Ajtó beszerelés

Áron sima indulása után, Möci készülődött a Hollywood nyelviskolába, én pedig igyekeztem lehordani a cuccokat az autóba, mert az ajtószerelők már előre közölték, hogy a beszerelés után 2-3 órán keresztül nem szabad nyitogatni az ajtót.

Áronnal megbeszéltük, hogy kérésére ma a suliból mehet a nagyihoz és majd vasárnap vagy érte megyünk, vagy egyedül jöjjön csak, de ha úgy van kedve, akkor hétfőn reggel mehet onnan az iskolába. Ennek a nagy szabadságnak persze vannak feltételei: Ne nézze egész nap  a TV-t, úgy pakoljon be a táskájába, hogy a hétfőre szükséges iskolai cuccok is benne legyenek, és ma délután vagy a hétvégén üljön le rendesen tanulni.

Közben leszaladtam kivenni a falból pénzt, hogy ki tudjam fizetni az új acél ajtót.

Möci kilenc körül elindult, az ajtósok pedig megjöttek. Az ajtó nagyon szép, de vannak benne gagyi alkatrészek is. A szerelést hiába végezték szakszerűen, a régi ajtótok kiszerelésénél négy előszoba padlólapot eltörtek. Ezzel egyelőre nem tudtam többet kezdeni, mint hogy kértem, hogy írják rá az átadási lapra.

Közben a régi ajtóból kiszereltem a zárakat, hátha valahova fel fogom tudni használni. Természetesen megkínáltam a mestereket egy kávéval, aminek nagyon örültek és a malőr ellenére rendben váltunk el.

Amikor elmentek, még egy kicsit takaríthattam utánuk, de ez nem volt tragikus. Az autóból felhordtam a tejeket és a maradék almát, amit rögtön át is adtam Kati néninek.

Mire megjött Möci én már mindent bepakoltam az autóba és indulásra készen álltam. Lehordtuk a KÖZHELY-ben kiállítandó rajzait, festményeit, gyorsan betettük a Mannát is és indultunk.

A KÖZHELY közelében csak olyan parkolóhelyet találtam, aminek a szabályossága vitatható volt. Amikor bementünk, ott már javában folytak a vasárnapi börze előkészületei. Júlia nagyon kedves volt. Nem csak a képek installációjában segített, de lefoglalt nekem a bejárathoz közel egy felszabadult parkoló helyet is.

Közben nagyon lehült a levegő ezért nem is halogattam bekapcsolni a dömsödi fűtést.

Möci nagyon jó felületet kapott a nagyobb képeinek a felakasztására, a kicsiknek pedig Júlia adott egy album szerűséget.

Már 4 óra fele járt, amikor munkánk végeztével elindultunk Dömsödre, de útba ejtettük a TESCO-t. A péntek délutáni csúcsforgalomban csak lassan néhol araszolgatva értük el a TESCO-t. Először visszavittük az üres palackokat, majd gyorsan bevásároltunk, vettünk kenyeret, sajtot, banánt, unicumot és ásványvizeket, de Sanyit is meglátogattuk egy kis lazac gerincért. Már megint ez a nagy dőzsölés a lazacért 212.- forintot kellett fizetnünk.

Amikor kitoltuk a bevásárló kosarat már mind a ketten majdnem éhen haltunk. Leültünk a WOK 'n GO-nál és bekaptunk valami keleti csirkeféleséget. Szerintünk közel sem volt olyan finom, mint amit a mi kis piszkos kínainkban szoktunk enni.

Mannától bocsánatot kértünk, hogy már délután kettő óta a ketrecében kell rostokolnia és irány Dömsöd.
Felhívtam Nóra nagyit, hogy Áronnal minden trendben van-e, de Áron vette fel a telefont és rövidre zárta az érdeklődésünket. Időben odaért a Nagyihoz és jól vannak. Eredetileg úgy volt, hogy 1/4 7 körül oda is érünk, de az egyik kijáratot elnéztünk és mire visszakeveredtünk késtünk 20 percet.

Az út vége felé Manna már egyre gyakrabban nyávogott, de mi csak vigasztalni tudtuk, hogy nyugi, nemsokára oda érünk.

Dömsödön az első dolgunk Manna szabadlábra helyezése volt. Rögtön el is csavargott, de tudtuk, hogy előbb-utóbb majd hazajön. A házban már nagyon jó meleg volt. Kipakoltunk, ettünk, ittunk. Közben Möci bekapcsolta a szaunát.

Én elkezdtem egy adag bélyeget áztatásra előkészítendő levagdosni. Emőke hívott minket telefonon, hogy érdeklődjön, hogy van a Manna. Jót szaunáztunk és eltettük magunkat szombatra.