nem látja okát, hogy én megkérjem, jöjjön fel, mert láza nincs.

Én is krahácsolok, de nem annyira mint ő és csak ritkábban.

Reggeli után megkíséreltem rendbe tenni a blogomat. A január ötödikei bejegyzés szőrén-szálán elveszett, de szerintem aznap nem történt semmi rendkívüli, csak egyszerűen jól éreztük magunkat. Ha később megtalálom valahol, akkor majd beszúrom a helyére.

Elindítottam a mosogatógépet és szeretném, ha a lakás is felvenné a normális arculatát és a helyére kerülnének a síelésből szétszórt cuccok (sícipők, síruhák, kesztyűk és bukósisakok).

Möcitől azt a feladatot kaptam, hogy a hűtőszekrényben tegyek rendet, de az nekem nem fog menni, sőt tegnap azt tapasztaltam, hogy amikor megkérem, hogy az egyik kaját dobja ki, akkor ugyanúgy undorodik, mint én. Hogy miért, a fene se érti ezt a gyereket.

Csak délben tudtam lecsapolni a kefirt, mert akkor telik le a 24 órája. Addig felhozom az új friss tejet és elintézem a postát is.

A bankok az elmúlt egy évben halkan háromszor emeltek a számlámat terhelő költségeken (tranzakciós díj, számlavezetési díj, ATM használat stb.) A kamatadót nem ők találták ki, az egy másik történet. Vissza fogok térni a készpénz kezeléshez, miközben 1988 óta (több mint egy negyed évszázad) van bankkártyám és élharcosa vagyok a készpénz forgalom eliminálásának. Azt hiszem rajta vagyunk az Európába vezető úton. Kár, hogy ellenkező irányba megyünk. Még azt ki kellene találnom, hogy a megtakarításaim miben legyenek (arany, ingatlan, kukorica).

Möci nagyon finomat készített ebédre. Tejfölös, sonkás tészta némi paradicsommal a tetején és mindezt a sütőben.

Suli után Áron elment bepótolni az elmaradt tenisz edzését és majd egyedül jön haza.

Sikerült elpakolnom az összes sícuccot és a nagymosásból kikerült és megszáradt ruhákat.

Áron farkas éhesen jött haza. Sok szalonnás rántottát és kefirt sikerült magába küldeni. Sajnos a tájékoztatóban rossz dolgok is voltak (hiány, egyes stb.), de nekem nem volt kedvem felbosszantani magam, így azután ezeket Möci írta alá.

Emőkével azt beszéltem meg, hogy holnap korán hozza át a Mannát, mert Áron kettőre ígérte, hogy  jön haza és akkor szeretnék indulni Dömsödre.

újra itthon

Újra itthon ébredtünk. Nem irigylem Áront. Neki lett volna a legtöbb alvásra szüksége és mégis neki kellett a legkorábban felkelnie. Remélem, hogy nem késett el és még a tömegközlekedési bérletét is sikerült megvennie.

Mi egy kicsit később keltünk. Rögtön odatettem egy adag nagymosást. Itthon se kenyér, se tej se kávé. Gyorsan leszaladtam és mindent megvettem. Itthon végre ehettünk egy jó kis hamandeggs-et.

Elővettem a mélyhűtőből a kefir gombákat és újra beindítottam a kefir gyártást.

Reggeli után Möci felment megnézni, hogy áll a lakás én pedig nekiláttam ledekorálni a fenyőfát. Majdnem hogy macerásabb volt, mint feldíszíteni.

Lementem nyuggerékhoz, felhoztam  a rendelt méz felét és kértem engedélyt arra, hogy a fenyőfa első állomása fél percre az ablak alatti placc legyen. Az első adagot kiteregettem és rögtön elindítottam a második mosást.

Kidobtam a fenyőfát és először lent végeztem el a takarítást és csak utána kezdtem el a nappalit kitakarítani. Nem is gondoltam, hogy ez a rengeteg lehullott tűlevél összetakarítása ilyen bonyolult meló.

Fent ebédeltünk hármasban Möci, Emőke, meg én. Möci valamilyen paradicsomos káposztát készített. Möci még mindig nagyon köhög, ezért ráparancsoltam, hogy délután négykor menjen le a háziorvosi rendelőbe.

Négy óra után elindultam a Budaörsi Teniszcentrumba. Befizettem a januári edzéseket. Gyula futtában megdicsérte Áront. Hazafele megvettük a budaörsi bérletkiegészítőt.

Már majdnem otthon voltunk, amikor Fruzsina telefonált, hogy jött a fizika korrepetálásra, de hiába csönget, senki nem nyit neki ajtót. Öt perc múlva már mi is hazaértünk és tartottam neki egy kétórás órát. Közben Emőke megnézte a leckéjét Áronnak.

Valamit kerestünk a hűtőben vacsorára, de sok mindent már ki kellett dobni. Ebben Áron segített, mert tudta, hogy milyen fóbiám van a kidobandókat illetően.

Amikor Áron már lefeküdt, elkészítettem a holnapi tízóraiját és kiteregettem a második nagymosást.

hazaút

Nagyon korán ébredtünk. Tegnap este ellazsáltuk a bepakolást, ezért ez mostanra várt. Kisebb nagyobb viták mellett, jól ment a pakolás. Hétkor már az éteremben voltunk. Ma sem tudtunk többet enni, mint szoktunk, de legalább többet csomagoltunk.  Sajnos a nyílon zacskók, amiket a hátitatyóba tettem, kikerültek onnan, így a szalámik és a sajtok két szalvéta közé kerültek.

Fent a szobában Vivien mosogatott, Möci készítette a szendvicseket, Laci takarított. Én pakoltam a bőröndöket. Nyolcra már levittem a bőröndöket az autóbuszhoz. Levente és Áron levitték a szemetet a szelektív szemétgyűjtőbe. Igazi kollektív munka volt.

Amikor már minden és mindenki az autóbuszban volt, indultunk.

Eleinte tehernek éreztük, hogy ma is fel kell mennünk a sípályára, de amikor felértünk, egyre jobban kezdtük élvezni a síelést.

Zoli bácsi és Attila bácsi felállították a síverseny pálya vonalát és kezdődhetett a verseny. Több korcsoportban és tudásszinten ment a lesiklás idő mérése. Möci gyönyörűn siklott le a saját csoportjában.

Eljött a díjkiosztási ünnepség. A mi csoportunkban Áron a negyedik, én pedig a hatodik lettem. Utána búcsúzóul az egész Tökorrugrató csapata egy kígyóban siklott le a liftig.

Lent az autóbusznál átöltöztünk, mindent berámoltunk buszba, visszaadtuk a kölcsönzőből felvett sífelszereléseket és kettő után néhány perccel elindultunk haza. Az egész síelésben a legnagyobb szám az, amikor az ember leveheti a sícipőjét.

Nem sokkal kettő után nekivágtunk a hétórás útnak. A buszon nekiestünk a kaja hátizsáknak. Unicum, szendvicsek, tea, narancs és sör. A képernyőn megint valami szar film ment. Én nem néztem, helyette írtam a blogom.

Egy idő után bealudtam, de amikor ötkor a buszvezető tartott egy félórás pihenőt, mi is bementünk meginni egy kapucsínót.

Közben Csabi SMS-ezett. Érdeklődött, hogy hol járunk, mert ők még csak Ráckevénél járnak.

A második húsz perces pihenőt már Magyarországon töltjük. A shell kútnál látjuk, hogy a gázolaj ára megint jócskán erősödött, azóta, hogy nem voltunk otthon.

Csabit felhívtuk, hogy csak fél tíz után fogunk megérkezni.

Pálinka

Reggel Möci nagyon padlón volt. Egész éjszaka köhögött és még az is lehet, hogy volt egy kis hőemelkedése is. A reggeliig nem tudta eldönteni, hogy ma jön-e velünk síelni vagy sem.

A reggelinél megint virsli volt a fő attrakció, ahelyett, hogy néha lenne egy lágy tojás, vagy egy kis rántotta. Készítettünk magunknak egy-két szendvicset a délelőttre.

Nem sokkal 1/2 9 után indultunk. Már a felvonó alján kiderült, hogy érdemes volt eljönnünk. Rövid melegítés után egyszer-kétszer lesiklottunk a könnyű kék pályán, majd mentünk tovább a hegytetőre. 1911 méteren szikrázó napsütésben érkeztünk fel. Béci ott két csoportra osztotta a csapatot és sokat gyakoroltatott velünk a széles kék pályán. Lefele a csoport egyik része lecsatolt lécel a liften jött le. Ide csatlakozott Möci is. A másik része (két edző, négy gyerek és a sor végén Patrik meg én) sílécen jöttünk le a 4 km-es piros pályám. Nekem, különösen a hossza miatt nagyon megterhelő volt ez a piros pálya. Patrik nem vitte túlzásba a sűrű pihenőket. Möcivel pontosan egyszerre érkeztünk a lift alsó végállomására.

Felmentünk a Prinz Hüttébe és ott megittunk két teát. Közben Béci elmondta a pálinkafőzés rejtelmeit és ígért egy részletesebb oktatást is.

A délutáni síelés után Möci azt tervezte, ha visszatérünk a szálláshelyre, ő rögtön bebújik az ágyba és megpróbálja kúrálni magát.

Estére sűrű volt a programunk.

Vacsorára a sokféle kaja között volt egy nagyon finom frankfurti leves. Utána Viviennel lementünk a Wellness-be. Jókat szaunáztunk és úszkáltam néhány hosszt, hogy kilazítsam a combizmaimat.

A pihenőben hosszan beszélgettem Viktorral. Utána felmentünk az étterembe, ahol Zoli bácsi és Attila bácsi vetélkedőt rendezett a fiataloknak.

Már éppen vége lett a vetélkedőnek, amikor bejöttek értem, hogy Béci hív a búcsúztatójára a bárban. Ott azután a végére jártunk a pálinkakészítés rejtelmeinek és a mintának felkínált üveg pálinkának is.

Bacsa Bécivel megállapodtunk, hogy a dömsödi almapálinka projektünkben fog segíteni. 

Elveszett blogbejegyzés

Erről a napról azért nincs bejegyzés, mert elfelejtettem leírni és utólag már nem is emlékszem, hogy mit kellett volna leírni. Az a valószínű, hogy annyira jól éreztük magunkat, hogy arra már nem is maradt odafigyelésünk, hogy le is írjam.

SOLO

Délelőtt még egy csapatban síeltem Möcivel. Nagyon sokat fejlődött. Ebédre főleg a zsákolt kaját ettünk, de Áronnak kiegészítettük egy Micki Maus-szal (ami egy elvileg egy borjú bécsi sült krumplival és némi ketchuppal, gyerekadag méretben), Möci még kért egy germknödelt, hogy mire lejön, addigra ott gőzölögjön az asztalán.

Délután kezelésbe vettem Vivient, aki ugyanúgy mint tavaly Emő, nem mer lejönni a kék pályán, mert nagyon lejtős csúszik. Néhány lejövetel után egészen jól ráérzett a lényegre és már jókedvűen rótta a lejtőket, de hamar elfáradt

Áron hosszú történetekben meséli, hogy milyen pályákon síeltek.

A szálláshelyen végre egy unicum.

Este vacsora, közben egy körtepálinka,  utána Möcivel wellness szauna, úszás, pihenés, majd ismét szauna és ismét úszás.

Mire visszatértünk a szobánkba, már nagyban folyt a kártyázás. A SOLO nevű játékba bevettek minket is, Vivient és engem. Igyekeztek érthetően elmagyarázni a játékszabályokat, de Viviennek nem sikerült elsőre magáévá tenni az ügyet, ezért egy kicsit megsértődött és kivonult a játékból.

az első síelő nap

Fél órával korábban értünk a reggeliző helyre. Az első reggel még nem okozott feltűnést, hogy a svédasztalon nincsenek tojáskészítmények. Nagy reggeli után még egy-két szendvicset el is csomagoltunk. Az újólag bérelt eszközökkel együtt mentünk a buszhoz. Nagy izgalommal vártuk az első  napot. Viviennek sokat segítettünk, mert még soha nem volt sícipő és síléc a lábán és eddig még síliftet sem látott.

Megkaptuk a csoportbeosztást és megismerkedtünk a síoktatónkkal. Volt kezdő, újra kezdő, középhaladó és haladó csoport. Möci az újrakezdő csoportba került, míg én és Áron a középhaladóba. Az első délelőtt még nehezen ment, mert utoljára itt egy évvel ezelőtt síeltünk

Délben a Prinz Hüttében találkoztunk. Elővettük az elemózsiánkat (szendvics és tea).

Délután szabad síelés volt. Főleg Möcivel csúszkáltam, de a Vivient is megpróbáltam átsegíteni a lejtő okozta félelmein.

Lefele menet a talált tárgyak ládájából kiegészítettem a felszerelésbeli hiányosságainkat.

Möcivel már előre fentük a fogunkat a vacsora utáni wellness-re. Vivient még nem sikerült lecsalnunk.

Nagyon finomakat szaunáztunk és úszkáltunk. Amikor felmentünk a lakosztályunkba, a fiúk látták, hogy bezuhanunk az ágyunkba, ezért figyelmesen átmentek a Janiékhoz.

Indulunk síelni

20140102

Nem tudom, hogy mitől, de szinte egész éjjel nem aludtam. Lehet, hogy az utazási izgalom, de lehet, hogy más miatt.

Végre eljött a 1/4 8 és kelhettünk. Möci azt ígérte, hogy hoz valami friss pékárút, de ebből nem lett semmi. Viszont készített néhány szendvicset és tejeskávét az útra.

Áront még keltegetni kellett.

Nagyon összeszedetten pakoltam, nehogy valamit otthon felejtsünk.

Bár attól tartottam, hogy Vivien nem fog odaérni 8-ra, ő mégis megjött már fél nyolckor. Emőke is aszisztált az előkészületekhez. Minden kész bőröndöt levittem az autóba, ami úgy tele lett, hogy rajtam kivűl már senki nem fért be.

Emő, Emőke, Vivien es Áron, igaz, hogy motyó nélkül, de gyalog jöttek le. 1/2 9 előtt tíz perccel már ott voltunk a találkozási ponton. Kiegyenlítettem a maradék tartozásunk forint részét Zoli bacsinak.

Pontban 9-kor elindult velünk a busz. Hosszú út állt elöttünk. Az első két órát még türelmesen viseltük. A szendvicsek majszolásából és a tejeskávéból újabb erőt meritettünk az útra. A monitoron azt a filmet néztük, amit már tavaly is untunk.

Felhivtam a CITIbankot, de a nagy zajban alig tudtam átállítani folyoszámlámat forintról eurora.

Amikor átertünk Ausztriába a busz kétszer is tartott egy-egy félórás kényszerpihenőt. Az út délutáni szakaszát már sokkal nehezebben viseltük. Végül 8 órai utazás után megérkeztünk.
Először elfoglaltuk a szobákat, megittuk az első unicumot, beosztottuk, hogy ki melyik szobát kapja, majd rohantunk a vacsorázó helyre. Az első este  finom zellerkrém levest es milánoi makaronit ettünk.

Vacsi után vettük fel a sikölcsönzőből Möcinek a lécet és a cipőt, nekm pedig a sícipőt. Egyikünk sem volt egy egyszerű eset. A szálláshelyünkön sör es rikiki kártyaparti.
Későn feküdtünk le, Áron még lefekfés után is játszott a kütyüjével, ami miatt elkobzás volt a büntetés.

Jól kezdődik az Újév

Megint a félálom segített abban, hogy valami értelmes az eszembe jusson. Ahogy ébredeztem, felsejlett bennem, hogy a BKK Guide dokumentumot vagy a Dropboxba, vagy a Google Drive-ra mentettem, abból a megfontolásból, hogy bárhol és bármelyik számítógép előtt ülve elérhessem. Ezért gyorsan felkeltem és még reggeli előtt megkerestem, hogy vajon valóban ott van-e. Sikerült megtalálnom, nyugodtan reggelizhetek.

Reggeli után még elindítottam a nagymosást, hogy a szomszédok se tudjanak nyugodtan pihenni az újév első napján.

Nekiálltam végleges formába önteni a BKK-nak írt javaslatomat és beborítékolva le is vittem bedobni a postaládába.

Emőke átjött az új kütyüjével, hogy segítsek rajta megoldani valamit. Először még próbálkozott a szokásos "nekem nem kell felírni, mert nem vagyok hülye és megjegyzem" szöveggel, de ez nálam a 100 éves tapasztalatom miatt nem jön be és ha nem hozza a "kockás füzet"-ét, akkor leveszem róla a kezem.

Möci ebédre lehozott a Csabi készítette francia hagymalevesből, de éreztem, hogy ez a fiú most valóban szerelmes, mert egy kicsit el volt sózva.

A valódi nagy fogásra rakott krumplit készített. Közben én kiteregettem a nagymosást és elkészítettem a piacra dobni való sícipők fotóját.

Áron már a Maros utcából telefonált, hogy megérkeztek és nemsokára jön haza.

Feladtam, ha fillérekért is a nálunk felgyülemlett ócska sícipőket az apród-ra eladásra.

Áron hazajött és ömlött belőle az élménybeszámoló, hogy miket ettek, ittak, olvastak és miket csináltak.

Emőke harmadszor jött át az okos telefonjával, de még mindig nincs "kockás füzete." Möci nagyon finom rakott krumplit készített a sütőben. Végül négyen együtt vacsoráztunk.

Vacsi után kezdődhetett a bepakolás utolsó fázisa. Mindenki kapott egy saját bőröndöt és ami oda nem fért az ment a nagy közös sporttáskába. Az csak Gerlitzenben fog kiderülni, hogy mit felejtettünk otthon. A sílécek és a síbotok már az autóban vannak, a három bőrönd, a hatalmas sporttáska és az elemózsiás hátizsák az ajtó előtt várja a reggeli indulást.