Igazi nyári reggelre ébredtünk. Még reggel sem voltunk olyan farkas éhesek, mint szoktunk lenni. Azért biztos, ami biztos egy laza reggelinek nekiláttunk a kúp alatt. Már kora délelőtt kiderült a számunkra, hogy becsapódott a kánikula.
Olyan elfoglaltságot kerestem, aminek egy részét lehet az istállóban végezni és a másik részét a kúp alatt. Elkezdtem tehát a kábel bevezetők kis sorozatú gyártását. Először legyártottam a fúráshoz szükséges fakutyát és utána már gyorsan ment az első öt darab - mint null széria - elkészítése. Becsomagoltam postázásra készre és már mehettünk is fürdeni.
A Duna az idén még nem volt olyan jó mint ma. Mind a hárman úszkáltunk egy kicsit. Miközben napoztunk, Áron részletesen kikérdezett minket, hogy miképpen ismerkedtünk meg és hogyan fejlődött ki ez a kapcsolat, amiben most mi hárman ilyen harmonikusan megvagyunk.
Ebédre a buli maradékait ettük nagyon jóízűen, miközben nagyokat mulattunk, felelevenítve a tegnapi napot.
Délután volt a huzika klímaberendezésének a főpróbája, ugyanis abban töltöttük az ebéd utáni sziesztát. Sajnos Áronnak meg nekem haza kellett jönnünk, mert Áronnak holnap reggel kezdődik az egyhetes tenisz tábor. Elvállaltam, hogy Áronon kívűl Csanit, Zétényt és Kamelt én fogom hozni vinni ez alatt az egy hét alatt.
Möci hiányozni fog, de azért annak örülök, hogy ezt a kánikulát nem a budapesti kőrengetegben, hanema Dunaparti házikóban töltheti.
Elindulás előtt még átmentünk Béniékhez, megbeszélni az alku stratégiát, arra az esetre, ha Emőke komolyan gondolja a mellettünk lévő telek megvásárlását. Ez a telek Béniék és közöttünk van és egyikünknek sem mindegy, hogy ki kerül oda közénk.
Möci mindent összepakolt, amit vinnünk kell haza, többek között Emőkének és Csabinak is viszünk haza kaját. Hazafele sima, dugómentes volt az út. Itthon kiosztottam a kajákat és mire mindennel végeztem, már el is jött a lefekvés ideje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése