Pálinka

Reggel Möci nagyon padlón volt. Egész éjszaka köhögött és még az is lehet, hogy volt egy kis hőemelkedése is. A reggeliig nem tudta eldönteni, hogy ma jön-e velünk síelni vagy sem.

A reggelinél megint virsli volt a fő attrakció, ahelyett, hogy néha lenne egy lágy tojás, vagy egy kis rántotta. Készítettünk magunknak egy-két szendvicset a délelőttre.

Nem sokkal 1/2 9 után indultunk. Már a felvonó alján kiderült, hogy érdemes volt eljönnünk. Rövid melegítés után egyszer-kétszer lesiklottunk a könnyű kék pályán, majd mentünk tovább a hegytetőre. 1911 méteren szikrázó napsütésben érkeztünk fel. Béci ott két csoportra osztotta a csapatot és sokat gyakoroltatott velünk a széles kék pályán. Lefele a csoport egyik része lecsatolt lécel a liften jött le. Ide csatlakozott Möci is. A másik része (két edző, négy gyerek és a sor végén Patrik meg én) sílécen jöttünk le a 4 km-es piros pályám. Nekem, különösen a hossza miatt nagyon megterhelő volt ez a piros pálya. Patrik nem vitte túlzásba a sűrű pihenőket. Möcivel pontosan egyszerre érkeztünk a lift alsó végállomására.

Felmentünk a Prinz Hüttébe és ott megittunk két teát. Közben Béci elmondta a pálinkafőzés rejtelmeit és ígért egy részletesebb oktatást is.

A délutáni síelés után Möci azt tervezte, ha visszatérünk a szálláshelyre, ő rögtön bebújik az ágyba és megpróbálja kúrálni magát.

Estére sűrű volt a programunk.

Vacsorára a sokféle kaja között volt egy nagyon finom frankfurti leves. Utána Viviennel lementünk a Wellness-be. Jókat szaunáztunk és úszkáltam néhány hosszt, hogy kilazítsam a combizmaimat.

A pihenőben hosszan beszélgettem Viktorral. Utána felmentünk az étterembe, ahol Zoli bácsi és Attila bácsi vetélkedőt rendezett a fiataloknak.

Már éppen vége lett a vetélkedőnek, amikor bejöttek értem, hogy Béci hív a búcsúztatójára a bárban. Ott azután a végére jártunk a pálinkakészítés rejtelmeinek és a mintának felkínált üveg pálinkának is.

Bacsa Bécivel megállapodtunk, hogy a dömsödi almapálinka projektünkben fog segíteni.