2013. november 18., hétfő

Trattoria Toscana

Mikor Áron elindult a suliba, felkeltünk és készítettem a reggelit.

Möci elindult a Hollywood nyelviskolába azzal, hogy dél körül jön majd haza.

Itthon foglaltam el magam, azzal az ürüggyel, hogy rendet csinálok.

István csöngetett be azzal, hogy a Kati néni kapott Prágából egy vekni félkész knédlit és mivel ő ilyet nem ehet, arra gondolt, hogy nekünk adja. Megköszöntem, bár fogalmam se volt, hogyan kell azt elkészíteni.

A knédli zacskóján ékes cseh nyelven le volt ugyan írva minden, de abból egy mukkot sem értettem. Möcit kérdeztem, hogy mi legyen ezzel, azt mondta, hogy majd kitalálja. Mondtam, hogy ugyan bent van a hűtőben, de erre sok ideje nincs, mert holnap lejár a szavatossága.

Ilinek felvittem egy garnitúra kulcsot az új ajtóhoz, hogy amikor Áron hazajön a Nóra nagyitól, akkor be tudjon menni a lakásba, mert ehhez az ajtóhoz neki még nincs kulcsa. Ha már ott voltam az Ilinél, felragasztottam neki a lakás számát az ajtajára és kicsit megszereltem, hogy ne lógjanak ki belőle a csomagoló fólia maradékai.

Este elmentünk a Ruzsa Magdi koncertjére a MÜPA-ba.

Áronnak kitettem egy tace-pao-t, miszerint kulcs az Ilinél van és hét óra körül jövünk haza.

Ezeket a belépőket még október elején a Möci szülinapjára kaptuk Emőkétől. Nem volt rossz, de közel sem volt akkora élmény, mint amikor a Katona József színházban volt az előadói estje. Valahogyan a Ruzsa Magdinak túl nagy volt ez a helyszín és amit én nehezményeztem, hogy a publikumot nem szabad kitenni annak, hogy alig legyen kapaszkodója. Én például, aki azért vonzódik mindenféle jó zenéért, alig ismertem az előadott számokból hármat.

A koncert után hazafelé javasoltam, hogy menjünk be egy falatra a Trattoria Toscana-ba. Emőke nem tartott velünk, ő inkább hazament.

A belépéskor nem kellett sokat magyaráznom, hogy ki vagyok én, mert azonnal felismertek és az első perctől kezdve kifogástalanul körülugráltak bennünket. Már régóta ígérgetem Möcinek, hogy egyszer el fogom ide hozni, hát most megtettem. Én egy unicummal kezdtem, Möci pedig egy száraz gyümölcsös fehér borral. Előétel nuku, rögtön a közepébe vágtunk. Möci raviolit rendelt borjú töltelékkel, én pedig régi kedvencemet Gamberoni (királyrák) grillezve. Hozzá nagyon finom fokhagymás spenótot kértünk, amit az olaszok nem pépesítve készítik. Ittunk egy kis villányi Cabernet Savignon-t és Möci desszertnek kért még egy sajttortát is. Nagyon finomat ettünk és nagyon figyelmesen lettünk kiszolgálva. Möci kinézte magának a terítőnek használt papírt is művészi ambíciójához és a felszolgáló abból is becsomagolt neki néhány ívet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése