2013. június 30., vasárnap

Kézműves kiállítás és vásár

Egyre későbbre tolódik a felkelés. Lustulunk. A reggeli szolidabb a szokásosnál, pedig ez már tízórainak is beillik, viszont finom. A többnapos rántott csirkecombra nincs sok jelentkező, ezért lefejtem róla a bundáját és a húsát belekockáztam a salátába úgy tálalva, hogy ez egy cézár saláta. A bundája és a maradék csont majd a Rokkóé lesz.
Reggel  még visszhangzott a tegnapi  utazunk, nem utazunk vita, de azután hamar elcsendesedett.

Elautóztunk az ipartestület házáig, ahol egy helyi kézműves kirakodó vásárt tartanak ma. Megnéztünk és megkóstoltunk mindent, majd vettünk egy dobozka olívabogyós juhsajtot és egy szürke marha májas hurkát.
A kirakodó vásáron Borókának volt a legtöbb látogatója és a Fundamenta lakáskasszának a legkevesebb, pontosabban annak senki.
Hazajövet Möci nekilátott a Tiramisu készítésének, én el voltam foglalva a fűszegély nyírással. Amikor a tiramisu kész lett, ők elindultak bicajozni.

2013. június 29., szombat

uborka kovászolás

 Nyolc óra körül ébredtünk. Hamar összeszedtük magunkat és indulás a piacra. Nem sokat vásároltunk (tojás, kolbász, újkrumpli és két kiló kovászolni való uborka). Visszafele beugrottunk a félretetetett vekni kárpát kenyérért. Itthon Áron készítette a reggelit, ami olyan komplettre sikerült, mintha mi készítettük volna.

Átmentem Bénihez kaporért és fokhagymáért, majd elkészítettem a 3 literes üvegbe a kovászolni való uborkát. A Duna kb. két hétre kimarad az életemből, mert a seb és kötés a homlokomon nem szabad, hogy vizet érjen.

A délelőtti programom az volt, hogy rendezkedtem a huzikában és készítettem egy polcot a konyhai része fölötti szekrényben. Möci közben főzött egy gazdagon zöldségezett tejfölös krumplilevest. A polc beszerelés végén már nagyon elfáradtam. Pihenésképen olvasgattunk egy kicsit Möcivel, majd lementünk  és a kúp alatt fogyasztottuk el a levest. Utána törtem diót, Áron megdarálta és a leves után második fogásnak diós tésztát ettünk.

Hiába történnek a nagy előkészületek a huzikában, meghánytuk vetettük és lehet, hogy az idén már annyira kiköltekeztünk, hogy nem fér bele egy adriai nyaralás. Úgy látszik, hogy annyira megnőtt az életszínvonalunk, hogy 12 éve ez lesz az első nyár, amikor nem mehetünk az Adriára. Ha nem jön össze, akkor sincs nagy baj, mert itt Dömsödön is nagyon jól eltölthetjük a többi között azt a két hetet.

Áron nagyon elkezdett kamaszodni. Mindenbe beleszól, mindenen vitatkozik, kötekszik és formálja a sajátmagát.


2013. június 28., péntek

MR eredmény bemutatása

Korán keltem és rögtön nekiláttam a csomagolásnak. Amikor Möci  lejött, készítettem egy hevenyészett reggelit. Megmelegítettem a tegnapi pizzát és főztem hozzá három lágy tojást. Möci hozott hozzá egy pár virslit. Áron is összepakolt egy kis bőröndnyi cuccot, amit szeretne vinni az Adriára. Mind  a két bőröndöt levittem az autóba. Még ki kellett váltani egy-két receptet a patikában.

Fél tíz fele elindultunk a Béke térre, mert Béla felhívta a figyelmünket, hogy a főorvos úrnál nem szabad egy percet se késni. A dugó közepes volt, így jóval a megbeszélt idő előtt odaértünk. Bejelentkezéskor megemlítettem, hogy a tegnap előtti kötés kezd leválni a homlokomról. Azt mondták, azt is megoldjuk.

Főorvos úr először ellátta a kötés renoválását, azután türelmesen végigolvasta az MR zárójelentést, majd közölte, hogy minden rendben van, de gyógytornát fog előírni. Megnéztem az utvonalterv.hu-n és 1 óra 21 perc a BMV-vel (Busz, Metró, Villamos) a gyógytorna elérhetősége. Nem tragédia, mert azalatt tudok olvasni. Amúgy is most tudtam meg, hogy a Hatvany könyv, amit olvasok csak egy családregénynek az első kötete. Az egész egy magyar Buddenbrookk Ház.

Onnan már nem mentünk haza, hanem egyenesen Dömsöd felé vettük az irányt. Se TESCO, se tankolás, egyedül a Lidl-nél tettünk egy kisebb bevásárlást és a Bureknél álltunk meg egy-egy kedvenc pékárunkért.

A nagy kipakolás után unicum, szabadfoglalkozás után hideg vacsora, TV és korai lefekvés.

2013. június 27., csütörtök

Mindenkit operálnak

Egész éjjel fájt a homlokom. Talán csak annyi volt az egészben a biztató, hogy egyre kevésbé fájt és bár óránként felébredtem, de abban bíztam, hogy reggelre teljesen elmúlik. A doktor úr ugyan mondta, hogy amikor a lidokain hatása már alább hagy, akkor egy kicsit fájni fog és akkor bevehetek egy fájdalomcsillapítót, azt amit máskor szoktam, de ő nem tudhatta, hogy nekem nem szokott fájni a fejem és ezért nincs is itthon ilyesmi.
Möci adott két szem valamit, de gondoltam, majd csak elmúlik a fájdalom anélkül is.
Azután lassan eljött a reggel és már alig fájt. Most már csak arra kellett figyelnem, hogy 9:50-re beérjek a Fehérvári úti rendelőbe megmutatni a főorvos úrnak, hogy mi van a kötés alatt.
.
Áronnal megállapodtam, hogy mire visszajövök összeállítja az Adriára szükséges ruhatárát, amit majd Möci meg én átnézünk. Bekaptam egy szelet vajas kenyeret, rajta kolbászkarikákkal és sikerült elkapnom a 9:12-kor induló 153-ast.

A buszon és a váróteremben olvasással ütöttem el a szorongásomat. Amikor a kötést leszedték, megint nagyon fájt, de nem haltam bele. Utána bekenegették valamivel és kaptam egy sokkal kisebb kötést.

Otthon összekészítettem a notebookot és megbeszéltem az átadás - átvétel helyét és időpontját.

Emőke talált a Manna nyakában egy kullancsot és nekiálltunk hárman kioperálni, de sem sikerült. Abban maradtunk, hogy Mannát el kell vinni egy állatorvoshoz.

Elvittem a notebookot a Déli pályaudvarra és mire visszaértem Manna már túl volt az operáción. Emőke egyedül megoldotta a problémát.

Néhány pálinkával enyhítettem a kettőnk kezelése okozta fájdalmaimat. Meghallgattam Möci evangelizációját és végignéztem a Spanyol-Olasz konföderációs kupa meccsét. Nem volt túl izgalmas a meccs.

2013. június 26., szerda

csimbók

Végre napsütéses reggelre ébredtünk, de a hőmérséklet alacsony és a szél süvít. Möci készíti a reggelit, Áron csak annyiban segít be, amennyiben a kívánságai eltérnek a felhozataltól.
Nekidurálom magam a hatodik injekció beadásának. Félrevonulok, hogy a többiek ne is lássák, milyen fancsali képet vágok, amikor magamba döföm a tűt.

Délelőtt még rendezgetem a soraimat.

Ebédre Möci az elsózott grillcsirke darabokat szolgálja fel spenótos újkrumpli ágyon a sajtos basamellel.
Még jön egy-két telefon a notebook ügyben, de már egyre ritkább.

A délutáni kávéra átjön Gabika és Feri bácsi. Gabika kütyü problémáját hamar megoldjuk, Feri bácsi pedig megmutatja miket tehetünk az állandóan leoldódó fúrótokmánnyal.

Möci előkészíti az vacsorára tervezett tokfőzelékhez a Bénitől kapott tököt.

Emőke telefonál és összeül a családi kupaktanács, hogy mi legyen Mannával, arra a két napra, amikor hazamegyünk. Bár Emőkének az a javaslata, hogy hagyjuk kint a kertben, de ennek a kockázatát egyikünk sem vállalja, Áron meg kimondottan ellenzi ezt a megoldást.Végül úgy döntünk, hogy Mannát visszük magunkkal Budapestre.

Igyekszünk korán bepakolni, mert lehet, hogy Tamás meglátogat minket 4és 5 között, hatra pedig jelenésem van a Sebészeten, hogy a csimbókot leszedjék a homlokomról. Gondosan bepakolunk mindent és közben ügyelünk arra, hogy Manna most már ne csavarogjon el az indulásig. Áron a Manna felelős, figyel arra, hogy Mannával minden fontos dolga bekerüljön az autóba.

Hazafele megállunk a Bureknél, mivel kenyér sincs otthon, a SPAR-ban pedig  veszünk rántani való csirkecombokat és tejfölt.

Itthon Csabi szeretné, ha beszélgetnénk a német tanulásáról, de erre most se időm, se odafigyelésem nincsen. Lelkileg összeszedem magam, a hónom alá csapom a Hatvany Lajos könyvet és felülök a 153-asra, indulok a Sebészetre. A nővér kedves, a Főorvos úr szimpatikus, de a fájdalomcsillapítók beadása fáj. Műtét közben beszélgetünk. Utána a főorvos úr türelmesen elmondta, hogy miként legyen a fokozatos átállás az injekcióról a syncumárra, de mindez azt jelenti, hogy még három napig  szurkálnom kell maga,.és egy körbetekert fejjel érkezem haza.

Itthon Möci a tejfölös kapros tökfőzeléket készíti, én bekapok egy-két unicumot fájdalomcsillapítónak és kirántom az öt csirkecombot.

Nehezen tudom összeterelni a családot egy asztalhoz, de végül Csabi kivételével mindenki körülüli az asztalt. Emőke nem eszik, mert nemrég fejezte be az ebédjét, de megígéri, hogy az adagját átviszi magához.

2013. június 24., hétfő

Notebook

Olyan hideg lett, hogy alig akartunk felkelni. Azután mégis levitt minket az éhség gravitációja.

Délelőtt kedves vendégeink érkeztek. Vörös Hajni meglátogatott minket két gyerekével (Ida és Sámuel). Idát Áron azonnal kezelésbe vette és mindent megmutatott neki a ház körül. Sámuel, aki még kisbaba, csak folyton mosolygott.

Telefonáltak a Béke térről, hogy a főorvos úrnak nem felel meg, az MR eredmény bemutatására a korábban egyeztetett június 28-i időpont és hívjam fel a lányokat, hogy egy új időpontot rögzíthessünk
Én először Bélát hívtam fel, hogy mit javasol. Azt mondta, hogy fut egy kőrt és visszahív. Meg is tette és közölte, hogy dr. Nagy Zsuzsával egyeztetett, aki bejelentette, hogy ennek a vizitnek a halasztásáról szó sem lehet, az eredeti időpont szerint jelenjek meg.

Feltettem a régi notebookot az Internetre és a visszajelzések alapján annyira gyorsan talált érdeklődőkre, hogy már kezdtem azt hinni, hogy túl alacsony árat állapítottam meg.

Közben készítettem egy polcot a huzikába és egyet az istállóba, hogy ott is alakuljon valamilyen rend.

A lehűlt idő minden házon kívüli elfoglaltságot ellehetetlenített.

gyomlálás

Nagyon későn keltünk és még többet dumáltunk, így azután már kilenc óra is elmúlt, mire lementünk reggelizni.

Nekem minden reggel nagy lelki megpróbáltatás beadni magamnak ezt a heparinos injekciót, de amikor már túl vagyok rajta, akkor igyekszem hamar megfeledkezni az egészről.

Megpróbáltam Möcit és Áront rábeszélni, hogy amíg én a paradicsomost karózom és rendbe teszem, addig ők gyomláljanak ki a fűszernövényeknél. Csak egy fél órát tartottak ki, én meg másfelet föld-műveltem.

Bár az idő lehűlt és a napocska is elbújt, mégis kimentünk a stégre. Úsztam is egy jót, de utána rohannom kellett a meleg zuhany alá.

A délelőtt főszereplője megint Manna volt. A világ legtermészetesebb módján megjelent a házban egy félig élő, félig döglött verébbel a szájában, és azt mondta hogy "ezt nektek hoztam". Csak nagy cirkuszok árán sikerült a zsákmányával együtt a házból kiebrudalni.

Möci nem sokat teketóriázott az ebéddel, szépen megterített és feltálalt a maradékokból. Mi ketten keveset, Áron pedig alig evett.



2013. június 23., vasárnap

Zoli meglátogat minket

Végre egyszer addig aludhattunk, ameddig csak akartunk. Mire lekászálódtunk, Áron már elkészítette és feltálalta a kúp alatt a maga készítette reggelit. Sikerült mindenkit rábeszélnem, hogy ha  négyen nekiesünk a zöldborsó hüvelyek kibontásához, akkor legyőzhetjük a mennyiséget.

Közben kimentünk a stégre napozni és úszkálni. Emőke felhívta Zolit és rábeszélte, hogy üljön be az autójába és jöjjön le Dömsödre. Nekem már csak az volt a feladatom, hogy elmagyarázzam, milyen útvonalon jut a legegyszerűbben hozzánk Dömsödre.

Mire Zoli megérkezett, mi már  éppen végeztünk a zöldborsó kiszemezésével. Nyolc zacskó zöldborsó szemet pakoltam a mélyhűtőbe. Möci közben előkészítette az ebédhez az alapanyagokat. Megfőzte a  krumplit és  majdnem az összes spenótot sok fokhagymával. Nekem csak az volt a dolgom, hogy beáztassam a römer topfot. Möci  megmelegítette a nem elég népszerű zöldborsó ragulevest.
.
Kimentünk a stégre és kivittük a nagy szörföt. A nagy szörf vitorlájához még össze kellett szerelni néhány dolgot. Emőke és Zoli nekiindultak a  Dunának, Áron pedig gyakorolt a szörfdeszkán.

Átjött Feri bácsi azzal az újsággal, hogy találtak a számítógépük mellett egy szemüveget. Ennek azért már egy jó ideje, örültem, mert én meg régóta keresem.

Az ebéd a  kúp alatt fantasztikus volt, de Zoli valamilyen egészségügyi problémára hivatkozva nem csatlakozott hozzánk. Emőke úgy döntött, hogy elege van belőlünk és a Zolival megy haza. Mindent egybevetve, amikor elindultak haza, úgy nyilatkoztak, hogy nagyon jól érezték  magukat. Emőke úgy döntött, hogy Mannát itt hagyja Dömsödön. Áront bízta meg az ellátásával.

Este még volt egy kalandunk Mannával. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a cica nincs a lakásban és nem találju a kertben sem. Hívogattuk, nyávogtunk neki, keresgéltük, de sehol. Áron már szervezte, hogy holnap délelőtt kifüggesztünk Manna fotójából készült 100 Tace-Paot Dömsödön, azzal a szöveggel, hogy "Manna elveszett és kérjük a megtalálót, hogy magas jutalom ellenében hozza vissza". Azután Manna egyszer csak, mintha mi sem történt volna, megjelent.

Amikor már megnyugodtunk, még próbálgattuk a TV-t, hátha találunk valamilyen nézhető inkább korán lefeküdtünk.

2013. június 22., szombat

túltermelési válság

Nehéz kánikulás éjszaka után hét óra tájban ébredtünk. Nyolcig lustálkodtunk, majd elindultunk a piacra. Áron otthon maradt és vigyázott a Mannára. Csak tojást vettünk.
Felhívtuk a dömsödi királyi fodrászatot. Az időpontok ismeretében csak Emőt vittük oda és megígértük, hogy Áronnal visszajövünk. Tettünk egy kőrt és amikor visszamentünk Emőért, kiderült, hogy minket Áronnal  csak 1/2 12-re mehetünk.Boróka külön felhívott, hogy tett félre nekünk spenótot és két fej salátát. Hazafele beugrottunk Dezsőékhez a nekünk szedett cuccokért.
Itthon elkészítettük a reggelit és mire  végeztünk a betakarításával, már indulhattunk is oda. Áron egyfolytában nyafogott, hogy ő  nem szereti, ha levágják a haját.

Nekiduráltuk magunkat és dunáztunk egy jót. Fél három tájban bejöttünk, mert háromra vártuk Béláékat, akiknek palacsintákat ígértünk. Möci megkeverte a palacsinta tésztát és mire Béláék megérkeztek már csak meg kellett sütni és tölteni. A munka javát Áron vállalta magára.

Béla megnézte, hogy a bélyegezőben az asztali gép miért nem működteti a Skype mikrofonja megfelelően, hogy Hamar rájött , hogy a windows egyik beállítási lehetősége volt rossz helyre állítva.

A Möci sütötte meggyes piskóta és Áron túrós palacsintájának nagy sikere volt. Zsuzsi annyira ette, hogy ki se tudta mondani, ízlik-e vagy sem. Béla és a Mama közös tányérból palacsintázkodtak. Emőke különféle italokkal kínált mindenkit.

Manna és Béláék két kiskutyája nem kötöttek barátságot. Amikor Manna meglátta a kiskutyákat, fenyegetően kidomborította hátát és még szerencse, hogy nem kerültek egymáshoz közel.

Sajnáltuk, hogy Béláék nem jöhettek ki a stégre, mert a Mamának már túl hosszú volt ez a kirándulás.  Amikor elbúcsúztunk, mind a négyen kimentünk a Dunára.Vittünk  gumimatracot és felfújtuk a nagy strandlabdát. Sokat úszkáltunk és lazultunk.

Amikor bejöttünk, szembesültünk azzal a rengeteg feldolgozandó zöldséggel, ami minket hirtelen körülvett. Möci egy kicsit túl korán learatta a zöldborsó veteményest és a nagy halom arra várt, hogy lefejtsük róla a hüvelyeket. Ezen kívül a spenót leveleket is le kell majd csipkedni az ágakról. Möci a fejes saláta elkészítését vállalta magára. Hogy még nagyobb legyen a túltermelés, Béni hozott át egy nagy zacskóban zöldbabot és egy nagy tököt.



2013. június 21., péntek

A tenisztábor utolsó napja

A reggeli készülődés a teniszre, ma már gördülékenyen ment. Hogyan is menne másként, hiszen ez az utolsó nap a teniszt tábort illetően. Indulás előtt Áron csak egy banánt evett, én pedig egy kávét ittam. Már kora reggel fenyegetően nagy a hőség és ezzel az étvágyunk is fogytán van.
Visszajövet bementem a postára egy küldemények átvételére jogosító "Meghatalmazás" blankettáért, hiszen most a szombat-vasárnapokon kívül is sokat leszünk távol.
Rendeztem az eltévelyedett pénz helyes bankszámlaszámra terelését.
Már három órakor elindultam, hogy legyen időm a Möci által lediktált listát a TESCO-ban realizálni. Kicsit hosszúra sikerült a vásárlás, ami miatt azután késve érkeztem a Tenisz Centrumba. A fiúk cuccainak már nem maradt  hely a csomagtartóban, mert a mosógép és a fél TESCO dugig megtöltötte.
3/4 5 körül csöngettünk be Emőkéhez, azzal, hogy "indulhatunk". Emőkénél éppen látogatóban volt a főnöke, mert ő meg komolyan vette, hogy Emőke beteg.

Mindenki a fedélzeten, indulunk. Az M 0-son enyhe csúcsforgalom, amin azonban hamar átvergődtünk. Az első megálló a Burek volt. Onnan már csak egy negyedóra és újra együtt a család.

Áron egy szó nélkül segédkezik a csomagtartó kipakolásában. Én is csak annyira szakítottam meg a kirámolást, amíg bekaptam egy Unicumot.


Mind a négyen becsobbantunk a Dunába. Én megnyertem a Duna átúszási versenyt, ami azért volt könnyű, mert csak egyedül én indultam.
Ma volt az első nap, amikor a Syncumart injekcióval kell kiváltani. Emőke és Emő is vállalkozott rá, hogy kiélik szadista hajlamaikat, de én inkább a mazochizmust választottam és beadtam magamnak.

2013. június 20., csütörtök

mosógép

Reggel ultimátumot jelentettem be Áronnak: Ha nem csinál rendet a szobájában, akkor ma nem mehet teniszezni. Úgy látszik, hogy ez hatott. Áron is kijelentő módban válaszolt: MEGYEK. És azzal nekilátott a rendcsinálásnak.
Reggelire csak egy banánt és egy gyümölcsös actívia kefirt kért és mire megjött Kamel, addigra mindennel elkészült.
Ma Csanád és Zétény késett, mert Csanád elaludt egy kicsit. Indulás előtt még átnéztem Áron öltözékét és kérdeztem, hogy hol van a baseball sapka. Az autóban, felelte. Kiszálláskor megismételtem a kérdést. A válasz az volt, hogy: "azt hittem, hogy az autóban van". Nem örültem a helyzetnek, mivel a rádió egyfolytában mondja, hogy 36 fok, meg UV B sugárzás és ne menjünk a napra, miközben ők egész nap fedetlen fővel a napon teniszeznek.
Nem sokkal később Hassan telefonált, hogy hazajött, mert Kamel otthon hagyta a baseball sapkáját. Megérik a pénzüket. Hassan kivitte mind a kettőnek a satyijukat.
Elindultam az outlet műszaki kereskedésbe. Ki is néztem egy nagyon szép Whirlpool mosógépet. 49900.- és 3 év garancia. Sopánkodtam, hogy az tetszene, de nagyon drága. Az eladó (aki egyben tulaj is volt) dicsérgette a gépet jobbról-balról és amikor látta, hogy az nem hat meg Ekkor felhívtam Möcit, de szerencsémre nem volt kihangosítva a telefon, mert ő mondta, ahogy leírtam, szerinte megér 50.000.-et. Hezitáltam, hezitáltam, mire leengedte 45.000.-re. Akkor már láttam, hogy ezt nem csak én szeretném megvenni, hanem ő is el szeretné adni. Határozottan annyit mondtam, 43.000.-et adok érte.
Azért pedig, hogy segítettem beemelni a csomagtartóba a mosógépet, ki fogok kapni a Möcitől.

Hazajövet le kellett zuhanyoznom mielőtt hozzáláttam az ebédhez. Megmelegítettem a nyugger lecsós pörköltöt és közben visszaemlékeztem András lecsójára, hogy egyáltalán meg tudjam enni.

Elintéztem Katika átutalását, de mint az később kiderült, egy ma már nem használt számlaszámán landolt az összeg.
Későn indultam a fiúkért és nem is értettem, hogyan bírtak egész nap helytállni. Hazafele bementem a WC deszka ütközőkért, de 1/2 5-re már itthon voltunk.

Emőke és Áron levitték Mannát ??sétálni?? Én nem értettem, hogy miért kell egy cicának a parkban sétálni. Amíg Emőke beugrott a CBA-ba, addig egy kutya úgy megkergette Mannát, hogy az ijedtében felmászott a házunk előtti fenyőfára. Na erre összecsődült a nézők hada és mindenki könyörgött Mannának, hogy jöjjön le. Amikor látták, hogy ez a könyörgés haszontalan, akkor Áron és Peti barátja felmásztak a fára és lehozták Mannát.

2013. június 19., szerda

Street Flipper

Nagy nehezen és csak késlekedve keltem fel. De azért mire megjöttek a fiúk, addigra én is elkészültem, sőt még arra is maradt néhány percem, hogy bekapjak egy ham and eggs-et. Áron viszont nem érkezett meg az ígért fél kilencre. Egy darabig a lakásban vártunk rá, azután beültünk az autóba. Végül egy fél óra késéssel megérkezett azzal a kifogással, hogy nem jött a 139-es busz.
Már reggel lehetett érezni, hogy ma is nagy kánikula lesz. Otthagytam a fiúkat a teniszpályán és útba ejtettem azt a szerelvényboltot, ahol lehet kapni ebből a speciális wc deszka ütközőből. Felvették a két darabra a rendelést és közölték, hogy holnapra lesz készleten.
Möcit hívtam Viberen. A hőséget leszámítva nagyon jól érzi magát Dömsödön.
Itthon rendet csináltam a DHGate megrendeléseimben. Most már átláthatóvű vált, hogy mi az ami megjött és mi az ami késlekedik.
Ebédre megmelegítettem Emőke nyugger levesének a felét és megettem a maradék lecsóval egyetemben.

Eljött az ideje, hogy pontot tegyek a Street Flipper javaslatomra. Meg is írtam a levelem Tarlós úrnak, de a levél mellékleteként becsatolandó anyagok csak nagyon nehezen kerültek elő.Végül meglett, de az egyik prezentáció linkje nem akart működni. Felhívtam Rékát, aki email-en keresztül belejavított és már küldhető is lett az anyag.

Úgy indultam a fiúkért, hogy előtte feladtam a postán a Főpolgármester úrnak a levelet. A fiúk egész nap a tűző napon gyakoroltak. Nem is értem, hogyan bírták ki ezt a nagy hőséget. Möci bezzeg, Dunába be, Dunából ki és a jól hőszigetelt házban élvezi a nyarat, de örülök neki, hogy legalább pihen és jól érzi magát.

2013. június 18., kedd

meggy a Nóra nagyinál

Már ébredéskor fenyegető volt a kánikula. Áron lassan készülődött és csak egy  bögre hideg tejet volt hajlandó reggelizni. A fiúk nem sokkal nyolc után érkeztek. Mire kiértünk a tenisz centrumba, már ezerrel sütött a nap.

Visszafele vettem tíz kábel bevezető tömszelencét, hogy elkészítsem az új szériát.

Emőkével felhívtuk Möcit és viberen társalogtunk. Emőke áthozott egy nyugger ebédet némi savanyúval. Ebédre ezt melegítettem.

Amikor elhoztam a fiúkat a tenisz edzésről, hazavittem Kamelt és Csaniékat, majd egyenesen mentünk a Nóra nagyihoz. Az ott töltött egy óra alatt Áron és nagyi átszervezték az életet azzal, hogy ha megengedem, akkor Áron ott alszik a nagyinál. Nem volt ellene különösebb kifogásom és csak annyit kértem, hogy Áron nyolc órakor feküdjön le és reggel 1/2 9-re érjen haza Gazdagrétre. A lakásban jobb volt a klima, mint Gazdagréten, mert ott működik egy légkondicionáló.

Nagyi megkért, hogy jártamban keltemben vegyek neki egy olyan napernyőt újonnan, amilyen a régi, de már teljesen tönkrement.

Amikor hazajöttem még néztem az Interneten a nagyi erkélyére sokkal jobban használható, és kedvezőbb árú megoldást. Fel is hívtam Áront, hogy az e-mail címére átküldöm a kinkeket, mutassa meg a nagyinak, de ez már nem jött össze.

2013. június 17., hétfő

Áron bizonyítványa

Reggel kényelmesen készülődtünk. Reggelire hideg tejet, illetve tejeskávét és meleg túrós palacsintát tálaltam. Nyolc óra körül megjöttek Csanádék. Judit ideadta Áron bizonyítványát, de úgy gondoltam annál tovább tart a nyugalmam, minél későbben mélyedek el benne. Amikor Kamel is megérkezett, odaadtam Áronnak a kocsi kulcsát, azzal, hogy szálljanak be és én is mindjárt megyek.

Nem sokkal 1/2 9 után indultunk. Megérkezéskor, először rendeztem a befizetéseket, majd még elbúcsúzás előtt Áront elláttam néhány jó tanáccsal.

Visszajöttem az autóval, de a Sebészetre már tömegközlekedéssel mentem. Előtte még áttanulmányoztam Áron bizonyítványát, amitől nem kezdtem el röpdösni az örömtől. Nem kellett túl sokat várakoznom. A sebész főorvos nyugalmat sugárzott és ettől nekem is csökkent a szorongásom. Megnézte a csimbókot a homlokomon és azt mondta, hogy 21-n váltsam le a napi egy szem Syncumár-t, egy magamnak beadandó injekcióra és 26-án délután háromkor jelenjek meg és leveszi a csimbókot.

Eljövet Felhívtam Möcit, hogy elmondjam a rossz híreket, de ő mind a két ügyben csak nyugtatgatott. Tömören az volt a véleménye, hogy Áront nem kell büntetni a rossz bizonyítványáért, hanem fel kell készíteni egy változtatásra a jövőt illetően.

Itthon hidegen levágtam egy darabot a sült csülökből és azt ebédeltem kenyérrel. Utána becsomagoltam az öt darab legyártott kábelbevezetőt és elküldtem Varjú úrnak ajánlva.

Négyre mentem Áronékért. Nem is értettem, hogyan bírták ezt a nagy kánikulát, de túlélték. Kamelt hazavittük és itthon Áron annak ellenére lezuhanyozott, hogy ma a Főtáv karbantartása miatt csak hideg víz volt.

A bizonyítványról elmondtam Áronnak, hogy Möcivel megbeszéltük, hogy semminemű büntető szankció nem lesz a nyáron, de az biztos, hogy leülünk megbeszélni, mert ez az állandó képernyő függőség nem tartható tovább és főleg nem a tanulás rovására.

Béláék azt mondták, hogy csak akkor jönnek szombaton Dömsödre, ha van még az András féle palacsintából. Megnyugtattam őket, hogy Möci fog frisset készíteni.

2013. június 16., vasárnap

Möcit ott hagyjuk Dömsödön

Igazi nyári reggelre ébredtünk. Még reggel sem voltunk olyan farkas éhesek, mint szoktunk lenni.  Azért biztos, ami biztos egy laza reggelinek nekiláttunk a kúp alatt. Már kora délelőtt kiderült a számunkra, hogy becsapódott a kánikula.
Olyan elfoglaltságot kerestem, aminek egy részét lehet az istállóban végezni és a másik részét a kúp alatt.  Elkezdtem tehát a kábel bevezetők kis sorozatú gyártását. Először legyártottam a fúráshoz szükséges fakutyát és utána már gyorsan ment az első öt darab - mint null széria - elkészítése. Becsomagoltam postázásra készre és már  mehettünk is fürdeni.

A Duna az idén még nem volt olyan jó mint ma. Mind a hárman úszkáltunk egy kicsit. Miközben napoztunk, Áron részletesen kikérdezett minket, hogy miképpen ismerkedtünk meg és hogyan fejlődött ki ez a kapcsolat, amiben most mi hárman ilyen harmonikusan megvagyunk.

Ebédre a buli maradékait ettük nagyon jóízűen, miközben nagyokat mulattunk, felelevenítve a tegnapi napot.

Délután volt a huzika klímaberendezésének a főpróbája, ugyanis abban töltöttük az ebéd utáni sziesztát. Sajnos Áronnak meg nekem haza kellett jönnünk, mert Áronnak holnap reggel kezdődik az egyhetes tenisz tábor. Elvállaltam, hogy Áronon kívűl Csanit, Zétényt és Kamelt én fogom hozni vinni ez alatt az egy hét alatt.

Möci hiányozni fog, de azért annak örülök, hogy ezt a kánikulát nem a budapesti kőrengetegben, hanema Dunaparti házikóban töltheti.

Elindulás előtt még átmentünk Béniékhez, megbeszélni az alku stratégiát, arra az esetre, ha Emőke komolyan gondolja a mellettünk lévő telek megvásárlását. Ez a telek Béniék és közöttünk van és egyikünknek sem mindegy, hogy ki kerül oda közénk.

Möci mindent összepakolt, amit vinnünk kell haza, többek között Emőkének és Csabinak is viszünk haza kaját. Hazafele sima, dugómentes volt az út. Itthon kiosztottam a kajákat és mire mindennel végeztem, már el  is jött a lefekvés ideje.

2013. június 15., szombat

A buli napja

Ragyogó napsütéses reggelre ébredünk. Már indulnunk kellene a piacra, de Möci még kávézkodik és benyom hozzá egy kiflit is. Áron természetesnek veszi, hogy a számítógéppel kezdi a napot. A piacon a szokásos: tojás, kolbász és sonkán kívül veszünk újkrumplit, hagymát és fokhagymát, barna csiperke gombát, juhtúrót. Elhoztuk a  félretett négy vekni kárpátkenyeret. Áron azért maradt otthon, hogyha netán megjönnek Andrásék, akkor legyen aki fogadja őket.

Visszatérve a bázisra még nem érkezett meg senki. Kikentem a római tálat kacsazsírral és a potato kesztyűvel megpucoltam  az újkrumplit és a felét beleaprítottam. Kicsontoztam a két nagy csülköt, ráfektettem a krumpliágyra és körülraktam hagymával, fokhagymával és az újkrumpli másik felével, majd beküldtem a sütőbe.

Közben megjöttek Andrásék és nekikezdtek a lecsó készítésnek. Áron a  tüzet rakta, én meg a fát fűrészeltem hozzá. Azután megjött az egész vendégsereg. Möci, mint egy jó kocsmárosné mindenkit kínált borral, sörrel, pálinkával és kávéval. Levettem a római tál fedelét, a csülköt meglocsoltam sörrel, hogy amíg a társaság a lecsót eszegeti, addig a csülöknek egy picit piruljon meg a teteje. Möci mindehhez  egy nagy tál salátát varázsolt.

Minden kaja fenséges volt, de a mennyiséggel nem tudtak megbirkózni. Az ötven palacsinta (kakaós, lekváros meg túrós), amit András még otthon készített, meg a nagy tálca lakodalmas, amit Béláék hoztak Katinkáéktól, már csak a kipukkadáshoz kellett.

Az evés, ivás után kivonszoltuk magunkat a stégre. Zsuzsi megmártotta magát a vízbe, de úszásra csak Möci,   meg én vállalkoztunk. Megtörtént az idei első "hajóvonták találkozása".

Úgy  láttuk, hogy mindenki jól érezte magát és mi is örültünk a társaságnak, de amikor a búcsúzkodás után az utolsó kocsi is kigördült, fellélegezve rámoltuk el a romokat. Möci elindította a mosógépet és a mosogatógépet, majd Áronnal mentek bicajozni. Én csak pihentem és mint egy kutya úgy ki voltam.

Amikor megjöttek, még egy darabig örültünk a napmentének, az estének, meglocsoltam a veteményest, azután vacsora nélkül, csak egy zuhany és egy unicum és már csak az ágyban olvasásra maradt energiánk.

2013. június 14., péntek

Készülődünk a bulira

Még reggeli előtt elgurultam a Dabi Vegyesboltba, mert hiányzott a reggelihez némi pékárú valamint vöröshagyma és szemes bors a csülök főzéséhez. Áron elkezdte készíteni a reggelit, én pedig elindítottam a csülök főzését az új nagy kuktában. (só, bors, hagyma, fokhagyma, babérlevés, sárgarépa). Naná, hogy a kúp alatt terítettünk. Olyan gyönyörű az idő, hogy ennél jobbat nyralásra sem kívánhatunk.

Új dilim, hogy időnként megnézem az oda-vissza játszó villanyóránkat. Most már van értékelhető adat. A bekötése óta (június 3.) 94 kWó termelés és 64 kWó fogyasztás, ami közelítőleg megfelel az áltainterlunk előre tervezettnek, miszerint a megtermelt energia 2/3-át fogjuk elfogyasztani és az 1/3-át az ELMŰ-nek eladni. Közben felhívtam a Mikus urat, hogy most már alkalmas lenne az időpont a  csatlakozó dugalj felszerelésére, mert az ELMŰ már végzett a munkálatokkal.

Áron és Möci a kúp alatti takarítással készülnek a holnapi sörkör bulira, én addig fűnyírással szenvedek.
Három-négy órai főzés után lekapcsoltam a platnit a csülök alatt és hagyom egy éjszakát ázni a saját levében.

Möci  kitapétázza a bázist a képeivel. Közben időnként megrendel nálam némi faljavítást és teljesen újjá varázsolja a dömsödi ház belvilágát.

Kijött a telefonos is és megállapította a szűrő hibás bekötését, de sokkal nem lettünk előrébb, mert a  rendszer csak bejövő hívások fogadására alkalmas. Tárcsázáskor azt mondja, hogy "ez a szolgáltatás kimenő hívásokra nem használható."

Ebédre Möci nagyon finom tejfölös kapros  tökfőzeléket készített és azt tálalta fel a grillcsirke maradékával.

Délután beöltöztünk és kimentünk a teniszpályára. Áron először engem fárasztott tropára, azután Emő tanítását vállalta el. Amikor visszajöttünk, már olyan fáradt voltam, hogy csak térdelve tudtam a gyomtalanítást végezni.

Megigazítottam a Scenicen a lakókocsi elektromos csatlakozóját.

Vacsorára a fokhagymás kacsatöpörtyűt ettem saját termésű újhagymával és paradicsommal, mellé sörrel.
Kikészítettem a bográcsállványt  és az üstöt kimosva. Estére lehül a levegő, de ez nem probléma, mert még egy nagyot szaunázunk.

2013. június 13., csütörtök

Vége a tanításnak.

Áron az utolsókat rúgja (az iskolába). Nagyon korán kelt fel és rögtön a számítógép elé ült. Egy kicsit majd le kell tiltanunk, mert már kezd függővé válni. Reggel megbeszéltük vele, hogy Möcinek nagy nyugalomra van szüksége Dömsödön a munkájához, ezért nem lenne jó, ha Márk ott nyaralna egy héten keresztül.

Felkapott a konyha asztalról egy kakaós csigát és vidáman indult a suliba. Ma megint nem lesz tanítás, csak a Tabánba mennek kirándulni.

Möci felment, én pedig elmentem a CBA-ba. Megvettem a két sertéscsülköt, de amikor a méretét tekintve be próbáltam rakni a römer topfba, akkor kiderült, hogy egy nagyobb römer topf is kell hozzá, mert az ittenibe nem fér bele. Möci azzal vigasztalt, hogy a dömsödi római tál nagyobb.

Egyedül reggeliztem és elkezdtem összekészíteni a cuccokat az autóba. Még délelőtt elmentünk a Möcivel a TESCO-ba, hogy amikor Áron hazaérkezik a kirándulásról, már azonnal tudjunk indulni.

Vártuk, vártuk, de hiába vártuk Áront, csak nem jött. Három körül felhívtam Zoli bácsit, hogy kb. mikorra várhatók. Zoli bácsi azt mondta, hogy ők már 3/4 2-kor visszaértek a suliba, együtt ebédelt Áronnal, de attól kezdve nem tudja, hogy Áron hol van.  Na erre Möcivel útnak eredtünk. Én autóval, Möci pedig a középső sétányon gyalog, nehogy elkerüljük Áront. A suliba érve rögtön az udvarra mentem, de a napközis tanítónéni nem is látta délután a fiút. Közben Möci is leért gyalog és miután látta, hogy ideges vagyok, azzal nyugtatott, hogy Áron biztosan már otthon van.

Hiába nyugtatott Möci Áron még akkor sem volt sehol. Tanácstalanságomban felhívtam Juditot, aki mondta, hogy Áron náluk van, Csanáddal játszik és mindjárt hazatelefonál, hogy Áron azonnal induljon haza.

Amikor Áron hazajött, akkor Möci úgy állt meg közöttünk, hogy technikailag nem volt  megoldható, hogy lekenjek neki egy nagy pofont és ez volt a szerencséje. Csak annyit kérdeztem tőle, hogy ezt hogyan képzelte el.

Az úton Dömsöd felé nem szóltunk egymáshoz, de hogy a feszültség egyre oldottabb lett, az Möcinek volt köszönhető.

Amikor rámoltuk ki a cuccokat,Áron egyfolytában azt kérdezte, hogy mit segíthet.

Becsatlakoztattam az új analóg telefont, de miután meg se mukkant, felhívtam az Invitelt, akik azt ígérték, hogy holnap kijönnek és megnézik, mi a hiba.

Vacsorára Möci feltálalta a grillcsirkét a maradék tzatzikivel. Fürdés és lefekvés.

2013. június 12., szerda

Urológia

Áron ma már nagyon lazán ment a suliba. Se táska, se lecke, se kabát, se esernyő. Szinte számára már elkezdődött a nyári iskolai szünidő. Ma még bement, de már a tanáraival is alig fog találkozni, mivel ma DÖK (Diák Önkormányzati)  megbeszélés van. Azért reggel két dologra felhívtam a figyelmét: vegyen ki egy banánt a hűtőszekrényből és az úton majszolja el és ne felejtsen 1/2 4 előtt egy perccel ott lenni a randi helyünkön.

Délelőtt Möcivel tötyögtünk Ebédre megmelegítettük a maradék resztelt csirkemájat és megpároltam a mirelit zöldségeket és hozzá tzatzikit kanalaztunk.

Laci telefonált, hogy a jövő csütörtökön jó lenne elmenni teniszezni a fonográf pályára. Nekem tetszett az ötlet, de addig még beszélünk róla.

Korán indultam a suliba, mert szerettem volna Áronról beszélni Zoli bácsival és elrendezni Áron orvosi igazolásával kapcsolatos elmaradásomat. Azt is megbeszéltem vele, hogy mi nem tudunk jelen lenni a szombati évzáró ünnepségen, mert már korábban elköteleztük magunkat erre a napra és egy nagy csapat vendéget hívtunk Dömsödre. Kértem, hogy Áron bizonyítványát adja oda Juditnak, akivel hétfőn amúgy is találkozunk.

Áront az iskola udvaron szedtem fel, ahol éppen Márkkal egyeztetett arról, hogy Márk nálunk fog tölteni egy hetet Dömsödön. Én mondtam nekik, hogy ez nem ilyen egyszerű, ezt még meg kell beszélni Möcivel is. A tenisz edzésre menet beugrottunk a bányába egy-két dolgot elintézni.

Tenisz edzés alatt egy kicsit lógott az eső lába, de a végén néhány cseppel megúsztuk. Hazafele betértünk a  Decathlonba és vettünk nekem egy tenisz cipőt.

Áront letettem otthon és busszal mentem Baján dr. úrhoz. Megpróbáltam a vizsgálat előtt jó sokat inni, mert az a bogara, hogy hozzá mindig tele hólyaggal menjünk. Meg volt elégedve az eredményemmel, mert valami, (fogalmam sincs róla, hogy mi, talán az átfolyó vizelet alatti mennyisége) ami 15 ml/s-nál már teljesen normális, az nálam 14 ml/s lett. Ettől azután egész este jó kedvem lett. Még arra is rászántam magam, hogy kérjek egy időpontot a Sebészetre, hátha leszedik a csimbókot a homlokomról.




2013. június 11., kedd

cseresznye szedés

Möci már korán felment, de én olyan mélyen aludtam, hogy erre fel sem ébredtem, csak amikor megszólalt a Bartók rádió, akkor ébredtem fel.

Áron teljesen egyedül készülődött a mai iskolai kirándulásra. Megreggelizett és pontban negyed nyolckor indult el. először, hogy megvegye a két buszjegyet, majd onnan a suliba.

Mire Möci lejött én már túl voltam a reggelizésen.

Délelőtt lazán bementem a Budapest Bank Eleven Center melletti fiókjába, hogy elintézzem Norciék kártyájának mobil hívószám változtatását. Az ügyintéző kedves volt és elmagyarázta, hogy ezt én otthon is el tudom intézni online és akkor gyorsabban fog a változás aktivizálódni, mintha vele intéztetném.

Itthon el is végeztem a műveletet és erről írtam Norcikámnak.

Amikor Möci lejött feltettem a vegyes zöldség köretet párolódni, ő pedig megmelegítette hozzá a resztelt csirkemájat és ezt ebédeltük.

Áronért mentem fél négyre, de összetalálkozva a tanítónénivel közölte, hogy Áron kért engedélyt, hogy tovább utazhasson a 139-essel, így valószínű, hogy már otthon van. Mire visszaértem, éppen a folyosón találkoztunk.

Az ikrek Áron kirándulása miatt ma csak fél ötre jöttek és akkor kezdtük el a német gyakorlást. Sajnos Bálintnak rögtön az elején el kellett mennie, mivel az ujján egy sportsérülés miatt mostanra kapott orvoshoz időpontot.

Az egyórás gyakorlás még eddig soha nem ment ilyen gördülékenyen. Olivér is és Áron is már olyan anyagrészekben is jól tapogatódznak, amit még a suliban nem is tanultak.

Fél hatkor kellett volna indulnunk, de Möci nem érezte jól magát és arra kért bennünket, hogy induljunk el Tamásért nélküle és a Laciéktól pedig kérjünk elnézést, hogy ő nem tud ott lenni a cseresznye szedésen. Lévén, hogy Tamásnak összetört az autója, mi mentünk érte Áronnal.
Sajnos meg kellett kerülnünk a fél várost, mert a Rakpart és környéke még mindig le volt zárva.

Laciéknál jó hangulatú cseresznyézés folyt. Tamással beküldtünk egy kis csülök pörköltöt. Ő ihatott hozzá bort, én meg nézhettem. Áron fel is mászott a cseresznyefára.  Möcinek is szedett egy kosárkával és még rózsákat is vittünk.




2013. június 10., hétfő

9 literes kukta

Ma csak azért keltem előbb, mint Áron, mert megbeszéltük, hogy ma bemegyünk a jogsegélyre. Áront is ébresztettem, nem is indult el későn. Még tudtam készíteni két kávét, azután indulás. Möcit azzal hagytam otthon, hogy igyekszem vissza.

Azt a lepukkant, Balkántól még 50 évet elmaradt ügyintézést, ami ott volt, még soha nem láttam. No mindegy. Két részletben ültünk ott vagy négy órát, csak azért, hogy a végén kutyafuttában foglalkozzanak velünk - sokat mondok - tíz percet.

Valamivel okosabb lettem, de mindenképpen adott egy lökést arra, hogy intézzem az ügyeimet.

Mire hazaértem, beültünk a kis kínaiba és ott ebédeltünk Möcivel. Utána ő rohant az MKB-ba én pedig haza.

Fél négykor hiába vártam Áront a megbeszélt helyen (az iskola előcsarnokában az akvárium előtt), ő csak nem jött. Benéztem a napközibe, ott senki sem volt. Na végre találkoztam Móni nénivel, aki közölte, hogy lent vannak az udvaron és mindjárt szól neki. Végül negyedóra késéssel indultunk a tenisz pályára.

Ott nem sok jóra számíthattunk, mert nagyon lógott az eső lába, de végül megúsztuk, csak az utolsó percekben kezdett el esni. Mire a TESCO-ba értünk, már ugyancsak zuhogott. Leadtuk az üres üvegeket és egy nagyobb tétel mellett csak apróságokat vettünk. A 9 literes rozsdamentes acél kukta ára 12.000.-ről a felére volt leszállítva. Ez amúgy is jól jön most, mert a szombati sörkör bulira terveztünk sütni csülköt pékné módra és azt az előző este jól át kell főzni kuktában.

Amikor a cuccokat vittük fel a lakásba, már nagyon esett az eső.

2013. június 9., vasárnap

Lecsózkodás

Gyorsan megreggeliztünk és vártuk Olivéréket. Kriszta telefonált, hogy ők csak a 1/2 10-es buszt fogják elérni a népligetben, ha elérik. Mindenki készülődött a maga módján a vendégek fogadására. Időben kimentem értük a buszmegállóhoz. Nagy volt az ováció, amikor megérkeztek. Én természetesen a napelemes rendszerrel dicsekedtem, Möci a festményeivel, Áron pedig a horgász csomókat tanító szakirodalommal.

A fiúk először segítettek a huzika áttelepítésében, mert alatta is nagy volt a fű. Amikor ezzel elkészültünk, akkor a tüzet készítették elő, de amikor már parázslott a faszén, azonnal kimentek a stégre a teljes horgász felszerelésükkel. Lackó (ő a nagy fiú) és Kriszta velünk maradtak a kúp alatt.

A lecsó készítésében mindenki kivette a részét. Möci volt a hagyma és paradicsom felelőse, Krisztáék a paprikát bontották, én pedig a füstölt szalonnát és a kolbászféleségeket porcióztam az üstbe és amikor a lecsóval nem volt semmi dolgom, akkor a fűnyírás maradékát végeztem..

Röpke óra múlva lehetett teríteni és a fiúkat elkezdtük beterelni. Fogtak néhány kisebb snecit, bodorkát és egy nagyobbacska vörösszárnyú keszeget.

A lecsónak 100 %-os volt a fogadtatása. Mindenki repetázott és utána már alig maradt hely a csokis, citromkrémes nápolyinak.

Ebéd után az ikrek és Áron Capitaly-ztak, mi pedig a kúp alatt beszélgettünk és tervezgettük Áron iskolai jövőjét.

Hat órára kivittem Krisztáékat a buszmegállóba és lassan mi is készülődtünk hazafelé. Még beugrottunk az 5 kiló meggyért és a Bureknél Áron vett egy eckler fánkot.

Itthon végre bekaphattam egy kupica körte pálinkát, de meg is lett a hatása, mert a Forma 1 alatt bealudtam a TV előtt.

2013. június 8., szombat

Ad-Vesz mérőóra

Áronnak nem volt kedve velünk jönni a piacra, mert addig is tud a számítógép előtt ülni. Előszedett egy csomó természetfilm DVD-t, hogy abból válogassa ki azokat, amelyeket szeretne bevinni a természetrajz órára. Próbáltam megfejteni az (Oda-vissza játszó) Ad-Vesz elektromos mérőóra ciklikusan megjelenő értékeit, de nem sikerült. Majd utánanézek valahol egy elérhető leírásnak.

Zsófi néni már jó előre elkérte a nagy létrát, mert mint mondta a barackfa termése nem lesz elérhető az övékkel.

A piacon Möci már olyan bennfentesen mozog, mintha itt született volna Dömsödön. Először a lecsónak valót vettük meg. Hozzá angolszalonna, tojás és kolbász. Meggy iránt érdeklődött Esztinél, de ő mondta, hogy most szedik le frissen és ide hozzák, jöjjünk vissza 15-20 per c múlva. Erre inkább elmentünk a helyi műszaki vastelepre. Miután vettünk néhány dolgot, visszatértünk a piacra. Még mindig nem jött meg a meggy, ezért beültünk a piaci kocsmába kávéra. Javában kávéztunk, amikor Eszti a helyünkbe hozta a kiló meggyet. A mellette áruló pedig felajánlotta, hogy vasárnap délutánra le fog  szedni nekünk 5 kg meggyet, amikor megyünk haza, ugorjunk be érte.

Visszatérve Möci és Áron nekiláttak a reggeli készítésének
.
Közben átjött Béni és a felesége megérdeklődni, hogy mit válaszolt a Párkánygyár a tegnapi reklamációmra.Meg voltak elégedve a válasszal, csak abban nem értettek egyet, hogy kell-e valamilyen késedelmi kötbért kérnem vagy sem. Ani azt mondta kérjek, Béni meg azt, hogy hagyjam a csudába. Én úgy döntöttem, hogy kérek, ha nem is 2000.- forintárengedményt, de legalább 2 tubus purhabot, mivel tudom, hogy ja nem kell könyvelni, akkor azt szívesebben teszik.

Ebédre nem főztünk semmit csak a maradékokat (grillcsirke, sóska) tálalta fel Möci. Áron meg főleg a cseresznyés sütit ette és hozzá tejet ivott.

Délután átmentem Gabikához, de mint kiderült, nem a kütyüjével volt a probléma, hanem a digitális Canon fényképezőgépével. Azzal kapcsolatban nem tudtam nekisegíteni, csupán tanácsokat adtam.

Nekiugrottam a fűnyírásnak, de befejezni már nem volt energiám. Ilyenkor érzem, hogy túl nagy a telek

2013. június 7., péntek

Készülődés Dömsödre

Áronnal azt beszéltem meg, hogy ne jöjjön haza 1/4 4-re, hanem én megyek majd a sulihoz 3-ra és ha addig sikerül a TESCO-t is elintéznem, akkor már korán érhetünk le Möcihez Dömsödre. Áron  megpróbált rendet hagyni a szobájában, de ez csak féli sikerült.

Béla hívott telefonon, hogy megmutatta a főnővérnek a tegnap átküldött MR leletemet, aki úgy értékelte az abban leírtakat, hogy ez a koromnak megfelelő meszesedés meg egyebek, amit ugyan nem lehet gyógyítani, de legalább nincs szükség műtétre a gerincem miatt.

Elhatároztam, hogy délelőtt nagyon összeszedetten fogom végezni a kijelölt teendőket.
Azzal kezdtem a reggeli után, hogy leszedtem a fregoliról minden ruhát és elindítottam a nagymosást. Amikor Möcivel Skype-oltunk és mondtam, hogy már meglocsoltam a smaragdfa magot, akkor azt találta mondani, hogy ő is szeretne smaragdfa lenni, mert azzal többet törődöm, mint vele.

Lementem a háziorvosnővel megbeszélni a legutolsó vérvétel eredményét. Minden rendben találtatott, kivéve a koleszterinemet. Akkor mégis fogom folytatni a Lescol beszedését.

Kiteregettem a nagymosást. Végre elküldtem a DHGate-nek a reklamációs levelemet. T. Sanyi hívott, mert aggodalmaskodott a Dömsödi árvízhelyzet miatt. Elmagyaráztam neki, hogy a Dunának a Ráckevei ága mindkét végén zsilippel szabályzott, ezért azután, mi nem vagyunk árvíz veszélynek kitéve.

Mindent lehordtam az autóba.

A tabletből kiszedett 16 GB-s SD kártya tartalmát lementettem és megformázva betettem a Skate-be. Hogy ne veszítsünk sokat, elindulok Budaörsre a mobiltelefonomért. Nem is időzöm sokat és indulok vissza, de a TESCO-t mindenképpen útba ejtem. Elővettem a bevásárló listát, amit még Möci diktált le. Azon felül csak egy grillcsirkét és egy kis vödör csokis nápolyit vettem.

Már nagyon szorosan vagyok időben. Otthon leparkolok és felszaladok elindítani a teljes kártyamásolást a 16 GB-s kártyára és már indulok is Áronért. Pontban 3-ra érkezem és Áron is pontos. A sulitól nem tudunk induni, de már csak a töltődő mobilért kell felugranom és mehetünk. Áron nem is jön fel velem, inkább megvár az autó mellett.

Fél négykor már a régi 7-es útról jelentettük Möcinek, hogy tiszta erőből úton vagyunk felé. Útközben nem állunk meg sehol, se TESCO, se Burek. Még javában sütött a nap, amikor már örülhettünk egymásnak.
Rögtön bekaptunk egy-egy Unicumot és betettem a mikróba felforrósítani a  grillcsirkét.

Vacsora után Möci bekapcsolta a szaunát.


2013. június 6., csütörtök

Pénz befektetése

Reggel minden simán ment. Úgy érzem, hogy elég összeszedett vagyok ahhoz, hogy megnézzem a To do listát.
Reggeli után megfogalmaztam a levelet a dhgate-nek, de mielőtt elküldöm, még egyszer át kell néznem az angolságát és a tartalmát szeretném megmutatni Bélának is.
Délelőtt felhoztam Emőke kajáját, meg a mézeket a nyugger klubból és 11-re bementem a Mammut-ba a Quaestor-hoz a még levegőben lógó AXA pénzt lekötni. A buszon egy darabig együtt utaztam Csabival, aki, mint mondta elaludt és már régen bent kellet volna lennie a munkahelyén. Már a buszmegállóban lebukott, mert miközben én úgy tudtam, hogy már nem dohányzik, illetve csak ilyen leszoktató elektromos cigarettát szív, a buszmegállóban büszkén pöfékelt. Kérdezte, hogyan lehetne a "0"-ról kezdve megtanulni németül. Mondtam neki egy-két ötletet, de majd még fogok gondolkozni azon, hogyan tudnék neki segíteni. A Quaestorban mindent megbeszéltem, elkészítettük a szerződést, alá is írtam és már csak a pénzt kellett átutaltatni az AXA-ból a kész értékpapír számlára.

Amíg utazgattam ide-oda, addig egy a magyar irodalommal szembeni régi bűnömet, adósságomat rendeztem. Még soha nem olvastam semmit Hatvany Lajostól. Most az "Urak és emberek" c. könyvet olvasom tőle.
Itthon elintéztem a pénz mozgatásokat és lementem ebédelni a kis piszkos kínaiba. (Remélhetőleg az ÁNTSZ nem olvassa a blogomat.)
Kora délután elindultam a világ végére (139-es busz M2 Metró, 95-ös busz) az MR leleteimért. A leletet hamar megkaptam. Meg is próbáltam elemezni a tartalmát, de csak annyit értettem belőle, mintha egy fehér elefántnak néztem volna a seggébe.

Mire hazaértem,  Árontól már egy tacepao várt az ajtóra ragasztva, hogy ő lement játszani a Márkkal és 18:45-re várható a hazaérkezése.
Möcivel kölcsönösen nehezen viseljük a hosszú különélést. Sokat beszélgetünk Skype-on és Viber-en arról, hogy már nincs sok hátra a viszontlátásig, mert holnap kora délután indulunk Dömsödre.

2013. június 5., szerda

elhagytam a mobilom

Veszekedéssel kezdődött a reggel, amit nagyon nem szeretek. Pedig, ha nem megy simán a felkelés, a fogmosás és a suliba való elindulás úgy, hogy még a hátrahagyott szoba is rendben legyen, akkor minden reggel megismétlődhet a balhé.

Az új kütyü elkezdett rosszalkodni. A töltés közben melegedett és az érintő képernyő megbízhatatlanul működött. Ha felmérgesít akkor lecserélem.

Áronért pontban 1/2 4-kor érkeztem a sulihoz és vittem a tenisz edzésre.. Ott közben Hassannal kommunikáltam a 17-én kezdődő tenisz táborról. Azt üzente, majd este felhív.

A Budaörsi Tenisz Centrumban bedugtam az N 8000-es kütyüt tölteni és annak rendje és módja szerint ott is felejtettem. Csak itthonról hívtam fel őket és megállapodtunk, hogy majd csütörtökön vagy pénteken érte megyek.

Amint hazaértünk, elkészítettem egy kis vacsorának kinéző sült sonkát sajttal és savanyúkkal. Kiadtam Áronnak a feladatot, hogy a szobája egyik sarkában csináljon rendet, amíg én a lakógyűlésre megyek.

Este hatkor unalmas lakógyűlés, de szerencsére másfél órán belül ért véget. Ezzel csendben leváltottuk az eddigi Közös Képviselőt és megválasztottuk az újat.

Áron nagyon rendesen elpakolta a szobájában a kijelölt sarkot és mire visszaértem, kedveskedett egy kis puddinggal.

2013. június 4., kedd

enyhe telünk van júniusban

Reggel Áronnal megbeszéltem, hogy 4-re, de inkább 4 előtt egy perccel legyen itthon a német gyakorlásra. OK, de meghívta Alexet is, ha az nem probléma. Ha attól jobb az óra, de legalább nem rosszabb, akkor persze, hogy nem probléma.
Reggeli után ki nem hagytam volna a smaragdfa magok permetezését. Így sem biztos, hogy ki fognak csírázni, ezt a kockázatot nem szeretném azzal fokozni, hogy nem permetezem meg rendszeresen.
Nagyon hideg van. Odakint 14, a lakásban 17 fok van. Bezzeg Möci felhívott, hogy miképpen tudja a 21 fokot 22-re növelni Dömsödön.

Délelőtt a hivatali ügyeket intéztem, meg István csöngetett be, hogy tudnék-e neki segíteni az éves vízóra leolvasásában, főleg az ügyben, hogy Möcinél is le legyen olvasva az óra, mert hogy ő Dömsödön van. Leszaladtam Emőke nyugger kajájáért. Azután délben összedobtam a csirke pörköltöt főtt tésztával és leszakadtam egy doboz tejfölért. Jól beebédeltem.

Délután négyre megjöttek a fiúk. Németeztünk, de engem bántott, hogy pont Áron rud ebből a legkevesebbet.  Közben a fiúkkal és Krisztával is megbeszéltem, hogy a június 8-i hétvégén lejöhetnének Dömsödre. Laci jött a fiúkért.

Áronnak még volt egy kis bepótolni valója, de utána szerette volna nézni a "Maradj Talpon" c. műsort a TV-ben. OK. vacsoráig nézheti.

Megmelegítettem a tésztát és a csirke pörköltöt, majd áthívtuk Emőkét is és együtt vacsoráztunk.

Möcivel egész nap forródrót kapcsolatban voltam, mert sikerült a Viber összeköttetést létrehoznunk. Mindent meg tudunk oldani, de azért hiányzik.

2013. június 3., hétfő

Áron egyedül megy az edzésre

Reggel megbeszéltem Áronnal, hogy ma egyedül induljon el a suliból a teniszre. Ilyen még nem volt, de valamikor el kell kezdeni. Möci Dömsödön van, Emőke vizsgázik és dolgozik, én pedig megyek az MR-re. Remélem, hogy Áronnak eszébe fog jutni, hogy 1/4 4-kor elinduljon és oda is fog találni.

Egyedül reggeliztem és készülődöm a Bajcsy kórházba az MR vizsgálatra. Az SD kártya tesztjét megszakítottam. Formázás és két húsosabb könyvtár rámásolása következik.
Möcivel beszéltem és azt mondta, hogy ott lent Dömsödön ragyogó idő van. Leszaladtam a postára befizetni a havi posta takarék csekket.

Elindultam a kórházba tömegközlekedéssel és útközben olvasgattam. Hamar megtaláltam, hogy hova kell mennem. Bejelentkeztem és egy fél órán beül behívtak. Bár aláírtam, hogy a vizsgálatot végző döntheti el, hogy be kell-e adni kontrasztanyagot, szerencsémre erre nem került sor. Jó fél órát feküdtem a csőben, a fejemen egy fülhallgatóval. Szerintem egy picit el is szundítottam. Kérdeztem, hogy mikor kapom meg a leletet. Azt mondták, hogy csütörtökön délután jöhetek érte. Csodálkoztam és kérdeztem, hogy azon mi tart három napig. Három percig tart, volt a válasz, de nem kötelesek három napnál korábban kiadni a leletet. Szuper.

Hazatérve Möci jelentette, hogy az ELMŰ-sök elvégezték a mérőóra cserét és már távoztak is. Bekaptam egy tányér kacsa aprólék levest és indultam a teniszpályára. Áron is pontosan érkezett és már folyt az edzés, amikor én odaértem. A pályán nagy szél és hideg volt. Áronnak tetszett az edzés, nekem meg az, hogy már olyan önálló, hogy a suliból egyedül is oda tud menni.

Hazafele beugrottunk a TESCO-ba, de főleg azért, hogy megszabaduljunk attól a rengeteg PET palacktól, ami a csomagtartóban volt. Persze azért vettünk egyet s mást: csirkecombokat, kenyeret, banánt stb.

Amiért ilyen ügyesen egyedül eljött az edzésre, azt mondtam, lehet egy kívánsága. Élt az alkalommal és kérte, menjünk a Rustico-ba és ott rendeljünk egy pizzát. Amikor hazaértünk, bementünk a Rustico-ba. Áront megbíztam, hogy rendeljen, addig én átmegyek a kis piszkos kínaiba és majd haza visszük a kaját és otthon vacsorázzuk meg. Visszamenve fizettem és otthon még meghívtuk Emőkét is, hogy vacsorázzon velünk.






2013. június 2., vasárnap

Möci marad Dömsödön

Az túlzás, korán, de végül felkeltünk. Möci összeállította a reggelit. Átnéztem a teniszütőket és kiválogattam a nekünk megfelelőket.
Feldaraboltam a kacsa far hátat és leválasztva róla a hájakat bedobtam főni egy nagy fazékba. A hájat külön lábasban tettem oda sülni.

Tizenegyre odaértünk bringával a teniszpályára. Először én próbáltam irányítani Möci kezdő mozdulatait, de Áron rögtön átvette az irányítást és ő tanítgatta. Később számoltuk az eredményeket. Áron mindkettőnket, én csak Möcit győztem le.
Hazajövet nekiálltunk az ebéd készítésének. Emőke pucolta a zöldségeket, Möci állította össze a levest. Már saját termésű újhagyma is került bele, én pedig a kacsatöpörtyűt láttam el sós fokhagyma zúzalékkal. Ebéd után mindenki visszavonult pihenni.
Úgy néz ki, hogy a cseresznyefánk megbetegedett és az idén nem lesz termése, ezért Emőkével átmentünk Bénihez és ott cseresznyéztünk.

Emőke megnézte a szomszéd telket magának, mivel eladó. Fel is hívtuk a tulajt, hogy bemennénk a faházba megvizslatni. Szólt Zoli bácsinak, aki bevezetett, de az nem tetszett. A telek körülbelül fele annyit éri, mint amennyiért kínálják. Emőkét is csak úgy érdekli a telek, hogy a faház nélkül.

Elkezdtünk pakolászni, hogy hat óra környékén el tudjunk indulni hazafele, de mire mindent bepakoltunk, már majdnem hét óra lett. Mindenki érzékeny búcsút vett Möcitől, mert ő marad.

Útközben csak az új Bureknél álltunk meg. Áron almás pitét, én pedig egy szalonnás lángost vettem. Nyolckor kezdtük el a felhurcolkodást.



2013. június 1., szombat

Tenisz verseny

Még mindig taknyos vagyok, de szerencsére egyéb bajom (láz, levertség, fájdalom) nincs. Möci készítette a reggelit, én végleg nekiláttam az MR beutalóm megkeresésének. A keresés többlethozama, hogy amelyik kupacot átnézem, ott egy kicsit rendet is teszek. Ez nagy dolog, de ezt a rendszerető emberek nem értik. Végül ott találtam meg, ahol Möci is gyanította.

Reggeli után mindent, amit Möci összekészített lehordtam az autóba. A terv az, hogy elindulunk a teniszversenyre.és onnan amint lehet irány Dömsöd.
Nagyi telefonált, hogy ő nem biztos, hogy ideér 1/2 11-re. Ha nem, akkor induljunk el nélküle, majd a 40-es busszal utánunk ered.

Közben invitáltam Emőkét és ő is úgy döntött, hogy jön velünk a teniszversenyre és utána Dömsödre. A  verseny el is kezdődött rendben, nem sokkal 11 óra után. Áron egy nagyon erős csoportba került. Én reménykedtem, hogy ez nem fogja letörni. Nagyi 3/4 12-kor telefonált, hogy már a Sasadi úti megállóban van, de a 40-es busz szombat vasárnap nem közlekedik. Mondtuk, hogy akkor szálljon fel a 240-esre. Nemsokára megérkezett. Addigra Áron már elvesztett 3 meccset és megnyert egyet. Az eredmény hirdetésen csak egy oklevelet kapott, de szerencsére ez nem szegte kedvét. A fő az, hogy nagyon élvezte az egész versenyt.

Utána tettünk egy rövid kanyart és felmentünk az IKEA éttermébe ebédelni. Ott mindenféle finomsággal degeszre ettük magunkat. Még üldögéltünk egy picit, majd feltettük Nóra nagyit a hazafele tartó buszra. Emő és én úgy éreztük, hogy a nagyi nem érezte magát olyan jól velünk, mint ahogyan azt mi elterveztük.
Emőkét és Áront az autóban hagytuk, amíg mi bementünk vásárolni az Auchanba. Teleraktuk a bevásárló kosarat, alig fért be minden az autóba. Irány Dömsöd. Először  a teniszpálya felé kanyarodtunk és megbeszéltük a tulajjal, hogy holnap 11-kor jövünk egy órát teniszezni.

Kipakolászás után Möci rászedett, hogy menjek el vele biciklizni. El is indultunk, de ez csak rövidre sikeredett, mert nagyon el kezdett esni az eső. Miután jól megáztunk, itthon bekapcsoltuk a szaunát és egy finomat szaunáztunk.

Dezső átszólt, hogy hozza a nekünk vásárolt pálinkát, de elfelejtettük, hogy Emő már korábban kulcsra zárta a kertkaput, így azután Dezsőnek vissza kellett fordulnia.