Sokáig aludtunk. Reggel azonnal kiengedtem Mannát. Amikor kinézett, nagyon szar idő volt, ezért nem tudta azonnal eldönteni, hogy ki szeretne e menni, vagy inkább bent szeretne maradni.
A reggelinél felavattuk a disznósajtot. Csípős és finom volt. Mindenki kapott egy lágy tojást, ami ma keményre sikeredett. Áron egyfolytában sajtot olvasztott a kenyerére.
Möci egyedül nekilátott a dió torta sütésnek, miközben én a bélyegező szobában a világítás kibővítését szerelem. Egyszer velem is előfordult, hogy egy hiba miatt lecsapta a biztosítékot, de azután tőlem teljesen függetlenül lett áramszünet. Ha nem jön vissza az áram, akkor fuccs a tortának.
Megpróbáltam hívni a Dömsödi Elektromos Műveket, de 14 perc után feladtam, mert csak a "Jelenleg minden munkatársunk foglalt. Köszönjük a türelmét." géphangig jutottam el. Vannak olyan országok és azon belül olyan cégek, ahol a géphang ilyenkor az első perc első negyedében olyasmit mond be, hogy: "Minden munkatársunk foglalt, amennyiben megnyomja az egyes gombot, rövidesen visszahívjuk." Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a saját költségükön hívnak vissza.
Áron rendesen leült leckét írni. Möci ki is kérdezte és szerinte a német egészen jól ment.
Egy másfél óra múlva visszajött az áram, a torta sült tovább és én is szerelhettem tovább a saját LED kreációmat, ami tulajdonképpen Möci rajzasztala fölé kerül majd.
Ebédre valamilyen csirkés milánói készült, de reszelt sajt már nem jutott rá, mert Áron mindet beolvasztotta a reggelijébe.
Az ebéd utáni sziesztát Möci szerette volna a fenti ágyában a notebookkal az ölében egyedül tölteni, de ez nem volt olyan egyszerű, mert a takaró egy helyen olyan furcsán domborodott. A Manna is ott sziesztázott. Egy idő után felmentem, hátha még elférek mellettük, mert szerettem volna egy órácskák szundizni. Természetesen Áron is hamarosan megjött, hogy a Mannát simogassa. Szegény Möci negyed magával pihent "egyedül" az ágyon.
A LED csillár nagyon jó lett.
Utána beborítékoltam a leáztatott. lepréselt bélyegeket, majd nekiláttam a lazackrém készítésének. Az első fázisig jutottam csak el, a húsi lefejtése a gerincről és a szálkák eltávolítása. A többi majd otthon készül.
Bár az indulás előtt igyekeztem kívül belül jól letisztítani a szélvédőt, nehogy hazafelé úgy járjak, mint Andráséktól Dömsödre jövet, ez mégsem sikerült tökéletesre. Belül hiába törültem és fúvattam a szélvédőt, amikor szemből jöttel autók, nagyon le kellett lassítanom, hogy biztonságosan haladjunk.
Katinkáékhoz érve ittunk egy kávét, vettünk négy Rákóczi túróst és lenyúltam egy tekercs konyhai papírtörlőt, hogy belül még jobban letörölhessem vele a szélvédőt. Valamennyit segített, de nem lett tökéletes. Mindebből az a tanulság, hogy ilyen esős időben lehetőleg világosban kell elindulni.
Itthon, miután mindent kipakoltak az albán menekültek, egy Rákóczi túrossal megtoldva visszaadtuk Mannát Emőkének.
Áront elküldtük fürdeni és hajat mosni. Beragasztottam az új ajtóba a konstrukciós módosítást, ami tökéletesen szuperált.
Lefekvés előtt még átnéztük együtt a matek leckéjét. Úgy vettem észre, hogy a törtekkel való műveleteket Áron kifogástalanul tudja, szétszórt és nem figyel eléggé oda, ezért sok hiba marad a munkájában.
Möci talált csemperagasztót, amivel a hiányzó padlólapokat majd vissza tudom tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése