Az éjjel nem tudtam aludni. Többször is felébredtem és Möcit keresgéltem, de hiába. Egyszer azután megelégeltem, hogy nem tudok aludni és éjjel egykor felkeltem megírni az elmaradt leveleimet. Két óra múlva feküdtem vissza.
Hajnali 3/4 9-kor keltünk, mint a lusták általában. Áron bundás kenyeret és hideg tejet kért reggelire én meg csak sült angolszalonnát pirítóssal és tejeskávéval. Ha nincs itt a Möci, nincs is kedvem olyan nagy reggelihez.
Reggeli után nekiálltam rendezni a leáztatott és lepréselt bélyegeket. Áron közben arról mesélt, hogy emlékszik sok mesére, amiket akkor meséltem neki, amikor még nagyon kicsi volt. Elhatározta, hogy amikor már neki is lesznek gyerekei, akkor sok mesét úgy fog kezdeni, hogy: 'Amikor én még nagyon kicsi gyerek voltam, akkor az apukám mesélt egy mesét, ami úgy szólt, hogy ....."
Arra emlékszik, hogy néha könyvből olvastam a meséket, de a legjobban azokat szerette, amiket melléfeküdve a sötétben, saját maga talált ki. Ezek közül néha kértem, hogy most azt mesélje el, amikor "Áron világgá ment". Ezt a mesét nagyon szerettem - mondta -, pedig amikor a mese végén egy virágos erdei tisztáson Áron és apukája újra találkoztak, akkor már majdnem pityergett a boldogságtól. Azóta ma már tudom, hogy ez az önző apa kegyetlen meséje volt tőlem, de annak örülök, hogy ezeket még tíz év távlatából is szinte szó szerint tudja. Ha ma tanácsot kérne tőlem szülő, hogy melyik mesekönyvből olvasson esténként a gyerekének, akkor az tanácsolnám, hogy néha, nagy klasszikusok mellett találjon ki maga is meséket és azt mesélje.
Délelőtt rendeztem a bélyegeket. Utána nekiálltam elkészíteni az ebédet. A maradék csirkeleves csak meg kellett melegíteni. Főfogásként rántott csirkeszárny volt petrezselymes krumplival. A petrezselyem még mindig a kertből jött.
Áron nem evett sokat, de ízlett neki az ebéd.
Zoli bácsit megkértem, segítsen betenni az elvileg már eladott gázkazánt a csomagtartóba, mert este hétre ígérték, hogy jönnek érte.
Amíg Áron a számítógépen skype-olt Leóval, addig átugrottam Gabikáékhoz, de csak azért, hogy megkérdezzem, hogy vannak, no meg vittem a csontokat Rokkónak.
Lassan kezdtünk mindent összepakolni. A Manna becserkészése a kalitkába megint Áron feladata volt.
Pontosan hétkor érkeztünk meg Gazdagrétre. A találkozás örömére beküldtünk Möcivel egy unicumot. Átadtuk Mannát Emőkének.
7 után nem sokkal megjelent a vevő és lebonyolítottuk az üzletet, no meg az átpakolást az ő autójába.
Möci leellenőrizte Áron táska és tolltartó rendjét 9 után már lefekvés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése