Gyorsan megreggeliztünk és vártuk Olivéréket. Kriszta telefonált, hogy ők csak a 1/2 10-es buszt fogják elérni a népligetben, ha elérik. Mindenki készülődött a maga módján a vendégek fogadására. Időben kimentem értük a buszmegállóhoz. Nagy volt az ováció, amikor megérkeztek. Én természetesen a napelemes rendszerrel dicsekedtem, Möci a festményeivel, Áron pedig a horgász csomókat tanító szakirodalommal.
A fiúk először segítettek a huzika áttelepítésében, mert alatta is nagy volt a fű. Amikor ezzel elkészültünk, akkor a tüzet készítették elő, de amikor már parázslott a faszén, azonnal kimentek a stégre a teljes horgász felszerelésükkel. Lackó (ő a nagy fiú) és Kriszta velünk maradtak a kúp alatt.
A lecsó készítésében mindenki kivette a részét. Möci volt a hagyma és paradicsom felelőse, Krisztáék a paprikát bontották, én pedig a füstölt szalonnát és a kolbászféleségeket porcióztam az üstbe és amikor a lecsóval nem volt semmi dolgom, akkor a fűnyírás maradékát végeztem..
Röpke óra múlva lehetett teríteni és a fiúkat elkezdtük beterelni. Fogtak néhány kisebb snecit, bodorkát és egy nagyobbacska vörösszárnyú keszeget.
A lecsónak 100 %-os volt a fogadtatása. Mindenki repetázott és utána már alig maradt hely a csokis, citromkrémes nápolyinak.
Ebéd után az ikrek és Áron Capitaly-ztak, mi pedig a kúp alatt beszélgettünk és tervezgettük Áron iskolai jövőjét.
Hat órára kivittem Krisztáékat a buszmegállóba és lassan mi is készülődtünk hazafelé. Még beugrottunk az 5 kiló meggyért és a Bureknél Áron vett egy eckler fánkot.
Itthon végre bekaphattam egy kupica körte pálinkát, de meg is lett a hatása, mert a Forma 1 alatt bealudtam a TV előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése