a szivattyú víztelenítése

Korán ébredtünk. Mindenki készült, hogy a rövidített hétvégét minél hamarabb Dömsödön tölthessük. Bekapcsoltam a fűtést, miközben tudtuk, hogy egy óra alatt nem lesz olyan meleg, mint amilyenhez szokva vagyunk. Összeszedetten készültünk, annál is inkább, mert délelőtt volt egy időpontunk a kiskunlacházi Gumipontnál a nyári gumi téli gumicserére és addig még a TESCO-ba is be kellett ugranunk.

Fél kilencre sikerült mindhármunknak beszállni az autóba. Azt egyikünk sem értette, hogy Emőke miért nem engedte Mannát, hogy velünk jöjjön Dömsödre.

A TESCO-ban megosztottuk a munkát. Áron vitte vissza a PET palackokat, mivel az az ő zsebpénzét növeli. Möci főleg a drogéria polcot támadta meg. Vettünk egy grillcsirkét is és már rohantunk is tovább.

3/4 10-re értünk a gumis műhely elé. Azonnal munkába vették az autónkat és így a téli gumi garnitúrával tíz óra után nem sokkal már a piacon voltunk. Kis szalonna, kolbász, két doboz tojás és már mehetünk a bázisra.  Útközben beszóltunk Laci bácsiéknak, hogy jöjjenek át megkóstolni a maradék tortát. Kipakolás után ráerősítettem a fűtésre az inverteres klímával.
Kajaként elővettük az otthonról hozott sajtos sonkás szendvicseket, be a mikróba és melegszendvicsként tejeskávéval azt tízóraiztuk.

Az első dolgom az otthoni bejárati ajtóra szánt réz 7-es számba a csavarok beragasztása volt. Utána kipakoltam a rendezni való bélyegeket és nagy elánnal elkezdtem ezeket a borítékjaiba rakni, illetve bündlizni. Napközben többször is észrevettük, hogy Manna nagyon hiányzik az életünkből.

A hideg ellenére ragyogóan sütött a nap, ezért elindultunk egy sétára. Áron felavatta a gumicsizmáját és holtágon bement a nádasba. Laci bácsiéknál beszóltunk, hogy a séta miatt csak egy óra múlva jöjjenek. Az egyik stégen gyönyörködtünk a kristálytiszta Dunában, amikor nagy loholással jött Rokkó minket köszönteni. Feri bácsi is jött utána. Megbeszéltük, hogy majd átjön és segít leszerelni a szivattyút. Most már kell vízteleníteni, mert nemsokára jönnek a fagyok. Hazavitte Rokkót és át is jött. Egyedül nem tudtam volna leszerelni, de a jövő héten befejezem a rendszer átalakítását és akkor már egyedül is menni fog.

Möci ebédre megmelegítette a füstölt gerinccel főzött tárkonyos, tejfölös zöldségleves maradékát és sütött egy tepsi pogácsát. A leves még mindig olyan finom volt, mint amikor készítette.

Megjött G. Laci és Judit. Áronnak is hoztak szülinapi ajándékot. Pálinkázgattunk, beszélgettünk és közben majszoltuk a pogácsákat.

Estefelé Áronnal összekaptunk, részben az új kártyajátéka bevezetésén, másrészt a matekban ez egyik szabályon. Möci szerint egyikünk se a megfelelő hangon vitatkozott a témáról.

Möci bekapcsolta a szaunát és finomat szaunáztunk. Az X Faktor, most, hogy egyre kevesebben vannak, kezd izgalmassá váni.

Utána Áron még elővette a régi blog könyvét és jókat mulatott a nyolc évvel ezelőtti bejegyzéseken.

Áron 12-ik szülinapja

Áronnak valószínűleg valami baja van, mert mire reggel elkezdtem volna sürgetni, hogy induljon már el, addigra Möci mondta, hogy ne izguljak, már elment.

Möci lediktálta, hogy miket kell még beszereznem. Reggeli után elindultam, hogy az esti szülinapi bulira minden meglegyen. A nagy bevásárlást, bár autóval, de mégis a közeli Spar-ban követtem el. Az áru felhozatal friss és minden kapható, de az árak sokkal magasabbak, mint a TESCO-ban.

Miután mindent megvettem, onnan először elmentem a barkácsboltba, majd a Márton Áron téri szerelvényboltba, hogy keressek egy sárgarézből készült "7"-es számot az új bejárati ajtónkra. Egyik helyen se volt, ezért kigurultam a Praktikerbe, ahol végül kaptam felcsavarozhatót. Mivel nem szeretném megfúrni az új ajtónkat, úgy döntöttem, hogy ugyanúgy bele fogok ragasztani két csavarfejet, mint azt a névtáblával is tettem és úgy fogom majd felragasztani az ajtóra.

Möci ebben a hónapban ma tölti az utolsó óráját a Hollywood nyelviskolában.

Áron időben hazaért és az a feladata, hogy a szobájában csináljon rendet.

Mind a hárman készültünk a bulira. Möci és én kentük a szendvicseket. Lett egy tányérra való vajas sonkás, egy másikon lazac krém és egy harmadikon vajas felvágottos.  Mindegyiket díszítettük még kemény tojás karikával, uborkával és paradicsommal.

Öt óra körül megjöttek a vendégek. Először Tomi érkezett, utána Olivér és Ábel, de Bálint megüzente, hogy egy picit  fog késni, mert fuvola órája van. Megjött nagyi is és később Emőke is. Nagyival először beherovkával kezdtünk.

Az ajándékok átadását  nagy ováció fogadta. Áron egyiknek jobban örült mint a másiknak, de legjobban a gumicsizmának, amit majd a nádasban tud leginkább használni.

Az egyes szendvicsek várható sikeréről Emőnek és Áronnak eltérő volt a véleménye, ezért azok fogadtatásáról fogadtak is. Végül Emő nyerte meg a fogadást, mert a szendvicsek között a lazackrémes lett a nyerő. Igazán nagy sikere volt még a kapros mustáros füstölt lazacnak, de a fő attrakció a diótorta volt.

A gyertya elfújása és a tortaevés után a gyerekek bevonultak, a Nóra nagyi pedig elkezdett doberdózni. Mi ugyanolyan lelkesen hallgattuk a moszkvai Hruscsov történetet, mint amikor legelőször mesélte. Nagyi különösen annak örült, hogy a gyerekek milyen felhőtlenül boldogok.

Áron már teljesen önállóan közlekedik

Áronnal együtt keltünk. Még egy utolsó emlékeztető: ne felejtsen el ma délután is menni a teniszre, mert ma van az utolsó alkalom, hogy az októberi hiányzását leedzhesse.

Lacika lemondta a mai megbeszélést.

Möci készített reggelit és odatett valamit főni sok zöldséggel és füstölt oldalassal, de rám bízta, hogy amíg ő a Hollywoodban angolozik, ügyeljek a főztjére.

Ma már sürgetett az idő, hogy a diótortát  feldaraboljam és megkenjem a csokoládé kenőccsel. Ahhoz képest, hogy nem én sütöttem, egészen jó lett.

Elhoztam a megrendelt 2GB-s CF kártyát a fényképezőgépbe, mert a régi kártya azt mondta, hogy inicializálási hiba. Ahogy hazaértem betettem a gépbe és a két rossz közül a kevésbé rossz volt. Nem a fényképezőgép, hanem a régi kártya volt a hibás.

Külön mentünk a brushup-ra, de mind a ketten odaértünk időben. Az óra bevezető része a Thanksgiving (Hálaadás) ünnepéről szólt. Katie kétféle süteményt is sütött. Az óra után siettünk haza, mert ez az első alkalom, hogy Áron nem csak a teniszre megy önállóan, hanem onnan Budaörsről is egyedül jön haza.

Hazaérve én még beugrottam a CBA-ba, hogy legyen friss tej a kefir gyártáshoz és ha már ott voltam, akkor vettem egy negyed kiló kacsamájat és egy fél kiló csirkeszárnyat, mert mind a kettő akciós volt. Beígértem a családnak, hogy sütök kövön baconba csavart kacsamájat, mert az mindig bejön.

Közben Áron is hazaérkezett. Möcinek annyira megtetszett a kacsamáj amit vettem, hogy leküldte Áront, hogy vegyen még egy fél kilót belőle, majd eltesszük a mélyhűtőbe. Ezen felül hozzon a salátához, jégsalátát, citromot és olíva bogyót.

Áthívtuk Emőkét is a vacsorához. Négy főre terítettünk. A kövön sült baconba csavart kacsamáj és hozzá készült saláta nagyon finom lett.

Áron kérte, hogy az egynapos iskolai bécsi kiránduláshoz adjak 5800.- forintot és 2 €urót.

A lefekvéssel, illetve a villanyoltással megint probléma volt.

A három fiú az etalon a német órán

Nem tudhatom, hogy Áron tegnap este mikor feküdt le, csak azt tudom, hogy ma reggel 3/4 7 helyett még 7 óra után 5 perccel is csak durmolt és amikor keltettem, akkor riadtan vette tudomásul az időt. Ha nem is időben, de kapkodva 1/4 8-kor indult el a suliba.

Möcivel átnéztük a beküldendő önéletrajzát. Néhány helyen apróbb javítást végeztünk rajta, azután elküldtük a XI. kerületi Önkormányzathoz.

Én elindultan az Örsre az ajándék kaukázusi kefir gombáért. Előtte felhívtam az MPL-t, hogy a Norci csomagját ne kézbesítsék 9 és 11 óra között, mert senki nem lesz itthon. Pontosan értem oda a megbeszélt időpontban, kefir gombáért.  Még rövid használati utasítást is kaptam hozzá. Hazafele vettem a CBA-ban a kefirhez előírt 2,8 %-os friss tejet és nagy kíváncsiság mellett  elindítottam az első adag erjesztését.

Kicsit foglalkoztam az új ajtóval. Kitisztítottam a négy  új padlólap helyét és ideiglenesen be is illesztettem azokat, beragasztottam a felső zárhoz is a beilagoló falemezkéket és leszedtem az öntapadó szalagokat a keret takarókról. Kívülről már egészen kulturáltan néz ki az új ajtó.

Délután elindultam Budaörsre, hogy Áronnal együtt jöjjünk haza a tenisz edzéséről.

Áron nagyon megörült a jövetelemnek. Együtt mentünk a Decathlon-ba, hogy közösen döntsük el milyen új iskolatáskát veszünk a nagyi nevében. Áron nagyon szerény volt és még csak véletlenül sem a legdrágábbat, hanem egy egyszerűbb Nike-t választotta. Még ott helyben lezavartunk egy pingpong meccset, amit ugyan csak egy hajszállal, de Áron nyert meg. Vettünk még egy palack üdítőt is azután átsétáltunk az Auchan-ba.

A séta közben Áron elmesélte, hogy a német órákon egy ideje Bálint, Olivér és Ő az etalon, a tanárnő állandóan őket hármukat dicséri. Nagy örömömre a 70 szavas szódolgozatért Áron ma is hozott németből egy ötöst. Nagyon büszke voltam Áronra (no meg egy kicsit magamra is, hogy mennyire használ a velük való foglalkozás) és úgy érzem, hogy most Áron egy kicsit rákapott a nyelvtanulásra és már alig várja, hogy otthon elkezdjünk angolul tanulni.

A németen kívül magyar irodalomból is hozott egy ötöst a Toldi felmondásáért és szemmel láthatóan örült annak, hogy én ennek örülök.

Közös megegyezéssel két nagyobbacska pizzát és hozzá reszelhető sajtot vettünk, no meg egy műanyag szűrőt, mert a kefir gyártás egyik szigorú előírása, hogy a kefirgomba nem érintkezhet fémmel.

Otthon azonnal betettük a két pizzát a sütőbe. Amikor már kezdett sülni, akkor mind a kettőt megszórtuk sajttal. Sajnos az egyiket asütő alsó lapjára tettem és nem kapcsoltam át, hogy csak felülről kapja a meleget. Ennek a pizzának a feneke meg is égett egy kicsit.

Áthívtuk Emőkét és négyen fogyasztottuk el a két pizzát.

A lefekvésnél volt egy kis vita, hogy Áron meddig olvashat és mikor kell végleg eloltani a villanyt.

Egyed Laci szüli napja

Reggel mind a ketten időben keltünk, de Áron valamivel elpepecselte az időt. 7:10 után szinte percenként kértem, hogy induljon, amitől mind a ketten egyre idegesebbek lettünk. Mikor már majdnem elindult, még kértem, hogy vigyen egy almát az útra. Végül 7:15-kor indult.

Reggeli után felhívtam Nóra nagyit, hogy vajon megkapta-e Áron szülinapi meghívóját, de még nem. Arra kért, hogy legyek a segítségére az ajándék megvásárlásában. Abban egyetértettünk, hogy amire Áron most vágyik (egy új iskolatáska és egy digitális karóra) azok közül a táskát mindenképpen vele együtt kellene kiválasztani.

Szerintem a táskák közül egy jó minőségűt kellene vennünk, viszont a karórából egy olyant, amiért nem nagy kár ha elveszti. A digitális (gagyi) karórát meg is rendeltem a GRANDO-tól. Mindent tud, még a TV-t és DVD-t távirányítani is és mindez kiszállítva csak 2690.- Ft. Tipikusan elvestésre való.

Dél körül elmentem a Márton Áron téri festékes boltba. Vettem egy kis vödör előre bekevert padlólap ragasztót a bejárati ajtónál összetört járólapok pótlására, leragasztására. Rögtön utána kipróbáltam a R. Tamás által már többször dicsért kifőzdét. Kértem egy milánóit sertés bordával. Minden: a mennyiség, az íz, a kiszolgálás kifogástalan volt.

Onnan már csak a gyogyó cuccaimért jöttem haza, mert indulnom kellett a fizioterápiára.

Délután egy jól sikerült német gyakorlás volt a fiúkkal. A módbeli segédigék múlt idejű alakjaival foglalkoztunk.

Áronnak megmelegítettem a vacsoráját és megbeszéltük vele, hogy mi elmegyünk S. Laciékhoz, de tanulja meg a Toldit, mert valószínűleg holnap fog belőle felelni, Emőke majd még este átjön és ki is kérdezi.

Fél hat után elindultunk Tamásért és így hárman érkeztünk. Laciék megrendezték E. Laci 71-ik szüli napi vacsoráját. Ott voltak kis Tamásék is. A liba aprólék leves után Fruzsina egy nagy libasültet tálalt fel finom köretekkel és salátákkal. Én sajnos nem ihattam, így csak egy korty rozéval, jelképesen tudtam inni Laci egészségére. Desszertnek madártejet szolgált fel a ház asszonya.

Ksőn értünk haza, de már nem volt semmi dolgunk, csak beesni az ágyba.

Ajtószegély szépítés

Előbb felébredtem, minthogy a Bartók megszólalt volna. Bele-bele kotyogtam Áron készülődésébe, de végül időben és rendben sikerült elindulnia az iskolába.

Möci hozott fel valamilyen finom friss kenyeret. Megreggeliztem és elindítottam a nagymosást.

A csemperagasztónak mondott por gyanús lett. Amikor a rongyos papírzsákjából áttöltöttem egy kis műanyag vödörbe, találtam a zsákján egy magyar nyelvű tájékoztatót, miszerint ez "Durva Vakolat" a Baumit-tól. Érdeklődésemre a Baumit-tól kiderült, hogy ez alkalmatlan a négy darab hideg padlóburkoló leragasztására. Most elkezdem keresgélni, hogy hol kapok kis mennyiségben csemperagasztót.

Teregetés után mára várható, hogy megjelennek az urak az ajtó szegély szépítésére. Amikor megjöttek, hiába igyekeztek, csak kívül sikerült úgy ahogy kialakítani a harmonikus látványt, mert ott a fehér takaróléc passzolt a fehér falhoz. Belül viszont a mahagóni színű ajtó és a narancs színű fal közé sehogyan sem illett a fehér műanyag takaró és még annyi fáradtságot sem vettek, hogy a felső két sarokban gérbe vágják a takaró léceket.
Egy darabig türelemmel néztem a tevékenységüket, sőt készítettem nekik kávét is, hogy kényeztessem őket, de ők nem tették ugyanezt.

Möci hozott le ebédet. A milánóihoz valamilyen basamelles karfiolt készített, ami finom volt.

Szétszortíroztam a lepréselt bélyegeket és szállításra alkalmassá téve raktam el a dömsödi piros kosárba.

Áron már kora délután hazaérkezett és el is kezdte írni a házi feladatait.

Hét óra után a kívánsága szerint bundás kenyeret készítettem sült császár szalonnával. Möcit is lehívtuk vacsorázzon velünk. Közben megjött Emőke is, de ő el volt foglalva a Mannával.

Áronnal azt beszéltük meg, hogy ha készen lesz a házi feladataival, akkor fogunk sakkozni. Sajnos a házi feladatok befejezése , ellenőrzése és a hibák kijavítása egy kicsit elhúzódott, de ha már megígértem, hát legyen.

Én vagyok a világos, de, mint szoktuk, adok egy huszár előnyt. b1 huszár leütve. Nagy küzdelem után, ha nehezen is de nyertem. Áron gratulált és azt is jól látta, hogy hol követte el a legnagyobb hibát. Én szerintem - mondtam, valami szakszerűséget ígérve a hangomban -, ott követted el az első hibát, hogy engem hívtál ki sakkozni. Jót röhögtünk a hülyeségemen.

vissza Budapestre a bázisról

Sokáig aludtunk. Reggel azonnal kiengedtem Mannát. Amikor kinézett, nagyon szar idő volt, ezért nem tudta azonnal eldönteni, hogy ki szeretne e menni, vagy inkább bent szeretne maradni.

A reggelinél felavattuk a disznósajtot. Csípős és finom volt. Mindenki kapott egy lágy tojást, ami ma keményre sikeredett. Áron egyfolytában sajtot olvasztott a kenyerére.

Möci egyedül nekilátott a dió torta sütésnek, miközben én a bélyegező szobában a világítás kibővítését szerelem. Egyszer velem is előfordult, hogy egy hiba miatt lecsapta a biztosítékot, de azután tőlem teljesen függetlenül lett áramszünet. Ha nem jön vissza az áram, akkor fuccs a tortának.

Megpróbáltam hívni a Dömsödi Elektromos Műveket, de 14 perc után feladtam, mert csak a "Jelenleg minden munkatársunk foglalt. Köszönjük a türelmét." géphangig jutottam el. Vannak olyan országok és azon belül olyan cégek, ahol a géphang ilyenkor az első perc első negyedében olyasmit mond be, hogy: "Minden munkatársunk foglalt, amennyiben megnyomja az egyes gombot, rövidesen visszahívjuk." Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a saját költségükön hívnak vissza.

Áron rendesen leült leckét írni. Möci ki is kérdezte és szerinte a német egészen jól ment.

Egy másfél óra múlva visszajött az áram, a torta sült tovább és én is szerelhettem tovább a saját LED kreációmat, ami tulajdonképpen Möci rajzasztala fölé kerül majd.

Ebédre valamilyen csirkés milánói készült, de reszelt sajt már nem jutott rá, mert Áron mindet beolvasztotta a reggelijébe.

Az ebéd utáni sziesztát Möci szerette volna a fenti ágyában a notebookkal az ölében egyedül tölteni, de ez nem volt olyan egyszerű, mert a takaró egy helyen olyan furcsán domborodott. A Manna is ott sziesztázott. Egy idő után felmentem, hátha még elférek mellettük, mert szerettem volna egy órácskák szundizni. Természetesen Áron is hamarosan megjött, hogy a Mannát simogassa. Szegény Möci negyed magával pihent "egyedül" az ágyon.

A LED csillár nagyon jó lett.

Utána beborítékoltam a leáztatott. lepréselt bélyegeket, majd nekiláttam a lazackrém készítésének. Az első fázisig jutottam csak el, a húsi lefejtése a gerincről és a szálkák eltávolítása. A többi majd otthon készül.

Bár az indulás előtt igyekeztem kívül belül jól letisztítani a szélvédőt, nehogy hazafelé úgy járjak, mint Andráséktól Dömsödre jövet, ez mégsem sikerült tökéletesre. Belül hiába törültem és fúvattam a szélvédőt, amikor szemből jöttel autók, nagyon le kellett lassítanom, hogy biztonságosan haladjunk.

Katinkáékhoz érve ittunk egy kávét, vettünk négy Rákóczi túróst és lenyúltam egy tekercs konyhai papírtörlőt, hogy belül még jobban letörölhessem vele a szélvédőt. Valamennyit segített, de nem lett tökéletes. Mindebből az a tanulság, hogy ilyen esős időben lehetőleg világosban kell elindulni.

Itthon, miután mindent kipakoltak az albán menekültek, egy Rákóczi túrossal megtoldva visszaadtuk Mannát Emőkének.

Áront elküldtük fürdeni és hajat mosni. Beragasztottam az új ajtóba a konstrukciós módosítást, ami tökéletesen szuperált.

Lefekvés előtt még átnéztük együtt a matek leckéjét. Úgy vettem észre, hogy a törtekkel való műveleteket Áron kifogástalanul tudja, szétszórt és nem figyel eléggé oda, ezért sok hiba marad a munkájában.

Möci talált csemperagasztót, amivel a hiányzó padlólapokat majd vissza tudom tenni.

Sörkör buli Andráséknál

Reggel teljesen egyedül ébredtem. Möci és Áron otthon maradtak Budapesten. Elsőnek beengedtem Mannát, aki első szóra nem jött be, mert mint láttam farkasszemet nézett egy másik macskával. Amikor nyugtázta, hogy a másik, macskát elzavartam, bejött.

A piac előtti reggelihez se alapanyag, se idő nem volt. Gondoltam, azzal most már ne húzom az időt, hogy valamit bekapjak, majd a lángososnál.

Felhívtam a fodrászt, hogy mikor tudna fogadni. A lehetőség miatt azonnal el kellett indulnom a piacra. Gyorsan bevásároltam minden szükségeset, főleg tojást a készülő diótortához. Azért vettem egy darabka disznósajtot. Az egyik néni rábeszélt egy zacskó csicsókára. Eleddig azt sem tudtam, hogy mi az. Olyan nagy sikerélménye volt a néninek, hogy amikor megvettem, utána még arra is rá tudott beszélni, hogy vegyek egy zacskó elültetni való csicsókát. Igaz, hogy akkora veteményesünk nincs felásva, de megvettem, mert annyi minden jót mondott róla, hogy az derült ki, hogy ennyi pénzért az egy kincs.

Onnan a fodrászhoz mentem, hogy Áron szülinapján legalább a loboncom nézzen ki valahogy. Útközben azért bekaptam egy fokhagymás tejfölös sajtos lángost.

Fodrász után elvittem a sikeresen megvett padlólapot a Miskolci úrhoz, akinek profi csempevágója van és azt kértem, hogy először vágjon le a szélességből 10 cm-t !! ami nagy és helyrehozhatatlan hiba volt, és utána a hosszát vágja négy egyenlő 15 cm- es darabokra. Ő pontosan úgy darabolta fel a lapot, ahogyan azt én kértem. Így lett 4 darab 15 x 20 cm-es padlólap a 4 darab 15 x 25 cm-es helyett. Nem nagy tragédia, mert  a 4 darab 15 x 20-asból el tudom végezni a hiánypótlást, de a hülyeségem nagyon bosszant.

Délelőtt még volt annyi időm, hogy megdaráljam a több mint 30 dkg diót.

Kimentem az istállóba és leszabtam azokat a a fa lemezkéket, amiket terveztem az új ajtó zárfogadó részébe ragasztani, hogy a konstrukció még  jobban funkcionáljon.

Lassan el kellett indulnom Möciért ér Áronért Budapestre. Fel is hívtam őket, hogy körülbelül mikor fogok érkezni. Elmondták, hogy milyen jól és főleg stresszmentesen érezték magukat nélkülem.

1/2-kor érkeztünk meg csapatostul Érdre. Andrásék már teljesen felkészülve várták a sörkört.

Először Béla Fordját kellett generáloznunk, mert kiégett a bal első Duolux izzója. Próbálkoztunk Andrással a rossz izzó kiszerelésével, de csak úgy, egyszerűen, mint anno a Zsiguliból, hogy éjszaka, hóesésben részegen és törött bal kézzel, csak úgy kikapjuk, az még kettőnknek sem ment, pedig az egyik ráadásul autós okl. közlekedés mérnök, 50 év szakmai gyakorlattal. Nosza vegyük elő a Használati Utasítást, amiben egyszerűen le van írva, hogy ha sikerült kiépíteni a hűtőmaszkot és leszerelni a lökhárítót, akkor ki tudjuk építeni az egész lámpaestet és onnan már gyerekjáték kivenni a meghibásodott izzót.

Egy órán belül ki is szereltük és Béla beült mellém az autóba, hogy a közeli benzinkútnál vegyünk egy ugyanolyan típusú izzót, illetve kettőt, hogy akkor már legyen tartalékban is egy.

Az új izzót beszerelni  már nem volt nagy Kunst, 10 perc alatt végeztünk a művelettel. Garancia az András műveknél.

Közben a társaság többi tagja dumcsizott és közben pálinkáztak. Irigyeltem őket ugyan, de mit tehettem.

Hamarosan az asztalhoz invitáltak. A kaja fenséges volt. Nekem a töltött káposzta ízlett a legjobban (bár a szakács egy picit szerelmes volt), a körömpörkölt pedig egyenesen fenséges volt. Ezek után még egy kis juhtúrós sztrapacska, dugig zabáltam magam, amiben csak az volt a borzasztó, hogy amikor már nem fért belém egy falat sem, akkor árulták el, hogy a következő fogás a lekváros vagy diós bukta szerűség. Rajtam nem fogy egy Gaigne András kibabrálni, a buktákat kértük dogibag-ként becsomagolni.

Még egy finom kávé és egy érzékeny búcsú és indultunk Dömsödre. Az út azért volt nehéz, mert a szemerkélő esőben a zsíros szélvédő nehezítette a közlekedést, amikor a szemben jövő járműveknek nem volt jól beállítva a tompított fényszórója.

Dömsödre érve Manna már nagyon várt minket. Még megnéztük az X-Faktort, azután mindenki elment pihenni.

Csak Mannával kettesben megyünk Dömsödre

Áronnal együtt keltem. Úgy érzem, hogy nagyon összeszedett vagyok ahhoz, hogy jövő péntekre minden rendben menjen Áron szülinapi buliján.
Reggel abban maradtunk Áronnal és Emővel is, hogy ők ma nem jönnek velem Dömsödre, hanem holnap vissza jövök értük és viszem őket Érdre az Andrásék bulijára. Így kora délután csak egyedül megyek (illetve Mannával) és a következő 24 óra alatt szeretnék minden előre tervezett dolgot elvégezni. Ezek között a két legfontosabb, a diótorta és előkészületek az előszoba padlólap kijavítása.

Emőke áthozta Mannát és a ketrecét. Manna itt is jól érzi magát és türelemmel várja, hogy mikor fogunk indulni.

Délben még leugrom a kis kínaiba. Viszem a pálcikámat és bekapok egy szecsuánit vékony sült tésztával. Közben bekapcsolom a dömsödi fűtést, hogy mire leérünk jó meleg legyen.

Utána bepakolunk és együtt indulunk Mannával. A TESCO parkolójában magára hagyom, de csak addig, amíg beugrom néhány cuccért. Vettünk tigris kenyeret, lazac gerincet, kakaót (mert abban nem voltam biztos, hogy van-e Dömsödön elég a diótortához.

Biztonságból vettem még ruszlit, sajtot unicumot és sört valamint egy fél grillcsirkét is kovászos uborkával. Az egyik akció miatt vettem egy doboz All in 1 mosogató tablettát, ami 28 darabos és így 999.- forint helyett 499.- forintba került. A hülye vásárló soha nem azt veszi meg, amire szüksége van, hanem mindig azt, amire rá van írva, hogy: 'AKCIÓ!"

Most, hogy sikerült kora délután elindulnunk, útközben benéztem egy-két csempe és padlólap szaküzletbe. Vittem magammal a mintát, hogy milyen színű padlólapból szeretnék venni 4 db 25 x 15 cm-es lapot. Már majdnem teljesen lemondtam róla, amikor az egyik helyen, de ez már Szigetszentmiklós volt, közölték, hogy 60 x 30 cm-es méretben van. Egy doboz 8500.- forint. Gyorsan döntöttem, hogy ebből kijönne nekem a 4 darab, de nekem csak egyetlen lapra lenne szükségem. Az sajnos nem megy, mondta az eladó, aki szemmel lázhatóan a tulajdonos volt. Kétségbeesésem miatt, azt találtam kérdezni, hogy: "és ha nálam van egy fegyvernek látszó tárgy?"
- Ja az más - mondta az eladó -, akkor vigye. 350.- forint.

Jó napom van gondoltam és Dömsödig meg sem álltunk. Ott szabadlábra helyeztem Mannuskát, majd mindent kipakoltam az autóból.

Levagdostam egy adag bélyeget és be is áztattam. A lazacról levágtam a farkát és a széleit. A hulladék nagyját kitettem a környék macskáinak, a finomabb részekből pedig tettem Manna tányérjába a száraz kajája mellé és behívtam, hogy együtt vacsorázzunk. Én a grillcsirke szárnyát és a hátát ettem. A mellét eltettem Möcinek, a combját pedig Áronnak, mert az a kedvencük.

Még egy picit belenéztem a TV-be, de azután hamar lefeküdtem.

Vita a párkapcsolatról

Reggel csak annyira ébredtem fel, hogy kontrolláljam Áron elindulását a suliba. Még egy almát is sikerült beledumálnom.

Amikor én felkeltem rögtön összeállítottam a napi agendámat. Először felhívtam az ajtósokat, hogy egyeztessem a takarók felszerelésének az időpontját. Hétfőben állapodtunk meg, ami nekem azt jelenti, hogy hétfőn, amikor befejezték és elmennek, kezdhetem a padlóburkolat (öt eltört padlólap) kijavítását. Addig persze be is kell szereznem ezeket a hiányzó lapokat, no meg a csemperagasztót.

Reggeli után leültem a számítógéphez. Norcikámnak írtam, hogy szúrjon be még egy sort a meghívóba és küldje el.

Möciben próbáltam tartani a lelket. Érthető, hogy egy kicsit feszült, mert ma délután lesz a megpályázott állásra az első interjúja.

Kora délután bementem a CITIbankba és Kádár úrral átnéztük a portfóliómat. A MOM parkban be is kaptam egy salátát és utána már rohantam a brushupra. Egy kicsit elkéstem ugyan, de azért maradt nekem is a három születésnapos hozta süteményből.

Katievel megbeszéltem, hogy a jövő héten beiktatjuk a programjaink közé, hogy Möci rajzait elhozzuk a Közhelyből.

Az állás interjú Möcit annyira kimerítette, no meg az idő is undorító volt, ezért nem jött utánam a brushup-ra.


Hazafele már tudtam SMS-ezni Möcinek, mert engem is nagyon érdekelt, hogy milyen volt az állásinterjú. Az önkormányzatnál felemás érzelmei voltak, viszont ott összefutott egy régi ismerőssel, aki megvillantott előtte egy állás lehetőséget, a Bartók 32 Galéria vezetését.

Áron már otthon volt, mire hazaértem. Este bundás kenyeret készítettem, amihez Áron gyümölcsteát főzött. Möci csak a teából kért.

Amikor Áron már lefeküdt, mi még hosszan beszélgettünk a párkapcsolatról alkotott véleményünk eltéréseiről.

Még este beáztattam a levágott bélyegeket, de csak holnap fogom őket kiteregetni.

Áron teljesen egyedül indul el a suliba

Úgy látszik, hogy egy új korszak kezdődik. Ma reggel 1/2 8 után ébredtem és ijedten ugrottam ki az ágyból. Megnéztem az atomórát 7:37. Te jó Isten! Gondoltam magamban, Áron el fog késni az iskolából, és amíg rohantam be a szobájába, gyorsan végiggondoltam, hogy ha 10 percen belül el tudnánk indulni, akkor autóval még talán beérnénk 8-ra.

Mindez végigsuhant az agyamon és amikor beléptem a szobájába nagy megnyugvással láttam, hogy csak egy halom rendetlenség van ott. Áron nyilván időben elindult, csak én arra nem ébredtem fel. Megnyugtatott a rendetlenség, amit itthon hagyott.

Reggeli után leültem a számítógéphez. Megnéztem a leveleimet, letöltöttem egy-két Szalai Nóri hanganyagot és megpróbáltam behozni a lemaradásomat a blogbejegyzéseimben.

Ebédre kivettem a mélyhűtőből egy doboz kész lencsefőzeléket, amit úgy melegítettem meg, hogy ráöntöttem egy kis merőkanál marhahús lét tegnapról és sütöttem hozzá, ugyancsak a mélyhűtőből elővett keszeget, amit sütés közben jól megfokhagymáztam. Mire Möci lejött, már szépen meg volt terítve. Egy kis citromot facsartunk rá és kész volt a mennyei ebéd.

Nekem nem sokkal később már el kellett indulnom Áronért a teniszre. Áron azt mondta, nagyon jó volt az edzés, csak szerezzünk be valahol innivalót, mert azonnal szomjan fog halni.

 Bementünk szemben a Tenisz Centrummal az Auchan-ba. Vettünk egy nagy üveg limonádét és két doboz Bords Eve enyhén sózott margarint, mert most akciós volt.

Hazafele a 40-es buszon Áron részletesen elmesélte, hogy melyik órán mit tanultak. Azt is bevallotta, hogy még nincsen kész az összes leckével, de otthon az lesz az első, hogy megírja.

Közben Áronnal nagyon összevitatkoztunk, mert a szülinapi buliját azután szerette volna átszervezni november 29-én 17:00 óráról 30-án délre és Gazdagrétről Dömsödre. Ketten próbáltuk meggyőzni, hogy ez nem csupán a mi hétvégénket vágná ketté, hanem az is előfordulhat, hogy a meghívottak se jönnének, mert az ő weekendjüket is ketté vágja és akkor inkább nem jönnek. Végül úgy feküdt le, hogy sikerült meggyőzni.

Vadas marha knédlivel

Mire reggel felébredtem, Áron már készülődött a suliba és csak annyi dolgom maradt vele, hogy elbúcsúzzunk.

Reggeli után leültem a számítógéphez és megint egy direkt reklamációba keveredtem a tinydeal-lel. Ezek az ügyek nagyon frissítik az amúgy gyenge angol tudásomat.

Laci telefonált, hogy mikorra tervezem neki bekötni az 5+1-es HiFi rendszerét. Megnyugtattam, hogy  a projekt nincs elfelejtve, de most itthon is zajlik az élet, mert új acél bejárati ajtó került beépítésre. Ezt nem volt hajlandó megérteni, hogy miért kellett ide gy ilyen drága ajtót beépíteni, a régi ajtó miért nem volt jó? Stb. Mondtam, hogy ezt így telefonon nem tudom megindokolni jöjjön el és nézze meg. Erre ő viccesen azt mondta, hogy ő csak akkor jön el, ha van valami kaja.

Ha már reklamáció, akkor felhívtam az ajtót eladó és beszerelő céget, hogy a törött járólap ügyében mi legyen a megoldás.

Még délelőtt megbeszéltem Möcivel, hogy én szívesen készítenék egy vadas marhát knédlivel, ha adna egy kis útbaigazítást, hogy mit tegyek.
Elmondta, hogyan kell elkészíteni, felírta egy cetlire, hogy ehhez miket vegyek a CBA-ban, de rá ne számítsak, mert ő most lelkileg készül a csütörtöki pályázati meghallgatásra.

Lemenetem a CBA-ba és az utasításnak megfelelően vettem egy kiló felszeletelt marha combot, zöldségeket, mustárt és tejfölt. Itthon mindent előkészítettem, beleolvasgattam az Interneten és találtam is néhány jó receptet. Ehhez igazodva elkezdtem sütni-főzni a vadast, de a platnikat nem hagytam bekapcsolva, amikor elhagytam a terepet.

Gyorsan elindultam a gyogyóra. Még sietve bepakoltam 10 szem almát Andreának és már futottam is a 153-as buszhoz.

Andrea megkönyörült rajtam és még fogadott. Fel is pakolta a hátamra a fizioterápiát.

Hazaérve ismét bekapcsoltam a főzőlapokat és teljes gőzzel készítettem a vacsorát.

Felhívtam Fruzsinát és bejelentettem, hogy a szokásos keddi vacsorát ma nálunk tartjuk. Akkor még nem voltak biztosak abban, hogy el tudnak-e jönni. Én minden esetre hat óra körülire tettem a vacsora időpontját.

Közben megjöttek a fiúk a német gyakorlásra. Olivér és Bálint időben érkeztek, de Áron késett 5-6 percet. A fiúk nyugtázták, hogy milyen jó illatok terjengenek a konyhában.

A gyakorláson új német szövegeket fordítottunk magyarra, mondatonként mindig más kapta a feladatot. A szövegfordításnak az volt a lényege, hogy minden nyelvtani fordulatot megbeszéljünk.

Közben a vadas marha teljes erőből készült. Időnként felálltam és igazítottam valamit a főzőlap főzési intenzitásán. A fiúkkal a másfél órás gyakorlás után almázkodtunk.

Laci telefonált, hogy ők körülbelül 1/4 8-ra érkeznek.

Tamást is felhívtam, hogy akkor ma vacsora nálunk, de ő is csak 1/2 8-ra ígérte magát.

Gyorsan nekiálltam a megfőtt zöldségekből a kenőcsöt passzírozni. Hozzáadtam a mustárt és a tejfölt, sót, borsot. Möci segített a fűszerezésben úgy, hogy Ő kóstolgatta, én meg fűszereztem. Közben betette egy tepsibe a felszeletelt knédlit és egy picit átsütötte.

Végül Tamás egy picit előbb jött és segített megteríteni hét főre, amiből azután csak hatan lettünk, mert Emőke lányom, csak éppen hogy beköszönt és már ment is tovább.

Amikor Laciék megérkeztek Fruzsinával ittunk egy unicumot aperitif gyanánt. Tamás és Möci ugyanezt vörösborral tették.

Az új bejárati ajtót Laci simfelte, a többiek viszont dicsérték.

A vadas marhának nagy sikere volt. Áron nagyon élt, imádja, ha buli van. Talált is az éléskamrában egy palack Somlói Juhfark-ot, amit nem röstelltünk azonnal kibontani és elfogyasztani.

Laci még egy darabig reklamált, hogy miért nincsen valamilyen desszert, vagy legalább fagylalt.

Möci elnézést kért, hogy neki fel kell mennie. Egy órával azután, hogy Laciék is elbúcsúztak, Möci telefonált, hogy elfelejtette mondani, hogy a hűtőben alul van az a torta, amit a csoki kenőcshöz sütött.

Trattoria Toscana

Mikor Áron elindult a suliba, felkeltünk és készítettem a reggelit.

Möci elindult a Hollywood nyelviskolába azzal, hogy dél körül jön majd haza.

Itthon foglaltam el magam, azzal az ürüggyel, hogy rendet csinálok.

István csöngetett be azzal, hogy a Kati néni kapott Prágából egy vekni félkész knédlit és mivel ő ilyet nem ehet, arra gondolt, hogy nekünk adja. Megköszöntem, bár fogalmam se volt, hogyan kell azt elkészíteni.

A knédli zacskóján ékes cseh nyelven le volt ugyan írva minden, de abból egy mukkot sem értettem. Möcit kérdeztem, hogy mi legyen ezzel, azt mondta, hogy majd kitalálja. Mondtam, hogy ugyan bent van a hűtőben, de erre sok ideje nincs, mert holnap lejár a szavatossága.

Ilinek felvittem egy garnitúra kulcsot az új ajtóhoz, hogy amikor Áron hazajön a Nóra nagyitól, akkor be tudjon menni a lakásba, mert ehhez az ajtóhoz neki még nincs kulcsa. Ha már ott voltam az Ilinél, felragasztottam neki a lakás számát az ajtajára és kicsit megszereltem, hogy ne lógjanak ki belőle a csomagoló fólia maradékai.

Este elmentünk a Ruzsa Magdi koncertjére a MÜPA-ba.

Áronnak kitettem egy tace-pao-t, miszerint kulcs az Ilinél van és hét óra körül jövünk haza.

Ezeket a belépőket még október elején a Möci szülinapjára kaptuk Emőkétől. Nem volt rossz, de közel sem volt akkora élmény, mint amikor a Katona József színházban volt az előadói estje. Valahogyan a Ruzsa Magdinak túl nagy volt ez a helyszín és amit én nehezményeztem, hogy a publikumot nem szabad kitenni annak, hogy alig legyen kapaszkodója. Én például, aki azért vonzódik mindenféle jó zenéért, alig ismertem az előadott számokból hármat.

A koncert után hazafelé javasoltam, hogy menjünk be egy falatra a Trattoria Toscana-ba. Emőke nem tartott velünk, ő inkább hazament.

A belépéskor nem kellett sokat magyaráznom, hogy ki vagyok én, mert azonnal felismertek és az első perctől kezdve kifogástalanul körülugráltak bennünket. Már régóta ígérgetem Möcinek, hogy egyszer el fogom ide hozni, hát most megtettem. Én egy unicummal kezdtem, Möci pedig egy száraz gyümölcsös fehér borral. Előétel nuku, rögtön a közepébe vágtunk. Möci raviolit rendelt borjú töltelékkel, én pedig régi kedvencemet Gamberoni (királyrák) grillezve. Hozzá nagyon finom fokhagymás spenótot kértünk, amit az olaszok nem pépesítve készítik. Ittunk egy kis villányi Cabernet Savignon-t és Möci desszertnek kért még egy sajttortát is. Nagyon finomat ettünk és nagyon figyelmesen lettünk kiszolgálva. Möci kinézte magának a terítőnek használt papírt is művészi ambíciójához és a felszolgáló abból is becsomagolt neki néhány ívet.

Napelem szaldója

Nem kellett sietnünk a felkeléssel. Mi még lustultunk volna, de Manna odajött az ágyunkba és gyúrt.

Megnéztem, hogy a réz névtáblában megkötött-e a rézcsavarokat beragasztó műgyanta. Ha megkötött, kezdhettem lefűrészelni a hátul kilógó csavart, majd elkezdődött az előlap csiszolása. Szerintem nagyon szép lett és a hamis csavarok is jól mutatnak rajta.

Leolvastam a villanyórát. A napelem rendszer úgy teljesít ahogyan azt előre terveztük. Mostanában egyre kevesebbet termel, mivel csökken a napsütéses órák száma és szerintem a napsütés intenzitása is, miközben mi egyre többet fogyasztunk, mert sokat szaunázunk. Mindez azt jelenti, hogy nem fog kelleni a többlet áramot eladnunk nyomott áron az ELMŰ-nek, hanem inkább elhasználjuk. Jó lenne, ha a null szaldó közelében zárnánk a ciklust. Most afelé haladunk. A márciusi beszerelés óta a mérleg most úgy áll, hogy eddig a rendszer termelt 1288 kWó-t, mi pedig ebből elhasználtunk 951 kWó-t.

Sikerült felhívnom Pfeiffer Zsuzsit. Miközben ideadta a Horváth Kati számát, megbeszéltük, hogy egyszer mi is össze fogunk jönni.

Szereltem volna Möcinek a LED-es spot világítást a rajzoláshoz, nem sikerült megtalálnom, hogy a kétkörös kapcsolónak a másik része hova vezet. Felhívtam a Mikus urat, de ő megkerülte a problémát, mondván, hogy ezt a házat annak idején a Sebestyén úr szerelte, ő pedig már Spanyolországban él.

A kiteregetett bélyegek túl száradták magukat, így nem tehetők könyvbe, újra meg kellene permeteznem, de nem találom sehol a vasalásnál olyan hasznos kézi spricnit.

Mind a ketten szedtünk egy rekesznyi szép almát.

Möci elkezdett sütni valamilyen piskóta torta félét, hogy hasznosítsa a múltkori diótortából megmaradt csoki kenőcsöt. Engem átküldött a Gabikáékhoz egy kis pudingporért. Cserébe vittem két zacskó sütőport és két zacskó vaníliás cukrot.

Gabikának sajnos nem volt otthon pudingpora, helyette valamilyen tejszínhab készítő port adott.

Elmeséltem nekik, hogy tegnap voltunk a ráckevei Thermál fürdőben, ahol Möci örökölte a Feri bácsi Terike masszőr nőjét.

Ebédre a világ legfinomabb székelykáposztáját ettük, sok tejföllel a tetején.

Lassan elkezdtünk cihelődni. Möci kosarakba összekészítette a hazavinni való cuccokat, én pedig pakoltam be az autóba.

Úgy gondoltuk, hogy ma korábban indulunk haza, mert a tegnap esti ködben való vezetés kellemetlen élmény volt. Áronra nem kellett számítanunk, mert azt beszéltük meg vele telefonon, hogy ma még ott alszik a nagyinál és holnap onnan megy reggel a suliba.

Manna nem örült amikor be akartam tenni a kalitkába. Neki a pénteki öt órás rabság maradandó lelki sérülést okozott, de azért nagy nehezen be tudtam tuszkolni a hordozókájába.

Hét óra magasságában már otthon voltunk és nyolckor nézhettük az X-Faktort.

Wellness

Jó későig lustálkodtunk. Attól sem kellett tartanunk, hogy Áron TV-zik vagy a számítógép előtt ül, mert biztos, hogy kora reggel óta azt tette, de nem itt, hanem a Nóra nagyinál.

Nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból és összeszedtük magunkat, hogy elindulhassunk a piacra. Vettünk tojást, szalonnát, kolbászt, kenőmájast, kolbászt és a mi a legfontosabb: füstölt sertés gerincet hordós káposztával a tervezett székelykáposztához. vettünk még leveszöldséget is, mert a lazacgerincből szeretnék lazackrémet készíteni. Vettünk még egy partvis nyelet, hogy azt beapplikáljam a lomb összekotróba.

Miután a piacot elintéztük,megvettük  a villanyszerelési cuccokat a Möci LED szalag világításához (MTK kábel, 3-as T dugó és villás dugó). Az ezermester boltban kerestem 7-es számot rézből az új bejárati ajtónkra, de nem volt, így végül csak egy rekeszes műanyag táskát vettem 2000.-ért a villanyszerelési apró dolgok tárolására. Vettünk színes kartonokat Möcinek a rajzoláshoz.

Hazatérve bereggeliztünk és elkezdtem megpucolni a leveszöldségeket, majd előkészíteni a lazacgerincet. A lazac projektnek három végterméke lett.

Először is a teljesen omlósra főtt lazacok, amiből úgy készül a lazackrém, hogy először lehuzigáljuk a gerincről, majd minden kisebb szálkát eltávolítunk belőle. Sózzuk borsozzuk és adunk hozzá majonézt és mustárt (ha lett volna itthon citrom, akkor azt is), majd  finomra összekeverjük.

A második maga a sok zöldséges lazac halleves.

A harmadik a lazac nyesedék, aminek a finomabb és szálkamentes részét Manna tányérjába tettem, a többit pedig kitettem a lépcsőre, de azokat is hamar elvitte egy cica.

A sárgaréz névtáblát, amit leszereltem a régi bejárati ajtóról, szeretném feltenni az új ajtóra, viszont nem úgy, hogy az acél falú ajtót megfúrom, hanem FBS-sel felragasztva. Viszont azért, hogy a régi luk a réztáblán ne tátongjon üresen, gondoltam mindkét lukba beragasztok egy csavarfejet. Ez nem tűnt túl egyszerűnek, de hát a kihívás. Első lépésként kizenkoltam ( magyarul kisüllyesztettem ) a két furatot és kétkomponenses műgyantával beleragasztottam egy-egy süllyesztett fejű sárgaréz csavart. ( Folyt. köv. holnap.)

Átvittem Béninek a múlt héten elkért ásóját és gereblyéjét.

Leáztattam tegnap levágott bélyegeket és ki is teregettem.

Délután Möci kitalálta, hogy menjünk át Ráckevére az AquaLand-ba egyet úszni, a gyógyvízben üldögélni és ő szeretne venni egy jó derék és hát masszázst, mert ahogyan én csinálom, az nem elég jó. Én előtte még szerettem volna feltenni a székelykáposztát, de Möci azt mondta, hogy az túlságosan hosszadalmas, majd ha visszajövünk. Nekieredtünk hát megkeresni, hol is van az a Wellness. Elsőre egy méregdrága Hotelnél szálltunk ki, de a recepciós volt olyan kedves és útbaigazított, merre van a fele annyiba kerülő és mégis komolyabb gyógyvizes létesítmény. Hamar oda is találtunk. Kértem két nyugdíjas belépőt meg egy masszázs jegyet. Valóban fele annyiba került, mint a másik.

Élőszőr úsztunk egyet, majd bevetettük magunkat a  meleg medencébe, ahol különböző erősségű vízsugarak már Möcit is elő masszírozták. Amikor Möci bement a Terikéhez (ő a masszőrnő) én még úszkáltam egy kicsit, azután elindultunk haza. Kiderült, hogy a Feri bácsi is jár a Terikéhez, csak ő mint privát ügyfél a Terike lakásán masszíroztat. Nagy ködben indultunk, ami miatt nem mentünk ki a főútra, hanem végig menve a Dunaparton egyenesen a mi utcánkba vitt az út. Hazafelé az éhségtől rájöttem arra, hogy legalább a sertésgerincet kellett volna odatenni, hogy amíg távol vagyunk hadd főjön.

Itthon már éhen akartam halni, ezért azonnal hozzáláttam a székelykáposzta készítésének. Először csak két nagyobb fej hagymát tettem oda pirulni, majd rá a felvágott húsos csontot és néhány karika csípős kolbászt, majd az egészre a hordós káposztát. Tettem hozzá még lila hagyma karikákat. Jól megszórtam pirospaprikával, őrölt  borssal és egy kicsit megsózva ráöntöttem egy nagy csupor vizet és hagytam, hogy hadd rotyogjon.

Közben megnéztük az X_Faktort és csak késő este láttam hozzá a vacsorázáshoz. Ha nagyon szerény akarok lenni, akkor ilyen finom székelykáposztát még az életemben nem ettem. Tettem rá egy nagy kanál tejfölt és pirítottam hozzá kenyeret. Az igazsághoz még az is hozzá tartozik, hogy az éhségemet csak növelte az a néhány kupica, amit előtte elfogyasztottam. Az éhes ember a legjobb szakács.

Ajtó beszerelés

Áron sima indulása után, Möci készülődött a Hollywood nyelviskolába, én pedig igyekeztem lehordani a cuccokat az autóba, mert az ajtószerelők már előre közölték, hogy a beszerelés után 2-3 órán keresztül nem szabad nyitogatni az ajtót.

Áronnal megbeszéltük, hogy kérésére ma a suliból mehet a nagyihoz és majd vasárnap vagy érte megyünk, vagy egyedül jöjjön csak, de ha úgy van kedve, akkor hétfőn reggel mehet onnan az iskolába. Ennek a nagy szabadságnak persze vannak feltételei: Ne nézze egész nap  a TV-t, úgy pakoljon be a táskájába, hogy a hétfőre szükséges iskolai cuccok is benne legyenek, és ma délután vagy a hétvégén üljön le rendesen tanulni.

Közben leszaladtam kivenni a falból pénzt, hogy ki tudjam fizetni az új acél ajtót.

Möci kilenc körül elindult, az ajtósok pedig megjöttek. Az ajtó nagyon szép, de vannak benne gagyi alkatrészek is. A szerelést hiába végezték szakszerűen, a régi ajtótok kiszerelésénél négy előszoba padlólapot eltörtek. Ezzel egyelőre nem tudtam többet kezdeni, mint hogy kértem, hogy írják rá az átadási lapra.

Közben a régi ajtóból kiszereltem a zárakat, hátha valahova fel fogom tudni használni. Természetesen megkínáltam a mestereket egy kávéval, aminek nagyon örültek és a malőr ellenére rendben váltunk el.

Amikor elmentek, még egy kicsit takaríthattam utánuk, de ez nem volt tragikus. Az autóból felhordtam a tejeket és a maradék almát, amit rögtön át is adtam Kati néninek.

Mire megjött Möci én már mindent bepakoltam az autóba és indulásra készen álltam. Lehordtuk a KÖZHELY-ben kiállítandó rajzait, festményeit, gyorsan betettük a Mannát is és indultunk.

A KÖZHELY közelében csak olyan parkolóhelyet találtam, aminek a szabályossága vitatható volt. Amikor bementünk, ott már javában folytak a vasárnapi börze előkészületei. Júlia nagyon kedves volt. Nem csak a képek installációjában segített, de lefoglalt nekem a bejárathoz közel egy felszabadult parkoló helyet is.

Közben nagyon lehült a levegő ezért nem is halogattam bekapcsolni a dömsödi fűtést.

Möci nagyon jó felületet kapott a nagyobb képeinek a felakasztására, a kicsiknek pedig Júlia adott egy album szerűséget.

Már 4 óra fele járt, amikor munkánk végeztével elindultunk Dömsödre, de útba ejtettük a TESCO-t. A péntek délutáni csúcsforgalomban csak lassan néhol araszolgatva értük el a TESCO-t. Először visszavittük az üres palackokat, majd gyorsan bevásároltunk, vettünk kenyeret, sajtot, banánt, unicumot és ásványvizeket, de Sanyit is meglátogattuk egy kis lazac gerincért. Már megint ez a nagy dőzsölés a lazacért 212.- forintot kellett fizetnünk.

Amikor kitoltuk a bevásárló kosarat már mind a ketten majdnem éhen haltunk. Leültünk a WOK 'n GO-nál és bekaptunk valami keleti csirkeféleséget. Szerintünk közel sem volt olyan finom, mint amit a mi kis piszkos kínainkban szoktunk enni.

Mannától bocsánatot kértünk, hogy már délután kettő óta a ketrecében kell rostokolnia és irány Dömsöd.
Felhívtam Nóra nagyit, hogy Áronnal minden trendben van-e, de Áron vette fel a telefont és rövidre zárta az érdeklődésünket. Időben odaért a Nagyihoz és jól vannak. Eredetileg úgy volt, hogy 1/4 7 körül oda is érünk, de az egyik kijáratot elnéztünk és mire visszakeveredtünk késtünk 20 percet.

Az út vége felé Manna már egyre gyakrabban nyávogott, de mi csak vigasztalni tudtuk, hogy nyugi, nemsokára oda érünk.

Dömsödön az első dolgunk Manna szabadlábra helyezése volt. Rögtön el is csavargott, de tudtuk, hogy előbb-utóbb majd hazajön. A házban már nagyon jó meleg volt. Kipakoltunk, ettünk, ittunk. Közben Möci bekapcsolta a szaunát.

Én elkezdtem egy adag bélyeget áztatásra előkészítendő levagdosni. Emőke hívott minket telefonon, hogy érdeklődjön, hogy van a Manna. Jót szaunáztunk és eltettük magunkat szombatra.

SD kártya teszt

Áronnal egy időben és jó hangulatban keltünk, de ő olyan sokáig merengett az ablak előtt, hogy végül csak 7:18-kor indult el, amiért nehezteltem.

Szűkös reggeli után megnéztem, hogyan áll a két számítógépben a két SD kártya hamisítvány tesztje. Az SD kártyák tesztje korántsem futott le az éjjel. Jó ha ma befejeződik. Az eddigi eredmény azt igazolja, hogy valóban hamisítványokkal állunk szemben. A tesztelő program késő délutánra ígéri, hogy értékelhető végeredményt fog adni.

Lehoztam Möcitől a világ legjobb Angol Nyelvtan könyvét.

12-re beszéltem meg, hogy elmegyek a Turgenyev könyvért a Petőfi híd budai villamos megállójához. Útközben megpróbáltam tanulgatni a délutáni prezentációmat. Időben oda is értem és nagy köszönöm-ök mellett át is vettem "Az egy vadász feljegyzései"-t.

Az Újbuda Központ megállónál egyetlen autóbusz sem várakozott az indulásra, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek a zárt piacra és megettem egy rakott karfiolt és ittam egy kávét.

Itthon csatolva elküldtem az SD kártya teszt eredményét a reklamációval.

Még egy utolsó simítás a prezentáción és hárman indultunk a Brushup-ra.

Manna kérdezte, hogy mennyire vagyok felkészült és valamit érezhetett a válaszomban, mert kérte, hogy ne izguljak.

Sor került a prezentációmra és a társaságnak nagyon tetszett.

Hazajövet örültem annak, hogy Áronnal minden rendben volt a suliban és még csak el sem késett, pedig szerintem későn indult. Möcivel együtt szendvicseztünk, majd leültem megírni a mai napot.

XXL-es pizza

Nagyon nehezen ébredtem. A mértéktelen evés és ivás után alig tudtam felkelni, hogy ellenőrizzem, Áron rendben indul el a suliba. Amikor elment, akkor szégyen-szemre még visszabújtam az ágyba. Csak 9 óra után keltem fel és megpróbáltam mindent, hogy elmúljon a másnaposságom.

Möci elindult a Hollywood nyelvstúdió ingyenes bemutatkozó angol órájára. Nem elleneztem, mert biztosan nem árt, csak nem értem, hogy miért kell ezért olyan messzire menni (Oktogon) és miért kell érte pénzt kiadni, amikor mindene (könyv, hanganyagok) megvan itt a közelében és ingyen.

Persze emlékeznem kell Sigmund Freud egy ajánlására, ahol azt mondja, hogy a pszichoanalízis lehetőleg sokba kerüljön, mert ha ingyen van, akkor nincs kellő hatása és elvárt eredménye.

Miután ettem egy szerény reggelit, tejeskávé, almás pite, leültem a számítógéphez és befejeztem a tegnapi blogbejegyzésemet.

Felhívtam Nóra nagyit, hogy tud-e jönni a mai tenisz edzésre, de azt mondta, hogy most nincs olyan jól, hogy eljöjjön.

Megjöttek a SAMSUNG 32 GB-s SD kártyák. Első ránézésre úgy tűnik, hogy Bélának volt igaza, amikor azt mondta, hogy ötöd áron nem szabad SD kártyákat venni, mert az tuti, hogy hamisítvány.

Elindítottam egy SD kártya ellenőrző programot, de az eredménye annak csak késő éjjelre lesz kész.

Elmentem Áron tenisz edzésére. Hazafele Áron részletesen beszámolt az iskolában történtekről. A beszámolóiból számomra kiderült, hogy ő aktívan vesz részt az iskolai órákon. Amikor onnan hazajöttünk, Áron nagy örömére bejelentettem, hogy pizza lesz a vacsora. Így, hogy nem mi sütjük, legalább négyszer annyiba kerül, de a buli, hogy Áron és Emőke mennek érte, nagyobb durranás. Kapott 5000.- forintot és a feladatot, szervezze meg a család Pizza vacsoráját.

Áron Emőkével elment és hoztak két nagyméretű pizzát, de akkorát, hogy amikor négyen már jóllaktunk belőle, akkor Möci még tudott a Csabinak is felvinni belőle.

Nagy nehezen megtaláltam a holnapi brushupon elmondandó prezentációm első részét és azt megpróbáltam befejezni. A nyelvtani szerkezetekkel nagyon elégedetlen voltam, így azokat holnap délelőtt még át kell majd nézzem és ga szükséges, akkor ki kell javítanom.

Acél bejárati ajtó

Jókedvűen és kiegyensúlyozottan ébredtem. Áron is időben és jó hangulatban indult az iskolába. Még az ágyban végiggondoltam a mai teendőimet. Ilyenkor magasabb szintű az ihlet, mint napközben. Magamban meg is fogalmaztam a Kelly Kft.-nek írandó korekktori ajánlkozásomat, mivel a Hillary Rodham Clinton könyvben sok tördelési és korrektori hibába akadt bele a szemem.

Laci küldött egy SMS-t, hogy este sólet parti van náluk.

Felhoztam a tejet az autóból és megreggeliztem.

Utána egyeztettem a HiSec Ajtó Kft.-vel az új bejárati ajtó beszerelésének az időpontjáról és ebből az apropóból Möcivel felmentünk az Ilihez, hogy alaposabban megnézzük, hogyan is néz ki ez az ajtó közelről. Möcinek is nagyon tetszett, de azt. hogy nekik is legyen, még előbb megbeszéli a Csabival. Ilinél bekaptunk egy-egy szilvapálinkát, azután érzékeny búcsút vettünk.

Tamás is telefonált a sólet parti miatt, hogy hány órára jöjjön értünk. Én a hat órát javasoltam, mivel fél hatig tart a fiúkkal a német gyakorlás.

Közben Nóra nagyit is felhívtam, hogy mit szólna ő is egy ilyen ajtóhoz. Ő örömmel fogadta a hírt és azonnal beleegyezett, viszont Csabi lebeszélte Möcit erről az újabb akcióról. Csabi szerint ezek papírral bélelt gagyi kínai ajtók, amit nálunk kétszeres áron kínálnak.

Felhívtam a céget és sikerült a két ajtó árából 5 %-ot lealkudni.

Az utolsó pillanatban indultam a budaörsi Gyogyóra. Andrea még éppen fogadott. Húsz perc múlva már túl is voltam a fizikoterápián.

Möcit hívtam, hogy ebédeljen velem a kis kínaiban, de neki drótja volt Eszterrel az ALLE-ban és ez már nem fért volna bele időben. Kértem, hogy 3/4 6-ra érjen haza, mert Tamás jön értünk.

Egyedül ettem a kínaiban egy finom szecsuáni csirkét vékony sült tésztával.

Áron a szokásosnál korábban és nagyon feldobva jött meg a suliból. Nem akartam rögtön a kedvét szegni rend csinálással, inkább hagytam egy kicsit játszani.

Möci csak hatra ért haza és Tamás már lent várt minket. Áront eligazítottam, hogy pontban nyolckor már legyen ágyban és Emőkének pedig szóltam, hogy figyeljen Áronra, mert a szülei elmennek bulizni.

Bepakoltam egy nagy szatyor almát Laciéknak és indultunk Laciékhoz.

Ott a szokásos helyzet fogadott. Az almának örültek, de jobban örültek volna, ha csak a pirosból hozunk. Fruzsina nem  tudta, hogy mit adjon nekünk enni, mert Laci egy szóval sem említette, hogy jövünk. Ennek ellenére olyan vacsorát rakott össze, hogy az angol királynő sem ehetett ma finomabbat és többet.

A szilvapálinka után padlizsán krémes pirítóssal kezdtünk. Utána jött a halászlé mindenféle belsőséggel, majd a főfogás füstölt libacomb és füstölt tarja sólettel, amiben kemény-tojás is sült héjastul. Mindehhez spanyol vörösbor. Nagyon nehéz este volt.

Én bevallom túl sokat ettem és még többet ittam, de ez akkor nem derült ki. A hangulat kiváló volt, Laci jó passzban volt, egész este nagyon jól éreztük magunkat. Szerintem 11 óra körül jöttünk haza, de ebben már nem vagyok biztos. Arra még emlékszem, hogy amikor Tamás kitett minket, akkor még neki is összecsomagoltunk egy nagy zacskó almát a Scenic csomagtartójából.

Fogadó órák a suliban.

Ma reggelre egy kicsit enyhült a légkör és olvadt a jég. Áron nagyon rendesen öltözött, az öltözékét bemutatta és időben indult a suliba. Most már csak a délutáni fogadóóráktól izgulok, nehogy valamilyen kellemetlen meglepetés érjen.

Amikor Áron elindult elkészítettem a reggelit.

Úgy döntöttem nem kínlódom tovább ezzel a bejárati ajtóval. Alaposan megnéztem azt a HiSec ajtót, amit többek között Ilinél is láttam beszerelve és elindítottam a megrendelést. Még aznap visszaigazolták és felmérést ígértek.

Möcihez megjött a villanyszerelő, de csak az egyik problémát oldotta meg, a másikra csak elmondta, hogy mi lenne a megoldás. Lehet, hogy annak én fogok nekikezdeni, mert Möci attól tart, hogy az árban húzósabb lenne.

Nem akartam megvárni, amíg teljesen kifogy a festék a nyomtatóból. Utána eredtem a neten, hol és mennyiért lehet beszerezni a festék patront és el is mentem megvenni.

Möci adott egy feladatot, hogy a Lehel piac felé járva vegyek két libacombot, de hiába szálltam ott le a metróról, a Lehelen hétfőn zárva tartanak a húsárukat eladó hentesek.


Az esti fogadó órákra ketten mentünk el. Volt, hogy megosztottuk a munkát és a német tanítónénihez én mentem a magyar irodalmat és nyelvtant tanítóhoz pedig a Möci ment és olyan is volt, mint a történelem tanító nénihez ketten mentünk be,

A németen annyira dicsérték Áront, Bálintot és Olivért, hogy szinte belepirultam. A magyart tanító néni elmondta, hogy az egyest a háromszori leckehiány miatt kapta Áron, mert azt nem tudja tolerálni - és az így is helyes -, de azt is elmondta, hogy éppen ma, Áron kapott egy ötöst, mert a tollbamondása szinte hibátlan volt.  Gyakorlatilag minden tanár dicsérte Áron eszét, de azt is elmondták, hogy rendetlen, szétszórt, álmodozó és néha kötekszik. Ez nekünk probléma és kihívás, de egyáltalán nem meglepő.

Jókedvűen jöttünk haza, hoztunk is a gyerekeknek krémest, meg gesztenyést és együtt vacsoráztunk. Áron valamilyen nyugger kaját evett, amiről éppen Emőke mondott le, Möci meg én megettük a tegnapi csirkeleves maradékát, Emőke pedig Möciáltal készített sütőtököt majszolt. Utána egy-egy krémest, de Áron és Emőke a saját részét félretetette.

Áront még sikerült rábeszélni egy hajmosással kombinált fürdésre, azután lefekvés.

All that conflict

3/4 8-kor ébredtem, de Áron még durmolt. Gondoltam nem keltem fel, miért ne lustálkodjon, elvégre vasárnap van és nem kell sietnünk sehova. A nap gyönyörűen süt, de hűvös van. Úgy látom, hogy az éjjen nagy esőzések voltak.

A reggelinél az volt Áron problémája, hogy a lágy-tojás, amit a fiatal úr rendelt, nem pontosan olyan lágy volt, mint ahogyan ő szereti. Ott is hagyta a reggelit. Később azért rájöttem a turpisságra: reggel miközben TV-zett, bevitt magával az ágyba egy kis kefírt, és töltött csokoládét, hogy mire eljő a reggeli, ő már ne legyen éhes.

Leültem a számítógéphez elvégezni a különböző elmaradásaimat. Majdnem vettem egy 7"-os tabletet, persze csak eladásra, de nem sikerült, mert a cég csak az USA-ba és Kanadába szállít.

Délben eldördült a konfliktus. Elegem lett abból, hogy Áronnak semmi se jó. Ki is küldtem a kertbe, ne is lássam. Később, amikor bejött, mert kint hiába sütött a nap a levegő hűvös volt, bejött, de attól kezdve nem beszéltünk egymással.

Délután kiment még egyszer, hogy segítsen összeszedni az almát. Összesen két sovány rekesznyit szedtünk össze, mert Laciéknak is megígértük, hogy viszünk belőle.

Még sötétedés előtt indultunk haza, de az autóban is tartott a mosolyszünet.

otthon maradt a kabát

Manna fél ötkor elkezdte taposni a takarómat, hogy engedjem ki, de amikor lementem, hogy kiengedjem, akkor persze csak állt a küszöbön, se ki, se be, csak csóválta a fejét, mint aki azt kérdezi, hogy odakünn ilyen hideg van?

Amikor végre mi is felkeltünk Áronnak nem volt kedve velem jönni a piacra, Sőt mi több az is kiderült, hogy nem is hozta magával a kabátját. Felvetettem vele még egy pulóvert és indultunk.

Áronnak megmondtam, hogy most a zsebpénz egy darabig szünetel, de az eladott almáért neki járó 650.- forintot odaadom, mert ez így tisztességes. Nem kellett sokat vásárolunk, mert tojás és szalonna volt otthon, de azért odamentünk Piac Lacihoz vettem egy csomó csípős paprikát, ő meg előhúzta a dugiból a nekünk félretett frissen készült kolbászt és hurkát 1200.-ért.

Benéztünk a fodrász Anetthez, hátha el tud minket vállalni, de sajnos csak a jövő szombatra fértünk be a programjába.

Szemben vele volt a pékség, vettünk egy fél kiló kenyeret.

Áron a reggelihez kivételesen nem tojásrántottát, hanem füstölt sprotnit kívánt, magamnak pedig sütöttem a kolbászból és a hurkából.

A napelemes rendszer elmúlt heti teljesítményének rövid ellenőrzése után megállapítottam, hogy még így novemberben is elég szépen működik.

Áron még pihent, pedig hívtam, hogy jöjjön ki, mert most még szép az idő, süt a nap.

Arra gondoltam, hogy befejezem a veteményes felásását, de az igazán lusta ember időben gondoskodik arról, hogy ne kelljen dolgoznia, ugyanis otthon felejtettem az istálló kulcsait. Nem hagytam annyiban a dolgot és átmentem Bénihez, kértem tőle egy ásót, meg egy gereblyét.

Amire befejeztem az ásást kellőképpen el is fáradtam. Bementem és feltettem a zöldséges csirkelevest főni és nekiláttam a bélyegek kiteregetésének. Ekkor már ragaszkodtam hozzá, hogy Áron pedig írja a leckéjét.

Manna egész nap ki-be járkált. Nagyon jól érzi itt magát. Nekifutásból fel tud mászni az almafa tetejére. Időnként bejön, megnézi, hogy van e valami ennivaló a tálkájában, ha nincs, akkor visszamegy, ha pedig van, akkor bezabál és felmegy egy kicsit aludni az ágyunkban.

A csirkeaprólék leves nem nagyon nyerte el Áron tetszését, pedig sok-sok zöldség is főtt benne.

Möci pont akkor hívott Viber-en, amikor nem volt a kütyün bekapcsolva a wifi. Később ugyan beszélgettünk Skype-on, de akkor se sokáig.

Este közösen megnéztük az X-faktort, azután nyugovó.

Egyes jegyek a tájékoztatóban

Reggel egy kis vita  támadt Áron és közöttem. Szerintem 1/4 8 előtt kell kilépnie a lakásból, ahhoz, hogy megnyugtatóan időben érjen be a suliba. Ő még 7:18-kor vívott velem, hogy ne idegesítsem magam. be fog érni.
Persze a probléma abból fakad, hogy nem este pakolta be a táskáját, hanem reggel.

Azzal készülődtünk a dömsödi hétvégére, hogy megállapodtunk, kb. háromra ér haza a suliból. Sikeresen bekapcsoltam a dömsödi fűtést. Möci azt mondta, hogy ezen a hétvégén nem tart velünk, mert sok elmaradása van itthon és azt szeretné egyenesbe tenni.

Reggeli után leültem a számítógéphez és átnéztem a frissen érkezett leveleket, megírtam a tegnapi blogot.

Végre rászántam magam, hogy a bejárati ajtónak megjavítsam a rozoga zárját. A takaró lemez csavarjai mind a két oldalon lötyögtek. Először be kellett ragasztani kétkomponensű műgyantával egy-egy fa protézist és utána új, húsosabb csavarokkal rögzíteni.

Bepakoltam az autóba a Dömsödre viendő cuccokat és felmentem Möcihez kávézni. Utána elrendeztem az almákat. Küldtem Kati néninek, lehívtam Ilit, hogy ő is vigyen el egy adagot, de ő kiszámolta és nem volt hajlandó többet vinni, mint harminc szemet.

Áron megjött a suliból és hozta a Tájékoztató füzetet. Megdöbbentett a sok különféle osztályzat. Igaz, hogy voltak benne ötösök is, de sajnos sok 1-es is. Nagyon pipa lettem. Megint a három hiány egy egyes. Azt mondtam nem írom alá, írja alá a Möci és azzal ott hagytam őket kettesben.

Amikor lejöttek, Möci nyugtatgatott, hogy Áron magába fog szállni, végiggondolja és fog változtatni ezen. Én csak morogtam és azt mondtam, jobban tenné, ha ő is jönne velünk Dömsödre, mert én nem fogok Áronhoz szólni. Minden este megkérdezem, "Be van pakolva a táskád az órarend szerint?" Minden reggel megkérdezem, mielőtt elindul, "Minden benne van a táskádban?", "Viszed a bérletet és az ebédjegyet?", "Viszed a lakáskulcsot?" Mit kellene még tennem?
Szinte minden nap megnézem, hogyan írta meg a leckéjét, de ami azért nem készült el, mert elfelejtette beírni a leckefüzetébe, azt nem tudom leellenőrizni.

Áron megint rendetlen, hanyag, szétszórt és nem figyel oda arra, ami egy 12 évesnek a kötelessége. Azt mondtam neki, ha nem intézkedik, hogy ezeket a rossz jegyeket kijavítsa, akkor felejtse el a születésnapi bulit. Az nem járja, hogy mi kinyaljuk a seggét, ő pedig oda se figyel a kötelességeire.

Áron és Möci berakták Mannát az autóba és kettesben indultunk. Möci csak annyit kért, hogy ne kiabáljak Áronnal. Én nem szóltam egy szót sem Áronhoz, csak mentünk. Megálltunk a TESCO-nál, Áron visszavitte az üvegeket, én pedig vettem egy grillcsirkét, lisztet, konyhai papírtörülközőt, savanyúságot, leveszöldséget és unicumot. Csak a legszükségesebbeket beszéltük egymással.

Amikor megérkeztünk a bázisra Áron Mannát helyezte szabadlábra és pedig behordtam a cuccokat.

Én levagdostam egy adag bélyeget és betettem áztatni. Áron első szóra leült megírni a leckéjét.

Elkezdtük készíteni a vacsorát. Áron igyekezett mindenben segíteni, érezte, hogy vaj van a fején.

Mannát behívtam a kertből. Áron neki is adott vacsorát és lassan lefeküdtünk.

Péterék megjöttek Milánóból

Nagyon korán és kialvatlanul ébredtem, ugyanis éjjel kettőkor felébredtünk és az istennek sem tudtunk visszaaludni.  Egy idő után Möci emlékeztetett, hogy amikor az autót el akarták lopni én akkor is felébredtem éjjel, de akkor ezt nem tekintettük jelzésnek. Na, ettől teljesen kiment az álom a szememből. Felkaptam egy nadrágot és egy pulóvert és lerohantam a kocsihoz. A sötét éjszakában csak egy hülye mászkált, az én voltam.

Nehezen ébredtem. Félálomban még annyit hallottam, hogy Möci vív az Áronnal, hogy vegyen fel egy melegebb kabátot.

Legyőzve az álmosságomat felkeltem és elkezdtem a buffallói csípős csirkeszárny készítését. Mosás, darabolás, paprikás lisztben forgatás és a fritőzben való sütés. Közben feltettem melegedni a kenőcsöt. Möci elmosta az almás pite tepsijét.

Mire az összes csirkeszárnyat elkészítettem és beterítettem vele a tepsit, indulhattam Péterékért a reptérre. Olyan pontosan érkeztem, hogy felvéve Péteréket máris indulhattunk vissza, ami azért volt hasznos, mert az 1200.- forintos parkolási díj helyett, aki 5 percen belül elhagyja a terepet, annak ingyen nyílik fel a zsilipes sorompó.

Útközben Péterékből dőlt a milánói élménybeszámoló. Azt mondták, hogy nem tudnak nálunk aludni, mert Péternek este már munkája van Miskolcon.
Ekkor azt találtam ki, hogy ne kelljen délután Péteréknek végigcipelniük a két bőröndöt, amelyik közül az egyik valóban hatalmas volt, hogy tegyük be a Keleti pályaudvar csomagmegőrzőjébe.

Az ötlet jó volt, de ettől úgy elcsúsztunk időben, hogy már biztos volt, hogy a Baján doktor úrnál kapott időpontom előtt nem fogom tudni őket elvinni Gazdagrétre. Az, hogy jöjjenek velem a vizsgálatra és ott szobrozzanak esetleg több mint egy órát, annak megint nem volt sok értelme. Úgy döntöttem, hogy megállok a Fehérvári úti rendelő előtt és ott átadom Péternek a kormányt, a forgalmi engedélyt és a kulcsot. Így én pontosan időben meg tudtam jelenni a doktor úrnál, Péterék meg mehettek tovább Gazdagrétre. Nekem nagyon egyszerű lesz onnan busszal hazamenni.

A várakozás és a vizsgálat valóban másfél órát tartott, de megérte. Baján doktor úr egyfolytában dicsért, hogy milyen jók a labor eredmények.

A busz hamar hazarepített, Péterék pedig könnyen odataláltak és Möci fogadta őket.

Möci közben megsütötte a tepsibe rakott, immáron mázas csirkeszárnyakat és készített egy nagyon finom salátát hozzá. Péterék azt mondták, hogy most, hogy csomagok nélkül vannak, kimennek majd busszal, metróval a keletibe, nem kell nekem kivinnem őket, inkább igyunk egy-egy unicumot és utána bontsuk fel a Mága féle Egri bikavért.

A kajával, a mi az almás pitével fejeződött be, nagyon meg voltak elégedve. Ebéd után nézegettük az újszülött Megane-ról készült fotókat. Péter, mint nagyapa majdnem elolvadt a büszkeségtől.

Feltettem Péter újonnan beszerzett LG E-468 típusú mobiltelefonjára az IGO szoftvert és egy friss Magyarország térképet. Telepítettem még egy My Phone Explorert és egy Vibert. Közben persze Péter kapott tőlem letolást is, mert a Google fiók telepítésénél kiderült, hogy sehova nem tud bejelentkezni, mert minden felhasználói nevet és jelszót elfelejtett és azt nem is tudja elővarázsolni.

Amíg mi a Péter mobiltelefonjával voltunk elfoglalva, Andi befeküdt a zöld székbe és csukott szemmel hallgatta a Verdi Requiem-et.

Közben megjött Áron a suliból és csak jó hírekkel tudott szolgálni. Jött a szokásos "de nagyra nőttél, amióta nem láttunk", de megbeszéltük, hogy ha leesik a hó, akkor elmegyünk egy hétvégére családostul Miskolcra és nagyot fogunk síelni Bánkúton.

Péterék elbúcsúztak, mi pedig négyesben (Emőke is átjött) hozzáláttunk a
vacsorához. A kaja még most is olyan finom volt, hogy Csabinak alig tudtam megmenteni egy kis adagot.

Norcikámnak írtam, hogy rajzoljon egy szülinapi meghívót Áronnak, amit majd annyi példányban nyomtatok ki, ahány embert Áron szeretne meghívni.

Megjött az elektromos energia fogyasztás csökkenést, illetve a villanyszámla csökkenést ígérő szerkezet. Kipróbálom, de írásban megállapodtam a szállítóval, hogy ha nem hozza az ígért eredményt, akkor 60 napon belül visszavásárolja a szerkezetet.

Betettem még egy adag ruhát a mosógépbe és rendezgettem Áron lefekvését.

készülünk a Péterék fogadására

Áronnal együtt keltem. Figyeltem, hogy kivegye a kaja csomagját a hűtőszekrényből, mert ma még nem jár neki az ebéd, csak holnaptól.
Összeírtam a mai teendőimet, hogy összeszedettebbnek érezzem magam.

Felhívtam a Nóra nagyit, van-e kedve délután jönni a teniszre, de sajnos úgy érzi, hogy nem tud jönni.

Folytattam a Solar Lízing társulás szövegezését és mivel úgy látom, hogy előre nem tudhatom, hol ér utol az ihlet, a Dropboxba mentettem, hogy bárhol vagyok ott folytathassam, ahol legutóbb abbahagytam.

Möcivel együtt reggeliztünk. Utána átmentem Emőkéhez felfúrni a faliszőnyeg tartóját.

Péter hívott skype-on, hogy holnap 3/4 9-kor landolnak Ferihegyen. Megbeszéltük, hogy kimegyek értük.

Folytattam a rendrakást, de egyre nehezebben megy. Az a fajta rendszerető vagyok, aki se rendet tartani, se rendet csinálni nem tud, csak szereti, ha rendben van minden.

Mire a legapróbb részletekig megszerveztük Möcivel a holnapi programot, Péter ismét telefonált, hogy rosszul nézte az érkezést, nem 8:45-kor, hanem 9:50-kor száll le a gépük.

Möci összeírta, hogy miket kell holnapra vásárolni, én a CBA-ban még kiegészítettem a listát a görög salátához valókkal és egy üveg unicummal.

A bevásárlás után már ebédeltünk. Möci a sült tarjához egy angol típusú almalekvárt fabrikált. Nagyon finom volt.

Lassan indulhattunk Áron tenisz edzésére. Közben belátogattunk a bányába, mert a főszerkesztővel már régen nem találkoztam. Möci onnan a Decathlonba ment, én pedig megígértem, hogy még beszélgetek egy kicsit, azután megyek utána. Vittem a Fetzer úrnak is egy nagy zacskó almát, amit megfelezett a Bartók úrral.

Közben bejött a vezérigazgató úr is. Megörültünk egymásnak. Kért, hogy decemberben jelentkezzek, akkor már több ideje lesz és menjünk el egyszer együtt ebédelni. Abban maradtunk, hogy majd jelentkezem.

Még egy darabig beszélgettünk, azután elindultam Möci után. Ott mobiltelefonon keresztül megkerestem. Együtt próbáltunk keresni neki futócipőt, de végül csak az Áron szülinapjára vettük meg az egyik ajándékot. Áron régóta vágyik egy olyan gumicsizmára, amit Dömsödön a horgászás közben jól tud használni.

Mire odaértünk a tenisz edzésre, már szinte vége volt. Befizettem a novemberi edzést és indultunk haza.

A buszon találkoztunk az ikrek anyukájával és a párjával, akinek a fiát korábban matekból korrepetáltam.

Hazaérkezve Möci megkívánta a holnapra tervezett görög salátát, ezért egy kis mennyiséget készítettem neki. Ő pedig elkészítette az almás pitét és be is tette a sütőbe.

Tegnapi zöldbab leves, káposztás tészta, sült tarjával és görög salátával, valamint polip zöldséges olíva olajban.

Möci az esti vacsoránál azt találta mondani: "Ide figyeljetek Pacherek, nekem nem könnyű az életem veletek."
Mire Áron: "Nyugi Emő, nekünk se könnyű veled."

Kezdődik a rendcsinálás

Reggel megvártam, amíg Áron elhagyja a pályát. Figyeltem, hogy a hűtőszekrényből ne felejtse elvinni az uzsonnáját és kértem, hogy 4 órára érjen haza.

Gyorsan megreggeliztem és nekilódultam a rendcsinálásnak magam körül.

A tablettel kapcsolatban rendeződtek a dolgok, mert a vevő felhívott és közölte, hogy ő nem csinált semmit a géppel és mégis tökéletesen működik.

Áron szobájában is nagy a rendetlenség, de ahhoz nem nyúlok. Nekem elég nagy probléma az a rendetlenség, ami engem körülvesz.

Azzal kezdtem, hogy az éléskamra ajtajára befúrtam és becsavartam öt csavart, hogy arra akasztgathassam a lakásban szanaszét található fülhallgatókat (15 darab). Ezzel elkezdődött a rendcsinálás.

Közben Möci valamilyen zöldbabos, káposztás, kolbászos levest készített és azzal hagyott magamra, hogy ha már puha a zöldbab, akkor kapcsoljam ki alatta a platnit.

A papírok között is volt mit selejtezni. Amikor elindultam a gyogyóra, mind a két kezem tele lett a nagy halom kidobni valóval. Andreának megint vittem egy nagy zacskó almát. Az idő nagyon barátságtalan és még az eső is szemerkél.

Hazaérve már kezdtem éhen halni, de amit Möci ebédre ígért, az még sehol.

Áron húsz perccel korábban ért haza, mint ahogy a német gyakorlás kezdődött volna, ezért kértem, hogy egy gyors rendrakást végezzen a szobájában.

Négyre megjöttek a fiúk is. Azt javasolták, hogy ma a német házi feladatuk köré formázzam a rájuk szánt másfél órát. Nagyon jó volt a velük töltött idő. Meg voltam elégedve a tudásukkal. A vége felé megmostam és felcikkeztem néhány szem almát.

Mire befejeztük a foglalkozást, megjött Möci. Ő is almázkodott velünk, azután odatette a levest, behabarta tejföllel és tett még bele egy kis tárkonyt. Ha leszámítom azt, hogy egy kicsit túl csípősre sikerült, akkor nagyon finom volt. Utána almás rakott palacsintát kaptunk.

A fiúknak is csomagoltunk almát, remélve, hogy Kriszta örülni fog neki.

Miután senki nem mutatott különösebb érdeklődést a sífutóléc iránt feltettem a vaterára. Fotót nem tudtam csatolni, mert a Fuji FinePix-ben lévő CF kártya "Card Not Initialized" hibaüzenettel eltanácsolt a fotózástól.

Készül a prezentáció

Már kezdtem ellustulni, de ma visszatértem a 3/4 7-es felkelésre. Áront is keltegettem, mert ma együtt indulunk, hogy meg tudjam venni a novemberi buszbérletét. Sikerült úgy elindulnunk, hogy még elérte a 7:15-ös 8-as buszt.

Komótosan elkészítettem a reggelit, de sajnos egyedül reggeliztem, mert Möci ilyenkor még lustizik.

Átnéztem a levelezésemet, majd hozzáláttam a fritőz összeszerelésének. A több fázisban végzett tisztogatás befejeződött, de most már jó lenne eredeti állapotára összeszerelni, mert nov. 7-én jönnek Péterék (Milano - Miskolc), de átutazóban nálunk töltenek egy éjszakát és szeretnék nekik buffallói csípős csirkeszárnnyal kedveskedni. Annyi extra hasznom lett a tisztításból, hogy megfogadtam, hogy a sütőkosarat ezentúl minden sütés után be fogom tenni a mosogatógépbe a többi piszkos edényhez, hogy ne tudjon rágyógyulni az égett olaj.

Felhoztam Emőke kajáját.

Felmentem Möcihez, leellenőrizni, hogy tanul-e és felszerelni a felső konyhaszekrény aljára az újonnan vásárolt hosszabbítót.

Együtt ebédeltünk. Möci a  bolonyai makaróni után még belém diktált egy banánt.

Ebéd után még egyszer megreklamáltam a 10"-os tabletet. Megígérték, hogy két nap múlva megérkezik.

Áron egy jó és egy rossz hírrel érkezett haza. A jó hír, hogy az iskolában megtalálta a diákigazolványát és a személyazonossági igazolványát. Nem lett volna tragédia, ha nincs meg, mert mindkettő csak másolat volt. A rossz hír, hogy nem kapott ebédet, mivel nem volt befizetve erre a hónapra. Itthon jól bevacsorázott és holnapra Möci készített elemózsiát, émn pedig odaadtam az ebédpénzt, hogy befizethesse. Gondolhattunk volna rá, hogy ez egy új hónap.

Végre nekiláttam, hogy megírjam a nov. 14-én a brushupon elmondandó prezentációmat. Az első nekifutás sikerült és a lendület is megvolt, de amikor két órai munkám után rájöttem, hogy még a harmadával sem vagyok készen, megcsappant a lelkesedésem.

Möcivel is elolvastattam az eddig elkészült részt. Neki tetszett.

Este jöttek a 7"-os tabletért. A kipróbáláskor kiderült, hogy nem tudjuk beállítani a 3G-t, pedig
nagy valószínűséggel működik benne. Még Bélát is felhívtuk, hogy hátha távsegítséggel meg tudjuk oldani a problémát. Abban maradtunk, hogy kifizetik és elviszik, de ha ők sem tudják beállítani, akkor visszacsináljuk az üzletet.

Áront csak 1/2 9 után tudtam ágyba könyörögni. Minden áron olvasni vagy kütyüzni szeretett volna.

A huzika riasztója

Nagyon korán ébredtem. Csendben kiosontam a kertbe és folytattam a veteményes felásását. Már a felével kész voltam, amikor fáradtnak nyilvánítottam magam. Tettem még egy adag lehullott falevelet a smaragdfa bebugyolálóba. Szegény mostanra minden levelét elveszítette és csak én tudom róla, hogy ő egy hatalmas smaragdfa lesz, mert most még olyan csenevész, mint egy 50 cm-es vékonyka faág.

Kiengedtem Mannát, aki már alig várta, hogy élvezhesse a teljes szabadságot.

Möci is felébredt. Bekapcsolta a notebookot. Egy darabig olvasgatta az angolját és a Parókia portált, majd elkezdte készíteni a reggelit.

Amikor átjött Tomi, hogy a lovainak szedjen egy nagy vödör almát a sérültebbekből, én már a huzika riasztójával foglalatoskodtam.

Közben lejött Emőke is, panaszkodva, hogy őt Möci felébresztette. Felöltözött és rögtön elment sétálni. Mire a reggeli elkészült, addigra a huzika riasztója is működőképes lett. Ez nagy előrelépés, miközben tudnunk kell, hogy ez sem jelent 100 %-os biztonságot. Élesítés után elkezd vijjogni, ha valaki kinyitja az ajtaját, vagy a lakóterében mozog. Mondhatni ez egy picit növeli az ajtózár biztonságát.

Möcivel átvittük Gabikáékhoz a Persiles dobozt, meg két zacskó almát. Egy kicsit dumáltunk náluk, főleg Zita iskolai előmeneteléről, azután vissza a bázisra.

Ismét nekilódultam az ásásnak, jövő hétre már alig marad a veteményes negyede.

Elkezdtünk pakolászni, mert ma mindenki szeretett volna egy kicsit korábban Budapestre érni, mint szoktunk.

Duna kapu zárása közben még elköszönőben azt kérdezte Vince, hogy adjon-e néhány keszeget. Mondtam, hogy szívesen elfogadom. De az vele a probléma - mentegetődzött Vince -, hogy már megvan pucolva.  Nem bánom - mondtam mosolyogva - kivételesen úgy is elfogadom.

Gyorsan és szervezetten összepakoltunk. Sok alma is bekerült a Scenic csomagtartójába, Mannát is sikerült bepaterolni és indultunk.

Először Emőkét és Mannát tettük ki és csak utána indultunk Áronért. Nagyinak is vittünk fel almát és Möci nekiadta a tőlem kapott szál rózsát. Meghallgattuk az első élménybeszámolójukat az egri üdülésükről.

Hazajövet, Möci főzött makarónit, én melegítettem a bolonyait rá és reszeltem a sajtot hozzá. Bár a makaróni nem volt teljesen megfőve, de azért nagyon finom volt.

Utána Möci lement a templomba, én pedig mélyhűtő készre alakítottam a három keszeget. Megmostam, levágtam a fölös uszonyokat, besóztam, beirdaltam és a vágásokba vékony fokhagymaszeletkéket tettem. Mindegyik külön alufóliát kapott és zsupsz be a mélyhűtőbe.

Halottak napja és a Persiles doboz

Csak Möci és én keltünk fel időben, Emőke még lustálkodott. Möci kérte, hogy a biztonság kedvéért hívjam fel a Dabi Vegyes Boltot, hogy tegyék félre nekünk a fél vekni kárpát kenyeret. Kirohantunk a piacra és bevásároltunk. Mannát nem tudtuk vinni magunkkal, mert Möci kora reggel kiengedte csavarogni és nem jött vissza a hívó szóra, pedig időpontja volt a dömsödi állatorvosnál. Még elsétáltunk a villanyszerelési boltba, hogy a Möci konyhai hosszabbítóját összeszereljük. Már indultunk volna vissza, amikor jött a telefonos rendelés Emőkétől, hogy vegyünk gyümölcsteát is. Mire visszaértünk Emőke becserkészte Mannát, de már csak tíz perc volt hátra a rendelési idő végéig. Möci kiadta a parancsot, mindenki az autóba, irány az állatorvos!
Amikor végeztünk Manna oltatásával hazamentünk. Möci és Emőke hozzálátott a reggeli készítéséhez.

Délelőtt elkezdtem a veteményes földjének téli előkészítését.Ezt a területet csak  felásni is nagy munkának bizonyult, ezért csak részletekben végzem.

Möci kirámolt a Persiles dobozból, amit elkészítettem Gabikáéknak, hogy tudjanak takarékoskodni a következő számítógépükre. A dobozba bedobált pénz értékállóbb, mint a két hónapra lekötött banki betét, mert abból többet vonnak le a bankok, mint amennyit fial a két hónap alatt.

Emőkének bemutattuk a huzikát belülről. Annyira beleszeretett, hogy beköltözött és ott tanult.

Közben téliesítettük a smaragdfát. Kapott egy hullámpapír szoknyát, amit teleraktunk levelekkel.

Möci kérésére elkezdtem konstruálni a LED-es többlet világítást a dolgozó szobában.

Péterék telefonáltak, illetve Skype-oltak Milánóból. Bemutatták az újszülött unokát. Úgy tervezik, hogy november 7-én jönnek haza.

Mindenszentek

Nagyon sokáig aludtunk. Tíz óra körül reggeliztünk. Lágytojás, tejeskávé. Sok kaja maradt még tegnap estéről és Möci ahhoz még választékosan hozzá tett.

Reggeli után megpucoltam a sárga és a fehérrépát, hogy Möci tudjon készíteni egy francia salátát.

A nap gyönyörűen sütött. Délelőtt még bütyköltem egy kicsit, azután Emőke javaslatára elindultunk sétálni. Az idő, ahhoz képest, hogy már november van, nagyon szép volt.

Manna szabad kimenőjén volt. A szomszéd stégen nagy volt a horgász élet, egymásután fogták a nagyobbnál nagyobb halakat, olyannyira, hogy nekem is kedvem támadt kivinni egy egyszerű eszközt. Nekem persze semmi nem akadt a horgomra.

Józsit, Vincét és Tomi fiát meghívtuk egy unicumra.

Pista bácsi megkínált egy méretes ponttyal. Én először a mosogatóba tettem, de Möci átköltöztette a fürdőkádba. Möci készítette a francia salátát, én pedig kibontottam és megpucoltam a pontyot, majd sütöttem tíz szelet rántott pontyot. Vacsorára ettük, majd Möci bekapcsolta a szaunát, de csak 50 fokra állította, de amikor én is bementem megemeltem 70 fokra. Jót szaunáztunk és utána már elvonultunk pihenni.