lassan visszarázódunk

Lassan visszarázódunk a régi kerékvágásba és minden a helyére kerül.

Áron majdnem időben indult el reggel. A szokásos kérdésekkel ostromoltam:

(eltetted a tízórait?, becsomagoltad a táskádat?, pénz?, bérlet?, lakáskulcs?, jó melegen vagy felöltözve?, nem felejted el, hogy délután tenisz pótlás?),

de mindezt csak halkan, finoman, nehogy mérgelődjön.

Möci nem tud kikecmeregni a nagyon köhögős megfázásából. Arról hallani sem akar, hogy lemenjen a doktornőhöz a rendelési időben, annak meg nem látja okát, hogy én megkérjem, jöjjön fel, mert láza nincs.

Én is krahácsolok, de nem annyira mint ő és csak ritkábban.

Reggeli után megkíséreltem rendbe tenni a blogomat. A január ötödikei bejegyzés szőrén-szálán elveszett, de szerintem aznap nem történt semmi rendkívüli, csak egyszerűen jól éreztük magunkat. Ha később megtalálom valahol, akkor majd beszúrom a helyére.

Elindítottam a mosogatógépet és szeretném, ha a lakás is felvenné a normális arculatát és a helyére kerülnének a síelésből szétszórt cuccok (sícipők, síruhák, kesztyűk és bukósisakok).

Möcitől azt a feladatot kaptam, hogy a hűtőszekrényben tegyek rendet, de az nekem nem fog menni, sőt tegnap azt tapasztaltam, hogy amikor megkérem, hogy az egyik kaját dobja ki, akkor ugyanúgy undorodik, mint én. Hogy miért, a fene se érti ezt a gyereket.

Csak délben tudtam lecsapolni a kefirt, mert akkor telik le a 24 órája. Addig felhozom az új friss tejet és elintézem a postát is.

A bankok az elmúlt egy évben halkan háromszor emeltek a számlámat terhelő költségeken (tranzakciós díj, számlavezetési díj, ATM használat stb.) A kamatadót nem ők találták ki, az egy másik történet. Vissza fogok térni a készpénz kezeléshez, miközben 1988 óta (több mint egy negyed évszázad) van bankkártyám és élharcosa vagyok a készpénz forgalom eliminálásának. Azt hiszem rajta vagyunk az Európába vezető úton. Kár, hogy ellenkező irányba megyünk. Még azt ki kellene találnom, hogy a megtakarításaim miben legyenek (arany, ingatlan, kukorica).

Möci nagyon finomat készített ebédre. Tejfölös, sonkás tészta némi paradicsommal a tetején és mindezt a sütőben.

Suli után Áron elment bepótolni az elmaradt tenisz edzését és majd egyedül jön haza.

Sikerült elpakolnom az összes sícuccot és a nagymosásból kikerült és megszáradt ruhákat.

Áron farkas éhesen jött haza. Sok szalonnás rántottát és kefirt sikerült magába küldeni. Sajnos a tájékoztatóban rossz dolgok is voltak (hiány, egyes stb.), de nekem nem volt kedvem felbosszantani magam, így azután ezeket Möci írta alá.

Emőkével azt beszéltem meg, hogy holnap korán hozza át a Mannát, mert Áron kettőre ígérte, hogy  jön haza és akkor szeretnék indulni Dömsödre.