Nyolc óra körül ébredtünk. Hamar összeszedtük magunkat és indulás a piacra. Nem sokat vásároltunk (tojás, kolbász, újkrumpli és két kiló kovászolni való uborka). Visszafele beugrottunk a félretetetett vekni kárpát kenyérért. Itthon Áron készítette a reggelit, ami olyan komplettre sikerült, mintha mi készítettük volna.
Átmentem Bénihez kaporért és fokhagymáért, majd elkészítettem a 3 literes üvegbe a kovászolni való uborkát. A Duna kb. két hétre kimarad az életemből, mert a seb és kötés a homlokomon nem szabad, hogy vizet érjen.
A délelőtti programom az volt, hogy rendezkedtem a huzikában és készítettem egy polcot a konyhai része fölötti szekrényben. Möci közben főzött egy gazdagon zöldségezett tejfölös krumplilevest. A polc beszerelés végén már nagyon elfáradtam. Pihenésképen olvasgattunk egy kicsit Möcivel, majd lementünk és a kúp alatt fogyasztottuk el a levest. Utána törtem diót, Áron megdarálta és a leves után második fogásnak diós tésztát ettünk.
Hiába történnek a nagy előkészületek a huzikában, meghánytuk vetettük és lehet, hogy az idén már annyira kiköltekeztünk, hogy nem fér bele egy adriai nyaralás. Úgy látszik, hogy annyira megnőtt az életszínvonalunk, hogy 12 éve ez lesz az első nyár, amikor nem mehetünk az Adriára. Ha nem jön össze, akkor sincs nagy baj, mert itt Dömsödön is nagyon jól eltölthetjük a többi között azt a két hetet.
Áron nagyon elkezdett kamaszodni. Mindenbe beleszól, mindenen vitatkozik, kötekszik és formálja a sajátmagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése