2013. június 26., szerda

csimbók

Végre napsütéses reggelre ébredtünk, de a hőmérséklet alacsony és a szél süvít. Möci készíti a reggelit, Áron csak annyiban segít be, amennyiben a kívánságai eltérnek a felhozataltól.
Nekidurálom magam a hatodik injekció beadásának. Félrevonulok, hogy a többiek ne is lássák, milyen fancsali képet vágok, amikor magamba döföm a tűt.

Délelőtt még rendezgetem a soraimat.

Ebédre Möci az elsózott grillcsirke darabokat szolgálja fel spenótos újkrumpli ágyon a sajtos basamellel.
Még jön egy-két telefon a notebook ügyben, de már egyre ritkább.

A délutáni kávéra átjön Gabika és Feri bácsi. Gabika kütyü problémáját hamar megoldjuk, Feri bácsi pedig megmutatja miket tehetünk az állandóan leoldódó fúrótokmánnyal.

Möci előkészíti az vacsorára tervezett tokfőzelékhez a Bénitől kapott tököt.

Emőke telefonál és összeül a családi kupaktanács, hogy mi legyen Mannával, arra a két napra, amikor hazamegyünk. Bár Emőkének az a javaslata, hogy hagyjuk kint a kertben, de ennek a kockázatát egyikünk sem vállalja, Áron meg kimondottan ellenzi ezt a megoldást.Végül úgy döntünk, hogy Mannát visszük magunkkal Budapestre.

Igyekszünk korán bepakolni, mert lehet, hogy Tamás meglátogat minket 4és 5 között, hatra pedig jelenésem van a Sebészeten, hogy a csimbókot leszedjék a homlokomról. Gondosan bepakolunk mindent és közben ügyelünk arra, hogy Manna most már ne csavarogjon el az indulásig. Áron a Manna felelős, figyel arra, hogy Mannával minden fontos dolga bekerüljön az autóba.

Hazafele megállunk a Bureknél, mivel kenyér sincs otthon, a SPAR-ban pedig  veszünk rántani való csirkecombokat és tejfölt.

Itthon Csabi szeretné, ha beszélgetnénk a német tanulásáról, de erre most se időm, se odafigyelésem nincsen. Lelkileg összeszedem magam, a hónom alá csapom a Hatvany Lajos könyvet és felülök a 153-asra, indulok a Sebészetre. A nővér kedves, a Főorvos úr szimpatikus, de a fájdalomcsillapítók beadása fáj. Műtét közben beszélgetünk. Utána a főorvos úr türelmesen elmondta, hogy miként legyen a fokozatos átállás az injekcióról a syncumárra, de mindez azt jelenti, hogy még három napig  szurkálnom kell maga,.és egy körbetekert fejjel érkezem haza.

Itthon Möci a tejfölös kapros tökfőzeléket készíti, én bekapok egy-két unicumot fájdalomcsillapítónak és kirántom az öt csirkecombot.

Nehezen tudom összeterelni a családot egy asztalhoz, de végül Csabi kivételével mindenki körülüli az asztalt. Emőke nem eszik, mert nemrég fejezte be az ebédjét, de megígéri, hogy az adagját átviszi magához.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése