Már a reggel nagyon élénken kezdődött. Áron riadtan ébredt fél nyolckor és azt mondta:
- Nem, az nem lehet, hogy már ennyi az idő. Meztelenül rohant be a szobába:
- Bevisztek autóval a suliba?
Se fogmosás, se zokni, se szemüveg, 7:36-kor bent ültünk az autóban és bár volt egy kis dugó, mert úgy látszik, hogy másoknak is elaludt a gyereke, Áron 7:52-kor az iskola előtt szállt ki az autóból és csak annyit mondott: "Kösz Apa"..
Nagyon pipa voltam, de egész úton nem szóltunk egymáshoz. Majd ha hazajön a suliból, akkor fogom megmondani neki (és még akkor is halkan, kedvesen, nehogy a lelke megsérüljön, hogy ha még egyszer előfordul, hogy 1/2 9-kor még nincs az ágyban és 9-kor még nem oltja el a villanyt, akkor figyeljen, hogy mekkora patáliát fogok rendezni.
Nyolcra már haza is értem és megpróbáltam visszapihenni, de már csörgött is a telefon, hogy 1/2 10-kor vehetem át a Blahán az 1500 W-os szinuszos invertert.
Amíg öltöztem, Möci készített egy tejeskávét és egy zsíros deszkát oldalas húscafatokkal. Gyorsan bevágtam és rohantam a 139-es buszhoz. A Délitől metró és pontban fél tízkor átvettem az invertert.
Hazafelé hívtam Ellit, hogy kimehetünk-e hozzá délelőtt, de neki a mai napon vendégei vannak és a holnap lenne csak jó.
Délelőtt kiteregettem a beáztatott bélyegeket. Később le is préseltem néhány könyvbe.
Egy vevő jelentkezett az Ariston gázkazánért, egy picit lealkudta, majd ki is fizetett 10.000.- forint foglalót, azzal, hogy vasárnap estére hozzam fel Budapestre és akkor átveszi.
Ebédre lementünk a kis kínaiba.
Nekem már előre égette a zsebemet a gázkazán ára és szétnéztem a piacon az elektromos kazánok között.
Este készítettem egy csirke pörköltöt, a Möci meg hozzá nokedlit és czacikit. Hárman ettük Emőke, Áron, meg én, mert Möci elment Érdre a barátaihoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése