Áronnal együtt keltem. Figyeltem, hogy kivegye a kaja csomagját a hűtőszekrényből, mert ma még nem jár neki az ebéd, csak holnaptól.
Összeírtam a mai teendőimet, hogy összeszedettebbnek érezzem magam.
Felhívtam a Nóra nagyit, van-e kedve délután jönni a teniszre, de sajnos úgy érzi, hogy nem tud jönni.
Folytattam a Solar Lízing társulás szövegezését és mivel úgy látom, hogy előre nem tudhatom, hol ér utol az ihlet, a Dropboxba mentettem, hogy bárhol vagyok ott folytathassam, ahol legutóbb abbahagytam.
Möcivel együtt reggeliztünk. Utána átmentem Emőkéhez felfúrni a faliszőnyeg tartóját.
Péter hívott skype-on, hogy holnap 3/4 9-kor landolnak Ferihegyen. Megbeszéltük, hogy kimegyek értük.
Folytattam a rendrakást, de egyre nehezebben megy. Az a fajta rendszerető vagyok, aki se rendet tartani, se rendet csinálni nem tud, csak szereti, ha rendben van minden.
Mire a legapróbb részletekig megszerveztük Möcivel a holnapi programot, Péter ismét telefonált, hogy rosszul nézte az érkezést, nem 8:45-kor, hanem 9:50-kor száll le a gépük.
Möci összeírta, hogy miket kell holnapra vásárolni, én a CBA-ban még kiegészítettem a listát a görög salátához valókkal és egy üveg unicummal.
A bevásárlás után már ebédeltünk. Möci a sült tarjához egy angol típusú almalekvárt fabrikált. Nagyon finom volt.
Lassan indulhattunk Áron tenisz edzésére. Közben belátogattunk a bányába, mert a főszerkesztővel már régen nem találkoztam. Möci onnan a Decathlonba ment, én pedig megígértem, hogy még beszélgetek egy kicsit, azután megyek utána. Vittem a Fetzer úrnak is egy nagy zacskó almát, amit megfelezett a Bartók úrral.
Közben bejött a vezérigazgató úr is. Megörültünk egymásnak. Kért, hogy decemberben jelentkezzek, akkor már több ideje lesz és menjünk el egyszer együtt ebédelni. Abban maradtunk, hogy majd jelentkezem.
Még egy darabig beszélgettünk, azután elindultam Möci után. Ott mobiltelefonon keresztül megkerestem. Együtt próbáltunk keresni neki futócipőt, de végül csak az Áron szülinapjára vettük meg az egyik ajándékot. Áron régóta vágyik egy olyan gumicsizmára, amit Dömsödön a horgászás közben jól tud használni.
Mire odaértünk a tenisz edzésre, már szinte vége volt. Befizettem a novemberi edzést és indultunk haza.
A buszon találkoztunk az ikrek anyukájával és a párjával, akinek a fiát korábban matekból korrepetáltam.
Hazaérkezve Möci megkívánta a holnapra tervezett görög salátát, ezért egy kis mennyiséget készítettem neki. Ő pedig elkészítette az almás pitét és be is tette a sütőbe.
Tegnapi zöldbab leves, káposztás tészta, sült tarjával és görög salátával, valamint polip zöldséges olíva olajban.
Möci az esti vacsoránál azt találta mondani: "Ide figyeljetek Pacherek, nekem nem könnyű az életem veletek."
Mire Áron: "Nyugi Emő, nekünk se könnyű veled."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése