Reggel egy kis vita támadt Áron és közöttem. Szerintem 1/4 8 előtt kell kilépnie a lakásból, ahhoz, hogy megnyugtatóan időben érjen be a suliba. Ő még 7:18-kor vívott velem, hogy ne idegesítsem magam. be fog érni.
Persze a probléma abból fakad, hogy nem este pakolta be a táskáját, hanem reggel.
Azzal készülődtünk a dömsödi hétvégére, hogy megállapodtunk, kb. háromra ér haza a suliból. Sikeresen bekapcsoltam a dömsödi fűtést. Möci azt mondta, hogy ezen a hétvégén nem tart velünk, mert sok elmaradása van itthon és azt szeretné egyenesbe tenni.
Reggeli után leültem a számítógéphez és átnéztem a frissen érkezett leveleket, megírtam a tegnapi blogot.
Végre rászántam magam, hogy a bejárati ajtónak megjavítsam a rozoga zárját. A takaró lemez csavarjai mind a két oldalon lötyögtek. Először be kellett ragasztani kétkomponensű műgyantával egy-egy fa protézist és utána új, húsosabb csavarokkal rögzíteni.
Bepakoltam az autóba a Dömsödre viendő cuccokat és felmentem Möcihez kávézni. Utána elrendeztem az almákat. Küldtem Kati néninek, lehívtam Ilit, hogy ő is vigyen el egy adagot, de ő kiszámolta és nem volt hajlandó többet vinni, mint harminc szemet.
Áron megjött a suliból és hozta a Tájékoztató füzetet. Megdöbbentett a sok különféle osztályzat. Igaz, hogy voltak benne ötösök is, de sajnos sok 1-es is. Nagyon pipa lettem. Megint a három hiány egy egyes. Azt mondtam nem írom alá, írja alá a Möci és azzal ott hagytam őket kettesben.
Amikor lejöttek, Möci nyugtatgatott, hogy Áron magába fog szállni, végiggondolja és fog változtatni ezen. Én csak morogtam és azt mondtam, jobban tenné, ha ő is jönne velünk Dömsödre, mert én nem fogok Áronhoz szólni. Minden este megkérdezem, "Be van pakolva a táskád az órarend szerint?" Minden reggel megkérdezem, mielőtt elindul, "Minden benne van a táskádban?", "Viszed a bérletet és az ebédjegyet?", "Viszed a lakáskulcsot?" Mit kellene még tennem?
Szinte minden nap megnézem, hogyan írta meg a leckéjét, de ami azért nem készült el, mert elfelejtette beírni a leckefüzetébe, azt nem tudom leellenőrizni.
Áron megint rendetlen, hanyag, szétszórt és nem figyel oda arra, ami egy 12 évesnek a kötelessége. Azt mondtam neki, ha nem intézkedik, hogy ezeket a rossz jegyeket kijavítsa, akkor felejtse el a születésnapi bulit. Az nem járja, hogy mi kinyaljuk a seggét, ő pedig oda se figyel a kötelességeire.
Áron és Möci berakták Mannát az autóba és kettesben indultunk. Möci csak annyit kért, hogy ne kiabáljak Áronnal. Én nem szóltam egy szót sem Áronhoz, csak mentünk. Megálltunk a TESCO-nál, Áron visszavitte az üvegeket, én pedig vettem egy grillcsirkét, lisztet, konyhai papírtörülközőt, savanyúságot, leveszöldséget és unicumot. Csak a legszükségesebbeket beszéltük egymással.
Amikor megérkeztünk a bázisra Áron Mannát helyezte szabadlábra és pedig behordtam a cuccokat.
Én levagdostam egy adag bélyeget és betettem áztatni. Áron első szóra leült megírni a leckéjét.
Elkezdtük készíteni a vacsorát. Áron igyekezett mindenben segíteni, érezte, hogy vaj van a fején.
Mannát behívtam a kertből. Áron neki is adott vacsorát és lassan lefeküdtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése